Új Szó, 2018. április (71. évfolyam, 76-99. szám)

2018-04-13 / 85. szám

101 TUDOMÁNY ÉS TECHNIKA 2018. április 13. | www.ujszo.com Az öntisztuló anyagoké lehet a jövő Az önfertőtlenítő itató-, etetővályúkat e pillanatban még ne keressék a piacon Az öntisztuló hatás (napfénnyel is előidézhető, ha ún. „fotokatalizátorokat" alkalmazunk (Fotó: Janovák László archívuma) TUDOMÁNY Korábbi idők kutatásai­­felfedezósei nyomán napjainkban egyre gyorsabban fejlődik számos tudományág, olyannyira hogy az új fejlesztések sokaságát az átlagemberek képtelenek követni, megérteni meg pláne nehéz. Ami azonban mindenki számára kétségtelen, jó hallani ilyesmikről, mert a jövő mindig előttünk, s ez mindig újat hoz - a korral meg ugye haladni kell. Tudják ezt a Szegedi Tudományegyetem Fizikai, Kémiai és Anyagtudományi Tanszékén is, ahol sok más mellett anyagtudomá­nyi, nanotechnológiai kutatásokat is folytatnak. Az intézmény adjunktu­sát, Janovák Lászlót kérdezem ered­ményeikről. A kezdetekről szólva, mi adta az indíttatást és mikor kezdték az öntisztuló, önfertőtlenítő hatású anyagokkal kapcsolatos munkát a Szegedi T udományegyetemen? Nanorészecskék, ill. nanorend­­szerek szintézisével gyakorlatilag mindig is foglalkoztunk a tanszéken a legkülönbözőbb felhasználási te­rületeken, kezdve a polimer alapú intelligens hatóanyag-leadó ré­szecskéktől a funkcionális felülete­kig, vagy fém nanorészecskék szen­­zorikai alkalmazásáig. Fotokatalízis témakörben pl. már több mint húsz éve jelentek meg az első publikáci­ók, de Anyagtudományi Tanszék lé­vén folyamatosan keressük annak lehetőségét, hogyan tudjuk az inté­zet falain belül elért új eredménye­ket az alkalmazás irányába is eltolni. A modern idők menő irányza­taként kutatók és fejlesztőmérnö­kök gyakran lesnek el, majd pró­bálják a lehető leghűbben le is má­solni a környezetűnkből apró ám lényegi részleteket, lényegében utánozni igyekeznek a természet bevált megoldásait, éspedig az ilyen munkák többsége a nanoméretű világban folyik. így volt ez az önök által kifejlesztett szuperhidrofób bevonat esetén is? A természet által kidolgozott technológiai megoldásokat az anyagtudományi kutatásokkal fog­lalkozó szakemberek mindinkább igyekeznek kihasználni úgy, hogy az így kidolgozott ún. „biomimetikus” megoldások a legkülönbözőbb terü­leteken alkalmazhatóak legyenek. Jól ismert például, az öntisztuló tu­lajdonságokkal rendelkező lótusz­virág levelét és virágát a víz és más folyadékok nem nedvesítik, olyan csepp képződik rajtuk, amely nem tapad meg a növények felületén, ha­nem lepereg arról, sőt, közben a nö­vényen található szennyeződéseket is eltávolítja. W. Barthlott és N. Eh­ler német botanikus 1970-es évek­ben végzett kutatásai alapján, a nö­vényi részeken lévő mikroszkopi­kus méretű felületi képletek szabá­lyos mintázata teszi e leveleket nagymértékben víztaszítóvá. Az ál­talunk - ugyancsak a lótuszvirág mintájára — mesterségesen kialakí­tott lótuszszerű felületet adó bevo­nat is vízlepergető és öntisztuló tu­laj donságoldcal bír. A tudományos kutatások mö­gött többnyire ott a cél, hogy a re­mélt eredmény valami módon a mindennapokban is használható­vá váljon. Gondolom, miközben a laborban dolgoztak, az önök sze­me előtt is ott lebegett a gazdasági használhatóság képe. A jövőre nézve, hol lehetne majd használni ezt a fajta bevonatot? Olyan területeken, felületeken le­hetne érdemben alkalmazni, ame­lyek esetében különösen nagy gon­dot jelent, ha bepiszkolódnak, szennyeződnek. Nagy előnye még a bevonatunknak, hogy gátat vet a nedvesedésnek, a jegesedésnek és a korrodálódásnak is. Úgy tudom, az öntisztulási ké­pességet másmilyen megközelí­tésben is kutatják az egyetem falai között, amelynek úgy a Napból eredő fényhez, mint a mesterséges fényforrásokhoz is köze van. Az öntisztuló hatás (napfénnyel is előidézhető, ha ún. „fotokatalizáto­rokat” alkalmazunk. A fotokatalízis egy fény által kiváltott katalitikus folyamat, amelynek során a megfe­lelő hullámhosszúságú sugárzás gerjeszti a félvezető oxid alapú fo­­tokatalizátor részecskéket, aminek hatására reaktív gyökök keletkez­nek. E reaktív gyökök - pl. szuper­­oxid (02-) hidrogén-peroxid (H202), vagy hidroxil-gy ök (' FIO) - megfelelően nagy oxidációs poten­ciállal rendelkeznek ahhoz, hogy a különböző szerves anyagokat foto­degradálják. E tulajdonságaiknak köszönhetően előnyösen alkalmaz­hatók szennyező anyagok fotodeg­­radációjára, illetve