Új Szó, 2018. február (71. évfolyam, 26-49. szám)

2018-02-20 / 42. szám

www.ujszo.com | 2018. február 20. SPORT 115 „Az olimpia hatása csak ideiglenes lesz” „Néha úgy érzem, voltak elsietett dolgok is a szervezésben" (A szerző felvétele) A pozsonyi Gubo Sándor Kim Ki Duk filmjei által kezdett érdeklődni a koreai kultúra iránt. Immár hét éve Szöulban él, nemzetközi kapcsolatokat és antropológiát tanul, s bér a politikai hírek jobban érdeklik, mint a sportesemények, az olimpiát ő sem hagyhatta ki. A játékok alatt pjongcsangi olimpiai park „világpiacán", illetve a Szlovák Házban segédkezik a kiirtőskalácsos standnál. Utóbbi helyszínen beszélgettünk vele. Hogyan kerül egy pozsonyi fia­tal Dél-Koreába? A filmeken keresztül ragadott meg a kultúra, és kijöttem ide tanulni. Eredetileg nemzetközi kapcsolato­kat tanultam, most pedig doktorátust csinálok antropológiából. Végig ugyanaz érdekelt: a koreai naciona­lizmus, és az, ahogyan a történelmü­ket nézik. Még folynak a tanulmá­nyaim, de dolgozgatok is mellette. Mára már otthonosan mozgok az or­szágban. Mi kell ahhoz, hogy valaki itt ta­nulhasson? Feltétel volt a koreai nyelvtudás? Nem, de arra a programra, amire én is jelentkeztem, nagyon nagy volt a túljelentkezés, és előnyt jelentett a nyelvtudás. Szerencsére volt már valami alapom, és ez segített. Hogyan szerezte meg ezeket az alapokat? Jártam egy tanfolyamra is, de sok­kal hasznosabb volt, amikor egy na­gyon jó ismerősöm foglalkozott ve­lem, aki a koreai nagykövetségen dolgozik. Szerintem ő a szlovákul legjobban tudó koreai, nagyon jó ta­nár volt, és sok dolgot remekül el tu­dott magyarázni. Mennyire nehéz nyelv a koreai egy szlovákiai magyarnak? A koreai és a magyar nyelv is az ural-altáji nyelvcsaládba tartozik, vagyis rokon nyelvek. Ezt leginkább azon lehet észrevenni, hogy a szó­rend gyakran hasonló, mint a ma­gyar nyelvben. De ez egyben nehéz­zé is teszi, mert gyakran nagyon összetett mondatokban beszélnek, és mivel az ige a végén van, csak a mondat végén derül ki, hogy mit is akar valaki mondani. Nehéz elsajátítani a koreai írást? Egyáltalán nem. Ez lényegében rendes betűírás, azzal, hogy van né­hány speciális szabály, bizonyos szavak helyesírása kicsit trükkös, vannak hasonulások, amelyeket meg kell tanulni. Mennyi időbe telt, amíg megta­nult annyira koreaiul, hogy ma­gabiztosan ki tudja fejezni ma­gát? Ez fázisokban zajlott. Amikor idejöttem, tudtam már annyira, hogy valamennyire el tudjak beszélgetni a helyiekkel. Az első három itteni évemben azonban nem igazán hasz­náltam a koreait, csak az üzletekben, az utcán. Akkor kicsit visszaesett a nyelvtudásom. Az utóbbi három év­ben, hogy már dolgozom is, és egyre több a koreai ismerősöm, már ren­desen el tudunk beszélgetni, és rit­kán fordul elő, hogy nem értenénk egymást. Ez persze nem azt jelenti, hogy nem lehetne meglepni. Említette, hogy a koreai nacio­nalizmus tematikája érdekli. Ho­gyan hat a koreaiak identitására, hogy egy kettészakított országban élnek? Úgy látom, hogy az idősebb ge­nerációknál még megvan a szétsza­kított nemzetnek az ideája, de a fia­talok közül sokan már úgy veszik, hogy Eszak-Korea egy külön állam, ahol más a kultúra, de még a nyelv­­használat is. Nemrég olvastam egy cikket arról, hogy a szállodában, ahol az észak-koreai küldöttség meg­szállt, külön kurzusokat tartottak az ott dolgozóknak, hogyan beszélje­nek, hogy az ne hangozzon sértően vagy furcsán az észak-koreaiak szá­mára. Egy ismerősöm, aki az észak­koreai történelemmel foglalkozik, azt mondta, ahogyan vannak külön­böző