Új Szó, 2018. február (71. évfolyam, 26-49. szám)

2018-02-19 / 41. szám

www.ujszo.com I 2018. február 19. SPORT 113 Kiküldött munkatársunk, Bőd Titanilla jelenti Pjongcsangból Kuzmina aranya a tömegrajtos versenyben A sportág legnagyobbjai közé emelkedett a sílövő Anastasia Kuzmina, aki a pjongcsangi olimpián mindössze egy lőhibával megnyerte a női 12,5 km-es tömegrajtos versenyt. Kuzmina közel állt a hőn áhított hibátlan lövészethez, a legutolsó célpontot hibázta el, de így is magabiztos előnnyel, szlovák zászlóval a kezében haladhatott át a célvonalon. Előző este a pjong­csangi Medal Plazán járt, immár másod­szor. A 15 km-es ver­senyben szerzett ezüstérmét vette át, stílusosan ezüstszínű sapkában. „Ez a sapka volt rajtam az első eredményhirde­tésemen is itt Pjongcsangban” - ma­gyarázta Kuzmina az olimpia talán legszelesebb helyszínén. Nem mondta ki, de mosolyából sejteni le­hetett, más színű sapka is van ké­szenlétben a bőröndjében. Végül azt is felvehette - arany­éremhez aranyszínű sapka dukál. Nem gondolta volna Pedig a tömegrajtos verseny reg­gelén maga sem hitte, hogy minden ilyen jól sikerül. „Fáradt voltam a 15 km után, rövid volt az idő a regene­rációra” - vallotta be utólag. A ver­seny előtt csak szenvedett a lőtéren, sokat hibázott. Az utolsó bemelegítő sorozata azonban jól sikerült, férje és edzője, Daniel Kuzmin pedig meg­nyugtatta: „Látod, Nasztya, fehér mind az öt célpont, jól fog menni a versenyen is.” Kuzmina Pjongcsangban a sprint­ben, az üldözéses versenyben és 15 km-en is gyors tempót diktált, és a tömegrajtos versenyben is hamar az élre állt. „Elég jeges volt a pálya, nem akartam megkockáztatni, hogy az ellenfelek esetleg valamilyen veszé­lyes manőverekbe kezdenek előt­tem, a saját tempómat akartam men­ni” - magyarázta már a befutó után. A cimbalmos a We Ara The Championst játszotta a tiszteletére, a pincérek a nyakkendőjüket íratták alá vele. Anastasia Kuzmina immár háromszoros pjongcsangi érmesként, de még csak az ezüstökkel a nyakában a Szlovák Házban járt. Milyen volt az ébre­dés a tömegrajtos versenyben aratott győzelme után? Nagyon kellemes, rendkívül elégedett vagyok. Az olimpia előtt nem is álmodtam erről. Elképesztő érzelmeket élek át, nem is tudok rájuk szavakat találni. Az olimpiák történetének legsi­keresebb női sílövője lett az egyéni számokat tekintve. Hogyan hang­zik? Még egyáltalán nem szoktam meg! Kuzmina öröme Egy híján húsz Kuzmina roppant magabiztosan lőtt, az első három lövészetnél nem hibázott, így fokozatosan növelte előnyét a mezőny előtt. Az utolsó lö­vészetnél is remek ütemben szedte le az első négy célpontot, az utolsó előtt azonban hosszan kivárt... És elron­totta. „Soha nem lőttem le még egy ver­senyen húszból húszat. Tudatosítot­tam, hogy most sikerülhet, és talán egy kicsit megijedtem a lehetőség­től, az utolsó lövés előtt kiestem a ritmusból. Már nem tudtam vissza­térni rendesen a célponthoz, az a lö­vés elszállt. Elnézést kérek érte, tu-Pjongcsangban elsősorban a sprintben vártak öntől jó ered­ményt, ahol címvédőként állt rajt­hoz, ám csak 13. lett. Hogyan tu­dott felállni a kezdeti kudarcból? Az elvárások természetesek vol­tak, én is úgy készültem, hogy ma­ximális teljesítményt tudjak nyújta­ni. Először szomorú voltam, de az­tán már úgy vettem, talán ez a hideg zuhany kellett az elején, hogy