Új Szó, 2018. március (71. évfolyam, 50-75. szám)
2018-03-21 / 67. szám
KÖNYVESPOLC ■ 2018. MÁRCIUS 21. www.ujszo.com U A NYUGAT ♦ 110 évvel ezelőtt, 1908- ban jelent meg a Nyugat, a 20. század első felének legnagyobb hatású irodalmi lapja, amely elsősorban a nyugat-európai modernség esztétikai-poétikai elveit követő magyar modernség számára biztosított publikálási lehetőséget. Meghonosította a magyar irodalomban az európai színvonalú költészet nyelvá, megújította 11 magyar prózát, páratlan mértékben gyarapította a forditásirodalmat. • E folyóirathoz kötődik több korszakos jelentőségű magyar író és költő indulása vagy pályájának kiteljesedése, ők később a Nyugat első nemzedékeként kaptak helyet az irodalomtörténetben (pl. Ady Endre, Babits Mihály, Kosztolányi Dezső, Tóth Árpád, Krúdy Gyula, Móricz Zsigmond, Karinthy Frigyes, Füst Milán). A lap havonta kétszer jelent meg. Nemcsak versek, novellák, regényrészietek kaptak helyet benne, hanem színházi vagy koncertkritikák (Bartókról például Csáth Géza és Berény Róbert festőművész is írt méltatást), a legkorszerűbb filozófiai elméletek jbrdításai, értelmezései is. A halandó múzsáról Ami Ady özvegyéről a szak- és ismeretterjesztő irodalomból korábban kihüvelyezhető volt, az jószerivel nem több négy sztereotip tagmondatnál: eldobta az özvegyi fátylat, sikertelenül próbálta megkörnyékezni Babits Mihályt, kisemmizni igyekezett Ady Endre édesanyját, és szereteden házasságban élt Márfly Ödönnel. Rockenbauer Zoltán azonban úgy találta, hogy a festő életének és művészetének tanulmányozása, Csinszka írásos hagyatékának, a vele kapcsolatos levelezésnek, valamint a kortársak visszaemlékezéseinek átol-ROCKEMBAUER ZOLTÁM vasása nem igazolta e sommás és széles körben elterjedt véleményt. A portrékötetnek immár a második, bővített kiadása látott napvilágot. , Rockenbauer Zoltán: Csinszka, a hakndó múzsa -Ady özvegye, Babits szerelme, Márfjy hitvese Nórán Libro, 2017, 463 oldal Rázúdultak a zombik a magyar irodalom szent teheneire Talán nem árt, ha előrebocsátom, hogy életemben még egyetlenegy zombifilmet sem láttam, és kapcsolatom ezzel az egyébként igencsak közkedvelt popkulturális zsánerrel nagyjából a Plants vs. Zombies nevű, bájosan agyament játékban merül ki. Amikor azonban néhány évvel ezelőtt először hallottam arról, hogy készülőben van egy irodalmi zombihorror-képregény, amelynek a nyugatosok lesznek a főhősei, az ödetet annyira bizarrnak és izgalmasnak gondoltam, hogy legszívesebben azonnal előrendeltem volna a könyvet. A megjelenés dátuma azonban egyre inkább kitolódott, s mivel a szerző, Csepella Olivér tinédzserkori álma megvalósításához közadakozásból szerzett nem kevés pénzt, az ügyből kisebb botrány is kerekedett. Míg végül tavaly év végén, hosszas vajúdás után a könyvesboltokba került a Nyugat + zombik című képregény. Első ránézésre azt hihetnénk, hogy e merész, sőt, egyesek szerint talán provokatív vállalkozás kézenfekvő célt szolgál: közelebb hozni a modern magyar irodalom legnagyobbjait a mai, főleg a fiatal, iskoláskorú olvasókhoz. Vagyis a tömegkultúrán keresztül a magaskultúra berkeibe csábítani őket,-hogy kedvet kapjanak Ady („Badi”) Endre, Babits Mihály (a „Főnök”), Karinthy Frigyes („Frici”), Tóth Árpád (a „Kölyök”), Kosztolányi Dezső („Gonosztolányi”, „Dide”) és a többiek (újra)felfedezéséhez. Ezt a törekvést egyrészt alátámasztani látszik a zombigyilkolászós képsorok