Új Szó, 2018. március (71. évfolyam, 50-75. szám)
2018-03-05 / 53. szám
www.ujszo.com I 2018. március 5. VÉLEMÉNY ÉS HÁTTÉR 7 Irodalom és élet Regényt olvasva borzongani jó, az életben vérfagyasztó LUCIA MOLNÁR SATINSKÁ A Anasoft Litera idei zsűrijének / M tagjaként fél JL. JWL.JLJ éven át lázban égtem, és készültem arra, hogy bejelentsük, melyik az a tíz könyv, amelyet érdemesnek tartunk a rangos irodalmi díjra. De a bejelentés napján mindez háttérbe szorult, mert azzal egy időben, amikor az eredményt a Rádió Devín élő adásában kihirdettük, a kulturális miniszter tartott sajtótájékoztatót. Bejelentette, hogy lemond. Ez volt a nap híre. Hogy melyik író melyik könyve tetszett a zsűrinek, másodlagossá vált. A zsűri tagjaként kezembe került mind a 230 könyv, amely 2017-ben a szlovák prózairodalomban megjelent. Nagy felelősség kiválasztani, ezek közül melyik tíz a legjobb, irodalmi szempontból a legértékesebb. Száz könyvből nagyjából csak tíz igazi szépirodalom, a maradék kilencven általában krimi vagy szerelmes regény. Amikor a zsűri összeült megbeszélni és eldönteni, kik kerülnek a tízbe, szóba került az is, milyen kár, hogy 2017- ben nem született olyan színvonalas prózai mű, amely az aktuális társadalmi helyzetre reflektálna. A legjobbnak ítélt könyvek inkább az ember intim szférájával foglalkoznak, olyan témákat boncolgatnak, mint az emberi kapcsolatok, a családi viszonyok, az öregedés, esetleg tipikus posztmodem irodalmi eszközökkel, például a szerző és a szereplő kapcsolatán keresztül. A krimiirodalomban pedig sok a maffiával és a korrupciós ügyekkel foglalkozó történet. Amikor ezeket olvastam, arra gondoltam, milyen jó, hogy ez csak irodalom, csak fikció, nem más, mint izgalmas sztori. De a múlt hét óta ez is megváltozott. Az egyik legjobb krimit Soltész Árpád újságíró jegyzi. Regénye, a Mäso: Vtedy na vychode (Hús: Volt egyszer egy vadkelet) a kilencvenes években, Kelet-Szlovákiában játszódik. A pénteki pozsonyi megemlékezésen Soltész is beszélt. Azt mondta, folytatják, amit Ján Kuciak már nem fejezhetett be. Ezért fognak dolgozni az újságírók, de nem csak ők. Mindenki más is, például azok az állami alkalmazottak, akik tisztességesen akarják végezni a munkájukat, csak nem mindig engedik nekik. Nem azt sajnálom, hogy múlt héten nem az Anasoft Litera díjazottjainak bejelentése volt a legnagyobb kulturális hír. Azt azonban nagyon sajnálom, hogy a gyilkosság, az elveszett életek, a maffia, a korrupció nem csupán regénytéma és nem csak fikció. Regényt olvasva borzongani és félni jó. Az életben vérfagyasztó. Afelvételen egy Robert Ficóéhoz a megtévesztésig hasonlító hang bejelenti, hogy honnan van a pénz (Cartoonizer) Trumpnak tetszik az örökös elnöki cím Dicsérte Donald Trump amerikai elnök Hszi Csin-pinget, amiért Kína örökös elnöke akar lenni; viccelődve arra is utalást tett, hogy egyszer az Egyesült Államokban is be kellene vezetni ezt. Trumpot a CNN idézte, a hírtelevízió birtokába került egy hangfelvétel a beszédről, amely szombaton hangzott el a politikus floridai nyaralójában, a zárt ajtók mögött tartott republikánus adománygyűjtő ebéden. „Hszi Csin-ping most életre szólóan elnök. És ő nagyszerű” - hangoztatta Trump, szavait hangos nevetéssel fogadta a hallgatóság. „Nézzék csak, neki sikerült. Azt hiszem, ez nagyszerű. Egyszer talán majd nekünk is meg kell próbálkozni ezzel” - tette hozzá viccelődve Trump, és „nagyszerű úriembernek”, az