Új Szó, 2018. április (71. évfolyam, 76-99. szám)

2018-04-12 / 84. szám

www.ujszo.com | 2018. április 12. VÉLEMÉNY ÉS HÁTTÉR 7 Nemzet-halál A magyarországi sajtótörténetben gyakorlatilag lezárult az objektív újságírásra törekvő, minőségi nyomtatott napilapok korszaka r ímen már nehéz lesz vissza­jönni. Aggodalommal figyelhet­tük, mi történik az utóbbi időben a Magyar Nemzet háza tá­ján. Tudni lehetett, hogy a Simics­­ka Lajos tulajdonában lévő lap jö­vője szempontjából nem közömbös a Jobbik szereplése a választáso­kon, azt tehát nem lehetett volna kijelenteni, hogy a MagyarNemzet a függetlenség netovábbját képvi­selné. Ezzel együtt is a lap kiterjedt, százötven fős szerkesztősége (te­gyük hozzá, ekkora stábot a mai piaci körülmények között fenntar­tani komoly luxus) minőségi új­ságírással járult hozzá a mai, nagybeteg magyar sajtó teljesít­ményéhez. Emellett az egyik leg­régebbi magyar napilapról van/volt szó, amely sok mindenen átment már, és olvasótábora jelentős részét is elveszítette, de meg tudott újulni, igényes és rangos online-verziót épített fel. Simicska Lajos most ki­végezte a lapot, meg még az érde­keltségéhez tartozó Lánchíd rádiót, és lehetséges, hogy a konzervatív téren fontos szereplőnek számító hetilapot, a Heti Választ is. Több száz újságíró került az utcára egyik napról a másikra, épp úgy, mint másfél évvel ezelőtt, a Népszabad­ság bezárása után. A magyar sajtó­­szabadság egy újabb pofont kapott, csak most épp nem a kormánytól, hanem az „ellenzéktől”, attól az oligarchától, aki egyébként a Fidesz-rezsim Gólemjeként nőtt ekkorára, s aki a 2018-as választási harc egyik főszereplője lett. Ebből is láthatjuk, ez a választás nem az értékekről, hanem a kőkemény ér­dekekről szólt, és Simicska és a Jobbik nem jelentett volna sokkal derűsebb alternatívát Magyaror­szág számára, mint a Fidesz. Ez persze nem vigasztal senkit, legfő­képp az utcára került kollégákat nem. Ezek a sorok a szolidaritás sorai is. Ezt tenni a magyar sajtópiac egyik fontos szereplőjének mun­katársaival gyalázatos dolog. Ezt tenni az objektív sajtó iránt még nyitott közönséggel alávaló eljárás. Alig két év alatt így kinyírni két nagy múltú napilapot társadalmi öngyilkosság. Addig fogjuk azon­ban mondogatni, hogy egyre fon­tosabb a maradék objektív sajtó, amíg még marad belőle valami. Még mindig maradt ugyanis, és a MagyarNemzet esete mutatja, mennyire veszélyes, ha nem az ol­vasók támogatására, hanem oli­garchák jóindulatára van bízva a jövője. A magyarországi sajtótörténet­ben ezzel gyakorlatilag lezárult az objektív újságírásra törekvő, mi­nőségi nyomtatott napilapok kor­szaka. Ami maradt, az nem mentes a kormány befolyásától. Lehet szeretni vagy nem szeretni ezt a kormányt, de a kormánykritikus sajtó hiánya nem jellemző a jómó­dú, egészséges, önmagukat és a körülöttük lévőket megbecsülni képes társadalmakra. Ja, hogy a magyarországi nem is ilyen társa­dalom? Most már egyre nehezebb is lesz ilyenné tenni, ha netán még valakinek a szándékában állna. Felsült a zsarnok dalnok Hatalma megtartásáról dalol a thaiföldi miniszterelnök, Pra­­juth Csan-Ocsa. Kabinetje ülése előtt mutatta be újabb művét, melynek címe: Küzdelem a szülőföldért. A szerzemény kezdő soraiban a kormányfő azt énekli: „A bírálatok ellenére elszánt vagyok tovább küz­deni a szülőföldért”. Csan-Ocsának ez már a hatodik „slágere”, mióta átvette a hatalmat a délkelet-ázsiai országban. Hason­lóan korábbi műveihez, ennél is a bírálatok vannak túlsúlyban a You­Tube videómegosztó portál kom­mentárjai között. Az egyik felhasználó például azt írta: „Az elmúlt négy évben nem volt semmi eredmény, eltekintve ezek­től a daloktól”. „Úgy tűnik, nincs jobb dolga” - tette hozzá. Egy másik felhasználó úgy fogal­mazott: „Még az ígéreteidet sem tu­dod megtartani, és most vagy olyan szemtelen, s azt állítod, hogy a szü­lőföldért harcolsz?”