Új Szó, 2018. február (71. évfolyam, 26-49. szám)
2018-02-03 / 28. szám
14 DIVATTÖRTÉNET PRESSZÓ ■ 2018. FEBRUAR 3. www.ujszo.com (A szerző felvételei) az embert fegyverhírnökének tollából Candele-i Anna, II. Ulászló felesége és a király öltözékéről 1502-ben az alábbi sorok születtek: ,A felséges hölgy arannyal átszőtt és cobolylyál prémezett fehér szaténruhát viselt... A király arannyal átszőtt karmazsin bársonyruhát és viola színű kalapot viselt.” A barokk és a rokokó korában a díszek halmozása, a két részből való szabás a jellemző, a női viseletben jelentős szerepet kapott a fűző. A férfiak öltözködése nőiessé vált. Spanyolhonban, Hollandiában dívott az óriási, húzott, fehér gallérok néha malomkerék nagyságot elérő divatja. Örök emlékem marad, amikor évekkel ezelőtt Zoób Kati, a híres divattervező a Szépművészed Múzeumban lenyűgöző előadást tartott az ilyen viseletét ábrázoló festmények előtt: hogyan készítették, tisztították ezeket a sem színükben, sem formájukban nem praktikus viseleteket. A 19. század empire stílusa a nőknél a mell alatti szabást s újból a krinolin divatját hozta magával. Egy megdöbbentő divattörténeti adat: egy gyár a 19. század közepén kilenc és fél millió darab abroncsot szállított megrendelőinek a szoknyákhoz. A ruhadarab viseleté amellett, hogy kényelmetlen volt, sajátos járási technikát követelt meg, és kisebb helyiségben többen nem fértek el a méretei miatt. A titokban dohányzó hölgyeknél esetenként súlyos balesetet is okozott, mivel a szoknyarész sok anyagból készült, s a hirtelen hát mögé dugott cigaretta lángra lobbantotta a fodrokat. A férfiak ekkor már hosszú pantallót és zubbonyt viseltek. Az idők folyamán a magyar uraknál kialakult a mente és a dolmány viseleté. Az utóbbit állítólag a török kaftánból magyarították, gazdag paszománydíszítéssel s megrövidítve. A nők ekkor bő szoknyát, halcsontos derekat viseltek. Abban az időben a divat kissé lassabban érkezett meg hozzánk, mint manapság. A magyar asszonyok a párizsi divat hatására kezdték kivágatni a ruhák nyakát. Apor Péter, aki „Erdélynek régi alázatos idejében való gazdagságáról és mostani kevély, cifra felfordult állapotáról” írt jeles és megszívlelendő dolgokat, így kesereg a régi divatot visszasírván: „Nem bocsátották úgy zsibvásárra a csecseket szemtelenül, mint az mostani aszszonyok és leányok.” A szecesszió stílusa az aszimmetriát valósította meg az öltözködésben. A szoknya hossza sokszor került viták kereszttüzébe. Érdekes divattörténeti adalék, hogy az egyik spanyol királyné rendeletben tiltotta meg udvarában a rövid szoknya viseletét. E tettéért a pápától egy gyémánttal díszített rózsafajelvényt kapott. De az idők elsodorták a korlátokat. Az egyszerű nép körében a jé hétköznapok praktikus, olcsó öltözéket kívántak meg: gatya, ing, szoknya, kendő, s az egyes tájegységeken kialakul- ‘ tak a jellemző népviseletek. A 20. századra már minden egyszerűsödik más társadalmi rétegeknél is. A nőknél a Éjg kosztüm, a férfiaknál az öl- , töny a meghatározó. A ruha- • ipar fejlődésével mindenki számára elérhetővé váltak az I áhított darabok. Bekúszik j az uniszex fogalma, a mini, a szűk nadrágok, majd a lobogó szárnak és ismét a szű-Mária királyné és II. Lajos király ruhája, 16. század (Magyar Nemzeti Múzeum) Ruha teszi A fenti közmondást mindannyian ismerjük. A lelkünk mélyén ugyan tudjuk, hogy nem igaz, de többségünk mégis sok mindent megtesz azért, hogy divatos legyen. Ősidők óta. JÉ ember alapve/l _ tő szükségletei r M közé tartozik / % M a táplálkozás,-Á. m, M mJ a lakóhely és nem utolsósorban a ruházkodás. Védelmi, azonosító és dekoratív szerepet játszik az ember életében. Öltözködésünk« saját ízlésvilágunk határozza meg, amire sok tényező hat: élő divatirányzatok, nemi azonosságunk, társadalmi helyzetünk, időjárási tényezők s persze pénztárcánk vastagsága is. Egy biztos: megjelenésünkkel üzenünk a környezetünk felé, és mielőtt megszólalnánk, már egy kép« közvetítünk magunkról. Öltözködésünk önkifejezésünk eszköze, mutathatja valamilyen csoporthoz, kultúrához való tartozásunkat is. Viseletűnk megközelítő kép« ad értékrendünkről, viselkedési normáinkról, anyagi helyzetünkről. Persze a képlet nem ilyen egyszerű, az ítéletalkotás függ az elbíráló személyétől is. Hová jutottunk? Hová is jutottunk Adám és Éva fügefalevelétől? Az egyiptomiak lenge r> Kevés írásos dokumentum, ábrázolás maradt fenn, s a textilek a sírokban elporladtak. öltözéket viseltek, felsőtestüket csak a rangosabbak takarták. A görögök, rómaiak gazdagon redőzött ruhákat hordtak. Díszítésük, hosszuk társadalmi helyzetet jelzett. A középkori nők egymáson két öltözéket viseltek. A férfiak alapöltözete a tunika, hossza változó volt. A magyarok tipikus viseletét nehéz rekonstruálni. Kevés írásos dokumentum, ábrázolás maradt fenn, s a textilek a sírokban elporladtak. Valószínűsíthetően az alsóruhát buggyos nadrággal s lábszárközépig, térdig érő kaftánnal egészítették ki. A gótika korában megjelentek a szabócéhek, így a 14. századtól már testre szabott ruhákról, nyújtott formákról és változatos színekről regélnek a dokumentumok. A női ruha két részből állt, köpeny helyett bő ujjú kabátot hordtak. A férfiak alsóruhája inghosszúságú lett, és harisnyanadrág tartozott hozzá. A reneszánszot már a hétköznapok ünnepnapoktól való megkülönböztetése jellemezte. A női viselet alapja továbbra is a két ruha volt, de kivágták, uszállyal bővítették, hajtották, szalagozták. A férfiak rövid zekét, harisnyát hordtak, melynek sajátságos kiegészítője volt a „szeméremkupak”. Hadd idézzek a kort jellemző néhány dokumentumból. Egy 1476-ban írt forrás szerint Beatrix királyné a koronázáson „... vörös bársonyruhát viselt, a ruhaujjak olasz divat szerint, kivágottak voltak, kibontott hajában két értékes, csaknem gömbölyű igazgyöngy ragyogott.” (P. Eschenloer: Nápolyi Beatrix utazása, 1476) A továbbiakban egy lakomán: ,A király cobollyal prémezett sárga adaszruhát, a királyné pedig szintén cobollyal díszített és arannyal átszőtt vörös ruhát viselt.” Bretagne-i Anna francia királyné
