Új Szó, 2018. április (71. évfolyam, 76-99. szám)

2018-04-10 / 82. szám

14 PORTRÉ FOCITIPP 2018. ÁPRILIS 10. www.ujszo.com A nagy Cristiano Ronaldo-átalakulás Ilyen volt: Cristiano hatalmas ígéret, de a meccseken semmi hasznát nem veszi a csapat. A futball nem show-műsor. (Fotók: képarchívum) Ilyen lett: 33 éves korára a „ripacs" nemcsak azt bizonyította be, hogy jó, hanem hogy a valaha volt egyik legjobb - az út a végéhez ért Manchester United- Bolton, 2003: • A magamutogató fi csűr Cristiano Ronaldo mindössze há­rom nappal a mérkőzés előtt ke­rült az Old Traffordra - nemcsak David Beckham 7-es mezét kapta meg, hanem a jobbszélső poszt­ját is. A 18 éves, melírozott hajú ifjú titán első megmozdulása az volt, hogy cselezésbe bonyolódott Nicky Hunt ellen, aki kőkemény belépővel tette helyre a portugált. Ahogy haladt előre a meccs, úgy illeszkedett be a játékba. Kiharcolt egy tizenegyest, és egy gól előké­szítésében is meghatározó szerepe volt, de mégsem erre emlékezett a közönség, hanem a testcselekre, az átlépős figurákra, a kunsztokra. Nem mindenki volt azonban el­ragadtatva, így például Ruud van Nistelrooy, az MU első számú kö­zépcsatára sem. Őt csak a góllö­vés érdekelte, ahhoz pedig annyi beadásra volt szüksége, amennyi csak lehetséges. Az értelmetlen ádépős cselek a legkevésbé sem nyűgözték le. A szezon hátralévő része is hason­lóan folytatódott: Ronaldót csak az érdekelte, hogy bebizonyítsa, mennyire ügyes a labdával, miköz­ben a csapata érdekeivel nem sokat törődött. 40 meccsen 6 gólra és 4 gólpasszra futotta tőle — vajmi ke­vés a tehetségéhez képest. „Cristiano hatalmas ígéret, ezt minden nap látom rajta az edzése­ken. De a meccseken semmi hasz­nát nem veszi a csapat. A futball nem show-műsor” - jelentette ki róla Van Nistelrooy. Reading-Man Utd, 2006: A góllövő szélső 9 Három jó, de nem ki­magasló szezon után Ronaldo óriási változáson ment keresztül a Unitedben. A magamutogató fi­­csúrból lenyűgöző támadó lett. Az átalakulás első jeleit a Madejski Stadion közönsége láthatta. A friss feljutó Reading 1-0-ra vezetett a United ellen, amikor Ronaldo kapott labdát negyven méterre a kaputól. Korábban arra használta volna a lehetőséget, hogy egy csel­­sorozattal megalázza a vele szem­ben álló balhátvédet, de ezúttal minden másképp történt. Ronaldo rávezette a labdát Graeme Murtyre, de a cselek helyett csak az érdekelte, hogyan törhetne be a tizenhatosra, és amikor ez sike­rült, óriási gólt akasztott Marcus Hahnemann kapus mellett a hosz­­szú sarokba. Egyszerű, letisztult, brutálisan hatékony mozdulatsor volt, fontos góllal a végén, ami megalapozta a portugál szezonját: Ronaldo 23 góllal zárta a szezont úgy, hogy az ezt megelőző három­ban összesen 27-ig jutott, és ezzel megnyerte a PFA Év játékosa cí­met, valamint első bajnokságát is. „Amikor megérkezett a Unitedhez, csak egy magamutogató ficsúr volt. Csak az érdekelte, hogy bemutassa a nagy tudását, hogy bohócot csi­náljon a védőkből, ha kell, ha nem. De aztán rájött, hogy mindezzel semmit sem ér. Azért lett a liga leg­jobb játékosa, mert kényszerítette magát, hogy csak a gólszerzésről vagy a helyzetek kialakításáról szól­jon a játéka” - jelentette ki a szezon után Rio Ferdinand. Roma-ManUnited, 