Új Szó, 2018. március (71. évfolyam, 50-75. szám)
2018-03-29 / 74. szám
Interjú UJSZO.COM ■ UJSZO(®UJSZO.COM EGYÜTT REPÜLÖK a közönséggé A tartása, az eleganciája, amivel kiáll a színpadra. A közvetlensége, a kisugárzása, amivel magával ragadja hallgatóságát. A hangja, amellyel bűvkörébe vonja, a népdalok révén az érzelmek egész skáláján kalauzolja át őket. Csillagokat varázsol a szemükbe. Vagy könnyeket. Mind a kettőt tudja. A Fonogram és többszörös Harmónia díjas Korpás Évával mélypontokról, újrakezdésről, új kihívásokról, örömeiről beszélgettünk. Korpás Éva NÉVJEGY Fonogram és Harmónia díjas énekes Pályafutását a Hajós néptáncegyüttesben kezdte, majd az Ifiú Szivekben folytatta. A Tükrös zenekarral 14 éves együttműködésük alatt 6 lemezt készített, a zenekar énekeseként a Népművészet Ifiú Mestere címet is megkapta. A RÉV zenekar, a Prímástalálkozó produkció és az Eszpé (Szécsi Pál emlékzenekar) együttes énekese. Az autentikus népzene képviselője, ám a világzenébe is gyakran kirándul. Önálló lemezei: Csalogató (2007), Szerelem, szerelem (2010), Szól a kakas, szól (2011), Az ördögfióka és a tündér (2012, Malek Andreával), A pozsonyi sétatéren (2015), Fecském (2015). Májusban lát napvilágot új albuma, a család apraja-napjának szóló Libidaridom. avaszváró típus vagy? Nagyon. Szeretek síelni, korcsolyázni is, de a tavasz az igazi évszakom, akkor kivirulok. Talán mert májusban születtem. Szeretem a hosszabbodó napokat, a melegedő időt, a csicsergő madarakat. Olyankor te is velük énekelsz? Erről a gyerekeim tudnának mesélni. Szinte mindig énekelek. Néha szólnak is, ha beakad a lemez: „anya, nem hagyod abba"? Március 15-én Léván koncerteztünk Madarász Andrással, és egy somogyi dal, amit ott énekeltem, szintén „beakadt", otthon sem bírtam abbahagyni. Aztán már Áron fiam is csatlakozott hozzám. A lévai koncertre milyen programot vittél? Andrással az alkalomnak megfelelő műsort állítottunk össze, volt pár szabadságharcos dal és katonabúcsúztatók. Szereted a tematikus koncerteket? Ha felkérnek, szívesen előadok alkalomhoz kötött dalokat, a műsoraim azonban általában nem tematikusai Bár ha belegondolok, a lemezeimen az összes népdal a szerelemről szól. Ezek a legszebbek. Maga a népköltészet is gyönyörű. Csodálatos, hogy a kétkezi munkát végző egyszerű parasztemberek micsoda költői képekben fejezték ki az örömüket, bánatukat. Ezek örök érvényűek. A szövegek, a dalok, a dallamok, ez az életem, ezekben találom meg a gyönyörűségeket. A népdalok nyelve a költőket is megihlette, hiszen többen gyűjtöttek közülük. Általuk kerültem közel a költészethez is, ami szintén fontos szerepet játszik az életemben. Hamarosan megjelenik az új albumod. Mit árulhatsz el róla? Libidaridom címmel családi lemezt készítettünk, azaz nem kizárólag a kicsiknek szól, hanem a család aprajának-nagyjának. Ezúttal is a népdalok állnak a középpontban, hasonló stílusban dolgoztuk fel őket, mint a Szól a kakas, szól című albumon, tehát gitár, zongora, bőgő, szaxofon és dob kíséretében. Miért családi lemezt készítettél újra? Végtelenül szeretem a gyerekeket, mindig megtaláltam velük a közös hangot, és egyre fontosabbnak éreztem, hogy a dalaimmal megszólítsam őket. Nehezebb őket lekötni, mint a felnőtteket, ám olyan varázslatos