Új Szó, 2018. március (71. évfolyam, 50-75. szám)
2018-03-27 / 72. szám
www.ujszo.com | 2018. március 27. VÉLEMÉNY ÉS HÁTTÉR 7 A férfi, aki eladta az Eiffel-tomyot Mi se panaszkodhatunk, jól el vagyunk látva szemfényvesztőkkel SÁNTA SZILÁRD M inden komák megvannak a szélhámosai. Mi se panaszkodhatunk, jól el vagyunk látva szemfényvesztőkkel. Az elmúlt napok is megmutatták, a csalók nincsenek híján a képzelőerőnek, az utánpótlás mindig készen áll a bevetésre. Megtudtuk például, hogy leaszfaltozott parkolón is szárba szökken a kalász, az uniós források kreatív felhasználásának katalógusa is szépen bővül, az „alkotmányos költségen” gyarapodó gyémántvilágban a húsvéti nyuszi újabb kastélyt, jacuzzit, jachtot - hozzá kikötőt -szállodát, borászatot stb. potyogtak A szemfényvesztés igazi nagymestereit a filmgyártás felkarolta, a publikum viszonyulása, mint maguk a karakterek, ellentmondásos - a filmvásznon a kifinomult, stílusos svindlerek általában számíthatnak a közönség szimpátiájára. A szélhámosok örökranglistáján előkelő helyet foglal el Victor Lustig, aki eladta az Eiffel-tomyot, és majdnem sikerült megismételnie ezt a maga egyszeriségében is elképesztő mutatványt (csalást). Lustig 1890-ben született a mai Csehország területén, Hostinnében. Az Osztrák-Magyar Monarchia állampolgáraként németországi iskolában tanult. Egészen kitűnő nyelvérzéke volt: öt nyelven— cseh, német, lengyel, angol és francia -beszélt folyékonyan. Már fiatalon szerencsejátékból próbálta magát eltartani, korán megmutatkozott, hogy remekül tudja befolyásolni az embereket és könnyen kiszúrja, kit lehet megfejni, átverni. 1912-benaLe Havre és New York között közlekedő luxus-óceánjárón kártyán nyer jelentős összeget francia és amerikai újgazdagoktól - az ötnapos úton már Lustig grófként mutatkozik be. 1920- ban az Egyesült Államokban hamis háborús kötvényeket ad el egy bankárnak 25 000 dollár készpénzért. A mesterművet azonban 1925-ben Párizsban követte el. Egy újságban azt olvasta, hogy felmerült az 1889- es párizsi világkiállításra épült Eiffeltorony lebontásának az ötlete, mivel a karbantartási költségek túl magasak. Lustig rögtön akcióba lépett, meghívta az egyik legelőkelőbb párizsi szállodába a város öt tehetős vaskereskedőjét. Elhitette velük, hogy a városháza megbízásából jár el, s az a feladata, hogy megszervezze a lebontásra váró torony értékesítését. A 300 méter magas látványosság becsült tömege hétezer tonna, ezért hatalmas üzlet volt kilátásban. Lustig teljes titoktartást kért, mivel nem akarta, hogy a nyilvánosság megtudja, az ideiglenes emlékművet lebontják. Olyan hiteles volt az alakítása, hogy a kiszemelt áldozat nem fogott gyanút, és kifizette a hatalmas összeget. Svindlerünk, hogy további pénzt csikarjon ki vagy hihetőbbé tegye a sztorit, kenőpénzt is kért. Amint fölmarkolta a kisebb vagyont, villámgyorsan elhagyta Franciaországot, felpattant a bécsi vonatra. A pénz, amilyen gyorsan jött, valószínűleg olyan gyorsan el is folyt, mert pár hónappal később visszatért Párizsba, és újra megpróbálta eladni az Eiffel-tomyot. Ekkor azonban már lelepleződött, de sikerült elmenekülnie, egészen Amerikáig meg sem állt, ahol pénzhamisítóként és A1 Capone bizalmasaként folytatta az ipart: sohasem tudott leállni. A bankóhamisításban sem ismert mértéket, a titkosszolgálat