Új Szó, 2018. március (71. évfolyam, 50-75. szám)
2018-03-21 / 67. szám
www.ujszo.com | 2018. március 21. KULTÚRA 5 Mi is „pompásan buszozunk" N.Tóth Anikó azt (is) vizsgálta, milyen érzés a szükségesnél intimebb közelségbe kerülni ismeretlenekkel JUHÁSZ KATALIN Szabad ez a hely? címmel jelent meg nemrég a Kalligram gondozásában N. Tóth Anikó első olyan prózakötete, amely rövid ós még rövidebb elbeszólóseket tartalmaz. Az Úti jegyzetek című leghosszabb ciklusban a szerző arra vállalkozott, hogy szociografikus igényű epizódokon keresztül ragadja meg az utazás állapotát. Akik naponta buszoznak-vonatoznak munkahelyre, iskolába, vélhetően ismerősnek találják ezeket a helyzeteket. Emberi sorsok, konfliktusok, ügyekbajok mutatják magukat, kínálkoznak fel továbbgondolásra vagy akár megörökítésre. De vannak a rövid elbeszélések között szolgálati utak, kirándulások is, amikor a főhős nem napi kényszerből száll közlekedési eszközre. Talán nem véletlen, hogy ezekből -a helyzetekből ■ van kevesebb. A szocio-realizmus mellett jól megfér egy kis romantika, amikor kecses kis madarakról esik szó, vagy egy kis misztikum, amikor szarvas lép a busz elé, egy lány leszáll, és az állat hátán vágtat tova. A kényszer-ingázók utazásainál a szerző talán túlságosan is óvakodott a helyszínre utaló földrajzi nevektől. Persze, nem igazán fontos, hol járunk a térképen, az érzések, helyzetek, emberek a lényegesek, de az olvasó többnyire kíváncsi szerzet, nehezen békül ki a települések betűjeleivel. Főleg akkor, ha úgy érzi, őt is bevonták az utazásba, a kollektív tapasztalatok okán ő is a szövegvilág része. „Csak S.-be, K.-ba és messzebb utazókat veszek fel, harsog az autóbusz-vezető. A V.-be, L.-be utazók várják meg a következő kocsit”. Már csak a távolságok felmérése ér-FILMKOCKA Játszani jobb volt Régóta ismert tény, hogy videojátékok alapján sohasem készülnek jó filmek. Pedig Hollywood rendre próbálkozik, van, hogy a templomosok ellen küzdő aszaszinokat viszi vászonra (Assassin’s Creed), van, hogy az örkök háborúját (Warcraft: A kezdetek), de a végeredmény minden esetben csalódást keltő, mert a filmesek még mindig nincsenek tisztában azzal, hogy ami a konzolon vagy a számítógépen működött, nem biztos, hogy a moziteremben is fog. Talán a Tomb Raider végre ráébreszti őket erre. A kincseket kereső, indákon lengedező kalandomő, Lara Croft jó néhány játékban mutathatta meg erejét, és a filmesek is felfedezték maguknak a 2000-es évek elején, hogy két rémesen bugyuta mozit hozzanak össze az alapanyagból Angelina Jolié főszereplésével. Hogy mindezek után miért kellett ismét filmet készíteni a gamerek egyik kedvenc kalandjátékából, azt elképzelni sem tudom. Mert az új Tomb Raider bántóan együgyű, helyenként logikátlan film, amit egyedül a szépen megkoreografált akciójelenetei miatt lehet dicsérni. Ami a külcsínt illeti, a film nem dekében is szerencsésebb lett volna nevesíteni a településeket. Mert enélkül mit kezdjünk például az ilyen mondatokkal: „Ez főleg az I.