Új Szó, 2018. február (71. évfolyam, 26-49. szám)
2018-02-02 / 27. szám
10| KULTÚRA 2018. február 2. | www.ujszo.com RÖVIDEN Pozsonyba jön a Che Sudaka Pozsony. Jövő kedden, február 6-án először lép fel hazánkban Európa egyik legjobb bulizenekara, a barcelonai bázisú, Magyarországra tíz éve rendszeresen visszajáró Che Sudaka. A latin-ska-punk formációt kolumbiai és argentin bevándorlók alapították tizenhat évvel ezelőtt. Utcazenészekből fej lődtek világsztárokká - kezdetben a Ramblán táncoltatták a turistákat. Emiatt máig érzékenyek a társadalmi problémákra, a tangóharmonikás Sergio Morales például egyszer azt nyilatkozta, hogy ők tulajdonképpen újságírók, akik felszedegetik az utcán heverő témákat, és megzenésítik őket. Stílusukba az idők során némi reggae és hiphop is vegyült, az ellenállhatatlanul fogós dallamok érdekes szimbiózisban vannak a komoly szövegekkel. A hat alapító tagból ma már csak négyen zenélnek a bandában, de így is frenetikus hangulatot tudnak teremteni, megkockáztatjuk, hogy élőben jobbak, mint lemezen. A pozsonyi koncert helyszíne a Randal klub, amely a vele egy épületben székelő MMC-vel együtt a napokban nyerte el az ország legjobb klubja címet. (juk) Che Sudaka (Képarchívum) Kész az Esszencia supergroup lemeze Budapest. Elindultunk a nagy útra címmel elkészült az Esszencia produkció első lemeze. A több világzenei formáció tagjait tömörítő supergroup anyagát a klasszikus zenei elemek markáns jelenléte teszi különlegessé. , ,Már húsz évvel ezelőtt együtt volt jelen az életemben a két zenei világ, hiszen a Szlovák F ilharmónia tagjaként klasszikus muzsikátjátszottam, de különböző népzenei formációkban is szerepeltem. Sokat gondoltam arra, milyen jó lenne ezt a két dolgot összehozni. Aztán, amikor 2005-ben megalakítottam a Rév zenekart, már egyértelműen ebbe az irányba indultam” - idézte fel Lakatos Róbert, az Esszencia zenei vezetője, brácsása, hegedűse, hangsúlyozva, hogy a 2015-ben útjára indult Esszencia egy kicsit magasabb szintre emelte ezt a koncepciót. Az Esszenciában Lakatos mellett Balogh Kálmán cimbalmozik, a Tárkány Művekből ismert Kováts Gergő szaxofonozik, Bognár András bőgőzik, Kunos T amás (Csík Zenekar) brácsázik, Kacsó Hanga Borbála pedig énekel. Az alapitó Csík János vendégművészként szerepel a lemezen, amely Fonó Budai Zeneház gondozásában jelent meg. (MTI) Kísérlet a pokoli vonaton A Nincs kiszállás című thriller egy zárt térben zajló izgalmas nyomozás története TALLÓSIBÉLA Jaume Collet-Serra rendező a Nincs kiszállás című thrillerével izgalmas virtuális utazásra hívja nézőit, százpercnyi felfokozott lelkiállapotot kínálva nekik. Bár helyenként a hitelességet megzavarják túldimenzionált akciók és a főhős heroikus fizikai teljesítménye, de egészében véve a film hozza azt a színvonalat, amelyet elvárnak a műfaj rajongói. Van persze, akit éppen a túldimenzionált akciójelenetek és a főhős emberfeletti fizikai teljesítménye hoz izgalomba olyannyira, hogy félrenyeli a popcomszemeket Tom Cruise mo-toros, vonatos, helikopteres mászásai, kúszásai és zuhanásai alatt a Mission: Impossible epizódjaiban. Ilyen fizikaiteljesítmény-képtelenségekből - vonaton kívüli, szerelvény alatti és .vagonok