Új Szó, 2018. március (71. évfolyam, 50-75. szám)
2018-03-21 / 67. szám
www.ujszo.com KÖNYVESPOLC ■ 2018. MÁRCIUS 21. Bárdos Ágnes könyvespolca Bárdos Ágnessel, a Szlovák Televízió magyar adásának szerkesztőjével könyvekről, olvasási szokásairól beszélgettünk. Férjével, Bárdos Gyulával szenvedélyes olvasók. Szenei otthonukban szekrények tömött polcain tornyosulnak a könyvek, a pincétől a padlásig. ezdjük az első könyveknél, a gyerekirodalomnál. Ahhoz le kell mennünk a pincébe, oda kerültek a könyveim, amelyeket gyerekkoromban kaptam, és azok is, amelyeket a gyerekeink, Kinga és Judit kaptak. Ok sem fémek el a saját könyvespolcukon. A rokongyerekek, ha eljönnek, időnként lelkesen böngészgetnek közöttük, adok is nekik belőlük néha. Ahogy Gyulával mi, gyerekeink is pici koruktól szeretik a könyvet. Már a kádba is vízhatlan leporellóval mentek Húzzunk ki valamit ebből a régirégi gyűjteményből! A Panni és babáit. Ez a verses történet volt a legelső könyvem, egy rokontól kaptam, négyéves koromban. Annyit olvasták nekem, hogy egy idő után fejből tudtam. Az ujjammal mutattam és mondtam emlékezetből a szöveget. Jött a szomszéd, álmélkodva kérdezte, nocsak, te már tudsz olvasni? Persze, hogy nem tudtam, de úgy tűnt, mint ha olvasnék A nagy klasszikusok közül a Gőgös Gúnár Gedeon és a Mosó Masa mosodája első számú kedvencek voltak A gyerekeimnek is megvettem, mert a sajátjaimat annyit olvastam, hogy elkoptak bennük a betűk Ma is felemlegetnek részeket a Gőgös Gúnárból, azokkal a hangsúlyokkal, ahogyan meséltem nekik Mit gondoltok, a hóember is várta a tavaszt? - ez volt a mese vége, ők meg hozzátették, hogy nem, mert akkor elolvad. Váradan pillanatokban sokszor visszahallom tőlük ma is. A népmesegyűjtemények közül Benedek Elektől A világszép nádszálkisasszony a legemlékezetesebb, gyönyörű szép könyv. Ronggyá olvastam, főleg annak az izgalmát élveztem, ahogy a székely legények megmentették a királylányt a sárkány karmaiból. Az ifjúsági irodalomból mi kötött le? Sorra olvastam a csíkos és a pöttyös könyveket. Elvezettel vetettem bele magam az Egri csillagokba, többször is. Winnetous korszakom is volt. Jó párszor végigolvastam a nagy zöld könyvet, amelyben együtt volt a Winnetou, az Old Shatterhand, az Old Firehand és az Old Death. A filmet is néztem. Tetszett, bár a legtöbb filmes adaptáció nem annyira ragad meg, mint a könyv. Ha a múlt lekerült a pincébe, a tetőtérben kaptak helyet a legújabb könyvek? Nem, oda sok egyéb mellett a nagy becsben tartott műveket költöztettük. Kiemelt helyet kapott a Makra két példánya. Az egyik a Szépirodalmi Zsebkönyvtár sorozatban megjelent, ronggyá nyűtt kötet. Tizenhét éves koromban olvastam először, aztán még kilencszer csak én, de sok mindenkinek kölcsönadtam. Annyira becsben tartom ezt a Kertész Ákos-regényt, hogy megvettem kemény kötésben is. Akartam egy ünneplő példányt, amelyik mindig itthon van, mert a köznapi örökké vándorolt. Ha négyévesen könyvet kaptál, és már a betűk ismerete nélkül „olvastál”, feltételezem, hogy mások is szerették a könyvet a környezetedben... Édesanyám nagyon sokat olvasott. Egyik kedvence volt Margaret Mitchelltől az Elfújta a szél. Több száz oldalas könyv, de a párbeszédeket fejből tudta. Valamikor kilencedikes koromban én is nekiálltam, én sem tudtam letenni. Sok ilyen eset volt, hogy nem tudtad letenni a könyvet? Sok, de egyre nagyon emlékszem, mert annak nagy tétje volt. Egyetemista korunkban hatalmas tananyag volt a magyar nyelv leíró nyelvtana, háromszemeszteres, nagyon húzós vizsga Jakab István tanár úrnál. Kisebb államvizsgával felért. Többhetes tanulásnak néztünk elébe, ezért úgy gondoltam, mielőtt elkezdenék készülni a vizsgára, szépirodalmat olvasok, Dosztojevszkijtől a Bűn és bűnhődést. Erősen szorított a vizsga napja, de addig nem volt tanulás, amíg végig nem olvastam. Nem tudtam abbahagyni. Ma is előfordul, hogy