Új Szó, 2018. március (71. évfolyam, 50-75. szám)

2018-03-20 / 66. szám

www.ujszo.com I 2018. március 20. KULTÚRA 113 Testről, lélekről és Oscarról Borbély Alexandra útja Los Angelesből egyenesen Nagycéténybe vezetett, de holnap már színpadon van SZABÓ G. LÁSZLÓ Csütörtökön késő este érkezett meg párjával. Nagy Ervinnel Los Angelesből Budapestre Borbély Alexandra, de pénteken már Nagycétényben, családi kőiben elevenítette fel az Oscar-gálán szerzett élményeit, s az egész hétvégét a szüleivel, a testvéreivel, a nagymamájával töltötte. Melyik út tűnt hosszabbnak? A Los Angelesbe vagy a haza vezető? Az utóbbi. Lekéstük ugyanis az el­ső gépet, így egy nappal később in­dultunk haza. Los Angelesből azon­ban negyvenperces késéssel érkez­tünk meg Münchenbe, s hiába rohan­tunk át a repülőtéren, már nem en­gedtek fel bennünket a budapesti já­ratra. Az orrunk előtt zárták be az aj­tót. Tizenkét órás út után négy órát kellett vámunk a következőre. Nem is vagyok még egészen magamnál. Tett már meg nagyobb távolsá­got az életében, mint most, Los Angelestől Nagycétényig? Nem sokkal azután, hogy leforgat­tuk Enyedi Ildikó Testről és lélekről című filmjét, a barátnőmmel elutaz­tunk tíz napra Balira. Eddig az volt életem leghosszabb repülőútja. Amerikában most jártam először. Mondtam is Ervinnek, amikor men­tünk, hogy milyen érdekes, az első amerikai utam ez, és máris az Os­­carra vezet. Elképesztő! Akárcsak az az út, amelyet Ber­lintől Los Angelesig tett meg a filmmel. Az a sok elismerés! Indi­ába még zsűritagnak is meghív­ták, s az elmúlt hetekben Buda­pesten is háromszor díjazták. El­sőként a magyar filmkritikusok. A tőlük kapott díjat azért nem tud­tam személyesen átvenni, mert éppen akkor Stockholmban voltam. A Ma­gyar Filmdíjat és a Jásza Mari-díjat pedig azért nem, mert még Los An­gelesben pihentünk. Dávid, a testvé­rem nem egy bőbeszédű fiú. Amikor megtudta, hogy Jászai Mari-díjjal tüntettek ki, annyit írt SMS-ben: „Ezt meg kedy si stihla?” De ott, kint megünnepelte, hogy itthon is ilyen komoly szakmai el­ismerésekben van része? Nagyon boldog voltam. Az lett volna jó, ha legalább a Jászai Mari­díjat személyesen átvehetem. Fájt a szívem egy kicsit, de közben arra gondoltam: milyen nagyvonalú ve­lem Máté Gábor, az igazgatóm és az egész Katona József Színház, hogy ennyi napra elengedett. Ezért nem ro­hantam haza. Ha már kint voltam, ki akartam használni az alkalmat. Nem is bánom, hogy kint maradtunk, cso­dásán éreztük magunkat. Kaliforniá­ban tényleg mindenki nagyon ked­ves, mindennek szívből örülnek. Vettem egy szép, élénksárga kabátot. Minden harmadik ember megje­gyezte, milyen jól áll rajtam. Be kell vallanom: előítéleteim voltak Ame­rikával kapcsolatban. Nem is vágy­tam oda, az az igazság. És most itt ez a hatalmas pozitív csalódás. Azt lát­tam, hogy mindenki örömmel végzi a munkáját. Megbecsüli, mert tudja: pillanatok alatt a helyére léphet vala­ki más. De nem ezért kedvesek. Erre nevelték őket. Ezt szokták meg. Mi­ért lenne jobb, ha egész nap az tükrö­ződne az arcodról, hogy eleged van az egészből? Az Oscar-gála is ilyen pozitív