Új Szó, 2018. február (71. évfolyam, 26-49. szám)
2018-02-21 / 43. szám
www.ujszo.com I 2018. február 21. CSALLÓKÖZ ÉS MÁTYUSFÖLD 111 Búcsú Agócs Zoltántól Zoli rengeteget dolgozott. Tervezett hidakat és acélszerkezeteket. Dolgozott Japánban, Ázsiában, Európaszerte. Csokonai írta barátja, Dr. Földi sírhalma fölött tűnődve: „Te tiszta polgár, víg, egyenes barát, / Mély tudományéi, tiszta eszű valál...” Ez a két sor jutott eszembe, amikor vettem Agócs Zoltán - Zoli — halálhírét a kéréssel, hogy emlékeznék meg róla. Józsi bácsi, a füleki cipészmester és Mariska néni elsőszülött fia sokra vitte. Négy kiváló testvér, két fiú és két leány közül legtöbbre a társadalmi létrán. Acélhídtervező, tudományának doktora, műegyetemi tanszékvezető professzor, szakkönyvek, monográfiák, szakcikkek tucatjainak nemzetközileg nagyra becsült szerzője, konferenciák és kongreszusok előadója Japántól az angolszász világig. Édesapja a nógrádi Perséről, Bácskái Béla és feleségem felnevelő falucskájából származott, a családok szoros barátságban éltek, így ismertem meg Zolit, a pozsonyi műegyetemi hallgatót egy 1958. februári diákbálban az Ifjú Gárda (Mladá garda) nevű kollégiumban. Zoli magyar társaságot keresett, így kezdte látogatni művészegyüttesünk, az Ifjú Szivek tájékát, ahol megismerkedett az énekes Majoros Katicával, későbbi feleségével. Négy szálon lettünk barátok, származási helye és családja, hitvese és az Ifjú Szivek, húgai (Mária és Valika), valamint a mienkhez közeli lakása révén. Nagyon komoly, nagyon szelíd és halk fiú volt. Különös vonzalom fűzte a galambokhoz. Füleki házuk udvarában állt egy magas galambdúc, és Zoli, ha otthon volt, állandóan a madarakkal foglalkozott. A galambászatot mármár hivatásszerűen művelte, testvéreként bánt velük, galamb volt maga is, szelíd galamb. Csöndes, szelíd, mint az édesápja. Egy-egy rövid fuleki vásárlás után rendszerint maradt egy-két üres óránk a vonat gyári megállójáig, s arra a röpke időre Agócséknál kötöttünk ki. Mariska néni hozta a zsíros kenyeret, Józsi bácsi a saját termésű „Krisztus vére” borát, és meséltek és meséltek. Mondták büszkeségüket, gyermekeiket. Tudtuk, méltán büszkék rájuk, sorra megismertük őket. Mariska is énekelt az Ifjú Szivekben, később ő lett délceg szólótáncosunk, Forgács Peti párkányi tanár felesége, Valika pedig a nyitrai főiskola diplomájával a pozsonyi rádió magyar adásának szerkesztője. Csupa ragyogó tehetség. Zoli öccse Fülek polgármestere, unokaöccse, Gergely az egyik legismertebb és legnépszerűbb magyar néprajzkutató, másik unokaöccse történész, a füleki múzeum igazgatója, majd Fülek polgármestere. A jónál is jobb egy ilyen családba tartozni. Elég gyakran összeültünk, többnyire esténként, náluk. Olykor egyetemi tanár barátunkkal, Jakab Istvánékkal. Valahogy összesodródtunk velük, , azt hiszem, minálunk, aztán összemelegedtek, közel is laktunk egymáshoz a lakótelepen, és Pista egyszer megköszönte, hogy ilyen nagyszerű barátot szereztem neki. (Pistával földik és pataki diáktársak voltunk.) Aztán valakik Széchenyi-konferenciát szerveztek Párkányban, ahol elő kellett adnom a „legnagyobb magyarról”, budapesti történészek asszisztálásával, s ha Széchenyi, akkor