kezdeményezések, amelyek megkönnyitik az itt élő más nemze­tek beilleszkedését, hasonló módon az észak-koreaiaknak is kellenének ilyen programok, mert az itt élő me­nekültek is úgy érzik, mintha egy teljesen idegen országban élnének. A magyarokról mennyit tudnak Dél-Koreában? Elég sok itt a magyar vonatkozású kulturális esemény, a múltkor pél­dául a Kaláka együttes koncertjén voltunk. Magyarországot ezért is­merik, Szlovákiát picit kevésbé, de Csehszlovákia hallatán a legtöbb embernek kigyullad a lámpa a fejé­ben. De azt, hogy szlovákiai ma­gyar, nem értik, felesleges is elkez­deni magyarázni. Próbáltam össze­hasonlítani a kínai koreaiakkal, ezek azok a koreaiak, akik kétszáz éve kerültek ki Kínába, és ott vala­mennyire elkínaiasodtak. De ez is rossz hasonlat, mert folyton azt kér­dezik, hogy akkor mi mikor és ho­gyan költöztünk... A külföldiekkel kapcsolatba kerülő koreaiak gyakran mutat­koznak be angol néven. Miért van ez így? A nevek kiejtése elég fontos. Bár­mennyire is egyszerűnek tűnjön va­laki neve, ha egy kicsit máshogy ej­ted ki, akkor lényegében más néven szólítod. Amikor egy más mondat­ban ejtesz ki valamit rosszul, az nem olyan nagy gond, mert megértik, hogy mit akarsz mondani, de a nevekre háklisak, ezért inkább azt részesítik előnyben, hogy angol nevet válasz­tanak. Vicces módon ezt néha nehe­zebb megjegyezni, mint a koreai ne­vet, mert néha abszolút egzotikus marhaságokat képesek előhalászni. Az olimpiarendezés mennyire rezonái a koreai társadalomban? Örülnek neki, büszkék rá, vagy vannak ellenzői is, esetleg olya­nok, akiket teljesen hidegen hagy a téma? Mindig presztízskérdés, ha vala­mi nagyszabású történik itt, ahogy az összes környező államban is. Hatal­mas fontosságot tulajdonítanak an­nak, ha valaki megrendezhet egy nagy eseményt. Viszont nekem mégis úgy tűnik, nem volt annyira propagálva az olimpia, mint ahogy vártam. Bár az is igaz, hogy a mi édességes standjaink az utolsó pil­lanatban lettek készen, és sok újra­kezdés, váratlan esemény is közbe­jött. Néha úgy érzem, voltak elsie­tett dolgok is a szervezésben, de a koreaiakat nem kell félteni. Ha kao­tikus is néha a szervezés, idejében és gyorsan meg tudják oldani a dolgo­kat. Ráadásul, hála az olimpiának, elkészült a KTX gyorsvasút Szöul- Kangnung vonala. A kürtőskalácsos pavilonban milyen reakciókat tapasztalt? Népszerű volt a portékájuk? A koreaiak szeretik az édessége­ket, és azt is kedvelik, ha láthatják, hogy valami hogyan készül, ezért nagyon népszerű a kürtőskalács. Olyanok is akadnak, akik már isme­rik Csehországból vagy Szlovákiá­ból, néhány an Magyarországról is. Úgyhogy jól viszik az árunkat. Hány érmet várnak a házigaz­dák az olimpián? Február 2-a óta folyamatosan a pavilonban vagyunk, ezért a legfris­sebb híreket nem követtem. De sze­rintem a kíváncsiság nem is annyira a versenyekre összpontosul, hanem arra, meddig fog folytatódni az észak- és dél-koreai kooperáció. Reális lehet, hogy az olimpia ha­tására közeledni fog a két ország? Hosszú távon szerintem nem. Sok filozofálgatás van arról, mi is okozta most a közeledést. Valószínűleg arról van szó, hogy északon beütöttek a szankciók, és ezt most valahogyan ki kell egyenlíteni. Szerintem ez csak ideiglenes javulás, mert azt gondo­lom, a legtöbb belső fegyvercsattog­­tatás legalább annyira szól belülre, mint kívülre, hogy feszültségben tartsák a népet, és ne más problémák­kal foglalkozzanak. Főleg azért, mert egyre több technológiai eszköz kerül be Észak-Koreába Kínán keresztül, ezért valamennyire informáltabbak az