Új Szó, 2018. február (71. évfolyam, 26-49. szám)
2018-02-01 / 26. szám
www.ujszo.com | 2018. február 1. VÉLEMÉNY ÉS HÁTTÉR I 7 Házmesterek „Nemzeti jelentőségű" feljelentgetők, párttagok és magukat hirdetők FINTA MÁRK M egfeddte a Pátria rádiót a Frekvenciatanács, mert egy tavaly áprilisi műsora lapszemléjében kizárólag ellenzéki sajtóvéleményeket ismertettek az Orbán-kormány Soros elleni harcának előjátékáról, a CEU-törvényről. A tanácsnál az egyik „nemzeti jelentőségű” portál olvasója panaszolta be a rádiót. Azt ne taglaljuk részletesen, hibázott-e a rádió és annak műsorvezetője, vagy sem. A tanács döntnökei szerint igen. Szerintem - bár az én szavam sokat nem számít az ügyben, - nem. A CEU-ügy akkoriban tízezreket vitt az utcára, a szabadság és demokráciajelszavával. Mert azt skandálták: „szabad ország, szabad egyetem”. A Pátria pedig a magyar „közszolgálati” pártsajtó monstre gépezetét ellenpontozta sajtószemléjével: ebből a szempontból pedig tökéletesen eleget tett saját közszolgálati feladatának, a demokrácia alapelveit védte meg. Azzal egyébként nincs probléma, hogy egy elégedetlen hallgató panaszt tesz a tanácsnál. Az ellenőrzési rendszer épp erre szolgál, panaszt tenni pedig mindenkinekjoga van. Az a narratíva viszont hamis, hogy itt egy elégedetlen hallgató a közszolgálatiság és az objektív tájékoztatás érdekében tett bejelentést a műsor ellen. Átlátszóan és hátborzongatóan hamis. Az igazsághoz közelebb áll az, hogy egy settenkedő, névtelen házmester volt az, aki „felnyomta” a rádiót a tanácsnál. Ezt a pincemély gesztust pedig azzal tetézi, hogy a „nemzeti jelentőségű” portálon azt cincogja: gond nélkül vállalná névvel is a panaszát, de inkább arra ösztönözne mindenkit, hogy panaszkodjon a Pátriára a tanácsnál. A „nemzeti jelentőségű” portál természetesen mindenben segíti a reménybeli panaszkodókat, jó, hogy a formanyomtatványt nem tölti ki helyettük. Annyira ordítóan nyilvánvaló, mi áll a háttérben, hogy akár a fejlécükbe is kiírhatnák: üssétek a nem Orbán-konform felvidéki sajtót. Mert az a portál kéri számon a pincegádorból kiabálva az objektivitást és a közszolgálatiságot a Pátrián, házmester olvasója mögé bújva, amely maga nem tesz eleget ezeknek a követelményeknek. Mely portál egzisztenciálisan függ az Orbán-kormánytól kapott zsíros apanázstól. Melynek szerkesztői - tisztelet a kevés kivételnek - soha nem szólaltatják meg a „másik felet”, és ha kényes a téma, egyszerűen elhallgatják. Melynek újságírói egy része nem csak pártszimpatizáns, hanem párttag, és saját magukat hirdetik a kampányban a portálon. Melynek vezető szerkesztője veszi a bátorságot és „olvasatlan, sötét, félművelt bunkónak” nevezi azokat, akiknek más a véleménye, mint az övé, és tiltakoztak a hodosi Horthy - szobor ellen, ide sorolva például a korszakot talán legjobban ismerő szlovákiai történész szaktekintélyt is. Mely portálnak „nemzeti jelentőségéből” adódóan legalább olyan standardoknak kellene megfelelnie, mint a közszolgálati Pátria rádiónak. Ám ha e portál felett valóban állna egy újságírói etikát számon kérő hatóság, és valóban meg kellene felelnie bizonyos mércének, akkor minden bizonnyal nem úszná meg figyelmeztetéssel... Csempészáru (Lubomír Kotrha karikatúrája) Zavaros óvodafejlesztés LAJOS P. JÁNOS F rdekes képet mutatnak a Magyarországról érkező óvodafej lesztési E támogatásokról az összesített adatok. Pontosabban annak csak egy kis szelete, az 58 meghívott önkormányzatnak adott 5,34 millió euró (1,655 milliárd forint). Ez valóban csak egy kis szelete, mivel összesen - legalábbis a magyar kormány és az MKP képviselőinek nyilatkozatai alapján - 37,74 millió euró (11,7 milliárd forint) érkezhet szlovákiai magyar óvodák felújítására. Az egyes óvodáknak/önkormányzatoknak jutó támogatásokat - sajnos - nehéz teljes egészében látni. Az egyik legnagyobb csomag - amelynek közvetítője a református egyház- 10,12 millió eurós (3,14 milliárd forint) támogatást jelent, viszont az egyes óvodák és helyszínek közti elosztás máig ismeretlen a közvélemény előtt. Az önkormányzati csomag előnye, hogy legalább azt lehet tudni, hogy melyik óvodának/önkormányzatnak mekkora összeg jut. Az viszont már kezd homályba merülni, hogy ezt az összeget pontosan mire is költhetik, mi lesz a haszna. A támogatást technikailag folyósító Bethlen Gábor Alap döntésében olyan felhasználási célokat olvashatunk, mint az „óvoda felújítása”, „óvodafejlesztés”, „az óvoda bővítése” stb. Ilyen célok alapján nehéz eldönteni, hogy a 325 ezer euró (101 millió forint) sok vagy kevés az adott célra. Az „egyházi csomagban” még fontos volt a férőhelyek, a kapacitás bővítése is, a református egyház a támogatás egyik eredményeként - egy évvel ezelőtt-még azt ígérte, hogy 500-600 új férőhely keletkezik a felújított, vagy újonnan épített óvodákban. A tájékoztatást azóta nem vitték túlzásba, nem lehet tudni, ténylegesen mennyi új férőhely keletkezik, és azt sem, hány férőhely van azokban az óvodákban, amelyeket felújítanak. Az önkormányzati csomag esetében már nem tűnt olyan fontosnak az új férőhelyek létrehozásának hangsúlyozása, azt sem tudni, hogy az 5,34 millió euróból hány óvodással tudnak többet fogadni az intézmények. És végül a támogatott óvodák kiválasztása, a támogatás elosztása. Az 58 kiválasztott település legnagyobb része a Dunaszerdahelyi járásban van (16), a szélesebben értelmezett Nyugat-Szlovákiában - vagyis a Lévai járásig bezárólag - 37 található. Ezt akár még korrekt elosztásnak is tarthatnánk, hiszen a szlovákiai magyarság többsége Nagyszombat és Nyitra megyében él, tehát feltehetően itt van a legtöbb óvoda, jogos, hogy a támogatásból is arányosan ide jut több. Az egy településre jutó támogatás összegében azonban már jelentős különbség van „nyugat” és„kelet” között. A 37 nyugati település ugyanis összesen 4,072 millió eurót kapott, vagyis településenként átlagosan 110 ezer eurót, míg a 21 „keleti” 1,27 milliót, ott az átlag 60 ezer... Az 5 8 már van akkora szám, hogy az átlag statisztikai szempontból értékelhető, de a települések természetesen nem „átlagos” támogatásban részesültek. A másik probléma éppen az elnyert támogatás nagysága. Biztosan minden település a lehető legszebb óvodát akaija biztosítani az ott élő gyerekeknek, de úgy látszik, erre az MKP vezetői által irányított községeknek van a legnagyobb esélyük. Ha nem számítjuk Buzitát, amely formailag is különálló döntés alapján kapott 387 ezer eurót, akkor azt látjuk, hogy az első öt helyen a párt jelenlegi vagy korábbi magas szintű vezetőinek települései állnak. Nyékvárkony (325 ezer euró), Bős (283 ezer euró), Csallóközcsütörtök (276 ezer euró), Rimaszécs (275 ezer euró) és Muzsla (244 ezer euró), vagyis Menyhárt József (pártelnök, igaz, ő csak ott él, nem polgármester), Fenes Iván (járási elnök), Őry Péter (MKP OT-elnök), Stubendek Márta (az MKP OT volt alelnöke) és Farkas Iván (alelnök) a sorrend. Ráadásul az öt település közül négy a nyugati, gazdaságilag fejlettebb régióban van, ahol több adó folyik be, más forrást is lehet találni az óvoda felújítására. Vagyis nem biztos, hogy ezt a legkönnyebben megszerezhető, 0 eurós önrésszel érkező támogatást kellene lefoglalni maguknak. Nem ártana egy kicsivel részletesebben megindokolni a támogatás elosztását, a