a Lánchíd és a magyar hidak is terítéken. E tárgy előadója Zoli volt. Akkor hallottuk tőle, hogy újra akarja tervezni az Esztergomot Párkánnyal összekötő hidat. Magával hozta, és a falra feszítette a hídterv vázlatát, és beszélt róla. Utána szobrász barátunkkal, Nagy Jancsival lekísértük a híd párkányi csonkja alá, s Zoli mutatta nekünk, micsoda magyar acélból készült ez a csodálatos mű, sehol egy körömnyi rozsdafolt, csoda az egész szerkezet, eredeti alakjában, ilyen anyagból kell a hidat újjáépíteni. Magam másfél évig katonáskodtam Párkányban, gyakran álltam a csonka hídfőn az esztergomi bazilikát simogatva tekintetemmel, meg a várhegy sziklafalát, ahol Balassi lábát ágyúgolyó találta el, és az Előhegyet, amelyen Babits Mihály házikója várt ránk. Nem sokkal párkányi jelenésünk után európai hidászkonferenciát szerveztek Budapesten, s Zolival engem is meghívtak. Angol nyelvű konferencia volt, angolok, svédek, norvégok, németek, franciák, osztrákok adtak elő, magam ott is Széchenyiről beszéltem. Zoli az esztergomi híd újjáépítési tervéről adott elő egy gazdagon illusztrált szöveget. Ott hallottam először tőle, hogy miután a híd a Habsburg Mária Valériáról kapta eredeti nevét, és Zoli egyik húga Mária, kisebbik húga Valéria, ő ezt a hidat ingyen tervezi újra a két part embereinek földi üdvére. így történt, Zoli tervei elkészültek, s hosszabb lábakon, de eredeti, lányos szépségében, karcsún, lebegőn a nagy mű is újjászületett. Az avatást csak a magyar televízió egyenes adásában láttam, de szorult a torkom és könnyeztem. Zolit nem láttam a miniszterelnökök körül, Japánban tartózkodott. Két ország népe áldja a híd újjáalkotóját, és fogja áldani, ameddig a nagy mű állni és szolgálni fog. Később írtam a hídról egy esszét. Zoli rengeteget dolgozott. Tervezett hidakat és acélszerkezeteket mindenhova. Dolgozott Japánban, Ázsiában, Európa-szerte. Egyszer egy szlovéniai nemzetközi konferenciára utaztam, s a pozsonyi pályaudvaron Zoli nyomult bőröndjével a vasúti kocsi folyosóján. Beült hozzám, és Zágrábig együtt vonatoztunk. Nagy munka várt ott rá, egy nagy acélszerkezet szilárdságát kellett megvizsgálnia. Ez is a szakmájához tartozott. O tervezte a kávéházas pozsonyi híd acélfonatos tartókötelét, a Garam folyó gyalogátjáróit, a vonatból vagy a kocsimból mindig az ő karcsú, miniatűr Erzsébet hidjai köszöntek rám. Zoli hitvese, Katalin konzervatóriumi végzettséggel a Szlovák Filharmónia vegyes karában énekelt. Bérletünkkel minden péntek estét a hangversenyteremben töltöttük, gyakran Zolival együtt. Ültünk egymás közelében, s kortyoltuk a büfé kávéját. Közben meg-megcsillant Zoli csöndes humora. Egyszer Bach egyik Brandenburgi versenyét adta elő nagyon szépen a Warchal vezette szlovák kamarazenekar, ennek egyik elmaradhatatlan tétele egy lassú tánc, egy Sarabande. A szlovák nevezéktan ezt szintén nőnemben Sarabandának „fordítja”. Zoli a büfében a maga huncut kis mosolyával ezen a sar-abandán ékelődött. Közvetve neki köszönhetem, hogy Antall Józseffel összeterelt az Úr. Zoli budapesti mérnök barátja, Bézi István náluk töltött feleségével egy szilveszter éjszakát, amelyre Jakabékkal együtt mi is hivatalosak voltunk. Vagy