elmúlt száz év legerősebb kínai elnökének nevezte Hszi Csin-pinget. Megjegyezte, hogy Hszi „iszonyatosan jól” bánt vele a novemberi pekingi látogatása idején. Az Egyesült Államokban az első elnök, George Washington példája nyomán az volt a hagyomány, hogy a mindenkori elnök csak egyszer indult újra a választáson, bár az alkotmányban erre vonatkozó korlátozás nem volt. Egyetlen kivétel volt, Franklin Roosevelt, akit négyszer választottak meg elnöknek, először 1932-ben. Az Egyesült Államokban 1951-ben lépett hatályba a 22. alkotmánymódosítás, amely kimondta, hogy egy személy csak kétszer választható elnökké. Kínában jelenleg ugyanez a helyzet: az alkotmány két ciklusban korlátozza az elnöki hatalomgyakorlást. A korlátozást azért foglalták az alkotmányba, hogy elkerüljék a tartós egyszemélyes uralmat, az államalapító Mao Ce-tung idejére (1949-1976) jellemző belharcokat, és előnyben részesítsék a kollektív vezetést. A Kínai Kommunista Párt (KKP) központi bizottsága azonban kezdeményezte, hogy töröljék az alkotmányból ezt a korlátozást, a kínai parlament ülésszaka ma kezdődik, és várhatóan megszavazzák a párt javaslatát. Hszi Csin-ping évtizedek óta a legnagyobb hatalmú vezető, pártfotitkári tisztségét tavaly október végén erősítették meg. Hszi már a kongresszus előtt nekilátott tekintélyének megszilárdításához, riválisainak háttérbe szorításához, megalapozva az utat programjának megvalósításához. A program része volt az is, hogy teoretikus kérdésekkel kapcsolatos gondolatait a kongresszuson beillesztették a párt alkotmányába, illetve az, hogy tovább erősödjön személyének kultusza. (MTI) Kaliiiák kínlódása LAJOS P. JÁNOS Nem okozott meglepetést Robert hétvégi médiaszereplése, a belügyminiszterről bebizonyosodott, hogy nagyon hozzánőtt a miniszteri bársonyszék. Továbbra sem érzi a helyzet súlyát, nem veszi észre, hogy ő már akkor sem maradhatna belügyminiszter, ha a rendőrség egy héten belül elfogta volna Ján Kuciak és barátnője gyilkosát. Kalináknak ugyanis nem elsősorban a gyilkosság kivizsgálása vagy az olasz maffia Kuciak utolsó cikkében ismertetett szlovákiai térnyerése miatt kellene lemondania - bár ez utóbbi önmagában is elég ok lehetne a távozására. Neki most nem azt kellene bizonygatnia, hogy .jelenleg minden erőnkkel azon dolgozunk, hogy megoldjuk a gyilkosságot, felelősségre vonjuk az elkövetőket, a megrendelőket”. Ebben a helyzetben nem mondhatja, hogy „ezt követően fogjuk kezelni az összes többi témát”. Neki erre már nincs ideje. Egyszerűen azért kell mennie, mert belügyminisztersége idején megöltek egy újságírót, és a gyilkosság - a rendőrség által legvalószínűbb verzió szerint is - az újságírói munkájával függ össze. Ennyinek elégnek kellene lennie ahhoz, hogy a belügyminiszter felálljon a székéből, hiszen ilyen valóban nem történt még Szlovákia modem kori történelmében. A hétvége után azt is tudjuk, hogy a kormányban Kalinák távozását csak a Híd követeli. A belügyminiszter nem lenne ilyen magabiztos, ha nem tudná, hogy pártja - és annak elnöke, Robert Fico - nem fogja kezdeményezni a visszahívását. A belügyminiszter távozását az SNS sem fogja követelni, elég egyértelműen elmondták ezt a párt képviselői. E kommentár írásakor még nem lehetett tudni, miről beszél Robert Fico és Andrej Danko vasárnap este a szlovák televízióban, de a Smer és az SNS képviselőinek eddigi megnyilvánulásai azt sejtették, hogy nem Kalinák lemondásáról. Az