Új Szó, 2018. március (71. évfolyam, 50-75. szám)
2018-03-31 / 75. szám
www.ujszo.com | 2018. március 31. VÉLEMÉNY ÉS HÁTTÉR 5 Szívás a szívószál miatt Húsvéti homo made koktél szalmaszálra applikált kiscsibékkel A húsvéti ünnepekre való tekintettel a nemzeti kisebbségi olyasmit is vásárol, ami év közben, egy normális hétköznapon sosem jutna eszébe. Nem a sonkára célzok, abból azért jut néhanap, főleg a fizetés utáni napokon. Most viszont a húsvéti asztalt (Vel’ká noc, azaz „Nagy éjszaka”.... mi a szösz?) díszítem lélekben. Találgatom, vajon mi tetszene a sokat megélt, kifinomult ízlésű gyerekeknek. Mitől hümmögnének elégedetten, esetleg mitől dobnának egy nyekkenős hátast. Nosza, nézzünk szét a neten! Mindenféle ügyes trükk, fantáziadús ötlet tolong a képernyőn, szemléltető fotókkal, kis videókkal. A legcukibbak talán a szívószálra applikálható kiscsibék, amelyeket egyetlen sárga pamutgombolyag, egy olló és némi ragasztó felhasználásával hat-nyolc személyre el lehet készíteni alig negyedóra alatt. Ez lesz a nyerő, döntöm el. Irány a legközelebbi hipermarket. Pamutot könnyedén találok, szívószálat viszont hiába keresek, úgyhogy segítséget kell kémem. És ekkor rádöbbenek, hogy bár általában jól tudok szlovákul, most épp a kulcsszó nem jut eszembe: richtig nem ugrik be, hogy mondják szlovákul a szívószálat. De operatív vagyok, máris eszembe jut, hogy a bejárat után ott a kínai bolt. Ott fogok én szívószálat venni, mégpedig angolul. Be is megyek, egyenesen a kínai pénztárosnőhöz, és kérdem tőle:„Do you have any straws? I need some straws for my Easter drinks”. Még jobb is így, mert úgy érezhetem, hogy úgy érzi, külföldi vagyok. De jó is ez! Mondjuk Kaliforniában élek, és most csak itt töltök pár napot az önök lepra országában, és pont innék egy home made koktélt, de hát szívószál nélkül milyen már az? A kínai hölgy erre a következőt mondja angolul: „Well, ask that lady over there”, vagyis, hogy kérdezzem meg azt a női alkalmazottat, aki ott motoz a polcok között, és aki viszont nem kínai, hanem itteni. Sőt -felé közeledve attól tartok - szlovák. Aggodalmam be is igazolódik, ugyanis a fiatal nő így fordul hozzám: „Co sí prajete?” Na, most megszívtam. „Máté také óné, na koktejly?” - kérdem, és kényszeredett pantomimesként elmutogatom, ahogy a semmivel szívom az italt a pohárból. „Slamku?”-kérdezi. Igen! Eza helyes kifejezés! Hurrá! Lelkesen bólogatok. (Na jó, hát ő nem tudhatja, hogy Kaliforniában élek, és nem csoda, ha nem ugrott be, hogy mondják szlovákul ezt az apróságot.) A nő is bólint, aztán odakísér egy polchoz, ahol megmutatja, hogy nincs. Épp kifogyott. A nemzeti kisebbségi pedig elköszön szlovákul a kínai boltban a szlovák nőtől és a kínai pénztárostól is—utóbbi még vet rá egy gyanakvó pillantást, ahogy kifelé megy -, hogy „na mi van, angolkám, nem tetszett semmi nálunk, vagy netán zsebre vágtál valamit itt nekem?” Megyek egy másik üzletbe szerencsét próbálni. Amíg át nem érek oda, folyamatosan ismételgetem magamban: slamka, slamka, slamka, slamka, slamka... (Lubomlr Kotrha karikatúrája) Gusti, a világhírű szlovák Van az a bizonyos híres fotó 1932-ből: munkások ebédelnek az épülő felhőkarcoló egyik gerendáján. A kép jobb szélén Gusti Popovic ül, egy szepesi szlovák, whiskys