közötti életveszélyes mozgásokból, helyszínváltásokból - is van néhány a Nincs kiszállásban, de nem ez a jellemző. Inkább kapcsolatokra, talányokra, a korrupció kusza szálaira fókuszál a sztori. Jó ötlettel, érdeklődést felkeltő alaphelyzettel indul a dráma. Egyhangú életéből egy jellempróbáló választás mozdítja ki a főhőst, egy biztosítási ügynököt (Liam Neeson). Naponta ingázik vonattal az otthona és a munkahelye között. Anyagi gondokkal küszködik, amit tetéz, hogy elbocsátják a munkájából. Jó a felvezetés, ahogy az egymást gyors vágásokkal követő jelenetekben megismerhetjük az ügynök családi körülményeit, valamint az egykori rendőrkollégával (Patrick Wilson) való találkozásából tíz évvel korábbi szakmai múltját is - amivel indokolható későbbi, minden konfliktust kiváltó, életeket befolyásoló döntése, majd az elhibázottnak tűnő döntést követő magatartása. Egy titokzatos nő (Vera Farmiga) komoly választás elé állítja a biztosítási ügynököt (Liam Neeson) (Fotó: Bontonfilm) FILMKOCKA The Commuter - Nincs kiszállás ■ Szlovák cím: Mu2 vo vlaku ■ Angol-amerikai thriller, 2018,104 perc ■ Rendező: Jaume Collet-Serra ■ Forgatókönyvíró: Byron Willinger, Philip de Blasi ■ Operatőr: Paul Cameron ■ Zene: Roque Banos ■ Szereplők: Liam Neeson, Vera Farmiga, Sam Neill, Patrick Wilson A film előzetesét megnézhetik íis. az uj«zo^om-on. A szorult helyzetbe került ügynököt a vonaton megszólítja egy titokzatos nő (Vera Farmiga), és - nagy választás elé állítva őt - megpróbálja bevonni egy személyiségvizsgáló, rejtélyes lélektani kísérletbe. A lelki próbatétel fejében magas pénzjutalmat ígér. Az utcára került biztosítási ügynök elbizonytalanodva a hihetetlen lehetőségtől (a szinte ölébe hulló pénzzel megoldódnának az anyagi problémái), előbb meg akar győződni arról, hogy valóban komoly-e az ajánlat, vagy csak játszik vele a nő. Puszta kíváncsiságból megteszi az első, egyben a legfontosabb lépést, ezért már ezzel elindul a vonat utasainak biztonságát is veszélyeztető kísérlet, amelyből - akárcsak az eseményeknek helyszínt adó robogó szerelvényből - nincs kiszállás. Jaume Collet-Serra előszeretettel választ filmjei helyszínéül zárt tereket. 2014-ben forgatta a Non-stop című akciófilmjét. Az egy repülőgép fedélzetén játszódik, szintén Liam Neeson főszereplésével. Ott légi marsallként ingázik két légikikötő között. Egyik útja során fenyegetőző telefonáló sodorja veszélybe a gép utasait, s a marsall kerül a megmentő szerepébe. E két film között készült A zátony című dráma, amelyben a (be)zártságot a nyílt óceán szolgáltatja, s egy gyilkos cápa tartja a főhőst hosszú időre a víz fogságában. Collet-Serra ügyesen teremt zártságérzetből fakadó fóbiát, amelyet még zavarodott viselkedéssel teli veszélyhelyzet is súlyosbít. A szorongató hatás azzal fokozódik, hogy a főhősnek megszabott határidővel (emiatt fokozatosan gyorsul a tempó) kell megoldania a kívülről kapott feladatot, ám minél jobban igyekszik, annál inkább belebonyolódik. Collet-Serra a pokoli vonatozással a műfaj borzongató, nézhető, szórakoztató darabját alkotta meg. PENGE Veszólyeztetett nézők A novellistaként is ismert filozófus, Schreiner Dénes harmadik könyve, A mítosz filozófiája