amíg végig nem olvasol egy regényt, addig nincs más? Négy-öt könyv is nyitva van az éjjeliszekrényemen, különböző oldalakon. Köztük van Spiró Györgytől a Kőbéka. Nagyon jókat szórakozom rajta, jó humorú olvasmány. Jelenleg nincs időm rá, hogy egy ültő helyemben elolvassak valamilyen könyvet. Ugyanakkor minden lehetőséget, időt kihasználok az olvasásra. Ha utazom, nem indulok el könyv nélkül. Komoly irodalmat, Márai Sándort vagy Esterházy Pétert nem lehet tömegközlekedési eszközön olvasni. Agatha Christie-t viszont igen, mert nem kell hozzá nagyobb elmélyülés. Szeretem, le tud kötni azzal, ahogy felépíti a történetet, ahogy a szereplőket jellemzi, humorral fűszerezi egy-egy alak leírását. Térjünk vissza még a gyerekkorba! Tehát már akkor, ott megalapozódon az azóta is folyamatosan gyarapodó gyűjtemény? Édesanyám beiratkozott a Madách Könyvkiadó által alapított Magyar Könyvbarátok Körébe. Tagként megkapott mindent, ami a könyvbarátok számára megjelent. Ebből a sorozatból Ordódy Katalin A keskenyebb út című könyvére emlékszem. Ma már csak annyi dereng belőle, hogy a szlovák-magyar viszonyról szól, de erősen hatott rám, azt tudom. Később mi szerint válogattál? A pozsonyi Duna utcára jártam iskolába, kollégiumban laktam. Minden hétfőn megkaptam a heti zsebpénzemet, amiből, bár nem volt sok, könyvet is tudtam venni. Kilenc, tíz, tizenegy korona volt akkor egy könyv. Rendszeresen eljártam a Mihály-kapu utcai magyar könyvesboltba. Egyetemistaként pedig minden héten megálltunk az Orbisban, ahova külföldi, köztük magyar újságok, folyóiratok jártak. Az Élet és Irodalmat meg az Új Tükört vásároltuk. Ezekből a könyvújdonságokról is tudomást szereztünk. A legnagyobb tételben akkor gyűjtöttük be a könyvújdonságokat, amikor Gyulával, már mint férj és feleség, harmadéves egyetemista korunkban Szegeden voltunk részképzésen. Minden értékeset megvettünk, ami a könyvhétre megjelent, világirodalmat, magyar irodalmat, kortárs írókat... A tanszékről tizenketten voltunk akkor Szegeden, mindenki vadászott az újdonságokra. Irigykedve néztek bennünket, hogy nekünk két ösztöndíjból elég egy példányt vennünk. Befolyásoltátok, illetve befolyásoljátok egymás ízlését? Az ízlésünk olyan szinten azonos, hogy könyvvel sose tudjuk meglepni egymást. Előre meg kell beszélnünk az ajándékozást, aztán eljátszszuk, hogy meglepődünk a másik választásán. Előfordult ugyanis, hogy ugyanazt vettük meg mindketten. De olyan nincs, hogy karácsonyra ne legyen könyv a fa alatt. A könyvekben mennyire hat rád a humor? Alapszükséglet számomra. Nem emlékszem, ki hívta fel a figyelmemet Mario Vargas Llosa Julia néni és a tollnok című regényére, de hogy milyen jól szórakoztam azon, ahogy az orromnál fogva vezetett az író! Épp nemrég gondoltam rá, hogy újra el kellene olvasni, felmérni, mitől tudtam anno annyit nevetni ezen a regényen. A humorral engem meg lehet venni, de alapvetően mindenevő vagyok. Arra törekedtem, törekszem, hogy jó irodalmat olvassak Olyan írókat, akik amellett, hogy gondolatokat vagy mély életigazságokat közvetítenek - most nem a történetről beszélek -, a nyelv maximális ismeretével teszik ezt. Számomra fontos, hogy úgy fűzzék a mondatokat, hogy rácsodálkozzak, milyen gyönyörű ez a magyar nyelv, és mi mindent el lehet vele mondani. A költészet felé mi irányított? Gyerekkorom óta szavalok, szavalóversenyekre jártam. Kezdetben a tanító néni választott számomra verset, de többször éreztem úgy, hogy nem mindig illik hozzám, amit mástól kapok, ezért elkezdtem verseket is olvasni a próza mellett. Még a gimnáziumban is hagyatkoztam arra, hogy Kulcsár Tibor tanár úr válasszon nekem költeményt szavalóversenyre, bár akkor már nagyon sok verset magam fedeztem fel magamnak. Nehéz volt megfelelőt találni, mert már akkor olyanokat szerettem volna mondani, amelyek mély gondolatokat fogalmaznak meg. A forradalmiakról úgy gondoltam, azokat