Új Szó, 2018. február (71. évfolyam, 26-49. szám)
2018-02-23 / 45. szám
8 KULTÚRA 2018. február 23.1 www.ujszo.con BRIT Awards: Stormzy és Dua Lipa duplája PUHAJÓZSEF A Grammy-díjakkal ellentétben a legrangosabb brit zenei díjak kiosztóján csak néhány, idén például tizenhárom kategóriában hirdettek győztest. Mégis itt született több bombameglepetés. A legnagyobb a nálunk szinte ismeretlen Stormzy duplázása volt. De nemcsak ő, hanem Dua Lipa is duplázott. Stormzy, a ghánai származású grime és hiphopénekes a Legjobb brit férfielőadó kategóriában legyőzte mások mellett a nagy esélyes Ed Sheerant is, az egy évvel ezelőtt, február 24-én megjelent Gang Signs & Prayer című bemutatkozó nagylemezét pedig az év brit albumának választották. 2017 legsikeresebb világsztáija, Ed Sheeran egyetlen díjjal távozott, a Brit világsiker (Global Success Award) kategóriában diadalmaskodott. Itt a nemzetközi vonalon legnépszerűbb brit zenészt jutalmazzák. Ed Sheerannek köszönheti Az év brit producere kategória befutója, Steve Mac a sikerét - együtt dolgoztak a sztár tavaly márciusban kiadott -s- (Divide) című harmadik stúdiólemezén. A legjobb brit női előadó Dua Lipa lett - a koszovói albán felmenőkkel rendelkező, de már Lon-A díjazottak ► Legjobb brit férfielőadó Stormzy ► Legjobb brit női előadó Dua Lipa ► Legjobb brit zenekar Gorillaz ► Legjobb új brit előadó Dua Lipa ► Az óv brit kislemeze Rag'n'Bone Man: Human ► Az óv brit albuma Stormzy: Gang Signs & Prayer ► Az óv brit videoklipje Harry Styles: Sign of the Times ► Legjobb nemzetközi fórfielőadó Kendrick Lamar ► Legjobb nemzetközi női előadó Lorde ► Legjobb nemzetközi zenekar Foo Fighters ► Az óv brit producere Steve Mac ► Brit világsiker (Global Success Award) Ed Sheeran ^ Kritikusok díja Jorja Smith Stormzy (Fotó: tasr/ap) donban született énekesnő eddigi legnagyobb slágere, a New Rules tavaly augusztusban két hétig vezette a dalok brit listáját. A legjobb új brit előadónak is őt kiáltották ki, ezt akár már tavaly is megtehették volna. A Legjobb brit zenekar kategóriában Damon Albam és Jamie Hewlett „virtuális” együttese, a Gorillaz győzött, amely tavaly áprilisban jelentette meg ötödik, Humanz című albumát. A 2017-ben két kategóriában (Legjobb új brit előadó, Kritikusok díja) diadalmaskodó Rag’n’Bone Man slágerét, a Humánt választották az év brit kislemezének. Az év brit videoklipje kategóriában tavaly még a One Direction volt a befutó a History című dalának klipjével, idén már a hivatalosan pihenőpályán lévő fiúcsapat legnépszerűbb tagja, Harry Styles vitte el a pálmát a Sign of the Times című slágere videójával. A Kritikusok díját Joija Smith zsebelte be - itt a még kevésbé ismert, de ígéretes pálya előtt állónak szavaznak bizalmat. Az énekesnő az eddigi legismertebb dalát, a Let Me Down címűt a duplázó Stormzyval készítette. A nemzetközi kategóriákban a legjobb férfielőadó a kaliforniai Kendrick Lamar, a legjobb zenekar a seattle-i Foo Fighters, a legjobb női előadó Lorde lett. Az utóbbi óriási meglepetés, az új-zélandi énekesnő többek közt Taylor Swiftet utasította maga mögé. A gálát Justin Timberlake és Chris Stapleton fellépése nyitotta és Stormzy zárta. Fellépett még