Új Szó, 2018. április (71. évfolyam, 76-99. szám)
2018-04-12 / 84. szám
www.ujszo.com | 2018. április 12. VÉLEMÉNY ÉS HÁTTÉR 7 Nemzet-halál A magyarországi sajtótörténetben gyakorlatilag lezárult az objektív újságírásra törekvő, minőségi nyomtatott napilapok korszaka r ímen már nehéz lesz visszajönni. Aggodalommal figyelhettük, mi történik az utóbbi időben a Magyar Nemzet háza táján. Tudni lehetett, hogy a Simicska Lajos tulajdonában lévő lap jövője szempontjából nem közömbös a Jobbik szereplése a választásokon, azt tehát nem lehetett volna kijelenteni, hogy a MagyarNemzet a függetlenség netovábbját képviselné. Ezzel együtt is a lap kiterjedt, százötven fős szerkesztősége (tegyük hozzá, ekkora stábot a mai piaci körülmények között fenntartani komoly luxus) minőségi újságírással járult hozzá a mai, nagybeteg magyar sajtó teljesítményéhez. Emellett az egyik legrégebbi magyar napilapról van/volt szó, amely sok mindenen átment már, és olvasótábora jelentős részét is elveszítette, de meg tudott újulni, igényes és rangos online-verziót épített fel. Simicska Lajos most kivégezte a lapot, meg még az érdekeltségéhez tartozó Lánchíd rádiót, és lehetséges, hogy a konzervatív téren fontos szereplőnek számító hetilapot, a Heti Választ is. Több száz újságíró került az utcára egyik napról a másikra, épp úgy, mint másfél évvel ezelőtt, a Népszabadság bezárása után. A magyar sajtószabadság egy újabb pofont kapott, csak most épp nem a kormánytól, hanem az „ellenzéktől”, attól az oligarchától, aki egyébként a Fidesz-rezsim Gólemjeként nőtt ekkorára, s aki a 2018-as választási harc egyik főszereplője lett. Ebből is láthatjuk, ez a választás nem az értékekről, hanem a kőkemény érdekekről szólt, és Simicska és a Jobbik nem jelentett volna sokkal derűsebb alternatívát Magyarország számára, mint a Fidesz. Ez persze nem vigasztal senkit, legfőképp az utcára került kollégákat nem. Ezek a sorok a szolidaritás sorai is. Ezt tenni a magyar sajtópiac egyik fontos szereplőjének munkatársaival gyalázatos dolog. Ezt tenni az objektív sajtó iránt még nyitott közönséggel alávaló eljárás. Alig két év alatt így kinyírni két nagy múltú napilapot társadalmi öngyilkosság. Addig fogjuk azonban mondogatni, hogy egyre fontosabb a maradék objektív sajtó, amíg még marad belőle valami. Még mindig maradt ugyanis, és a MagyarNemzet esete mutatja, mennyire veszélyes, ha nem az olvasók támogatására, hanem oligarchák jóindulatára van bízva a jövője. A magyarországi sajtótörténetben ezzel gyakorlatilag lezárult az objektív újságírásra törekvő, minőségi nyomtatott napilapok korszaka. Ami maradt, az nem mentes a kormány befolyásától. Lehet szeretni vagy nem szeretni ezt a kormányt, de a kormánykritikus sajtó hiánya nem jellemző a jómódú, egészséges, önmagukat és a körülöttük lévőket megbecsülni képes társadalmakra. Ja, hogy a magyarországi nem is ilyen társadalom? Most már egyre nehezebb is lesz ilyenné tenni, ha netán még valakinek a szándékában állna. Felsült a zsarnok dalnok Hatalma megtartásáról dalol a thaiföldi miniszterelnök, Prajuth Csan-Ocsa. Kabinetje ülése előtt mutatta be újabb művét, melynek címe: Küzdelem a szülőföldért. A szerzemény kezdő soraiban a kormányfő azt énekli: „A bírálatok ellenére elszánt vagyok tovább küzdeni a szülőföldért”. Csan-Ocsának ez már a hatodik „slágere”, mióta átvette a hatalmat a délkelet-ázsiai országban. Hasonlóan korábbi műveihez, ennél is a bírálatok vannak túlsúlyban a YouTube videómegosztó portál kommentárjai között. Az egyik felhasználó például azt írta: „Az elmúlt négy évben nem volt semmi eredmény, eltekintve ezektől a daloktól”. „Úgy tűnik, nincs jobb dolga” - tette hozzá. Egy másik felhasználó úgy fogalmazott: „Még az ígéreteidet sem tudod megtartani, és most vagy olyan szemtelen, s azt állítod, hogy a szülőföldért harcolsz?”