Új Szó, 2018. február (71. évfolyam, 26-49. szám)

2018-02-28 / 49. szám

141 DUNA, VÁG, GARAM ÉS IPOLY MENTE 2018. február 28. | www.ujszo.com Őshonos gyümölcsfákat ültetnek V. KRASZNICA MELITTA Közel kétmillió eurós termé­szetvédelmi pályázat valósul meg az Alsé-Csalléközben. A Dunamente természeti és kul­turális örökségének megőrzését és kihasználását célozza az Európai Regionális Fejlesztési Alap hatá­ron átnyúló pályázata, amelyet az Alsó-csallóközi Falvak Társulása és az Által-ér Vízgyűjtő Helyreál­lítási és Fejlesztési Szövetség to­vábbi partnerek bevonásával va­lósít meg a Duna mindkét partján. A Dunamente természet ízei elnevezésű, 1,9 millió euró összértékű pályázatot, amelynek 85 százaléka uniós forrásból szár­mazik, 10 százaléka az állami tá­mogatás és 5 százalék a partnerek önrésze, Andrea Fialová projekt­menedzser és a társult szervezetek képviselői mutatták be. „A projekt a natúrparkok filozófiáján alap­szik, célja a természeti és kulturá­lis örökségek védelme, a környe­zetvédelmi oktatás, a vidékfej­lesztés, az idegenforgalom formá­lása - mondta Andrea Fialová. - A megvalósítás know-howját az Által-ér Vízgyűjtő Helyreállítási és Fejlesztési Szövetség adja, amely a Gerecse Natúrpark egyik alapító tagja.” Szlovákiai részről bekapcsolódik a tervezetbe a Szlovák Környezetvédelmi Ügy­nökség, a Szlovák Vízgazdálko­dási Vállalat, a Pozsonyi Regio­nális Természetvédelmi Egyesü­let, valamint Csallóközaranyos és Kolozsnéma, a magyarországi részről pedig Gönyű és a gönyűi horgászegyesület. Csóka Lajos, az Alsó-csallóközi Falvak Társulása elnökének, Nagykeszi polgármes­terének tájékoztatása szerint a tár­suláshoz tartozó 20 településen önkéntesek bevonásával összesen 3500 őshonos gyümölcsfát és bokrot ültetnek ki, rovarhoteleket, madáretetőket, madármegfigye­lőket, esőkerteket hoznak létre, padokat, szeméttárolókat helyez­nek ki. A határban gémeskutakat állítanak fel - amelyek nem az ál­latok itatására szolgálnak, mint hajdanán, hanem a rajtuk elhelye­zett tájékoztató táblák, QR-kódok segítségével információforrásként a kerékpárosok részére. Kinti tan­teremként működtetett közösségi pavilonnal bővítik a Nemesócsa és Gúta közt található Túzok Kör­nyezetnevelési Képzési Közpon­tot, ugyanitt faiskolát is létesítenek őshonos gyümölcsfafajtákból. Fejlesztik a nagyiéli ökoturisztikai központot, Csallóközaranyoson néprajzi múzeumot létesítenek, Kolozsnémán fesztivált rendeznek a Duna természet ízei címmel, és motorcsónakot vásárolnak, amely Kolozsnéma és Gönyű között fog közlekedni. A kitelepítettekre emlékeztek Szímőn SZÁZ ILDIKÓ Harmadik állomásához érkezett a tavaly Somorján, majd Pozsonyban bemutatott emlékkiállítás. mm* A községből kitelepítettek emlé­kére állított kopjafánál, majd a Jedlik-házban emlékeztek azokra a szímői lakosokra, akiket a magyar­ságuk miatt űztek el az otthonukból. Megnyitották a Kitelepítések 70 című vándorkiállítást, melyet a Szö­vetség a Közös Célokért és a Pozso­nyi Magyar Galéria rendezett. Méry Beáta kurátor a kiállítás megnyitóján elmondta, a téma iránt érdeklődő és a témában érintett al­kotókat szólítottak meg, végül ötven művész jelentkezett, mintegy