ma­­gamhoztéijek. Tudatosítottam, hogy nagyon jó volt a felkészülésünk, so­kat edzettünk, jó formában vagyok, úgyhogy bűn lenne ezt nem kihasz­nálni. Ön az egyetlen női sílövő, aki mind a négy egyéni számban tu­dott olimpiai érmet szerezni. Mi­nek köszönheti a sokoldalúságát? Nekünk, sílövőknek sok verseny­számunk van, és én mindet végig­­versenyzem. Nem válogatok, hogy például csak a sprintre és az üldözé­ses versenyre koncentrálok. Olyan ember vagyok, akinek az az elve, (TASR-felvétel) dóm, hogy a nézők inkább vissza­fojtották a lélegzetüket, de higgyék el, akkor én sem lélegeztem” - mondta a verseny után Kuzmina. Akkora előnnyel érkezett a lőtér­re, hogy az egy büntetőkor is bele­fért, ráadásul üldözői sem lőttek hi­bátlanul. Zászló a kézben „Az utolsó kör már nagyon nehéz volt, zsibbadt a lábam, éreztem, hogy nagyon fáradok. De nem vehettem vissza a tempóból, mert azt az in­formációt kaptam, hogy Domracse­­va nagyon jön utánam. Pontosan tu­dom, Dása mennyire kemény tem­az elején” hogy a munkát az elejétől a végéig teljes erőbedobással el kell végezni, úgyhogy én mindig a teljes progra­mot végigversenyzem. S mindig úgy állok oda a rajthoz, mintha először és utoljára állnék ott. Az egészben az a lényeg, hogy az ember hogyan vi­szonyul a versenyzéshez. Minden siker mögött kőkemény munka van. A pjongcsangi csodálatos ered­ményei után mennyire lesz nehéz még a két váltóra összpontosíta­nia? Teljesen felszabadult vagyok, és úgy érzem, még a formám is kitart. Kedvez nekünk, hogy két nap szünet van a vegyes váltó előtt, azalatt tu­dok regenerálódni. Eleve úgy ké­szültem, hogy a váltókban is indulni fogok, és ott is jól akarok teljesíteni. Az előző két olimpián az első számban rögtön aranyérmes lett, de később visszaesett a formája. Most épp fordítva, egy gyenge eredménnyel kezdett, és egyre pora képes, ha látj a maga előtt a célt” - mesélte Kuzmina. A célegyenesben már kicsit fellé­legezhetett, mert Domracseva nem tudott közelebb kerülni hozzá, ezért arra is volt módja, hogy elvegye a fe­lé nyújtott szlovák zászlót. A szél­ben alig tudta kihajtogatni, de azért megbirkózott vele a diadalmas fi­nisben. „Az aranyérmes mosolya bevilágítja az éjszakát” - írta Kuz­mina befutójáról a Biathlonworld szakportál. A harmadik az országó Kuzmina az üldözéses és a 15 km­­es versenyben szerzett ezüstérmei után harmadik érmét, első aranyát nyerte Pjongcsangban. A második helyen, szintén egy lőhibával a fe­hérorosz Daija Domracseva végzett, aki Szocsiban három egyéni számot nyert meg, de Pjongcsangban a ko­rábbi versenyeken nem igazán talál­ta önmagát. A harmadik két lőhibá­val a norvég Tiril Eckhoff lett, aki négy éve is bronzérmet szerzett eb­ben a számban. „Régi álmom volt, hogy egyszer szlovák zászlóval fi­­niselhessek” — nyilatkozta a tyume­­nyi születésű Kuzmina, akit az orosz válogatottban leírtak, Szlovákiában azonban új lehetőség nyílt előtte. „Az első érmet magamnak nyer­tem, a másodikat az öcsémnek, a harmadikat pedig az egész ország­nak, mindenkinek, aki szorított ne­kem” — hálálkodott olimpiai diadala után Kuzmina. Pjongcsangi keret Kuzmina 2009-ben éppen Pjong­csangban szerezte első érmét világ­­versenyen szlovák színekben, akkor a tömegrajtos versenyben ezüstér­mes lett a vb-n. Mégsem érezte úgy, hogy az Alpensia Biatlonközpont pályája különösebben