Új Szó, 2018. március (71. évfolyam, 50-75. szám)

2018-03-05 / 53. szám

8 RENDKÍVÜLI KIADÁS 2018. március 5.1 www.ujszo.com Nem ritkaság az újságíró-gyilkosság A máltai Daphne Caruana Galiziát a kocsijába rejtett pokolgéppel ölték meg (siTA-feivétei) ÖSSZEFOGLALÓ Az elmúlt években sem csökkent az újságíró­gyilkosságok száma. Szlovákiától egészen eltérő berendezkedésű országokban fordul elő, hogy meggyilkolják a sajtó munkatársait. Az ENSZ Közgyűlése 2013-ban meghirdette, hogy november 2-a lesz a Vessünk véget az újságírók ellen el­követett bűncselekmények büntet­lenségének! nemzetközi napja. A dá­tumválasztást az indokolja, hogy 2013. november 2-án Maliban meg­gyilkolták a Radio France Internati­onale francia rádióállomás két újság­íróját. Az UNESCO adatai alapján 2006 és 2016 között összesen 930 újság­írót öltek meg: 868 helyi újságírót és 62 külföldit. Ijesztően néz ki a sta­tisztika: tízből kilenc esetben az ügy felderítetlen marad. Ismertebb újságírók ellen Málta legismertebb oknyomozó újságíróját, Daphne Caruana Galiziát a kocsijába rejtett pokolgéppel ölték meg 2017. október 16-án. Galizia 2008-tól saját blogot írt, valamint a The Sunday Times of Malta és a The Malta Independent munkatársa volt. Az újságírónő elsősorban a kormány korrupciós ügyeivel, adócsalással, pénzmosással foglalkozott. A szer­vezett bűnözés és a politika összefo­nódásáról publikált, Joseph Muscat máltai miniszterelnököt nyíltan bí­rálta. Többször megfenyegették és beperelték. 1996-ban a felgyújtották a bejárati ajtaját, megölték a kutyáját; tíz évvel később pedig a házuk mel­lett gyújtottak tüzet, amelyet szeren­csére még azelőtt sikerült megfékez­ni, mielőtt átteijedt volna a házukra. Az elsők között foglalkozott a Panama-iratokkal, és kimutatta, hogy a miniszterelnök felesége is érintett az adócsalásban. Ezek a vá­dak megalapozták, hogy előrehozott választásokat íijanak ki Máltán. Az újságírónővel egy távirányí­tással működésbe hozott pokolgép végzett. A halála előtt két héttel ál­lítólag arról értesítette a rendőrsé­get, hogy halálos fenyegetést kapott. Az utolsó blogbejegyzésében azt ír­ta: „A bűnözők mindenhol ott van­nak. A helyzet reménytelen.” A te­metésén részt vett Antonio Taj ani, az FINTA MÁRK Pozsony. Nem tűnik reálisnak az a forgatókönyv, hogy Jón Kuciakás Martina Kuinírová meggyilkolását egy nemzet­közi nyomozócsoport vizsgálja ki. Segítséget kaphatunk ugyan külföldről, a szlovák törvények szerint csak szlo­vák nyomozóhatáság illetékes a gyilkosságok ügyében. A Kuciak-gyilkossággal kapcso­latban többször felmerült a kétely, hogy a hazai hatóságok képesek lennének-e kivizsgálni az ügyet el­fogulatlanul és pártatlanul - ezt töb­bek közt Zlatica Kusnírová, Martina Kusnírová édesanyja is állítja, aki szerint nemzetközi csapatnak kell ki­vizsgálnia lánya meggyilkolását. Európai Parlament elnöke, a máltai kormánypárti és ellenzéki politiku­sok azonban, a család kérésére távol maradtak. A máltai kormány egy­millió eurós nyomravezetői díjat ajánlott fel, és elfogadta, hogy az FBI és az Europol munkatársai segítsék a máltai réndőrség munkáját. A fő indíték és a gyilkosság megrende­lője máig ismeretlen. A meggyilkolt újságírónő fia kijelentette: a sziget­­ország maffiállam. A világ legbefolyásosabb főszer­kesztői felhívták a figyelmet az Eu­rópai Bizottság egy korábbi jelenté­sére, amelyben annak az