üveget szorongat az alkoholtilalom idején. Életének már dokumentumfilm járt utána, és emléktáblát is kapott. A fotó maga rendkívül híressé vált, a világhatalommá váló Amerika ikonikus képévé lett. A Rockefeller Center épülő felhőkarcolójának egyik gerendáján, nagyjából 300 méter magasan éppen ebédjét fogyasztja tizenegy vidámnak tűnő munkásember. A kép 1932 októberében jelent meg a The New York Herald Tribune-ben, és mint kiderült, a Rockefeller Center maga bérelte fel a fotóst, mert a vállalat „tulajdonosainak a gazdasági válság kellős közepén nagy szüksége volt arra, hogy valami pozitív képzetet társítsanak a hatalmas volumenű építkezéshez” - úja á kép történetéről egy fotós blog. A jól sikerült kép végül örökkévalónak bizonyult, a 20. század dübörgő fejlődésének, társadalmakat átformáló és a természeti környezetet átalakító kapitalizmusának is a jelképévé vált. És egyben megörökített egy akkori társadalmi jelenséget, a kivándorlást is: a fotón ülő munkások közül többen európai kivándorlók, „kitántorgók”, akik Amerikában keresték a boldogulásukat. Közéjük tartozott Gusti Popovié (1880-1945) is, a szepesi Felsőszalók szülötte, aki a fotó jobb szélén üldögél, és aki feleségét hátrahagyva ment ki New Yorkba, hogy majd pénzes emberként térhessen haza. Gusti maga is büszke volt a fotóra, különben nem szerzett volna belőle egy példányt, és nem küldte volna haza képeslapként. Semmit se félj, én édes Mariskám, hisz látod, az Időt kérnek de mire? MÓZES SZABOLCS Fenntartani a Fico-rendszert és megfelelni a közhangulatnak egyszerre nem lehet. Kényszerpályán az új miniszterek. Száz nap. Ennyit szoktak kérni s kapni a kormányok arra, hogy bizonyítsák tettrekészségüket. Száz napig tart a türelmi időszak a sajtó és a nyilvánosság részéről - normális körülmények között. Most viszont nem standard helyzetben vagyunk. A közvélemény valami teljesen mást akart, mint amit kapott - előrehozott választások helyett egy távvezérelt Fico-kormányt -, ezért a kormánypártok és a régi és új miniszterek érdeke, hogy minél hamarabb bizonyítsanak. A Pellegrini-kabinet esetében a „száz nap” gyakorlatilag fordítva működik. A kormánynak száz napja sincs arra, hogy intenzív munkával bizonyítsa, a következő választásokig vezetheti az országot. Erre fel mit látunk? Hezitálást, aktív vezetés helyett széteső, parciális érdekek mentén vezérelt cselekvéseket. Tomás Drucker kinevezése belügyminiszterré már önmagában vicc volt, eddigi lépései pedig egyenesen szembe mennek a közérdekkel - amely, minő meglepetés, itt sem esik egybe a koalíciós érdekekkel. A belügy stratégiai tárca, élére szakpolitikust szokás kinevezni, nem pedig egy saját bevallása szerint is hozzá nem értő válságmenedzsert. És Drucker az első lépéseivel nyomban megkérdőjelezte válságmenedszeri képességeit. Fico és Kalinák mellett Tibor Gáspár rendőrfőkapitány volt az a figura, akinek távozását követelte a tömeg. Teljes joggal. Ha az elmúlt évek rendszerhibái nem lennének elegendőek a kirúgásához, a Kuciak-ügyben történt fatális tévedésekért kell mennie. Gáspár egy bűzlő politikai hulla, minden nap, amit posztján tölt, tovább növeli az új kormány legitimációs deficitjét. Drucker pedig minderre azt tudja mondani, neki hetekre van szüksége ahhoz, hogy