2008: A középcsatár 9 Ronaldo átalakulásának a következő lépcsőfokát a központi szerep betöltése jelentette, melyben elévülheteden érdemei vannak Sir Alex Ferguson egyik segítőjének, Rene Meulensteennek, aki így em­lékezett vissza erre az időszakra: „Tudtam, mit akar Ronaldo. A világ legjobbja akart lenni, az én dolgom pedig az volt, hogy segít­sek neki ebben. Izekre szedtük a játékát, az adottságait, végül azt mondtam neki: a cseleiddel, a technikai képzettségeddel és se­bességeddel el fogjuk érni, hogy kiszámíthatadan támadó váljon belőled. Viszont javítani kell a hozzáállásodon, mert befolyásolja a döntéseidet. Jelenleg csak maga­dért játszol, hogy te legyél a közép­pontban, hogy felhívd magadra a figyelmet. Ennek a csapattársaid nem sok hasznát látják. Több gólt kell lőnöd, sokkal többet.” A felismerést tettek követték. „Megtanítottam, hogy ne akarjon tökéletes gólokat lőni. A gól az gól, darabra mérik. Három pozí­cióra osztottuk a pályát: 1) kapu előtti ziccer, 2) szélső betörés, 3) távoli lövés. És semmi mást nem gyakoroltunk, csak a befejezéseket. Belsővel, külsővel, emelve, erőből, ésszel, kapásból - a lényeg, hogy egyeden érintéssel. Nincs igazítás. Minden elemből négyes sorozato­kat csináltunk, míg csukott szem­mel szét nem lőtte a kaput.” De még nem volt vége a kikép­zésnek. Meulensteen elégededen volt Ro­naldo pályán mutatott viselkedé­sével, a testbeszédével, ezért össze­vágott róla egy videót. A grima­szokból, a hisztikből, a vállvonoga­­tásokból. Aztán mutatott neki egy másik klipet, Peléhez és Muham­mad Alihoz hasonló világsztárok testbeszédével. Ronaldo vette az üzenetet, amellett 42 góllal zárta a szezont, és a BL-döntőt az ő gól­jával nyerte a MU, melynek külön története volt. Ronaldo remek formában vágott neki a 2008-as tavaszi szezonnak: nyolc meccsen nyolc gólt szer­zett - a jobbszélső pozíciójából. A Roma elleni BL-negyeddöntőn mégis a középcsatár posztján ját­szatta Alex Ferguson, noha Wayne Rooney és Carlos Tévéz is ott volt a csapatban. A meccs első 38 percében úgy tűnt, csapnivaló döntést hozott a mester. A poszton semmilyen tapasztalattal nem rendelkező Ronaldo csak lé­zengett a pályán, és alig találkozott a labdával. Mígnem Paul Scholes remek labdát kanyarított középre a tizenhatos jobb oldaláról. Amikor a labda elhagyja a lábát, Ronaldo még nincs is a tizenhatoson belül, mégis előre látja, érzi a területet, berobban a kapu elé, és a felhők közül bombafejest küld a kapuba a tizenegyespontról. A felesleges trükköket felváltotta a kíméleden hatékonyság, a hosz­­szú órák, napok, hetek és hónapok kitartó gyakorlásának gyümölcse. „Csodálatos fejes volt, fantasztikus. A védő azt hitte, uralja a szituáci­ót, és fogalma sem volt, mi követ­kezik. Fejben és fizikailag is verve volt abban a pillanatban, hogy Ronaldo megindult a kapu felé. Ez egy középcsatár fejese volt, ez egy középcsatár gólja volt” - áradozott Ferguson a meccset követően. Talán ez volt az a pillanat, amikor Ronaldo Európa legjobban fejelő csatáraként berobbant a köztudat­ba - hogy aztán a BL-döntőben is fejjel legyen eredményes a Chelsea ellen. Barcelona-Real Madrid, 2012: A gólgép 9 Amikor 2009-ben Ronal­do a Real Madridhoz igazolt, már