. Prajuth tábornok katonai puccsal került hatalomra 2014-ben. Az ismételten megígért parlamenti választásokat többször elhalasztotta a junta, amely a korrupciós ügyek miatt is népszerűtlen. Márciusban több száz aktivista követelte a hadsereg főhadiszállása előtt ajunta feloszlatását és a választások kihirdetését. Legutóbb februárban jelentette be a bangkoki vezetés, hogy a voksolást legkésőbb 2019 februárjáig megtartja. Azelőtt tavaly novemberre ígérte meg a választások megtartását. A tábornok Valentin-napra íródott, Gyémántszív című romantikus buzdító balladájával is felsült, le kellett tiltani az interneten a hozzászólásokat, mert sokan gúnyolódtak a művészetén. A hadsereghez tartozó rádió- és tévécsatornák viszont nagy lelkesedéssel játszották a dalt, amely összeköti a szerelmet a politikával, és a korábbi nótákhoz hasonlóan lényegében nemzeti egységre buzdít. A szöveg szerint a 64 éves miniszterelnöknek egyebek mellett a kedvese mosolya ad erőt ahhoz, hogy küzdjön „az évről évre felmerülő problémák ellen”. Legelső dalát, az Adjátok vissza a boldogságot Thaiföldnek! címűt hónapokig játszották a 2014-es katonai puccs után, hogy elnyerjék a lakosság rokonszenvét. (MTI) A robotoktól félnetek jó lesz DUDÁSTAMÁS A robotok és a mesterséges intelligenciák további fejlődése napjaink egyik legfontosabb témája. Szinte mindegyik globálisjövőkép azzal számol, hogy az automatizáció munkahelyek millióit fogja kiradírozni a világgazdaságban. Az elkövetkező évtizedekben nemcsak az iparban lesz szükség egyre kevesebb munkásra, a mesterséges intelligenciák a szolgáltatások terén is egyre több feladatot fognak átvenni. A mesterséges intelligenciák már ma is egyre jobban megállják a helyüket az ügyfélszolgálatban, s a jövőben akár taníthatnak vagy gyógyíthatnak. Nem meglepő, hogy az elmúlt években több olyan elemzés is született, amely megpróbálja számszerűsíteni az automatizáció hatását a jövő munkaerőpiacára. Ami viszont meglepő, hogy Szlovákiában nem volt különösebb visszhangja az OECD e témában nemrég megjelent elemzésének. Sajnálatos, hiszen országunkat nagyban érinti. Az OECD számításai szerint a 32 vizsgált tagország közül éppen Szlovákia az, ahol a munkahelyek legnagyobb százalékát fenyegeti az automatizáció. Míg nálunk a robotok a munkahelyek 33 százalékát veszélyeztetik komolyan, addig Norvégiában csak a hat százalékukat. A legnagyobb automatizáció az iparban és a földművelésben várható, ez megmagyarázza Szlovákia rosszabb kilátásait. Nálunk az ipar még fontosabb szerepet játszik a gazdaságban, mint Nyugat-Európában, élen az autóiparral - Szlovákia legfontosabb húzóiparágával. Szlovákia ma világelső az egy személyre eső autógyártásban, és az a gond, hogy az autóipar a legjobban automatizálható iparágak közé tartozik. A modem autógyárak élenjárnak az ipari robotok használatában, és ez a trend csak erősödni fog. Az autógyártóknak közben egyre komolyabb gondot jelent szakképzett munkaerőt találni Közép-Európában, és ez tovább erősíti majd az automatizációs törekvéseket. Tartok tőle, hogy