él­mény marad? Ott azért valami nem stimmelt. Egyáltalán nem akarok panaszkodni, inkább csak elmondom, mit tapasz­taltam. Mielőtt kihirdették volna a legjobb idegen nyelvű film kategóri­ájának a győztesét, levittek bennün­ket a nézőtér első blokkjának a má­sodik sorába. Ott ültünk a bejelen­tésre várva, de egyszer sem mutatott bennünket vagy legalább Enyedi Il­dikót a kamera. Bejátszottak a film­ből egy rövidke részletet, mi pedig arctalanok maradtunk. Jó, tudom, ez egy amerikai tévéshow, az amerikai­akat pedig csak azok érdeklik, akiket ismernek, de egy percig nézhettek volna számukra ismeretlen arcokat is - ha már versenyben voltunk. Sem az orosz, sem a svéd, sem a chilei, sem a Szíriái film alkotóit nem vette a ka­mera. Mintha ott sem lettünk volna. Berlin viszont a tenyerén hor­dozta. Amióta megkaptam az Európai ALosAngeles-i gálán Filmdíjat, valami olyat érzek, mintha egy életre megnyugodtam volna. Ez persze nem azt jelenti, hogy a díj nem ambicionál, épp ellenkezőleg! Sok mindent szeretnék megmutatni ma­gamból, sokféle szerepet szeretnék még eljátszani, mert az elismerések azt jelzik: érdemes ezt csinálnom. Élek-halok ezért a munkáért. Emiatt költöztem el a szüleimtől egy másik országba, de már tudom, mert bizo­nyosságot nyert, hogy mindaz, amit eddig tettem, azt helyesen tettem. Jól éreztem, hogy errefelé kell mennem. Nem is voltam szomorú, amikor a chilei filmnek adták az Oscart. Ildi­(Képarchívum) kóval egymásra néztünk, és azt mondtuk, nem baj, mi akkor sem va­gyunk csalódottak. Itt vagyunk, bol­dogok vagyunk, nincs semmi baj. Ott lenni a legjobb öt között, és hogy 91 ország vette meg a filmet, ez is óriási elismerés. Los Angeles és Berlin vörös sző­nyege között, már ami a bevonu­lást illeti, látott különbséget? Berlin, amikor az Európai Filmdíj gáláján voltam, máshogy hatott rám. Ott óriási volt a tét, hiszen az én munkámat értékelték. Észrevették, hogy ez az alakítás figyelemre mél­tó. Ezért éreztem azt a helyzetet kü­lönlegesebbnek. Azt már semmi nem tudja felülmúlni a lelkemben. Ame­rikában rögtön elszomorodtam. Er­vinnek ugyanis nem sikerült jegyet szerezni a gálára, pedig játszik a filmben. Berlinben mellettem lehe­tett, együtt éltük át az egészet, és együtt vonultunk be a vörös szőnye­gen. Los Angelesben ebből a tekin­tetből félembemek éreztem magam. Miközben tőle kaptam a gyönyörű, magentapiros ruhámat. De legalább találkozhatott Meryl Streeppel. Megvalósult egy álma. A gálát követő partira mentünk a Kodak Színház 6. emeletére. Én be­léptem a terembe, ő pedig éppen ak­kor lépett ki, és összeakadt a tekin­tetünk. Kilassított pillanatként van ez meg a fejemben. Nem mentünk el csak úgy simán egymás mellett. Csak éppen nem léptem oda hozzá, nem készítettem fotót. De Helen Mirren­­nel sem, akit szintén nagyon szere­tek, és ott sétált el mellettem. Egyet­len fotót készítettem, arra viszont nagyon büszke vagyok. Még mielőtt elindultunk volna Los Angelesbe, két hétig minden este Elisabeth Mosst néztem A szolgálólány me­séje című sorozatban. Csodás szí­nésznő. A négyzetben is ő a női fő­szereplő, abban a filmben, amely