várható hasznot, különösen ennek az öt pályázatnak az esetében. A nagyobb átláthatóság pedig ráférne a teljes óvodafejlesztési programra, hogy tényleg azok örülhessenek, akiknek szánták - az óvodások. Egy kis európai dicsőség a kibertérben FELEDY BOTOND JL ak kapkodja a fejét, aki megpróbálja követni, mi is történik Washingtonban az orosz ügyekben. Egy, az USA számára kínos, minket, európaiakat pedig kedvező színben feltüntető epizód került napvilágra. Kiderült ugyanis, hogy a holland titkosszolgálat kiberműveletekre szakosodott kisebb egysége már 2014- ben bejutott az egyik leghírhedtebb orosz hackerszervezet számítógépeibe. Az APT29-ről, vagy ismertebb nevén Cozy Bearről van szó. E csoporthoz köthető norvég és holland politikai célpontok támadása mellett egy behatolás a Pentagon rendszerébe, továbbá az amerikai elnökválasztás néhány nagy hackje. Úgy is mondhatjuk, nagyon komoly erőforrásokkal rendelkezik a Cozy Bear, és biztosan nem unatkozó orosz kamaszok gyülekezete. Ennek ellenére a hollandoknak sikerült például egy olyan ipari kamerára csatlakozniuk, amely feltehetőleg a hackercsoport Vörös tér közelében lévő irodájának bejáratát figyelte. Nemcsak az érdekes, hogy egy kicsi európai titkosszolgálat ekkora sikert érhet el, hanem azt is nagyon fontos látni, hogy a támadó orosz (vagy kínai) csoportok nem legyőzhetetlenek, sőt. Az egészben viszont az a legmeglepőbb, hogy több beszámoló szerint a híres amerikai szolgálat, az NS A nem tudta volna a hollandok segítsége nélkül tartani az oroszok elleni kiberífontot az egyik legnagyobb támadási hullám idején, amikor 24 órán keresztül próbálták feltörni az amerikai külügy és más intézmények szervereit. A holland szolgálatok alighanem folyamatosan küldték a figyelmeztetéseket az amerikai félnek, hogy mikor milyen támadás érkezhet, vagy legalábbis egyes kifürkészhető technikai részletet meg tudtak súgni Washingtonnak. A többnyire névtelenül nyilatkozó amerikai források szerint az USA legtöbb döntéshozóját váratlanul érte és meglepte az oroszok dinamikája. Alighanem a meglepetés erejét tudta kihasználni Moszkva, és így kerültek ki annak idején Hillary Clinton és a Demokrata Párt fontos embereinek e-mailjei. Hogy van-e tanulság? Világosan látszik, mennyire fontos a titkosszolgálatok közötti együttműködés és a bizalom, és ezt veszélyes egyegy politikai ötlet oltárán feláldozni vagy akár csak kockáztatni. Ide tartozik az is, hogy a CIA főnöke a héten két fontos kijelentést tett (Mike Pompeo ráadásul kőkemény republikánus, akit már Trump nevezett ki). Egyfelől kijelentette, hogy orosz beavatkozásokra az idén ősszel esedékes amerikai választásokon is számítanak. Ez főleg azért izgalmas, mert Trump embere jelentette ki, s nem valamelyik régebben hivatalban levő funkcionárius, akiket Trumpék minimum elfogultsággal vádolnak. Ami ennél is súlyosabb, hogy Pompeo a kínai beavatkozásokról azt mondta: Képzeljük el, hogy a kínai gazdaság hányszor nagyobb az orosznál? Na, körülbelül annyival hatékonyabb is, és annyival nagyobb a kínai kiberműveletek „lábnyoma” az USA-ban. A rossz hír számunkra, középeurópaiak számára az, hogy ez nem csak az USA-t érinti. Hogy akis, többnyire szerény kiberkapacitásokkal rendelkező országaink mire képesek a gigászok csatájában, az nagy kérdés. Kik vannak a rendszereinkben? Mit látnak és mire használják fel azt? A NATO szövetségesi rendszereit vagy az uniós adatokat hogyan lehet megvédeni? Ezért van szükség az EU létfontosságú infrastruktúrákat védő irányelvére (NIS) és további közös lépésekre az európai kibertér megvédésére. Nem 28 alacsony, hanem egy magas „kerítéssel”.