aggodal­muknak adtak hangot, hogy Máltán a média függetlensége veszélybe került, mivel jelentős része a politi­kai pártok befolyása alatt áll. Bugár Béla, a Híd elnöke hasonló­képpen nyilatkozott, a nyomozás tisztaságának biztosítása érdekében szerinte más országok nyomozóit is be kellene vonni a vizsgálatba, és ha ennek törvényi akadálya van, haj­landóak ezt támogatni. Lucia Kurilovská, a Rendőraka­démia rektora szerint a törvényke­zésünk ismeri a közös nyomozócso­port fogalmát - egy ilyen csoport az adott országok közti megegyezéssel jön létre, Szlovákia részéről ezt a fő­ügyész írja alá az igazságügyi mi­niszterrel való megegyezés után. Ja­­romír Ciznár főügyész be is jelen­tette, minden bizonnyal létre is jön egy ilyen olasz-szlovák nyomozó­­csoport, Robert Kalinák belügymi­niszter pedig arról beszélt, hogy a cseh és olasz rendőrség mellett az Europoltól, az FBI-tól és a Scotland Yardtól is segítséget kapunk. Oroszok és ukránok A Forbes magazin orosz változa­tának főszerkesztőjét, .Paul Khleb­­nikovot 2004. július 9-én ölték meg. Késő este hazafelé tartott a szer­kesztőségből, amikor egy gépkocsi­ból négy lövést adtak le rá. Az Ame­rikai Egyesült Államokból hazate­lepült oknyomozó újságíró halála Oroszországban és külföldön is megbotránkoztatta a közvéleményt. Khlebnikov az 1989 utáni orosz oli­garcha réteg kialakulásáról írt. El­sőként közölte a száz leggazdagabb orosz névsorát. A hatóságok három csecsen férfit tartóztattak le, majd kettőt szabadon engedtek, de a bér­gyilkosság megrendelőjéig nem ju­tottak el. Az ugyancsak orosz Anna Polit-Mindez azonban nem azt jelenti, hogy a külföldi nyomozók vezetnék az egyes nyomozásokat: az együt­tműködés csak szakértői szinten jön létre. A megegyezések általában egyszeriek és konkrétak, az egyes bizonyítási cselekményekkel kap­csolatosak: külföldről például se­gíthetnek nekünk az elektronikus eszközök feltörésében, de Tibor Gáspár országos rendőrfőkapitány szerint az amerikaiak az elkövető tett helyszínén való viselkedésének pszichológiai vonatkozásai kapcsán segítenének. „Az ilyen nemzetközi együttműködések általában akkor jönnek létre, ha az adott büntetőel­járás külföldre is átnyúlik, és szük­ség van az ottani szervek segítsé­gére. Ilyenkor a nyomozás rugal­masabb, gyorsabb lehet - ám az is igaz, hogy a külföldi szakértők ná­lunk csak a megegyezés keretein kovszkaját, a Novaja Gazeta ripor­terét 2006. október 7-én a saját la­kása előtt lőtték le. A hazai és a nem­zetközi ismertséget a csecsen hábo­rúról megjelent cikkei hozták meg. Mind az orosz, mind a csecsen há­borús bűnökről beszámolt, Putyin elnököt kitartóan bírálta. Meggyil­kolása előtt sokszor megfenyeget­ték, le is tartóztatták, sőt, egy alka­lommal megmérgezték. Emberölés vádjával öt személyt tartóztattak le, de az, hogy ki állhatott a háttérben, felderítetlen maradt. 2000. szeptember 16-án tűnt el Georgij Gongadze ukrán újságíró, filmrendező. Fej nélküli holttestére két hónappal később bukkantak egy Kijev melletti erdőben. Az Ukra­­jinszka Pravda alapítója és szerkesz­belül léphetnek be az eljárásba, és a nyomozást minden esetben szlovák rendőr vezeti” - magyarázta Kuri­lovská. A szakértő nem tudja pon­tosan, milyen segítség érkezik kül­földről a Kuciak-gyilkosság kap­csán, de úgy gondolja, ez bizonyos szempontból függetlenebbé teheti a nyomozást. „Ha a rendőrség a calabriai maffia