Új Szó, 2018. február (71. évfolyam, 26-49. szám)

2018-02-15 / 38. szám

www.ujszo.com | 2018. február 15. VÉLEMÉNY ÉS HÁTTÉR Spekulálni tilos Fico az Alkotmánybíróság élén - ez önmagában is rossz vicc jához, hogy egy civilizált országban ez önmagában is kizárna bárminemű érdemi diskurzust a témában. Har­madrészt a volt kormányfő nevezése az Alkotmánybíróság elnökévé po­fon vágná a taláros testület politika­­mentességének elvét (Las§áková és Mamojka jelenléte ehhez képest csak egy pajkos fricska). A kommentátorok azonban arra is felhívják a figyelmet, hogy Fico ki­nevezésével Kiska felgyorsíthatná a Smer-éra befejezését, amire az or­szágnak nagy szüksége van. Ráadá­sul a posztért cserébe jelentős poli­tikai engedményeket érhetne el, például Robert Kalinák belügymi­niszter távozását. Ezek azonban mind politikai spe­kulációk, még ha nemes célt is szol­gálnak. Kérdés azonban, hogy szabad-e az Alkotmánybíróság elnö­ki székét spekulációk tárgyává tenni. A szerző'válasza: inkább nem, mert egy ilyen döntés „karmája” további évtizedekre bebetonozhatná a meci­­ari-ficói örökséget országunk politi­kai szövetébe. S ez még úgy is érvé­nyes, ha a, ,nem” következménye egy újabb Fico-kormány 2020 után. (Lubomír Kotrha karikatúrája) elmúlt napokban két alapvető fon­tosságú informá­ciójelent mega sajtóban, amelyek - ha igaznak bi­zonyulnak -teljesen átírhatják Szlovákia politikai térképét. Az egyik, hogy Andrej Kiska államfő nem indul újra a posztért, a másik pedig az, hogy Robert Fico kor­mányfő is távozna a politikából, ám ő az Alkotmánybíróság élén szeret­né befejezni karrierjét. Jóllehet mindkét esetben hivata­losan meg nem erősített értesülé­sekről van szó, a jelek erősen arra utalnak, hogy van valóságalapjuk. Ami azt jelentené, hogy két éven belül a hazai politika két meghatá­rozó személyisége távozna, s egy­ben azt az abszurd helyzetet idézné elő, hogy Kiskának, távozása előtt, még ki kellene neveznie legfőbb politikai riválisát az Alkotmánybí­róság élére. Fico mint az Alkotmánybíróság elnöke - ez önmagában is rossz viccnek tűnik. Második ránézésre azonban nagyon is logikusnak látszó lépés. Tudjuk, hogy Ficónak már elege van a nagypolitikából, egyszer már megpróbált„kiugrani”, ám ál­lamfői ambícióit éppen Kiska hiúsí­totta meg. Ahhoz viszont még túl fi­atal, hogy nyugdíjba vonuljon, s az államfői poszton kívül az Alkot­mánybíróság vezetése talán az egyetlen pozíció, amely méltó le­hetne egy ficói karrier epilógusa­ként. Arról nem is beszélve, hogy így biztosíthatná magának, esetleg közeli párt- és üzlettársainak a bün­tetlenséget, ami a ficói életutat ta­nulmányozva ugyancsak jól jöhet. Morális szempontból persze elfo­gadhatatlan maga a gondolat is. Egyrészt sokéves politikai karrierje talán legmeghatározóbb eleme, hogy Fico az alkotmányosságot meglehetősen elasztikusán kezeli, mindig az aktuális politikai érdek szerint. Másrészt annyi korrupciós botrány kötődik a nevéhez és a párt-Gyíkok kémkednek Iránban A felfedezést s volt iráni vezér­kari főnök tette, aki a Nyuga­tot vádolja kémkedéssel. Az ügy előzménye, hogy egy természettudós rejtélyes körülmények között meghalt a teheráni börtönben. A Nyugat gyíkokat és kaméleono­kat használt fel, hogy kémkedjen Irán