száz alkotással. A kiállítást először So­­moiján láthatta a közönség tavaly novemberben, majd decemberben a Pozsonyi Magyar Intézetben mutat­ták be. A Hazahív a harangszó című rendezvényen Popély Gyula törté­nész tartott beszámolót a kitelepíté­sek és a deportálások előzményei­ről, történéseiről és következmé­nyeiről, valamint azokról a politiku­sokról, akiket mindezért a felelősség terhel. Bób János, Szímő polgár­­mestere elmondta, a második világ-A Kitelepítések 70 című vándorkiállítást Somorja és Pozsony után ezúttal Szímőn láthatta a közönség (A szerző felvétele) háború borzalmai után újabb meg­próbáltatás várt a lakosokra, Szímő­­ről százharminc családot telepítettek át Magyarországra, és további 35 családot deportáltak Csehországba. Kantár Éva, a Csemadok területi és helyi szervezetének elnöke emlék­lapokat adott át az egykor kitelepí­tettek hozzátartozóinak. Az idei'em­lékünnepségre több család érkezett Magyarországról, többen is hangsú­lyozták, mennyire fontosnak tartják, hogy ne szakadjon meg kapcsolatuk a Vág menti községben élő roko­nokkal. Az egyik emlékező könnyeivel küszködve mesélte el a családi tra­gédiát, hogy a meghurcoltatás miatt gyerekkorában mindkét nagyapját elveszítette. Az egyik abba halt bele, hogy kitelepítették, a másik pedig azt nem bírta feldolgozni, hogy azon fe­hérlaposok egyike lett, akik helyett más családot hurcoltak el idegenbe. Szakmai zsűri értékelte a borokat (A szerző felvétele) Jubileumi borkóstoló In memóriám Lábik János - kiállítás Párkányban Negyeden MÉSZÁROS ANIKÓ NEGYED Harmincadik alkalommal ren­dezett borversenyt a Csemadok ne­­gyedi alapszervezete. 149 fehér-, 29 rosé és 33 vörösbor érkezett be, tizenöt tagú szakmai zsűri bírálta el az italokat. A kultúrházban meg­rendezett kóstolót Izsák Edit, a Csemadok helyi alapszervezeté­nek elnöke nyitotta meg. Jancsó István polgármester megemléke­zett az alapítóról, és Polgármesteri díjat adott át a szervezetnek, illet­ve Kovács Sándornak a település kulturális fejlődéséért végzett munkájáért. Átadtak 16 díszpla­kettet is az elmúlt évek legsikere­sebb nevezőinek. A szakmai zsűri elnöke, id. Korpás András mérnök értékelte a borversenyt. A borokat népviseletbe öltözött lányok szolgálták fel. A közönség is pontozhatta az italokat. A jó hangulatról Mezei Ernő és zene­kara, valamint Vígh Valéria éne­kesnő gondoskodott. Vacsora közben az elmúlt évek borkósto­lóiról vetítettek videofelvételeket és fotókat. A szakmai zsűri a fe­hérborok közül egyet nagyarany, huszonegyet arany, hatvannyol­cat ezüst, és negyvenkilencet bronz minősítéssel értékelt. A legjobb fehérbor a peredi Da­­rázsvin pincészet chardonnay-je lett. A legjobb rosénak járó kupát Komlósi György kapta cabemet sauvignon rosé boráért. A leg­jobb vörösbornak Varga Károly negyedi borász mertlot-ját ítélte a zsűri. A közönség értékelése alapján a legjobb fehérbor a pe­redi Szarka Dezső chardonnay-je lett, a legjobb rosé a szintén pe­redi Darázsvin pincészet iméon roséja, a legjobb vörösbor a ne­gyedi Vígh László cabemet ffanc­­ja. A Cortona Cm Polgári Társulás újonnan alapított termelői nagydí­ját Vígh Lászlónak ítélte a Cse­madok