észak-koreaiak, mint korábban. Hogy látja, előfordulhat, hogy egyszer újra egyesül a két Korea? Nem tartom valószínűnek. Az or­szágegyesítésnek rengeteg aspektu­sa lenne, és valószínűleg egyik oldal sem akarná engedni azt, hogy a má­sik fölénybe kerüljön. Én régebben . inkább úgy gondoltam, hogy Kína a saját képére fogja formálni Észak- Koreát, és akkor lesz egy Kínára ha­sonlító Korea, meg egy Amerikára hasonlító Korea. Nehéz elképzelni, hogy újra egy ország legyenek, fő­leg külpolitikai okokból. (bt) Egy bennfentes szemével Gubo Sándor 2011 nyara óta él Koreában, így bennfentesként adhat tanácsokat az utazóknak. „A leveseikre szavazok - vála- . szólta kérdésünkre, hogy melyik koreai ételt érdemes kipróbálni. -Az egyik kedvencem egy disznócsontleves, amit nagyon forrón szervíroznak, és állítólag másnaposságra is nagyon jó." Koreának azonban a sok előny mellett vannak árnyoldalai is: „Aránylag biztonságos ország, sok dolog kényelmesen besze­rezhető. Az emberek összetartanak, nem hagyják ott az utcán, ha valaki összeesik. Persze vannak elgondolkodtató dolgok, például gyermeket csak nagyon rövid ideig nevelnék itt, mert az iskolarendszerük olyan sokat követel már fiatal korban is, hogy az már kontraproduktiv." (bt) Swaney Elizabeth: Sokat tettem azért, hogy itt lehessek Swaney Elizabeth, aki a 24., azaz az utolsó helyen végzett a síakrobaták félcső selejtező­jében, saját bevallása szerint elérte célját: olimpián indulhatott. Az Egyesült Államok­ban született és ott fel­nőtt, a pjongcsangi já­tékokon anyai nagy­szülei révén Magyar­­országot képviselő 33 éves verseny­ző mindkétszer alaplecsúszással tel­jesítette a pályát, s bár egyik alka­lommal sem esett el, 180 fokosnál na­gyobb fordulatot nem vállalt, így több mint 40 ponttal maradt el a még dön­tőbejutott 12. helyezettől, és a 31,40- es jobbik pontszáma is 13,6-tal ala­csonyabb volt, mint a 23. dán Laila Friis-Sallingé, aki mindkét futamban elesett. „Csalódott vagyok, mert nem ju­tottam be a döntőbe. Ugyanakkor so­kat dolgoztam éveken át, hogy idáig eljussak” - mondta a korábban ve­nezuelaiként szereplő Swaney, majd hozzátette: elsősorban az olimpia él­ményt szerette volna átélni, de azért igyekezett minden alkalommal ma­gasabbra ugrani és több fordulatot végrehajtani. A Harvardon végzett Swaney, aki korábban versenybe szállt a kalifor­niai kormányzóságért Arnold Sch­­warzeneggerrel, 25 évesen kezdett el síelni és miután olimpiai álmának megvalósításához interneten gyűjtött adományokat, úgy szerzett kvótát a dél-koreai olimpiára, hogy rengeteg versenyen elindult. Mindannyiszor arra törekedett, hogy biztonságosan éljen le, nem vállalt kockázatot. Leg­jobb eredménye a 13. hely volt 15 in­duló közül egy kínai versenyen, mi­közben az olimpiai vetélytársak többsége az Egyesült Államok Nagydíján vett részt Copper Moun­­tainben. Noha a szurkolókat és a sajtó kép­viselőit meglepte Swaney pjong­csangi produkciója, a versenytársai támogatóak voltak. „Ha időt szánsz rá és erőt fektetsz abba, hogy itt legyél, akkor megérdemled”- vélekedett az első helyen továbbjutott kanadai Cassie Sharpe. A másodikként to­vábblépő francia Marie Martinod-nak sem volt gondja Swaney produkció­jával. „Ez az amiért az olimpia annyi­ra különleges” - mondta. Swaney-t nem foglalkoztatta egyesek elégedetlensége, úgy fogal­mazott, hogy a kétkedők csak moti­válják őt abban, hogy előrébb lépjen. „Sokat tettem azért, hogy itt lehessek. Éz az egész világból 24 versenyző­nek sikerült. Ebből merítek motivá­ciót” - tette hozzá. (MTI)

Next

/
Oldalképek
Tartalom