nukleáris programja után - jelentette ki Haszan Firuzábádi, aki egyébként az iráni legfelsőbb politikai és vallási vezetőnek, Szajed Ali Hameneinek a katonai tanácsadója. Ez a válasz arra, hogy miért vettek őrizetbe több kör­nyezetvédőt és természettudóst az utóbbi időben a hatóságok. Firuzábádi elmondta, nem ismeri a letartóztatások részleteit, de a Nyugat korábban is gyakran használt fel tu­ristákat, tudósokat és környezetvé­dőket iráni kémkedésre. Beszámolt egy néhány évvel ezelőtti esetről, szerinte több sivatagi hüllőt találtak olyan külföldieknél, akik Iránba lá­togattak. A birtokukban lévő hüllők miatt a hatóságok gyanakodni kezd­tek, és nem hiába. A tanácsadó „tu­dományos” magyarázata: „Felfedez­tük, hogy ezeknek az állatoknak a bő­re vonzza az atomsugarakat, és nuk­leáris kémként viselkedve próbálnak kutakodni az urán és Irán nukleáris tevékenysége után”. Az országban nagy visszhangot váltott ki, hogy az egyik őrizetbe vett környezetvédő, Kávusz Szejjed Emámi neves akadémikus és ökoló­gus meghalt egy teheráni börtönben. A 63 éves iráni-kanadai állampol­gárságú férfi volt az igazgatója a Per­zsa Vadvilág Alapítványnak, amely a veszélyeztetett fajok védelmével foglalkozik. Szejjed Emámit január 24-én vették őrizetbe, haláláról múlt pénteken értesítették a családját, azt mondták, hogy a férfi öngyilkos lett. „Mindenkit sokkolt a hír” - nyilat­kozta egy névtelenséget kérő egye­temi tanár, az elhunyt kollégája. Egy iráni igazságügyi forrás azt mondta, hogy Emámi a börtönben bevallotta bűneit a kémkedéssel kapcsolatos­ban. Abbász Dzsafari Dolatabádi fő­ügyész arról beszélt, hogy több kör­nyezetvédőt is őrizetbe vettek kém­kedés miatt, a gyanúsítottak tudomá­nyos és környezetvédelmi projektek leple alatt bizalmas információkat gyűjtöttek stratégiai jelentőségű helyszínekről. A főügyész úgy fogal­mazott: Emámi azért követett el saj­nálatos módon öngyilkosságot, mivel tudta, hogy számos vallomás, köztük a sajátja is terhelő rá nézve. A „gyíkkémes” verzió előtt az aka­démikusok Haszan Róháni államfő­höz fordultak azzal a kéréssel, hogy a hatóságok tájékoztassanak a tudós halálának körülményeiről, a férfi családja pedig halottszemlét követel. A hivatalosan közölt gyíkkémes ver­ziót a tudósok és a családtagok sem fogadják el. (MTI) I 7 Nagy Fül FINTAMÁRK A kormánypárti politikusok úgy dobálóznak a nagy szavakkal, mintha nem lenne holnap, és lehetne még hová fokozni a művileg geijesztett hisztériát - mindezt egy hét évvel ezelőtti, politikailag elvesztett ügy miatt, aminek bizonyos tanulságai­ról, úgy tűnik, kicsit elfeledkeztek. Eubomír Galko volt védelmi miniszter, az SaS egyik arca nem egy szent ember. Ahogy az SaS sem egy szent párt, de még mennyire nem az, és az is biztos, hogy az emberek nem fogják elfelejteni, ahogy pártelnökük, Ri­chard Sulik a maffialistán szereplő Kocnerrel kvaterkázott. Vagy azt, ahogy az SaS megbuktatta saját kormányát, egy évtizedre hatalomra se­gítve ezzel Robert Ficót, akinek egy szalmaszálat sem kellett keresztbe tennie. Galko politikai imázsán foltot ejtett a 2011 -es lehallgatási botrány, annak ellenére, hogy a rendőrségi vizsgálat azzal zárult, hogy nem volt köze a lehallgatások elrendeléséhez. A katonai elhárítás (VOS) nem