in médiás rés kezdődik: a szokásos bevezető helyett a Homérosz „fenomenológiája” című első írás alapozza meg a kötet tétjeit és módszerét. VI DA GERGELY KRITIKAI ROVATA Schreiner az Odüsszeia két híres szöveghelyének (utazás az alvilágba, elhajózás a szirének szigete mellett) invenciózus elemzésével a homéroszi mitikus világot fenomenológiaiként értelmezi. Mindkét kalandban alapvető szerep jut ugyanis a filozófiai értelemben vett megjelenőnek (a fenoménnek). Mit is jelent ez? A Hadászban levő lelkek csupán a tanácsért odalátogató Odüsszeusz szavának, rájuk irányuló tekintetének, illetve a bemutatott kosáldozatnak köszönhetően lesznek felismerhetők, nyerik vissza emlékezetüket, így identitásukat. Ebbéli létmódjuk kizárólag Odüsszeusz rájuk eső tekintetének függvénye. A szirénkalandban pedig Odüsszeusz a jövőjét akaija hallani: hogy megőrzi-e nevét és tetteit a kollektív emlékezet. A szirének jósnőként nem egyszerűen futurológusok, akik ajövőbe látnak, hanem „a jelenben egyszerre érzékelik azt, ami az időben szétterül és különválik”, azaz a múltat és a jövőt. A homéroszi világnak tehát ez az érzéktelisége adja a fundamentumát - nem válik benne szét a felszín és valami „igazibb valóság”; a felszín, tehát ami az érzékekkel megtapasztalható, itt maga a létezés. A fenomenológiai kérdésfelvetés a következő két tanulmányban az őrület struktúráját vonja faggatóra, de ezekhez csatlakozik, mintegy keretet alkotva, a könyv záródarabja is. A módszer lényegéhez tartozik, hogy ez esetben sem a mezítelen mítoszokat elemzi a szerző, hanem azt, ahogy azok az egyes híres tragédiákban megjelennek (Szophoklész: Aiasz, Euripidész: Az őrjöngő Héraklész, Euripidész: Bakkhánsnők). A mediális összefüggés magának az őrületstruktúrának is fundamentális részét képezi. Őrültek csupán mások szemében, mások előtt tudunk lenni. Saját magunk viszont „közben” soha nem birtokolhatjuk az őrületet, ahogy belőle kikerülve, mint Héraklész, utólag sem tudjuk elkövetett tetteinket narratív identitásunkba építeni. Ahogy az ismeretes, a görög drámákban hírnökök vagy más szemtanúk ismertetik a nézőkkel a színpadon be nem mutatott eseményeket, ahogy valakik az elemzett darabokban is látták, megfigyelték Héraklész és a bakkhánsnők gyilkos tombolását - és túl is élték. Az őrülettel való találkozás azért szül rettenetét a nézőben, mert olyasmibe nyerhet bepillantást, amiben végtelen mélység tárul fel, melyben semmi stabilitás, nyugvópont nem kínálkozik... Hiányérzetet csupán egyetlen tanulmány keltett bennem (a 8 közül). A Mítosz és történelem azt vizsgálja, hogy a modernség történelemképében miképp élnek tovább mitikus elemek. A szerző a téma alapszövegei közt próbál rendet vágni. Lényeglátása itt sem hagyja cserben, de úgy érzem, magabiztosabb kézzel kellett volna az olvasót vezetnie, kicsit elveszünk a részletekben, az ismertetésekben, saját meglátásait erősebben lehetett volna képviselnie. Ugyanakkor az utóbb említett kifogás többé-kevésbé a kötet egészére is kiteijeszthető, ezért jár némi pontlevonás. Schreiner Dénes: A mítosz filozófiája. Tan ulmányok az őrületről és a rettenetről, a felejtésről és a halálról. L’Harmattan, 2017. 178 oldal. Értékelés: 7/10