szavalják fiúk, a szerelmes versek pedig akkor nyálasnak tűntek, azokkal nem akartam kiállni. Ma már a szerelmeseket is szeretem. A szavalóversenyek időszakában most már engem szólítanak meg egyre többen, hogy keressek nekik verset, hallgassam meg, készítsem fel őket. Néha ennek köszönhetően bukkanok rá remek költeményekre. De nagyon sokat köszönhetek Koncz Zsuzsának, az ő lemezeinek, a verslemezeinek, a Micimackótól a Kis hercegig és József Attiláig sok mindenre ráirányította a figyelmemet. Kedvenc versem is József Attila-költemény, az Áldalak búval, vigalommal. A hangzása, a ritmusa és a dupla mássalhangzók miatt szeretem, amitől olyan szépen hullámzik az egész vers. A próza és versek mellett mennyire figyelsz a drámairodalomra? Nem lehet kihagyni. Rátalálnak az emberre a drámák is, de azokat inkább színpadon szeretem. Ezért is járok rengeteget színházba. Örkénytől a Macskajáték - ami ugyan nem dráma, hanem kisregény -olvasva és színpadra alkalmazva is élményt nyújtott. Minden verzióját megnéztem, még a csehet is. Nem lehet megunni. Orbánná vagy Egérke, bárki alakította őket, mindig jó és felülmúlhatadan volt az adott előadásban. Remek az irodalmi alap, kitűnően vannak megírva a karakterek. Említetted, hogy a legtöbb filmes adaptáció nem annyira ragad meg, mint a könyv. Gondolom, azért vannak kivételek a Winnetou óta is. A Jadviga párnáját először olvastam, aztán láttam a filmet. Ismerőseim, akik hasonló sorrendet választottak, azt mondták, nekik a film csalódást okozott, mert sok minden hiányzik belőle a regényből. Én a filmet ugyanúgy imádtam, mint a könyvet. Vagy említhetném Szabó Magdától Az ajtót, gyönyörűséges a könyv is, a film is. A filmekben nyilvánvalóan nincs és nem is lehet minden benne a könyvből. De így is jó, hogy megfilmesítették ezek a regényeket, sokakat ösztönözhetnek az olvasásra. Mint engem a Távol Afrikától. Az egyik kedvenc filmem. Megvan a könyv magyarul és angolul is. Régóta tervezem, ha sok időm lesz, angolul fogom olvasni, s ha valamit nem értenék meg az eredetiben, a magyarhoz folyamodom majd. Itt is eltér a könyv attól, ahogy Sydney Pollack megrendezte. Az írónő visszaemlékezéseiből a filmhez történetet kerekített. Van olyan író, akit filmből ismersz jobban? Amikor kellett, középiskolásként olvastam Jókai Mórt is, de olvasva nem rajongtam érte annyira. Már akkor jobban érdekelt a Makra, ami nem rózsaszín, meg nem csak fekete meg fehér. A Jókai-regények alapján készült filmeket viszont nagyon szeretem, A kőszívű ember fiait, az Egy magyar nábobot, a Kárpáthy Zoltánt, Az aranyembert. Hogyan sikerül eligazodni e rengeteg könyv között? A pincétől a padlásig úgy rendszereztük szobánként a szekrényeket, a polcokat, hogy mindig megtalálom, amit keresek. Átrendezéskor szoktam felfedezni olyasmit, amire rácsodálkozom, hogy jé, nekem ez is megvan, de nyomban felidéződik bennem az is, hogy milyen élményt nyújtott, amikor olvastam. Rendezgetés közben eszembe jut a szomszédasszonyom, aki megkérdezte, hogy minek az a sok puruttya könyv. Lehet, hogy egyszer szigorúan és radikálisan meg kellene válni bizonyos kötetektől, de nincs szívem csak úgy kirakni könyvet, legfeljebb elajándékozni vagy könyvtárnak felajánlani. Csakhogy az ajándékozás se olyan egyszerű. Vittünk egy láda könyvet a Bibliotheca Hungaricába. Végh László később egy rendezvényen visszaadott közülük egyet. Biztos, hogy ezt oda akartad adni? - kérdezte. A nevemre szóló ajánlás volt benne... a szavalóversenyen elért első helyezésért kaptam kisiskolás koromban. Hiába akarok megszabadulni a könyvektől, visszajönnek Az e-könyvekkel ez a probléma is megoldódik... Az e-könyvekre határozott nemet mondok. El se tudom képzelni, hogy számítógéppel bújjak ágyba, és a képernyőt olvassam a párnák között! A könyv, a nyomtatott könyv az igazi. Remélem, sose megy ki a divatból, hogy könyvünk legyen! Tallósi Béla