két év múlva hitvesemmel két nyári hetet Budapesten töltöttünk, s az EMKE táján összefutottunk Béziékkel. Meghívtak minket egy balatoni kiruccanásra. A délutáni kávé után vendéglátónk elmondta, van egy Antall Jóska nevű földszinti szomszédja, akit szerfölött érdekelnek az utódállamok magyaljainak dolgai, nem volna-e kedvem összejönni vele egy eszmecserére. Leszaladt, s hozta a hírt, hogy Jóska kíváncsi rám. Vagy két órán át beszélgettünk, s elámultam a történész múzeumigazgató naprakész tájékozottságán. Őrzöm levelét és a könyvet, amit akkor kaptam tőle. Ántall-élményemet feligmeddig már megírtam, s ha élek, közreadom. Az emberről beszélek, ahhoz értek úgy-ahogy, szakmai szerepéről, életművéről munkái beszélnek. Imádott énekelni. Volt egy zongorájuk, s ha náluk jártunk, mindig megkért, kezdjünk dalolni. Számos népdal mellett talán minden magyar nótát tudott. A hölgyek úgyszintén. Ének, beszélgetés, ének, beszélgetés, és megint elölről. Szelíd volt, egy szelíd, alázatos, szerény tudós professzor. Egyszer fölkerestem valamiért a tanszéken, s láttam, milyen halk szeretettel bánik a hallgatóival, és viszont. A gyakorlatban is bizonyított elméleti tudás becsülete és az egzakt tudás hordozójának feltétlen tisztelete sugárzott belőlük. Zoli barátom ebben volt óriás. Mihelyt és amíg lehetett, magyar alapi- és szakiskolába járt, ott érettségizett, onnanjött a pozsonyi egyetemre, s a magyar iskolákban magyar alapműveltséget szerzett. Éhből nem baja, hanem előnye származott, és Agócs maradt. Erről az alapról ívelt föl a fényes hídépítő pályán. Partokat összekötni, az ország, a régió és egy kicsit a világ javára. Testvérünk, drága Zoli, légy boldog odaát! Koncsol László Szencen a virtuális zaklatás ellen kampányolnak BARTALOS ÉVA Az is hatással van az iskola életóre, ami a tanítás után törtánik. SZENC Felhívást tett közzé a szülőknek a Szenczi Molnár Albert Alapiskola vezetősége arról, hogy a diákok mivel foglalkoznak a közösségi oldalakon. „A megfélemlítés és a zaklatás elfogadhatatlan, és következményekkel jár akkor is, ha az interneten történik. Nézzék át, gyermekeik milyen videókat, fényképeket töltenek fel, milyen beszélgetéseket folytatnak, milyen csoportokat alakítanak, nehogy a veszekedésnek hitt tevékenységük rendőrségi üggyé fajuljon zaklatás miatt” - írta az iskola vezetése az intézmény honlapján és a közösségi portálon. Matus Mónika igazgató elmondta, sok szülő nem figyel arra, mit csinálnak a gyerekek a közösségi hálón. „Az is befolyásolja az iskola életét, ami az épület kapuján kívül történik, ezért kértük a szülők segítségét” - nyilatkozta Matus Mónika. Májustól változnak a személyes adatok közlésére vonatkozó feltételek, egy viccelődő videó közzététele is börtönbüntetéssel járhat. Az iskola évente többször foglalkozik hasonló esetekkel az alapiskolában, nemcsak a gyerekeknek, hanem a szülőknek is szerveznek felvilágosítást. „Ne feledjék, aki ma zaklató, holnap zaklatott lehet! ”— figyelmeztetnek a közleményben. NHBYTQ Námestie detí 1610/2,924 01 Galanta,tel.:031 780 2937, fax: 031 780 2561,www.nabytokaafik.sk DP180059 Agócs Zoltán, Fülek, 1938. április 24. - Szene, 2018. február 14. (Somogyi Tibor felvétele)