. Prajuth tábornok katonai puccsal került hatalomra 2014-ben. Az ismé­telten megígért parlamenti választá­sokat többször elhalasztotta a junta, amely a korrupciós ügyek miatt is népszerűtlen. Márciusban több száz aktivista követelte a hadsereg főha­diszállása előtt ajunta feloszlatását és a választások kihirdetését. Legutóbb februárban jelentette be a bangkoki vezetés, hogy a voksolást legkésőbb 2019 februárjáig megtartja. Azelőtt tavaly novemberre ígérte meg a vá­lasztások megtartását. A tábornok Valentin-napra író­dott, Gyémántszív című romantikus buzdító balladájával is felsült, le kellett tiltani az interneten a hozzá­szólásokat, mert sokan gúnyolódtak a művészetén. A hadsereghez tar­tozó rádió- és tévécsatornák viszont nagy lelkesedéssel játszották a dalt, amely összeköti a szerelmet a poli­tikával, és a korábbi nótákhoz ha­sonlóan lényegében nemzeti egy­ségre buzdít. A szöveg szerint a 64 éves miniszterelnöknek egyebek mellett a kedvese mosolya ad erőt ahhoz, hogy küzdjön „az évről évre felmerülő problémák ellen”. Legelső dalát, az Adjátok vissza a boldogságot Thaiföldnek! címűt hónapokig játszották a 2014-es ka­tonai puccs után, hogy elnyerjék a lakosság rokonszenvét. (MTI) A robotoktól félnetek jó lesz DUDÁSTAMÁS A robotok és a mesterséges intelligenciák további fejlődése napjaink egyik legfontosabb témája. Szinte mindegyik globá­lisjövőkép azzal számol, hogy az automatizáció munkahelyek millióit fogja kiradírozni a világgazdaságban. Az elkövetkező évtizedekben nemcsak az iparban lesz szükség egyre kevesebb munkásra, a mesterséges intelligenciák a szolgáltatások terén is egyre több feladatot fognak átvenni. A mesterséges intelligenciák már ma is egyre jobban megállják a helyü­ket az ügyfélszolgálatban, s a jövőben akár taníthatnak vagy gyógyíthat­nak. Nem meglepő, hogy az elmúlt években több olyan elemzés is szüle­tett, amely megpróbálja számszerűsíteni az automatizáció hatását a jövő munkaerőpiacára. Ami viszont meglepő, hogy Szlovákiában nem volt kü­lönösebb visszhangja az OECD e témában nemrég megjelent elemzésé­nek. Sajnálatos, hiszen országunkat nagyban érinti. Az OECD számításai szerint a 32 vizsgált tagország közül éppen Szlovákia az, ahol a munkahe­lyek legnagyobb százalékát fenyegeti az automatizáció. Míg nálunk a ro­botok a munkahelyek 33 százalékát veszélyeztetik komolyan, addig Nor­végiában csak a hat százalékukat. A legnagyobb automatizáció az iparban és a földművelésben várható, ez megmagyarázza Szlovákia rosszabb kilá­tásait. Nálunk az ipar még fontosabb szerepet játszik a gazdaságban, mint Nyugat-Európában, élen az autóiparral - Szlovákia legfontosabb húzó­iparágával. Szlovákia ma világelső az egy személyre eső autógyártásban, és az a gond, hogy az autóipar a legjobban automatizálható iparágak közé tartozik. A modem autógyárak élenjárnak az ipari robotok használatában, és ez a trend csak erősödni fog. Az autógyártóknak közben egyre komo­lyabb gondot jelent szakképzett munkaerőt találni Közép-Európában, és ez tovább erősíti majd az automatizációs törekvéseket. Tartok tőle, hogy a