látókörébe került, végül elkapták. Utolsó éveit a híres Alcatraz börtönszigeten töltötte. Nevetséges bábkormány GÁLZSOLT E lég két „fogpiszkálónak” kipottyannia újdonsült miniszterelnökünk zsebéből, és máris kész az első Pellegrini- és a negyedik Fico-kabinet közé tehető egyenlőségjel. Kezdődhet a bábszínház, a főszerepben Pellegrini és Drucker, de a tízévesnél idősebbek számára már nyilvánvaló, hogy igazából Fico és Kalinák az, akik a bábukat mozgatják. Próbálják másolni a jól bejáratott lengyel és román modellt (az ottani nagy bábjátékos Jarostaw Kaczynski, illetve Liviu Dragnea), és a példa ragadós, lehet, hogy Csehországban is megteszi „Bures” ügynök és Zeman rezidens duója. Mivel minimum Pociatek és Kalinák esetében arra megy ki a játék, hogy ne végezzék rács mögött (nem csak a Bastemáktól kapott províziók miatt), ezért felmerül a kérdés, párttársaik, volt kollégáik vajon tényleg átalakítanák-e úgy a rendszert, hogy letartóztatható és elítélhető legyen a két volt smeres miniszter. Lehet, hogy a kérdés magára Ficóra is vonatkozik, ha a Bonaparte apartmanját mégsem bérli, hanem provízióként kapta. Apropó, Fico mikor is akar végre kiköltözni a Bonapartéból? De vonatkozhat a dolog egy sor kollégájukra is a kormányban, Richtertől kezdve Gajdoson át egészen Sakováig. Szóval ezek után higgyük el, hogy majd Drucker rendet teremt a belügyben és esélyt ad egy tisztességes Szlovákiának? Közben emlékezzünk meg arról is, hogy Fico egy Facebookon közzétett videóban egy éve személyesen mosta fel a padlót Druckerrel, meg az Általános Egészségbiztosító (VsZP) általa jelölt igazgatójával (Miroslav Kocán). Arra utasította őket, hogy vágják a kukába válságkezelő reformterveiket. Drucker akkor lapult, mint tetű a var alatt, és eszébe sem jutott kiállni Kocán mellett. Drucker egyébként a smeres oligarcha és főrészvényes Brhel jó barátja, és a Szlovák Postától az egészségügyig mindenre jó válságmenedzser, kivéve a belügyet, ahová ezért Kali először a motoros haverját, ifjabb Jozo Rázt küldte volna. Mondjuk aposta élére annak idején meg Poéiatek jelölte Druckert, nyilván most biztos mindent megtesz, hogy egykori mentorát rács mögé juttassa... Drucker még azt sem volt képes megígérni, hogy Gáspár rendőrfőkapitányt elmozdítja. Az új belügyminiszter egyébként a muníció szétszerelésével foglalkozó nyitranováki hadiüzem igazgatósági tagja is volt 2006-ban és 2007-ben, bő egy hónappal a távozása után (2007. 3.2.) következett be az üzemben Szlovákia történetének egyik legnagyobb ipari katasztrófája, a hatalmas robbanásban nyolcán meghaltak, negyvenen megsebesültek. A nyomozás megállapította a biztonsági előírások többszöri megszegését, de máig nem Ítéltek el senkit. De térjünk át az új kormányfőre, Peter Pellegrinire. O 2006-ban fiatal képviselőként azzal kezdte a hazát, pontosabban a Smert szolgálni, hogy az utolsó pillanatban benyújtott képviselői módosító indítványok beadásában jeleskedett. (Ezekkel lehet elkerülni a tárcaközi egyeztetést, az érdemi parlamenti vitát, az egyeztetést az érintett csoportokkal, a civil szférával.) Gyorsan ívelt felfelé a karrierje, és két éve a beruházásokért és informatizációért felelős miniszterelnök-helyettes lett. Az előbbi téren azzal tűnik ki Szlovákia, hogy késve, nagyon lassan és korrupt módon hívja le az uniós pénzeket, az utóbbi