között elhelyezett megannyi nyílt vagy rejtett irodalmi utalás, idézet, paraíf ázis, másrészt cáfolja a temérdek vulgarizmus, a történetbe beleszuszakolt erotikus epizód és a jó adag szarkazmus; utóbbiak miatt a könyvet inkább felnőtt olvasóknak ajánlom. Maga a szerző is visszautasította egyébként, hogy művét valamiféle oktatási segédanyagnak vagy kötelezőkhöz mellékelhető kedvcsinálónak szánta volna. Persze nagy kérdés, akkor vajon minek szánta. Maga az alapodét többé-kevésbé eredeti (magyar vonatkozásban mindenképpen, egyébként volt már Büszkeség és balítélet meg a zombik, és volt már vámpírvadász Abraham Lincoln is), néhány poén is telitalálatba nyugatos kollégák állandó, kölcsönös cikizése mellett a két Gyula, Krúdy és Juhász összevetése például a 120. oldalon, a fejezetek címadásai). A sok olcsó filmes közhely viszont kifejezetten lehangoló, és azt a gyanút kelti, hogy a szerző a napszemüvegben, dobtáras géppisztolylyal/láncfürésszel ősmagyar zombikat kaszaboló Ady, vagy a szőke, dúskeblű, feminista pincémővel az íróasztalon közösülő Babits megrajzolásával csupán öncélú, művészi értelemben perverz vágyait akarta kiélni. Ami működik egy Tarantinofilmben, nem feltédenül működik egy kortárs irodalmi képregényben (ha nevezhetjük annak a Nyugat + zombikat). A jelenkori, pesti szleng, valamint a 21. századi viselkedésformák és gondolkodásmód ráerőltetése a korabeli szereplőkre is meglehetősen erőltetettnek tűnik. A minimalista, zömében sárga és fekete színekkel operáló képsorok különleges, a korhoz és a történethez illő hangulatot teremtenek, a képsorok töredezettsége, túlzsúfoltsága miatt azonban meglehetősen nehezen követhető az egyébként is ezer szálon fiitó cselekmény. Az sem egyértelmű mindig, melyik beszédbuborék melyik szereplőhöz tartozik, és ki, mit, milyen sorrendben mondott. Amíg pedig a párbeszédeket próbáljuk kisilabizálni, könnyen átsiklunk a későbbi fejlemények szempontjából fontos momentumok fölött, így aztán gyakran vissza kell lapozni, hogy képben maradjunk. A végére ez a kusza/ ság még áttekinthetetlenebbé válik, a befejezés pedig meglehetősen lapos, mintha a szerző sietett volna, hogy mielőbb végezzen — őt magát idézve - ezzel a „hülye képregénnyel”. Pozitív komponens viszont a múltban és a jövőben játszódó, merőben más stílusban rajzolt kerettörténet (László Márk és Felvidéki Miklós munkája), mely értelmet és némi többlettartalmat ad az égési zombikaszabolósdinak. Az olvasó bevonása egy interaktiv játék által, valamint az egyes művészeti ágak (képzőművészet-irodalom-zene) összjátékára tett kísérlet is izgalmas színfoltja ennek az amúgy meglehetősen felemásra sikeredett alkotásnak. Aki eleve hülye ödetnek tartja, esedeg irritálónak találja, hogy valaki zombikat zúdítson a magyar irodalom szent teheneire, az inkább hozzá se kezdjen a Nyugat + zombikhoz. A nyitottabb szellemű, kalandvágyó olvasóknak viszont azt ajánlom, kétszer is fussanak neki Csepella Olivér művének, hogy minden apró részlet, utalás a helyére kerüljön. Ha tehetik, ezután még olvassák el legalább azokat a költeményeket, melyekből főhőseink két zombi levágása között idéztek (lásd: Függelék). Lehet, hogy ebben az esetben Babitsék harca az élőhalottak homogén, az önálló gondolkodásra és a költészetre legkevésbé sem fogékony masszája ellen mégsem volt hiábavaló. Kacsineez Krisztián Csepelk Olivér: Nyugat + zombik Corvina Kiadó, 2017 264 oldal