feküdne neki. „Az időjárási viszontagságok közül a legkevésbé a szelet szeretem. Megbirkózom a hideggel, a meleg­gel és az esővel is, de nagyon nem bí­rom, ha fúj a szél. Először mérges voltam, miért ilyen szeles ez a pá­jobb és jobb lett. Minek köszön­hető ez? 33 éves vagyok, és az évekkel jön­nek a tapasztalatok. Igaz, hogy már több időt kell szánnom a regenerá­cióra, de már jobban értem, mit és hogyan kell tennem ahhoz, hogy mi­nél tovább kitartson a jó formám. Sokat segít az is, hogy anya vagyok, a gyerekeim mindig feltöltenek energiával, bárhogy alakuljon is egy lya” - vallotta be Kuzmina. Aztán si­került ezen felülemelkednie, és az­zal nyugtatta magát, hogy a körül­mények mindenki számára egyfor­mák. Rekordok Kuzmina győzelmével saját sportága és a teljes szlovák sport krónikájába is beírta magát. Három olimpiai arannyal és három ezüsttel Szlovákia legsikeresebb olimpi­konja lett, megelőzve a három ara­nyat és egy bronzot gyűjtő vízi szla­­lomos Hochschomer fivéreket. Hat olimpiai érme is szlovákiai rekord - eddig a szintén vízi szlalomos Mi­­chal Martikán volt a csúcstartó öt éremmel (2 arany, 2 ezüst, 1 bronz). Kuzmina egyben az egyéni szá­mokat tekintve a legsikeresebb női sílövő az olimpiák történetében, raj­ta kívül csak a legendás Öle Einar Bjömdalen állhatott többször, konkrétan kilencszer dobogóra egyéni számban ötkarikás játéko­kon. Bjömdalen mellett pedig Kuz­mina az egyetlen biatlonista, aki mind a négy egyéni számban (sprint, üldözéses, egyéni, tömegrajtos) tu­dott olimpiai érmet szerezni! Lesz folytatás? „Csak egy biztos, hogy a követ­kező olimpián már nem leszek ott” - válaszolta immár háromszoros olimpiai bajnokként Kuzmina, ami­kor arról faggatták, ez pályafutása utolsó szezonja-e. Az olimpián még rajthoz áll a vegyes és a női váltóban is, a játékok után pedig vár rá a Vk­­sorozat, ahol összetettben a második helyen áll. „Van még két álmom, ami nem teljesült. Az egyikhez most kö­zel jártam, hogy húszból húsz lövé­sem pontos legyen. És soha nem voltam világbajnok. Jövőre lenne erre lehetőségem” - hagyta nyitva a kérdést a 33 éves Kuzmina. Félje, Dániel pedig eufórikus hangulatban hozzátette: „Még négy év már túl sok lenne neki. De talán ott lesz 2020-ban Tokióban! Hogy milyen sportban? Talán golfban. Miért ne?! ” verseny. A férjem, Daniel társam a sportban és a magánéletben is, ő is rengeteg erőt ad. Itt, Pjongcsangban az is sokat jelentett, hogy a szüleim is itt voltak, és gyakran tudtam velük beszélgetni. De meg kell köszön­nöm a fizioterapeutáimnak is, hogy az anyasági szabadság után segítet­tek abban, hogy formába lendüljek, és a testem visszaemlékezzen, ho­gyan is kell versenyezni. (bt) „Kellett a hideg zuhany „Már elég a rizsből!" Anastasia Kuzmina Oroszországban született, de már Beszterce­bányán is otthon érzi magát, és a szlovák konyhát is kedveli. A Szlovák Házban tett rövid látogatása alatt nagyon megörült a hazai ízeknek. „Már nagyon vártam a juhtúrós sztrapacskát, mert azért már elegem van a rizsből! "-mondta nevetve. Bár nem volt sok ideje, senkit nem akart elutasítani, aki fotót vagy aláírást kért tőle. Teljesen feldobódva még énekelt és táncolt is egy sort, aztán gyorsan elpakolta az ezüstérmeit a díszdobozokba, és rohant, hogy átvegye a legértékesebbet, az olimpiai aranyat. (bt)

Next

/
Oldalképek
Tartalom