területen pedig a Fico-kormányok alatt sikerült 1 milliárd eurót elkölteni (szintén nagy adag korrupció kíséretében) úgy, hogy szinte semmilyen komoly áttörés nem történt. Vagyis Pellegrininél is lapulhat egy csomó csontváz a szekrényben, de ennél komolyabb morális dilemmák is vannak. És most nem a zsebéből kipottyanó, gyanús kis fehér csomagra gondolunk. Amikor tavaly nyáron Anton Martvon dühösen otthagyta a Smert, kiteregette az újságíróknak a párt szennyesét: oligarchákról és másságukat rejtegető meleg politikusokról beszélt, akik az LGBT közösség jogaiért semmit sem tesznek. Martvon azt mondta: „próbálják megkérdezni Lassákovát vagy Pellegrinit, hogy személyesen ismerik-e Vybohot vagy Kinót.” Majd az LGBT közösség pártbéli farizeusaival kapcsolatban így folytatta: „próbálják ezt megkérdezni Fico smeres generációjától, Pellegrini úrtól, Saková asszonytól, vagy Náhlik képviselő úrtól, hogy ők mit mondanak erre a farizeusságra, hiszen a párt vezetése szerint ők a Smer jövője”. Szóval arra kérdésre, hogy Pellegrini sakkban tartható-e Fico és Kali által, a válasz alighanem egyértelmű igen. Uniós pénzek lenyúlása: magyar védett tanú az FBI-nál A Magyar Nemzet arról ír, hogy az USA-ban egy olyan magyar állampolgár került az FBI tanúvédelmi programjába, akinek kulcsszerepe lehetett a Magyarországon elsikkasztott uniós pénzek külföldre juttatásában. A lap szerint az amerikai hatóságok a magyar férfit egy olyan hálózat részének tartják, aminek a segitségével az elmúlt években három-négy milliárd euró, vagyis 1300 milliárd forintnak megfelelő összeg szivároghatott ki Magyarországról arab és ázsiai számlákra. Az amerikaiak gyanúja szerint a hatalmas összeg a nyertes uniós pályázatok után lehúzott „alkotmányos költségek”, vagyis a kormánypárti politikusok részére visszaosztottjutalék. Az FBI szerint az összeget az MKB-ból és más, a kormány által ellenőrzött magyar bankokból vették fel. A néhány millió eurós összegben felvett pénzeket a futárok gyémántban vagy az arab világ párhuzamos bankrendszerén vihették külföldre, jellemzően közel-keleti vagy szingapúri számlákra. A gyémántvilágban egyes drágakövek nem ékszerként, hanem készpénz-helyettesítő eszközként működnek: a vásárlás helyétől távol is garantált áron veszik vissza bizonyos tranzakciós díj megfizetése mellett, így kis helyen nagy mennyiségű pénzt lehet országhatárokon át észrevétlenül, elektronikus nyom nélkül szállítani. Az amerikaiak feltételezése szerint a pénz egy része strómanokon keresztül, arab befektetésnek álcázva jött vissza Magyarországra, hogy luxusszállodákat, kastélyokat és egyéb ingatlanokat vásároljanak belőle. A Magyar Nemzet szerint a magyar férfi vallomása alapján az amerikaiak konkrét nyomozati cselekményeket is kértek a magyar hatóságoktól, de harminc nap után azt a választ kapták, hogy semmilyen bűncselekményre utaló nyomot sem találtak. A lap megjegyzi, hogy a magyar férfit a magyar hatóságok is keresik pénzmosás gyanújával. Csakhogy az amerikaiak tavaly március óta hiába jelezték többször is a magyar hatóságoknak, hogy a férfi náluk van, és bármikor ki tudják hallgatni az FBI jelenlétében, a magyar nyomozók valamiért nem éltek a lehetőséggel. A magyar állampolgár a nemzetközi körözés ellenére egyébként szabadon közlekedik az Egyesült Államokban. (mno) (lAbH/AP-reiveteij