Rag’n’Bone Man Jorja Smith-szel, Dua Lipa, Ed Sheeran, a Foo Fighters, Liam Gallagher, Sam Smith, Kendrick Lamar Rich the Kiddel, valamint Rita Ora Liam Payne-nel. A díjazottak közül Stormzy, Dua Lupa és a Gorillaz hozzánk legközelebb az augusztusi budapesti Sziget fesztiválon lép fel. KONCZ ZSUZSA , 2018. ÁPRILIS 18. .» szerda.19:00 CIIIXUS MŰVELŐDÉSI HÁZ A POZSONY - RUZSINO Jegyelővétel. , www.ticketportal.sk y* Info: www.elokoncert.sk r >Sf\ +421905654349 «/«.koncert Elindult a galériavonat Novemberig művészeti vonat közlekedik Pozsony és Bécs között A T.R.A.M. művészeti vonat galériakupéjában Otis Laubert manipulált kerékpárjai láthatók (TASR-felvétel) TALLÓSI BÉLA Pozsony/Bécs. Február 19-ón Alexander Van der Bellen osztrák és Andrej Kiska szlovák államfő Bácsben nyitotta meg a T.R.A.M. - utazás az időben Bács ás Pozsony között elnevezésű művészeti projektet, tegnap pedig ünnepélyes megnyitóval a pozsonyi Főpályaudvarról indították útjára Bécs felé a T.R.A.M művészeti vonatot. A művészet ugyanúgy összehoz és összeköt embereket, ahogy a közlekedési eszközök. A T.R.A.M. — utazás az időben Bécs és Pozsony között kurátora, Juraj Camy ebből kiindulva úgy gondolta, hogy az utazást össze lehet kötni a művészettel, ami egyrészt kulturáltabb közlekedést eredményezhet, másrészt az utazóközönséghez közelebb hozhatja a kortárs művészetet és a művészeket. De a T.R.A.M. közelítheti egymáshoz magukat a művészeket, valamint a két várost is - amelyek között egykor, 1914-től villamos (Pressburger Bahn) közlekedett; erre is utal és emlékeztet a pozsonyi Osztrák Nagykövetség kezdeményezésére útjára indított művészeti projekt. A T.R.A.M.-szerelvény külső dizájnja is mutatja, hogy nem akármilyenjárműre száll fel az utas. A tegnapi pozsonyi megnyitóra vágányra állított vonaton többféle kortárs művészeti műfaj képviseltette magát. A galériakupéban az objektjeit, tárgyművészeti munkáit különleges használati tárgyakból kivitelező Otis Laubert manipulált kerékpárjai (tüskés és négyszög kerekű) kaptak helyet. Egy másik kupéban Németh Ilona Amikor című performanszával szembesülhetett a közönség. Marta Kopyt lengyel művész - aki a külső dizájnt tervezte - a Train Cover Project keretében az utasteret is interaktív művészeti térré formálta át, amelyet a közönség még alakíthatott. A T.R.A.M.-járműben „művészeti csapdák” vezetik rá az utasokat arra, hogy egy projekt résztvevői, és egy galériavonaton utaznak, amely novemberig naponta tizenegyszer közlekedik a két főváros között. A T.R.A.M. projekt a progresszív kortárs művészeknek, irodalmároknak, színházművészeknek és alternatív kulturális központoknak teremt lehetőséget a megmutatkozásra. A kiállítások, valamint a zenei és a színházi fesztiválok mellett szerdánként előadások és vitaestek is lesznek. Márciusra pedig egy performansz-fesztivált terveznek, Juhász R. József és művészeti egyetemi hallgatók közreműködésével. PENGE A Nyugat nem alkuszik! Csepella Olivér vérbő képregényében nem a Romero-féle egzisztenciál-zombik lepik el a legendás New York kávéház termeit. A magyar zombi vudu alapú: egy ősmagyar sámán bűbájának következtében tör VI DA GERGEÜ KRITIKAI ROVATA az elkorcsosult, modernizálódó