akár felületek mikrobiális fertőtlenítésére is. A hétköznapokban ezt a fajta megoldást konkrétan milyen te­rületeken lehetne alkalmazni? Hogy csak néhány példát említ­sek: alagutak falának bevonása, hogy ártalmatlanítsuk a káros kipu­fogó gázokat, vagy mondjuk kórhá­zak, közintézmények felületeinek (fal, csempe, járólap) bevonása fo­­tokatalizátorokkal. Ha már a kórházat említi, az egészségügyben különösen sok gondot okoznak a fertőzések, és ez a tárgykör bizony igen sokrétű, hiszen tudjuk, nemcsak emberről emberre, hanem állatról emberre terjedő betegségeket okozó bakté­riumtörzsek is ismertek. Újabban e terület is felkeltette az önök ér­deklődését. A fentebb leírt folyamatnak a kü­lönböző mikroorganizmusokra gya­korolt destruktív hatása különösen fontos az egészségügyben és más te­rületeken, ahol a fertőzésveszély kockázata magasabb. Ilyen frekven­tált terület pl. az állattenyésztés is. A különböző mikroorganizmusok által okozott fertőzések évről évre jelen­tős károkat okoznak az állattartó te­lepeken, így minden olyan megoldás üdvözölendő, mellyel mikrobiális csíraszámot tudunk csökkenteni e területen. A szegedi székhelyű Sa­­nex Pro Kft. munkatársai olyan po­limerbeton felületeket fejlesztettek, melyek egy speciális adalékanyag­nak köszönhetően antibakteriális tu­lajdonságokkal rendelkeznek (GINOP-2.1.7-15-2016-00142). A zoonózist, azaz az állatról em­berre terjedő betegséget okozó bak­tériumtörzsek közül a szakirodalom, illetve a vonatkozó rendeletek csak néhányat említenek, mint releváns, az egészségre fokozottan veszélyes tör­zset. Az állattartásban ezért e fajokra kialakított tesztek és mikrobiológiai vizsgálatok segítségével történik a különböző állattartó telepek minősí­tése és az ide vonatkozó rendeletek és higiéniai szabályzások megállapítá­sa. E fajok közé tartoznak többek kö­zött az Escherichia coli, a Staphylo­coccus aureus és az Enterococcus fa­­ecalis, amelyek az állatokról embe­rekre közvetlenül, vagy élelmiszer­ként elfogyasztva súlyos fertőzése­ket vagy mérgezéseket okozhatnak. Mikrobiológiai tesztek alapján az ál­lattenyésztésben jelenlévő és megle­hetősen ellenálló Enterococcus fa­­ecalis baktériumok 100%-a elpusz­tult az antibakteriális tulajdonságo­kat mutató polimerbeton tesztfelüle­ten, de a mikrobiológiai tesztek alap­ján valamennyi fent említett patogén baktériumtörzs 100%-a inaktiváló­dott a tesztek során. Ennek köszön­hetően pl. önfertőtlenítő itató- vagy etetővályúkat tudunk alkalmazni, ezáltal csökkentve a mikrobiális fer­tőzések valószínűségét. A felelős állattartással foglalko­zók ezt olvasván biztos felteszik magukban a kérdést, remekül hangzik, hol lehet ilyet megvásá­rolni? Az önfertőtlenítő itató-, etetővá­lyúkat e pillanatban még ne keres­sék a piacon. A kifejlesztett anyagok ugyan már ipari alkalmazásokban is tesztelésre kerültek és működtek, de jelenleg az engedélyeztetési stádi­umban vagyunk, így kereskedelmi forgalomban egyelőre még nem kaphatóak! Csibrányi Zoltán 400 éve nem olvadtak ennyire az alaszkai gleccserek MTI-HÍR Az emelkedő nyári hőmérséklet miatt hatvan­­szőr több hó olvad el a Denali Nemzeti Parkban lévő Hunter-hegyen, mint az iparosodás 150 évvel ezelőtti kezdete előtt. Ezt állapította meg Dominic Win­­ski, a Dartmouth Egyetem gleccser­kutatója, aki a Journal of Geophysi­cal Research: Atmospheres című tudományos lapban publikálta az erről szóló tanulmányát. A 4442 méteres Hunter-hegyen napjaink­ban több hó olvad el, mint az elmúlt 400 évben bármikor - idézte a ta­nulmányt az MTI. Winski és társai a Hunter-hegy je­géből fúrtak ki jégmintákat, és ezek összetételéből következtettek a klí­ma változására. A mai nyarak leg­alább 1,2-2 Celsius-fokkal mele­gebbek a 18. és a 19. század, vala­mint a 20. század elejének nyarai­nál. Ugyanebben az időszakban a Hunter-hegy klímája kétszer akkora mértékben melegedett, mint Alasz­ka tengerszinten lévő területein. A kutatók összefüggést találtak a Hunter-hegy és a Csendes-óceán tró­pusi területeinek felmelegedése kö­zött, és az utóbbiról már megállapí­tották kutatók, hogy az üvegházha­tást okozó gázok okozzák. A trópusi területek megváltoztatták a levegő mozgását a trópusi vidék és a pólusok között, és ez állhat az alaszkai olva­dás hátterében - úja a Science Daily. A4442 méteres Hunter-hegyen napjainkban több hó olvad el, mint az elmúlt 400 évben bármikor (Fotó: Shutterstock)

Next

/
Oldalképek
Tartalom