a szlovák kormányok az automatizációra valamiféle távoli veszélyként tekintenek. A probléma azonban az, hogy a jövőre való felkészülést már ma el kell kezdeni. A megoldás ugyanis olyan munkahelyek teremtése, amelyek a kreativitáson és a kiszámíthatatlan környezet kezelésén alapulnak. Ilyen munkahelyeket ugyanis nehéz automatizálni, viszont kreatív, a gyors változásokra felkészült munkaerőt igényelnek. A mai szlovák oktatási rendszer azonban éppen ezen a téren nem jeleskedik, és gyökeres változások nélkül nem tud megfelelni a jövő kihívásainak. A memorizáláson alapuló oktatás a kreativitás ellensége, ezért gyorsan nyitni kell a progresszív országokban használt modem oktatási módszerek felé. Fontos lenne egy olyan oktatási stratégia kialakítása, amely mellett az összes releváns szlovák politikai párt elkötelezné magát. A reformfolyamat ugyanis meghaladja az egyes kormányzati ciklusokat, és nem lenne jó, ha az új kormányok négyévente megkérdőjeleznék az addigi irányvonalat. Ha ezt a kihívást nem vesszük komolyan, könnyen egy olyan jövőben találhatjuk magunkat, ahol a robotoktól félnünk tényleg jó lesz. Szegény, szegény Szíria FELEDYBOTOND N em is vesszük észre régiónk belpolitikai viharai közepette, hogy szegény Szíriát megint szétcincálják. Egyes régióiban nincs is mit lerombolni már, megszűnt a közellátás, nincsenek kórházak. A szír gyerekeknek, kamaszoknak esélyük sincs a tanulásra, normális életet kevesen tudnak majd élni közülük, hiszen nekik a formalitás” a hétköznapi életben már hosszú évek óta egészen mást jelent, mint nekünk. Hogy melyik terület került a felkelők kezére, melyik maradt Aszad uralma alatt. A konfliktusnak ennek a szakaszában már ez is kiszámíthatatlan. Legalább 7 millió menekült van az országon belül, sok millióan élnek a környező országok menekülttáboraiban vagy az utcán, embertelen körülmények között. Ezt most egy borzasztó vegyi támadás tetézte. A közösségi médiát bejáró képeken szenvedő, habzó szájú gyerekeket és nőket látni. Az oroszok által támogatott szír kormány nem járul hozzá, hogy bárki kivizsgálja a támadást és megállapítsák, ki a felelős érte. A különféle jelentések szerint idén ez már a hetedik ilyen támadás lehetett, és összesen félmillió szír civil vesztette életét. Az emberek egyre kiszolgáltatottabbak, reményvesztettek, a tragédia már nem szó arra, ami zajlik a tíz éve még virágzó országban, amely most nagyhatalmak játékszerévé vált: az oroszok és irániak támogatják a szír kormánycsapatokat, a vegyi fegyverek mellett repeszgránátot és alighanem más tiltott fegyvereket is bevetettek már. Mindössze 2000 amerikai segíti az északkeleten állomásozó kurd csapatokat, miközben a török hadsereg is bele-beleharap Eszak-Szíriába. Emellett az öböl-menti arab monarchiák által felfegyverzett és fizetett helyi és zsoldos milíciák egymással is harcolnak. A helyzet józanul nézve reménytelen: egy azonnali tűzszünet után csak a romeltakarítás is évekbe telne. A fegyverek begyűjtése is óriási kihívás lesz, a traumák felmérhetetlenek, a szétesett társadalmi csoportok összebékítése alighanem évszázados feladat lesz. Lehet, hogy Donald Trump megtorló támadást rendel el a vegyi fegyverek bevetése miatt, de azt sem látni, hogy az USA igazából hajlandó-e beszállni a helyzet gyorsabb rendezése érdekében. Vagy így kényelmes mindenkinek? Vagy egyáltalán nincs megoldása ennek a konfliktusnak? Szegény, szegény szírek. (Cartoonizer/Somogyi-fotó)