bebizonyította, hogy mindenféle gólt képes szerezni, fejjel, lábbal, jobbal, ballal, közelről, távolról, gyengéden, erősen. Mindezt rá­adásul olyan tempóban és követ­kezetességgel, amivel csak Európa legjobbjai versenyezhetnek. A madridi igazolása mégis új szin­tet jelentett: a rendszeres gólszerző­ből Európa gólszörnyévé vált. Míg a Unitedben a 42 gól volt magasan a legjobb teljesítménye (6, 9, 12, 23, 26 gólos szezonja mellett), ad­dig a Reálban elszabadult a pokol: a nyolc befejezett szezonjából hat alkalommal ötven gól felett termelt Spanyolországban. Alihoz, hogy mindez megtörtén­jen, Ronaldo egyre közelebb került a kapuhoz, míg végül egyértelmű középcsatár nem vált belőle. Emel­lett nemhogy megtisztította, de lecsupaszította a játékát, és csak az élted, hogyan tud a legegyszerűbb eszközökkel, a legbiztosabban gólt szerezni. A szakasz szimbolikus csúcsát a spanyol bajnoki cím és a Barcelona legyőzése jelentette. Ekkorra már három éve loholt a Real a Barca árnyékában, de elkapniuk egyszer sem sikerült a katalánokat. A Real és a Barcelona összecsapása előtt egyértelmű volt: ha matematika­ilag nem is szerzik meg a címet a madridiak, a győzelem egyenér­tékű lenne a bajnoki címmel. A meccs és a történelem is igazolta végül a teóriát. Mesut Ozil tett sebészi pontosságú labdát Ronaldo elé, aki két érintés­ből befejezte az akciót. Az elsővel elvitte a labdát Victor Valdés mel­lett, a másodikkal a hálóba lőtt. Az volt az 58. gólja a szezonban. „Csak a saját fútballom, a gólszer­zés és a Real-győzelem éltet, sem­mi más nem érdekel” - értékelt a meccs után. Azzal, hogy Ronaldóból középcsa­tár lett, előtérbe került egy addigi rejtett érzéke és készsége. 2018. február 5-én betöltötte a 33. életévét. Azóta tíz meccset játszott, és 20 gólt szerzett. Nem kis mértékben annak köszönhe­tően, hogy játéka már a tizenha­tos környékére koncentrálódik, vagyis amikor labdához jut, abból a játékszituációból már képes gólt szerezni. De van itt még valami, ami a leglátványosabban a PSG elleni BL-negyeddöntőben jött elő. A lesipuskás Ronaldo, az Inzaghi- Ronaldo. Aki már akkor is gólt szerez, ha nincs is tudatában, de érkezik, berobban, sertepertél, és a hálóba kerül róla a labda. Csak a gólszerzés élteti: a PSG elleni 3-1- es győzelem alkalmával Ronaldo mindössze 30-szor ért a labdához - ebből 10 lövési kísérlet volt. Juventus-Real Madrid, 2018: A legnagyobb? 9 A Lionel Messi kontra Cristiano Ronaldo ügy, nevezete­sen, hogy ki a legnagyobb, vélhe­tően sosem fog eldőlni, ugyanak­kor a kevésbé vérmes felek között kialakult egyfajta konszenzus, ami azt mondja ki, hogy Messi a vala­ha volt legnagyobb játékos, míg Ronaldo a valaha volt legnagyobb gólszerző. Ezt a mítoszt erősítette meg, nagyí­totta fel Ronaldo azzal, hogy talpra állította Torino népét hiheteden, szinte földön túli ollózásával - de csak miután egyszer már betalált a meccsen ragadozó módján, a sem­miből lecsapva, egy érintéssel. Ronaldo immár 430 meccsen 443 gólnál jár a Reálban. „Képes úgy viselkedni, mint egy ripacs, csak hogy bizonyítsa, mennyire jó” — mondta róla anno Ferguson. A „ripacs” végül révbe ért, csak egy egészen másik úton, mint amelyi­ken elindult. Pincési László

Next

/
Oldalképek
Tartalom