-iekre vonatkozik. Azok nem utaznak Cs.be, hogy elkotyogják...” Néhány külföldi város viszont név szerint szerepel, és többször megjelenik Selmecbánya is, gyalogos séták színhelyeként. (Még azt is ki lehet találni a leírás alapján, melyik kávéházban ücsörgött a szerző.) Két szövegben is találkozhatunk a mózeskosaras csecsemőjét „egy pillanatra”, másra bízó anyával - a gyermekáldásra váró nő agyán átfut a kósza gondolat: mi lenne, ha egyszerűen csak felszállna egy buszra a babával. Szintén kétszer szerepel egy keresztbe fordult kamion miatt veszteglő busz, ahol az egy légtérben rekedt, egymástól nagyon különböző karakterek kényszeredett sorsközösséget alkotnak, a sofőr pedig segítővé lép elő. Talán ezek a ciklus legerősebb szövegei. Nálunk az utasok ritkán tárulkoznak ki, nem sokat beszélgetnek idegenekkel, mégis van egy szöveg, ahol egy asszony elmeséli, hol tart jelenleg az életben. Ez Bacher Iván úti elbeszéléseinek hangulatára emlékeztet a Zónázó című kötetből. Több történet figurái és motívumai ismétlődnek, vissza-visszatémek, ezzel is összekapcsolva a szövegeket. Legizgalmasabb talán az a módszer, ahogyan a szerző felkínálja nekünk a továbbgondolás lehetőségét, az átmenetileg közös térbe („mozgó hálóterembe”) kényszerített emberek viselkedéséből, reakcióiból kibontható sorsokat. Az utazások során átmenetileg a szükségesnél szubjektivebb kapcsolatba kerülünk olyan emberekkel, akikkel egyébként sosem találkoznánk. Erezzük a szagukat (vagy illatukat), kénytelenek vagyunk hozzájuk érni (vagy préselődni), halljuk, miről beszélnek (vagy telefonálnak). Aztán egyszer csak elfogynak a Alicia Vikander okoz csalódást: szépen mutat a vásznon a biciklis verseny, ügyesen van megrendezve az összes üldözéses jelenet, jó nézni például, ahogy Lara a kikötőben kergeti a rosszfiúkat. Ám ami emögött van, már közel sem ennyire megnyerő: a cselekményt a két legutóbbi játék történemegállók és szakaszok, jön egy másik ciklus, a Fájdalom fátylai. Ezeket a szövegeket a haj fogja össze, egészen pontosan a női haj mint motívum. A hosszú, gubancos, kezelhetetlen frizura, a hajkorona mint a csábítás eszköze, a rakoncátlan tincsek, a nyiratkozás, mint lázadás, az önálló életre kelt, kibontott haj mint gyilkos fegyver, vagy a betegség következtében elvesztett haj. „Szokott mozdulattal oldalt beletúr a hajába. Érzi, hogy a fejbőrről hajtéből gyúrták össze, ennek megfelelően zavaros és klisés. A fiatal Lara az apját keresi, közben pedig a messzi Japánban keveredik misztikus és veszélyes kalandokba, és még a sablongonosz vállalatigazgatóval (Walton Goggins) is meg kell küzdenie. szálak távoznak az ujjai között. Nézi a kezét a hajcsomóval. Próbálja a másik oldalt, ugyanaz. Összefog egy tincset, nem is rántja, mégis a tenyerében marad. A tarkóról is elválnak a hajszálak. Szétszólja maga körül, keverednek össze fűszálak és hajszálak. A kétségbeesés a gyomorszájtól indul, a csigolyák között cikázik, a mellkast nyomja, az agyban dübörög. Miben is reménykedett. Hogy napokig nem jelentkeztek kellemetlen mellékhatások a kezelés után, pedig Bár a Tomb Raider részben eredetfilm szeretne lenni, ezt elég ügyetlenül valósítja meg: igyekszik mindent a néző szájába rágni, szinte minden jelenettel szeretné tudatni, hogy Lara nagyon okos és merész lány, de szegény tapasztalatlan és hiányzik neki az apja. Ha nem érezné úgy az ember, hogy a filmet leginkább óvodásoknak készítették, még a logikai bukfenceken is túltenné magát, viszont a sztori minden szempontból