is biztos, hogy egy lépéssel közelebb kerültünk a kormány bukásához, hiszen a Híd a szerdai követelését már határidőhöz kötött ultimátummá változtatta azáltal, hogy bejelentette, jövő héten hétfőn összeül a párt országos tanácsa, és a kormánykoalícióban való maradásról is tárgyalni fog. Egy hetük van Bugáréknak arra, hogy meggyőzzék a két másik pártot - pontosabban elsősorban a Smert és Robert Ficót- Kalinák menesztéséről. A másik oldalon egy hete van Ficónak arra, hogy felmérje, milyen helyzetbe^ is van a kormánya. El kell döntenie, hogy Kalinákhoz vagy a kormányhoz ragaszkodik-e jobban. Azt is tudatosítani kell azonban, hogy a Híd esetleges kilépésével Kalinák nem bukik meg automatikusan, miniszterként a helyén marad. A Smer és az SNS még hónapokig elhúzhatja a kormányválságot, az előrehozott választások kihirdetéséhez ugyanis 90 képviselő szavazatára van szükség, vagyis a Smer és az SNS képviselői egy részének is meg kell szavaznia. Eddigi nyilatkozataik alapján a két párt a lehető leghosszabb ideig ragaszkodni fog kormányzati posztjaihoz. Az államfő ugyanis csak bizonyos, pontosan körülhatárolt esetekben oszlathatja fel a parlamentet és írhat ki új választásokat. A parlament feloszlatásának legrövidebb határideje is három hónap, ha abban az időszakban egyszer sem ülne össze, vagy mindannyiszor határozatképtelen lenne. Legkésőbb jövő héten kiderül, hogy hosszan elhúzódó kormányválságra számíthatunk-e, vagy gyors minisztercserére. A Hídnak ugyanis más választása már tényleg nincs, mint kitartani Kalinák leváltása mellett, akár a kormány megbuktatása árán is. FIGYELŐ Máris perelnek a lengyelek Méghozzá az illusztrációként használt fénykép miatt. Alig lépett életbe a lengyel Nemzeti Emlékezet Intézetéről (IPN) szóló, nemzetközileg vitatott törvény, egy kormányhatalomhoz közeli lengyel szervezet máris beperelt egy argentin honlapot a „lengyel nemzetnek okozott kár miatt”. A Rágalmazás Elleni Lengyel Liga (RDI) panasza szerint a Pagina 12 nevű argentin honlap „tendenciózusan”, a témához nem illő fényképpel illusztrált egy olyan cikket, amely az 1941-esjedwabnei pogromról szól. A lengyel Nemzeti Emlékezet Intézetének 2003-ban lezárt vizsgálata szerint az északkelet-lengyelországi városban legalább 340 zsidó lakost ölt meg kegyetlen módon a helybeli lengyel polgári lakosság, minden bizonnyal a megszálló náci németek sugallatára. Az RDI szerint az argentin honlap, illetve újságírója, Federico Pavlovsky a cikkét olyan fényképpel illusztrálta, amelyen a II. világháború utáni antikommunista lengyel fegyveres ellenállók csoportja látható, és ezzel „szándékosan ártani akart a lengyel nemzetnek, rossz hírét akarta kelteni a lengyel katonáknak”. A csütörtökön hatályba lépett lengyeljogszabály értelmében az IPN ügyészei büntetőjogi eljárásokat indíthatnak azok ellen, akik a törvény szerint a lengyel nemzetet és a lengyel államot nyilvánosan és a tényeknek ellentmondva a náci német Harmadik Birodalom bűntetteiben való bűnrészességgel vádolják, vagy „kirívóan kisebbítik e tettek valódi elkövetőinek felelősségét”. A lengyel konzervatív kormányzó párt által javasolt jogszabály heves vitát eredményezett Izraellel, mert Jeruzsálem szerint gátolja a holokauszttal kapcsolatban a szólásszabadságot. Az Egyesült Államok is kifogásolta a törvényt, arra figyelmeztetve, hogy Lengyelország megsértette vele stratégiai kapcsolatát Izraellel és Washingtonnal. (MTI)