alapszervezete. GULYÁSZSUZSANNA Március 31-ig tekinthető meg Érsekújvárban, a Vunar Galé­riában Lábik János párkányi festőművász kiállítása. Az életművét bemutató kollekció összeállításánál a szerző móg lelkesen asszisztált. A meg­nyitó napját már nem ólte meg. R i WJ17J -JMr.VTi Lábik János március 25-én töltöt­te volna be 85. életévét. Az utóbbi években sokat betegeskedett, mégis fiatalos hittel és reménnyel készült jubileumi kiállítására. Gazdag életművet hagyott hátra. Csendes, szemlélődő derűjét képei, könyvil­lusztrációi, a vele készített beszél­getések, a róla írt riportok és köny­vek is őrzik. Az életét és munkássá­gát bemutató album 2013-ban - 80. születésnapja alkalmából - jelent meg. Két évvel később a nevével fémjelzett Párkányi Képzőművész­kört bemutató tanulmánykötet is el­készült. Pályatársa, Kocsis Ernő Lá­­bikot olyan költőhöz hasonlította, aki szülőföldjéről szóló verseit kép­formába öntötte. „Ezek csendes val­lomások, provokáló témák vagy technikák nélkül” - fogalmazott Kocsis. Lábik szelíd természetét legin­kább lágy tónusú tájképei tükrözik. Időnként azonban - ha a helyzet úgy kívánta - tudott nagyon határozott lenni. Ez a dinamizmus jelenik meg absztrakt képein. Kitartás és céltu­datosság kellett ahhoz, hogy meg­álmodja, létrehozza és több éven ke­resztül vezesse a párkányi képző­művészkört, a pincegalériát, és megalapozza annak képgyűjtemé­nyét. Érsekújvári kiállításának megnyitóján párkányi és esztergomi barátai, tisztelői is részt vettek. Lá­­bikot ugyanis a Duna mindkét part­ján nemcsak kiváló festőként, ha­nem fáradhatatlan művészetszerve­zőként is jegyzik. 1999-ben meg­kapta Párkány Pro Űrbe díját, ké­sőbb Esztergomban a Szent István emlékérmet is. „János nagyon örült volna annak, hogy érsekújvári kiállításának meg­nyitójára sokan eljöttek” - mondta Etelka asszony, Lábik János özve­gye. Zmeták Zita, a kiállítás szerve­zője megjegyezte: boldog, hogy si­került méltó helyet találni ennek a jubileumi tárlatnak. A Vunar Galé­ria 1986-ban minigalériaként kez­dett működni. Az elmúlt években 24 nagy és 8 kamarakiállításnak adott otthont. Zmeták Ernő, Thai János, Tóth Elemér, Berta András, Dolán György, Csémy Éva, Janiga József alkotásaiból is nyílt már itt kiállítás. „Az idei évet a víz tiszteletének szenteljük. Lábik Jánosnak, a vizek festőjének is ez volt a szépség és ins­piráció kimeríthetetlen forrása. Mottóul is ezt választottuk: Víz, víz, éltető tiszta víz! Bízunk abban, hogy a következő generációk is úgy gyö­nyörködhetnek a vizek és a termé­szet szépségében, ahogy azt Lábik János megörökítette. Következő tervezett kiállításunk témája a Zúgó, Érsekújvár jellegzetes és közkedvelt pihenő- és természeti területe, amit a kis vízerőmű építésével jelentősen és végérvényesen megváltoztattak. A 19. és a 20. századból származó fo­tókkal és jeles festők - például Lu­­zsicza Lajos, Szabó László, Oláh Rozália, Bresztyák Sándor - tájké­peivel azt szeretnénk bemutatni, mi­lyen volt az egykori Zúgó” - tájé­koztatta lapunkat Gémesi Julianna, a Vunar ügyvezető igazgatója. Lábik szelíd természetét leginkább lágy tónusú tájképei tükrözik (A szerző felvétele)

Next

/
Oldalképek
Tartalom