gyengébb, mint amit a film alapjául szolgáló, 2013-as Tomb Raider játék szállított. Még az sem menti a mozit, hogy az alkotók láthatólag a fizika törvényeivel tisztában voltak, így a huszonéves Lara (akit Alicia Vikander mindent beleadva, szerethetően alakít, de a forgatókönyv zagyvaságaival ő sem tud mit kezdeni) most nem karatéz le három nagydarab mamelukot, és a cápát sem üti szájon, ahogy tette Angelina Jolié egykoron. De alighanem elég sokat elmond egy filmről, ha ezek a legfőbb értékei. Tomb Raider. Amerikai akciófilm, 2018,118 perc. Rendezte: Roar Uthaug. Szereplők: Alicia Vikander, Dominic West, Walton Goggins, Dániel Wu. Gera Márton felkészült. Erre is számított persze, titokban mégis azt hitte, hátha lehet kivétel. Ám pontosan úgy van, ahogy az orvos jelezte. Tíz napon belül. Pontosan a tizedik napon. ” Itt is sorsok tárulnak fel a látható regisztereken túl, de mivel a szövegek közötti összekötő kapocs ennyire szimbolikus, egy idő után úgy érezzük, az egész világ összefésülhető, és szívesen olvasnánk tovább ezt a ciklust, akár egy egész köteten át. A szerző már a címadással is (Teker, Belevág, Borotvál...) érdekes, hangulatot teremt - aztán hirtelen vége szakad a hajjal való játszadozásnak. A harmadik, RE című ciklusban ismert elbeszélések újragondolásai kaptak helyet. Az első fölolvasás című Esti Komél-parafrázisért 2015- ben Arany Opus díjat kapott a Szlovákiai Magyar írók Társaságától, ez lett az év irodalmi alkotása. A Tragé Móricz Zsigmond Tragédia című elbeszélésének mai, céges bulis átirata. „És akkor mindenki megrohamozta a katlanokat, kondérokat. Peti szerint volt vagy ötven, ami ennyi emberhez képest is iszonyatos mennyiség. Gulyás és töltött káposzta volt a fő fogás, ahány tűzhely, annyiféle ízesítéssel. Nagy darab húsok főttek, különböző mintájú babok úsztak, káposztacsíkok Totyogtak, nehéz illatok szálltak, embersorok kígyóztak. Műanyag tányéiját szinte mindenki hosszasan tartotta az ételt osztó fehér kesztyűs pincér elé, aki mindenféle kívánságot volt kénytelen teljesíteni (nekem jó sűrűt, a zsírjából is meijen, ne sajnálja már azt a levet, no tegyen csak rá bátran abból a mócsingosból is)”. N. Tóth Anikó kötete változatos, sokféle izgalmat tartogat, de gyakran egyszerű, már-már banális élethelyzeteken keresztül mutat be minket saját magunknak. N. Tóth Anikó: Szabad ez a hely? Kalligram 2017,240 oldal. Indiana Jones visszatér London. Steven Spielberg jövőre elkezdi forgatni az Indiana Jones-széria következő, ötödik részét Angliában. A rendező egy londoni filmes eseményen, a Rakuten TV Empire Awards-on a színpadon mondott köszönetét az angol filmeseknek, akik segítettek neki eddigi filmjeinél. Es azoknak is, „akik segíteni fognak 2019 áprilisában, amikor visszatérek Angliába, hogy elkezdjem az ötödik Indiana Jones filmet, éppen itt” - tette hozzá Spielberg. A Disney egyébként már 2016-ban bejelentette, hogy Harrison Ford visszatér kalandvágyó régészként, és felkérték David Koeppot a forgatókönyv megírására. Koepp több filmben dolgozott Spielberggel, ő írta például a Jurassic Park forgatókönyvét is. A bemutató tervezett dátuma 2020 júliusa. A négy Indiana Jones-film eddig összesen 2 milliárd dollárt termelt világszerte. (Variety) (Képarchívum)