verziójával dolgo­zik, a nemzetközi szakértők tapasz­talatuk révén segíthetnek abban, milyen úton haladjon a nyomozás. Ezzel ugyanis az Europolnak vagy például az Interpolnak határozottan nagyobb a tapasztalata” - tette hoz­zá. A nemzetközi szakértők azonban nemcsak a kettős gyilkosság vizs­gálatában segíthetnek, bizonyos esetben belefolyhatnak a Kuciak utolsó cikke által feltárt ügyek vizs­gálatába is. Ezzel kapcsolatban tője volt; az akkori elnök, Leonyid Kucsma kemény kritikusa. A ható­ságok szerint a gyilkosságot az ak­kori belügyminiszter, Jurij Krav­­csenko rendelte el, aki az ügyészségi kihallgatás előtt öngyilkosságot kö­vetett el. Közóp-Európában Közép-Európában utoljára 26 év­vel ezelőtt öltek meg újságírót. 1992 áprilisában ölték meg Václav Dvorákot Csehországban. A nyo­mozás eredményét 2006-ban hozták nyilvánosságra, melyből kiderült, hogy a háttérben Frantisek Mrázek vállalkozó állhat, akinek a tevé­kenységéről Dvorák szorgalmasan anyagot gyűjtött. A gyilkosságot el­követő Bohuslav Hájek később eltűnt, feltehetően őt is megölték. Az újságíró-gyilkosságok és a megfélemlítések nyomán előfordul, hogy a kollégák nem foglalkoznak tovább egy témával, vagy öncenzú­rát alkalmaznak. Jó stratégia lehet, ha többen dolgoznak egy témán, hi­szen egy csoportot sokkal nehezebb eltenni láb alól. Az Organized Crime and Corruption Reporting Project (OCCRP) szervezett bűnözésre és korrupcióra szakosodott újságíró­szervezet például rendszeresen szervez biztonsági továbbképzést a veszélyes övezetben dolgozó újság­íróknak. Ugyancsak nélkülözhetet­len a terepmunka előtt egy bizton­sági terv készítése - véli Drew Sul­livan az (OCCRP) társalapítója. Minden fenyegetett újságírót nem védhet rendőr, a szerkesztőségek­nek is kellő elővigyázatossággal kell dolgozniuk, állandóan kapcsolatban kell lenniük a veszélyes témán dol­gozó újságíróval. Sullivan azt hang­súlyozza, hogy nem az újságíró dol­ga az igazságszolgáltatás; sok új­ságíró abba a hibába esik, hogy na­gyon beleéli magát egy-egy ügybe, képtelen kellő távolságot tartani, ezáltal a veszélyérzékelése is kikap­csol. Sokat segíthetne a helyzeten és nagyobb biztonságban dolgozhatná­nak az újságírók, ha sokat javulna a felderítési arány. Egy olyan környe­zetet kellene kialakítani, ahol a kor­mányra is fokozódik a nyomás, hogy eredményesebb legyen az újságíró­gyilkosok kézre kerítésében. A ve­zető politikusaink pedig azzal járul­hatnának hozzá ehhez a demokrati­kusabb környezethez, ha nem fenye­getnék nyíltan az újságírókat. (ssz) ugyanis a főügyészség 73 büntető­ügyet kezdett el vizsgálni, Kuri­lovská szerint pedig elképzelhető, hogy a külföldi szakértőket ebbe is bevonják majd. „Minden azon mú­lik, hogy a nemzetközi csoport fel­állításakor hogyan állapítják meg a kereteket” - magyarázta a Rendőra­kadémia rektora. Az, hogy esetleg külföldi hatóság vezesse a nyomozást, jelenleg ne­hezen elképzelhető. Jaroslav Ivor, a szlovákiai nyomozók korábbi veze­tője a Sme napilapnak azt mondta, ezért törvényt módosítani nem len­ne szerencsés. „A mi országunkban a szlovák rendőrség, ügyészség és bíróság a kompetens, nem tudom el­képzelni, hogy valaki más vegye ezt át” - mondta a lapnak hozzátéve, nem is emlékszik ilyen esetre kül­földről sem. Ez ugyanis az országok számára szuverenitási kérdés. Nyomozás: mire elég a nemzetközi segítség?

Next

/
Oldalképek
Tartalom