Új Szó, 2018. április (71. évfolyam, 76-99. szám)

2018-04-04 / 77. szám

141 DUNA, VÁG, GARAM ÉS IPOLY MENTE 2018. április 4.1 www.ujszo.com „Az a jó iskola, ahová szívesen jár a gyerek" Csicsay Alajos nyolcvanévesen is aktív, rendszeresen publikál (A szerző felvétele) GULYÁSZSUZSANNA Stafétabot címmel jelenik meg idén a szlovákiai magya­rok kulturális életét - aminek meghatározó eleme a pedagó­gusok szerteágazó tevékeny­sége - bemutató könyv. Szer­zője Csicsay Alajos, aki április 8-án tölti be 80. életévét. „Foglalkozásából adódóan peda­gógiai szakíró, ami szépirodalmi te­vékenységét is áthatja. írásai a szó­rakoztatás, az örömszerzés, az esz­tétikai élvezet mellett a nevelés, a jobbító szándék, az ismeretterjesz­tés jegyében születtek. (...) A kis­ember mindennapjai foglalkoztat­ják, a társadalmi élet perifériájára sodródók sorsa, a talán nem izgal­mas és érdekfeszítő, de annál is ti­­pikusabban emberi és tanulságos történetek. Csicsay irodalmi tevé­kenységének fontos részét képezi az igényes ismeretterjesztés, a szépiro­dalom eszközeivel végzett tájékoz­tatás” - írta róla Szeberényi Zoltán. Húsz évig volt igazgató A csiliznyáradi születésű, Pár­kányban élő Csicsay Alajos a nyitrai Pedagógiai Főiskolán szerzett tanári oklevelet kémia-biológia-munkára nevelés szakon. 1958-tól Füzes­­pusztán, Muzslán, majd Párkányban tanított, ahol 1971 és 1991 között igazgató volt. Iskolaigazgatóként nagy gondot fordított a nevelés és az oktatás korszerűsítésére és a tehet­séggondozásra. O volt a párkányi Kisbojtár megalapításának egyik kezdeményezője és a csoport név­adója. Igazgatósága alatt Hahota és Csángállók néven színjátszó cso­portok, Nevenincs és Kuckó néven bábcsoportok működtek az iskolá­ban, és akkor jelent meg a Nyitnikék című újság is. A nyolcvanas évek közepén a párkányi volt Szlovákia legnagyobb alapiskolája. „Hogy negyvenegy évig tartó pályám során hány gyereket tanítottam, lehetetlen lenne összeszámolni. Füzesben 25 tanulóm volt, a legidősebbek 11 évesek, ha még élnek, ma a hetvenet tapossák, a »legkisebbek« is hat­vanöt körül járnak. A muzslaiak is hatvanöt és hetven között lehetnek már. Muzsláról, ahol igazgatóhe­lyettes voltam, 1970-ben helyeztek át Párkányba, ahol rögtön igazgató­­helyettesi kinevezést kaptam. Egy év elteltével neveztek ki igazgatónak. Ezt a feladatkört kerek húsz eszten­deig láthattam el. A nyolcvanas évek közepén volt az iskolában a legna­gyobb, 1275-ös gyereklétszám. Saj­nos, ami a statisztikát illeti, elkövet­tem egy nagy hibát: nem őriztem meg azt a nyilvántartást, amelynek adat­lapjait én állítottam össze. Még az is szerepelt benne, hogy egy-egy gye­rek mikortól meddig járt az iskolá­ban, ott étkezett-e, előfizetik-e szá­mára szülei a zacskós tejet kiflivel, s ha nem, van-e tízóraija, uzsonnája, ha napközibe jár” - emlékezett pe­dagógiai pályafutására Csicsay Ala­jos, akinek határozott véleménye van arról is, hogy milyen a jó iskola. Milyen a jó iskola? „Az igazgatónak legyen koncep­ciója, amire fel lehet építeni az is­kola pedagógiai programját, mely­nek megfogalmazásába be kell von­nia minden kollégáját, sőt a szülők megbízottjait is. Ez legyen a tantes­tületi munka alfája és ómegája. Hogy a párkányi alapiskola a nyolcvanas években, mostoha körülményei el­lenére is, országos hírnevet tudott szerezni, azt mindenekelőtt azoknak a tanítóknak, napközis nevelőknek és szakkörvezetőknek köszönheti, akik az ezzel járó pluszfeladatokat vállalták. Meggyőződésem, hogy az