magyar életére. Érthető, hogy éppen egy amerikai biztosítótársaság, a New York Life Insurance Company impozáns, Erzsébet körúti épülete ad otthont az inváziónak, meg aztán a helyén valamikor éppen egy sámánfa állt. A megszállottakkal a Nyugat íróóriásai veszik fel a harcot, ráj uk nem hat az átok - hogy miért, a sztori egyik nem spoilerezendő fordulópontján derül ki. A történet tehát áthallásos, de erényei nem merülnek ki ebben. A globális popkultúrában korántsem példa nélküli, hogy a kollektív emlékezet megkérdőjelezhetetlen tekintélyeit alantas cselekményekre fogják, gondoljunk csak a szintén comicsban megalkotott vámpírvadász Abraham Lincolnra. De Csepella ötlete, s főleg hogy az ilyen volumenben valósult meg, a magyar popkultúrában alighanem előzmény nélküli. E graphic novel valódi „alnyomatát” tehát a kultusz képezi, a kultuszhoz fűződő befogadói elvárások és berögződések működtetik a képi és nyelvi akciókat. Mindehhez persze az kell, hogy a figurák épp annyira legyenek karikaturisztikusak, amennyire kell, de képesnek kell lenniük túllépni a kulturális tradícióban élő imágójukon. Karinthy természetesen humoros, Kosztolányi laza, Ady iszik és egoista, de hál istennek, tudnak még valamit. És Babits? Roppant találóan fogalmaz Nyáry Krisztián a kötet fülszövegében: „íme Babits Mihály és Quentin Tarantino találkozása a boncasztalon...” Tarantino neve már a könyv borítójára pillantva is beugorhat az olvasónak. Maradva az állóképnél, a Kill Bill első részének moziplakátján virító sárgára gondolok most elsősorban, ami már szintén egyfajta intermediális utalás volt az amerikai négyszínnyomású képregények harsány világára. Csepellánál szinte egyeduralkodó szín a sárga, amely egyrészt hozza a comicsos fílinget, másrészt érzékletes és metaforikus jelölője a New York kávéház bensőjét elöntő arany bevonatoknak. Amúgy mindennek lehet a színe sárga, Kata érzéki köntösének (feketével), Ady mellényének, Móricz zoknijának, no meg a vérnek. De a lényeg, hogy - főleg a másik alapszínnel - a feketével kontrasztban, a jelenetek dinamizmusáért, a káosz eluralkodásáért lesz felelős. Mindezt a kreatívan használt panelek elhelyezése is erősíti. Sokszor törik meg a balról jobbra, illetve a lefelé való olvasás rendje, ahogy a szóbuborékok is áttörik a panelek kereteit, gyakran úgy indáznak, akár a New York szecessziós növénydíszei. A maga kaotikus áramlásában így születik meg a hely, a kép és a történet poétikus egysége. De néha az az érzésem, hogy a szerző túltolja a káoszt. Az inváziós narratívából is következő tömegjelenetekben egyre gyakoribbá válik, de néha mintha magunk is elvesznénk, és olykor a sárgából is megárt a sok. Indokolatlannak érzem továbbá a szerzői kiszólásokat, pl. a fejezetzáró passzusokban elhelyezett zeneajánlók és magyarázatok formájában. (ízlés dolga csupán, de azt sem szeretem, ha a szerző „hellóbellóval” köszönti az olvasót.) Nem különösebben értem ezek funkcióját, a szöveg-kép hullámvasút nélkülük is elég reflektált. És rohadt jól működik. Csepella Olivér: Nyugat+Zombik. Corvina, Budapest, 2017.264. old. Értékelés: 8/10 NYUGAT egy rakás nagylelkű ember és Csepella Oliver képregénye DP180159