döntsön. Eddig hol élt? Kijelentése rögtön megkérdőjelez két alapvető dolgot: a hozzáértését, valamint a mozgásterét. Érthetetlen az is, hogyan lehet még mindig igazságügyi államtitkár Monika Jankovská, akit többen kenőpénzek elfogadásával vádolnak. Jankovskáról eddig is tudtuk, hogy problémás személy, nem véletlenül nem akarta őt a Bírói Tanácsba nevezni Lucia Zitnanská volt igazságügyi miniszter, sőt, lehetőségeihez mérten elszigetelte a tárcánál. A Jankovská személyével kapcsolatos korábbi problémáknak, kiegészülve az aktuális ügyekkel, az államtitkár félreállítását kellene eredményezniük. Mire vár új főnöke, Gál Gábor és a Híd, valamint az őt jelölő Smer? Nem elég becsületesnek lenni, annak is kell látszani. Jankovskárajelen állás szerint egyik kitétel sem igaz, az igazságügyi tárca második számú pozícióját pedig nem töltheti be ilyen ember. Robert Fico e heti sajtótájékoztatója, továbbá az orosz diplomaták kiutasítása körüli bénázás pedig Peter Pellegrini mozgásterét rajzolta fel. 2016-ban a Fico-kormány két fó deklarált céllal alakult meg: stabilitás, és a szélsőségek elleni küzdelem. Mindkettőből megbukott. A 2018-as Fico-Pellegrini-kabinet alapvető célja a bizalom visszaállítása. Az utóbbi két hét lépései nem ebbe az irányba mutatnak, nem csoda, hogy húsvét után tovább folytatódnak a tüntetések. FIGYELŐ Az oroszok miatt maradjanak a britek Wolfgang Schäuble volt német pénzügyminiszter bízik abban, hogy a britek meggondolják magukat, és mégsem lépnek ki az EU- ból - derül ki abból az interjúból, mely a Funke médiacsoport lapjaiban jelent meg. „Azt remélem, hogy a britek végül maradnak” -húzta alá a volt pénzügyminiszter. Szerinte a Szkripal-ügyben mutatott európai szolidaritás miatt a britek ráébrednek, „mennyire jó, ha nincsenek egyedül a világban”. Szergej Szkripal volt orosz-brit kettős ügynök és lánya, Julija március eleji, salisbury-i megmérgezését követően az Egyesült Királyság és szövetségesei több mint 140 orosz diplomatát utasítottak ki. (MTI) ott a flaskával én vagyok - írta a kép hátuljára. A kutatók számára Gusti leginkább arról maradt nevezetes, hogy úgy tűnik, szembement az akkori alkoholtilalommal. A fotó óriási kultusza miatt egész sokat tudni a mellette ülőkről is, hiszen 2012-ben egy dokumentumfilmet is bemutattak róluk. Gusti sorstársai, mint kiderült, főleg írek voltak, talán svédek is. Tizenegy ember, akik közül „ha egy leesett volna, kettő nyúlt volna utána” - a Manchester United sztáredzője, Sir Alex Fergusson ezzel a magyarázattal mutogatta a képet játékosainak, és ezért függött a falon annak másolata az angol edző irodájában. O a csapatszellemet látta meg a fotóban. Gusti névtelenül maradt világhíréhez egy meglehetősen közép-európai sors társul: megszerzett pénzével hazatért a Szepességbe, Mariska tehát nem hiába várt, ott erdőt, földet, tavat vettek, gazdálkodni kezdtek, de a világháború mindent elsöpört, egy gránát végzett az újdonsült gazdával. Ma közös sírban nyugszik a faluban feleségével. „A leghíresebb szlovák” - így hirdetik ma a helyiek a néhai New York-i munkás emlékét. Nagyot akart mondani Felsőszalók, de lehet, hogy mégsem túlzás ez a „leghíresebb” jelző, hiszen talán Gusti Popovié az a szlovák, akit a világon a legtöbben láttak.