közönség, hogy egy-egy koncert után megélem azt a bizonyos flow állapotot. Persze a felnőttkoncertek után is, de a kicsik őszintesége megfizethetetlen. E koncertek révén sikerül a népdalokat megismertetni, megszerettetni a gyerekekkel? Ez a rejtett szándékom. Kezdetben teljes mértékben az autentikus népzenét képviseltem, a világzenével nem igazán voltam kibékülve. Amikor azonban elkezdtem tanítani, láttam, hogy a gyerekekhez, akik kicsit más zenei közegben szocializálódnak a média által, épp a világzene révén lehet közelebb hozni a népzenét. Nincs felemelőbb érzés, mint amikor egy egész kultúrház vagy egy iskolányi gyerek énekel velem, a koncert után pedig körbevesznek, ölelgetnek, hogy „ez volt a legjobb koncert"! Ez mindig át tud lendíteni a mélypontokon, mert a művészek életében is akadnak ilyenek. Bármilyen nehézsége van az embernek, szakmai vagy magánéleti, egy jó koncert rengeteget segít. Gyógyír a léleknek. Szakavatottak szerint maga az éneklés is nagyon egészséges. Az énekes tehát abban a különleges helyzetben van, hogy nemcsak a közönségének nyújthat gyógyírt, hanem saját magának is. Ezért is értek egyet teljes mértékben Kodály szavaival: „Aki zenével indul az életbe, bearanyozza minden későbbi tevékenységét, az életnek olyan kincsét kapja ezzel, amely átsegíti sok bajon. A zene tápláló, vigasztaló elixir, és az élet szépségét, s ami benne érték, azt mind meghatványozza." Szerencsésnek tartom magam, és hálás vagyok azért, hogy az éneklés, amely pici koromtól jelen volt az életemben, végül a hivatásom lett. Több mint húsz éve indultál a pályán. Előadóművészként most a legjobb korszakod éled: rengeteg tapasztalattal, szakmai tudással gazdagodtál, miközben energiával teli, sugárzó nő vagy. Másként énekelsz most, mint tíz, tizenöt évvel ezelőtt? Magam is úgy érzem, hogy ma egészen másként állok színpadra. Az évek egyfajta „bölcsülést" is magukkal hoznak. Az, hogy bölcs legyek, ugyan még nagyon odébb van, de az évek során rengeteg élmény ért. Pozitív, negatív egyaránt. Ezek mind hozzáadtak valamit a személyiségemhez és az előadásmódomhoz. Látom magamon a fejlődést, és a visszajelzések ugyanezt erősítik meg. A környezetem is tapasztalja, hogy sokkal nyitottabb, lazább vagyok az életben és a színpadon is. A pályám elején a népdalokban leginkább a dallamvilág hatott meg, a hajlítások, a dal egyszerűsége vagy bonyolultsága. Miután sok mindenen keresztülmentem, egyre fontosabb lett számomra a szöveg, hogy mit ad nekem, mit hív elő bennem, és ezt próbálom átadni a közönségnek, hozzátéve a gyönyörű dallamot. Úgy érzem, most tudtam igazán kiteljesedni előadóművészként, emberként, nőként. Persze mindig van hova fejlődnie az embernek. Nőként is jól érzed magad a bőrödben? Negyvenéves koromig lekötöttek a gyermekeim körüli teendők, csak az anyaságnak éltem. Igazából negyven felett váltam nővé. A nagyon nehéz magánéleti krízisem is hozzájárult ahhoz, hogy azt feldolgozva a nőiségem még nagyobb hangsúlyt kapott. Átléptem az életem második felébe, és határozottan tudatosítom, hogy most vagyunk itt, most kell örülni az életnek, amíg lehet. Noha fiatalnak érzem magam, már egészen másképp élem meg a mindennapokat. Rengeteg NŐI SZEMMEL 2018. március (Fotók: somogyi tibor, decsi kati, k. é. archívuma)