szlovák kormányok az automatizációra valamiféle távoli veszélyként tekintenek. A probléma azonban az, hogy a jövőre való felkészülést már ma el kell kezdeni. A megoldás ugyanis olyan munkahe­lyek teremtése, amelyek a kreativitáson és a kiszámíthatatlan környezet kezelésén alapulnak. Ilyen munkahelyeket ugyanis nehéz automatizálni, viszont kreatív, a gyors változásokra felkészült munkaerőt igényelnek. A mai szlovák oktatási rendszer azonban éppen ezen a téren nem jeleskedik, és gyökeres változások nélkül nem tud megfelelni a jövő kihívásainak. A memorizáláson alapuló oktatás a kreativitás ellensége, ezért gyorsan nyitni kell a progresszív országokban használt modem oktatási módszerek felé. Fontos lenne egy olyan oktatási stratégia kialakítása, amely mellett az összes releváns szlovák politikai párt elkötelezné magát. A reformfolya­mat ugyanis meghaladja az egyes kormányzati ciklusokat, és nem lenne jó, ha az új kormányok négyévente megkérdőjeleznék az addigi irányvonalat. Ha ezt a kihívást nem vesszük komolyan, könnyen egy olyan jövőben ta­lálhatjuk magunkat, ahol a robotoktól félnünk tényleg jó lesz. Szegény, szegény Szíria FELEDYBOTOND N em is vesszük észre régiónk belpolitikai viharai közepette, hogy szegény Szíriát megint szétcincálják. Egyes régióiban nincs is mit lerombolni már, megszűnt a közellátás, nincsenek kórházak. A szír gyerekeknek, kamaszoknak esélyük sincs a tanulásra, normális életet kevesen tudnak majd élni közülük, hiszen nekik a formalitás” a hétköznapi életben már hosszú évek óta egészen mást je­lent, mint nekünk. Hogy melyik terület került a felkelők kezére, melyik maradt Aszad uralma alatt. A konfliktusnak ennek a szakaszában már ez is kiszámíthatatlan. Legalább 7 millió menekült van az országon belül, sok millióan élnek a környező országok menekülttáboraiban vagy az utcán, embertelen körülmények között. Ezt most egy borzasztó vegyi támadás tetézte. A közösségi médiát bejá­ró képeken szenvedő, habzó szájú gyerekeket és nőket látni. Az oroszok által támogatott szír kormány nem járul hozzá, hogy bárki kivizsgálja a tá­madást és megállapítsák, ki a felelős érte. A különféle jelentések szerint idén ez már a hetedik ilyen támadás lehetett, és összesen félmillió szír civil vesztette életét. Az emberek egyre kiszolgáltatottabbak, reményvesztettek, a tragédia már nem szó arra, ami zajlik a tíz éve még virágzó országban, amely most nagyhatalmak játékszerévé vált: az oroszok és irániak támo­gatják a szír kormánycsapatokat, a vegyi fegyverek mellett repeszgránátot és alighanem más tiltott fegyvereket is bevetettek már. Mindössze 2000 amerikai segíti az északkeleten állomásozó kurd csapatokat, miközben a török hadsereg is bele-beleharap Eszak-Szíriába. Emellett az öböl-menti arab monarchiák által felfegyverzett és fizetett helyi és zsoldos milíciák egymással is harcolnak. A helyzet józanul nézve reménytelen: egy azon­nali tűzszünet után csak a romeltakarítás is évekbe telne. A fegyverek begyűjtése is óriási kihívás lesz, a traumák felmérhetetlenek, a szétesett társadalmi csoportok összebékítése alighanem évszázados feladat lesz. Lehet, hogy Donald Trump megtorló támadást rendel el a vegyi fegyve­rek bevetése miatt, de azt sem látni, hogy az USA igazából hajlandó-e be­szállni a helyzet gyorsabb rendezése érdekében. Vagy így kényelmes mindenkinek? Vagy egyáltalán nincs megoldása ennek a konfliktusnak? Szegény, szegény szírek. (Cartoonizer/Somogyi-fotó)

Next

/
Oldalképek
Tartalom