ve­lünk együtt versenyzett. Annyira friss volt az élmény, amely hozzá kötött, hogy vele mindenképpen fo­­tózkodni akartam. Utána találkoz­tam Meryl Streeppel, s akkor már azt mondtam: Szandra, nem kell min­denkiről fotó, mert ha mindig a tele­fonod mögé bújsz, nem fogod meg­élni a pillanatot! Berlin óta több filmes ajánlatot kapott. Los Angelesben tárgyalt valakivel? Megkeresett valaki, aki a Para­mount Picturesnél dolgozott, de ez még csak a legeleje egy folyamat­nak. Berlinbe is megyek még válo­gatásra, és hívtak cseh filmbe, szlo­vák tévésorozatba. Őszintén mon­dom: nem vártam, hogy Ameriká­ban majd felfedeznek. Én Európá­ban, Magyarországon és Szlováki­ában is boldog vagyok. Nincs ben­nem mohóság. Már így is kiváltsá­gos helyzetben érzem magam. A POSZT versenyprogramjába 14 előadást válogattak be Tizennégy előadás, köztük négy budapesti, öt vidéki és öt határon túli produkció szerepel az idei Pécsi Országos Színházi Találkozó versenyprogramjában. A kaukázusi krétakört három színház előadásában is láthatja a közönség. Pécs. Az előadásokat június 7. és 16. között a Pécsi Nemzeti Színház nagyszínpadán és kamaraszínházá­ban láthatja a közönség és a szakmai zsűri. A POSZT versenyprogramjában a budapesti Katona József Színház két előadása is szerepel: Alfred Döblin Berlin, Alexanderplatz című műve (rendező: Kovács D. Dániel), vala­mint Bertolt Brecht és Paul Dessau A kaukázusi krétakör című darabja (Székely Kriszta). Keresztes Tamás és Mészáros Béla a budapesti Katona József Színház Ber­lin, Alexanderplatz című előadásában (Kép: katonajozsefszinhaz.hu) Helyet kapott a programban a Radnóti Színház előadásában Sha­kespeare III. Richárd című drámája (Andrei Serban) és a Forte Társu­lattól Thomas Bernhard Vaterland című, a Trafóban bemutatott műve (Horváth Csaba). A versenyprogramban szerepel még a debreceni Csokonai Nemzeti Színház Csehov-produkciója, a Há­rom nővér (Ilja Bocsamikovsz) és a kecskeméti Katona József Színház előadásában Leo Stein és Kálmán Imre Csárdáskirálynője (Béres At­tila). A nyíregyházi Móricz Zsig­­mond Színház László Miklós Illat­­szertár című vígjátékával (Mohácsi János), a székesfehérvári Vörös­marty Színház pedig Jon Fosse Ha­lál Thébában című művével (Hor­váth Csaba) érkezik Pécsre. A kau­kázusi krétakör című darabot (Szőcs Artur) a Miskolci Nemzeti Színház társulatának előadásában is láthatja a közönség. A harmadik Brecht-produkció a határon túli előadások között lesz látható, a nagyváradi Szigligeti Színház ugyanis szintén A kaukázu­si krétakör című darabbal kapott meghívást. A Kolozsvári Állami Magyar Színház előadásában Ibsen Rosmersholm című darabját, a Ma­rosvásárhelyi Nemzeti Színház Tompa Miklós Társulatának ver­senyprodukciójaként pedig szintén egy Ibsen-művet, a Hedda Gabiért láthatja a közönség. Helyet kapott a programban Danilo Kis Borisz Da­­vidovics síremléke című darabja az Újvidéki Színház produkciójában, valamint Mátéi Visniec Migránsoo­­ok - avagy túlsúlyban a bárkánk című müve (Zakariás Zalán) a szé­kelyudvarhelyi Tomcsa Sándor Színház előadásaként. (MTI)

Next

/
Oldalképek
Tartalom