a jó iskola, ahová szívesen jár a gye­rek. Amelyik nem folyvást csak kö­vetel tőle, hanem az önállóságát is fejleszti, miközben azon igyekszik, hogy a lehető legtöbb élményt nyújtsa neki” - hangsúlyozta. Baj van a szövegértéssel Csicsay Alajos több művelődési és szakmai szervezet vezetésében is részt vett. 1991 és 1996 között el­nökségi tagja volt a Szlovákiai Ma­gyar Pedagógus Szövetség Orszá­gos Választmányának és a Katedra Társaságnak, melynek 1996-tól 2002-ig elnöke is volt. Tagja volt a Csemadoknak, ahol 2000 és 2003 között az Érsekújvári Területi Vá­lasztmány elnöke volt. 1993-ban a Helsinki Emberjogi Társaság tagja lett. 1993 és 2003 között a párkányi Szlovák-Magyar Baráti Társaság társelnöke volt. 2001-től tagja a Szlovákiai Magyar írók Társaságá­nak is. Több hazai és külföldi szak­mai (pedagógiai) és nemzetközi em­­beijogi konferencián vett részt. „Hogy baj van a gyerekek szöveg­értésével, azt mi már a hetvenes években észrevettük. Meg azt is, hogy a tananyaghalmozásnak és a felgyorsított tempónak hamarosan rossz vége lesz. Nekem eleve nem tetszett, miért akaiják, hogy az el­sősökkel az összes betűt tanítsák meg a tanítók karácsonyig. Később hal­lottam, egyes iskolákban stopper­órával mérték, egy-egy tanuló meg­határozott idő alatt hány szót képes elolvasni. Hol itt a lelki higiénia? És hová lett az irodalom élvezete?” - kérdezett vissza, amikor arról fag­gattam, mi a véleménye arról, hogy a diákok egyre rosszabbul teljesíte­nek a nemzetközi felméréseken és a hazai teszteléseken. Irodalom, ismeretterjesztés Cikkei, elbeszélései az 1970-es évektől jelennek meg. Első elbeszé­léskötete (X-ék a hetediken) 1987- ben látott napvilágot. Ezt követte a Vendég a csodakönyvben című mesegyűjtemény 1996-ban, majd jött a Királyok, fejedelmek, kor­mányzók című képes történelmi ol­vasókönyv (1996, 2000, 2003), az Apáink öröksége című ismeretter­jesztő könyve gyerekeknek (1999), az Embernevelők című inteijúkötet (1999), a szlovákiai kisebbségi isko­lákból szóló Iskolatörténet 2002-ben, a Hajnali álom című elbeszéléskötet 2003-ban, a Híres és hírhedt szemé­lyek a magyar történelemben című történelmi olvasókönyv 2004-ben, A tündérek titka című mesekönyv 2005-ben, a Szlovákia védett ásvá­nyai és kövületei 2006-ban és ugyanebben az évben a Mérföldkö­vek a ködben című könyve, melyet apósa, Pathó Károly élete ihletett. Hiszek a szeretet végső győzelmé­ben címmel ő vetette papírra Burián László esperes életrajzát is. Ma is rendszeresen publikál, karcolatokat, inteijúkat is készít. Az utóbbi évek­ben az Atelier című folyóiratban képzőművészeti témákkal jelentke­zett. Agyonreklámozott szeretet S hogy mi volt pedagógusi pálya­futásának legnagyobb élménye és kihívása? Voltak-e olyan tanítvá­nyai, akikre ma is szeretettel gon­dol? „Nem vagyok kibékülve azzal, hogy manapság lépten-nyomon a mérhetetlen nagy szeretetet hangoz­tatják. Ugyanakkor képmutatás len­ne, ha azt állítanám, hogy valahol legbelül nem éreztem nagyobb szim­pátiát azon tanítványaim iránt, akik nem törtek minduntalan borsot az or­rom alá. A mai kollégáknak is azt ja­vasolnám, inkább a másság elfoga­dására, a kölcsönös tiszteletre nevel­jék a gyerekeket, ami, ha őszinte, sokkal nagyobb súlya van, mint az agyonreklámozott szeretetnek” - összegezte tapasztalatait a jubiláló pedagógus és író, akinek munkáját több rangos elismeréssel (egyebek mellett Katedra-díj, Felvidéki Ma­gyar Pedagógus-díj) is jutalmazták. AJÁNLÓ Április 4. (szerda) Komárom-17.30: Egy mondat- Batta György könyvének bemu­tatója a Selye János Gimnázium dísztermében. Marcelháza - 9.30: figyelemfel­keltő séta, előadás és lufieregetés az autizmus világnapjához (április 2.) kötődően; gyülekező az iskola előtt, kérik a résztvevőket, kék ruhában jelenjenek meg, séta a kultúrházhoz, előadás az autiz­­musról, kék lufik felengedése. Április 5. (csütörtök) Komárom -10.00: tájékoztató a Visegrádi Alap pályázatairól a Csemadok Kossuth téri székhá­zában. Komárom -16.30: A felvidéki népviseletes babacsaládok 20 éve -könyvbemutató és kerekasztal­­beszélgetés a Csemadok Kossuth téri székházában. Program: film­vetítés a felvidéki népviseletes babacsaládok gyűjteményéről, keletkezéséről, könyvbemutató, kerekasztal-beszélgetés néprajz­­kutatókkal, tervezőkkel­­kivitelezőkkel, támogatókkal. Komárom-17.00: A négyzet­­feliratos svéd-német-ffan­cia-dán filmdráma a Jókai Szín­ház Vasmacska Filmklubjában; rendezte: Ruben Östlund. Április 6. (péntek) Komárom -19.30: a Rómeó Vérzik zenekar koncertje a Rév - Magyar Kultúra Házában. Ven­dég az Igorz. Gúta-18.00: Kincsem - Herendi Gábor filmjének vetítése a városi művelődési központban. Léva -18.00: Sass János lévai költő emlékestje a Reviczky Házban. A társulás székházának csarnokában leleplezik a költő emléktábláját. Érsekújvár -17.00: Visszatérés a gyökerekhez, táncházi oktatás és vigadalom a Csemadok­­székházban. Közreműködik a Vaijos zenekar. Érsekújvár-10.30: Fessük kékre a város főterét, találkozó az autizmus világnapja alkalmából. Április 7. (szombat) Komárom - 20.00: Rajtad felej­tett szavaim - Szabó Balázs Ban­dájának lemezbemutató koncertje a Rév - Magyar Kultúra Házában. Komáromban is megjelentek a Humana gyűjtőkonténerei V. KRASZNICA MELITTA A belvárosba, a lakótelepekre és a külső városrészekbe is jutott a ruha- és cipőgyűjtő tárolókból (A szerző felvétele) A Humana People to People Slovakia Polgári Társulásnak köszönhetően a napokban 20 helyre kerültek ki használtru­ha-, textil- ás cipőgyűjtő konténerek szerte a városban. lífclűM&LJ Az önkormányzat a februári ülé­sén döntött úgy, hogy eleget tesz a társulás kérésének, és engedélyezi a tárolók elhelyezését a város tulajdo­nában lévő parcellákon. Komáromban eddig hiányzott ez a szolgáltatás, de például Dunaszer­­dahelyen, Somoiján, Szencen, Dió­szegen már korábban megjelentek a Humana gyűjtőkonténerei. Az elfo­gadott határozat alapján a társulás feladata lesz a tárolók kiürítése, szervizelése, környezetének rend­ben tartása. Vállalásuk szerint he­tente egyszeri ürítik ki a konténert, amelybe használt gyerek- és felnőtt­ruhát, ágyneműt, függönyt, egyéb textíliát, lábbelit, táskát lehet elhe­lyezni. Az viszont már az adomá­nyozók felelőssége, hogy a konté­nerbe csak tiszta holmit tegyenek. Azzal, hogy a használt, de még jó ál­lapotban lévő ruhafélét, lábbelit ezekbe a speciális tárolókba tesszük, nemcsak másokon segíthetünk, ha­nem csökkentjük a háztartási szemét mennyiségét, és végső soron a sze­­mételhordás költségeit is. A tárolókon kétnyelvű felirat hir­deti, hogy az adományozó a ruhanemű és cipő odaajándékozásá­val humanitárius tevékenységet tá­mogat, amit a mozgalom már har­minc éve világszerte folytat. Bekap­csolódnak az AIDS elleni küzde­lembe, Afrikában és Indiában taní­tókat képeznek, környezetvédelmi projektekben vesznek részt. Szlová­kiában támogatják például a hajlék­talanellátást, Rimaszombat térségé­ben a roma felzárkóztatási progra­mot. (vkm)

Next

/
Oldalképek
Tartalom