az ő utasítására hallgatta le például a Pravda újságíróit - nem árt nyomatékosí­tani, hogy ezt az ügyet Galko egyik örök nemezise, Robert Kalinák bel­ügyminiszter rendőrsége vizsgálta ki. Persze azt azért sejthetjük: az, hogy annak idején dobták Galko szemé­lyét az ügy kapcsán, inkább azt jelenti, hogy nem sikerült hitelt érdemlően bizonyítani, hogy valóban volt köze a furcsa lehallgatásokhoz. Ugyanis a most kiszivárgott vádirat, amely a VOS öt, az ügyben felelősségre vont el­hárítótisztjével kapcsolatos, arról beszél, hogy Galko beosztottjai hamis indokokkal kértek engedélyt a lehallgatásokra a bíróságtól, és valójában politikusokkal és az SaS-szel kapcsolatos véleményükre voltak kiváncsi­ak. Ez pedig valóban kétségeket vet fel azzal kapcsolatban, milyen szerepe volt az ügyben az exminisztemek. Csakhogy a 2011 -es üggyel kapcsolatban érdemes feleleveníteni né­hány körülményt és részletet, melyek árnyalják a képet. Elsősorban azt, hogy Galko 2010-ben egy olyan minisztériumba ült be, melyen piócaként csüngtek különböző gazdasági érdekcsoportok és javában dübörgött a korrupciós masinéria, tízmilliókat pörgetve. S amikor a miniszter ezzel babrálni kezdett, a piócák minden lehetséges fronton fúrni kezdték, és kapcsolataikon keresztül érzékeny és bizalmas információkat kezdtek szi­várogtatni a Smer-közeli sajtónak. Ezeknek a furcsa elemeknek pedig vé­gül sikerült olyan komoly csapdát állítani Galkónak, melybe a miniszter nagy igyekezetében belesétált, és törvényszerűen megbukott. Azt sem szabad elfelejteni, hogy épp a lehallgatási botrány során derült fény arra, hogy Robert Kalinák a standard újságíró-politikus viszony ha­tárait hétmérföldes csizmával átlépve irányít kézi vezérléssel egyes újság­írókat, sőt, ha kell, „bébinek“ is nevezi őket, ami olyan keserédesen gyo­­morforgató. Legalább annyira, mint amikor Robert Fico kiállt az újságírók elé, és arról beszélt, hogy az ő pártja sosem hallgatott le újságírókat. Való­ban nem, erre nem volt szükség. A Smer mondta meg, mit gondoljanak. Harmadrészt: a rendőrség nem tudta bizonyítani, hogy Galkónak köze volt a lehallgatásokhoz. Az öt VOS-tiszt, akit felelősségre vontak az ügy­ben, azt mondta, nem Galko utasította őket - pedig mi sem lett volna egyszerűbb egy hatalmát vesztett miniszterre kenni az egészet. Emellett tény, hogy a bíróság engedélyezte a lehallgatásokat, márpedig egy lehall­gatási kérvény nem egy post-it cédulán érkezik, tartozik mellé egy átné­zendő nyomozati anyag is, amit kiértékelve adja ki az engedélyt az illeté­kes bíró. A koalíciós pártelnökök pedig mindennek tudatában - bár törvé­nyes és jogos bizonyíték nincs a kezükben ahhoz, hogy az egészet Galkóra kenjék - nem átallják a demokrácia aláásóinak nevezni a teljes SaS-t. A legviccesebb ebben Bugár Béla Híd-elnök szerepe, akinek pártja egyébként kormányon volt a lehallgatási ügy idején. Bugár azt mondta, ami ebben a botrányban történt, „olyat még Meciar sem csinált.“ Valóban nem, elnök úr. Meöiar emberei „csak” az államfő fiát rabolták el politikai okokból, majd felrobbantottak egy koronatanút. Tényleg nem egy súlycsoport. FIGYELŐ Az oroszok keze van Egy európai uniós tagországban működő oroszbarát szélsőjobbol­dali szervezet tagjai próbálták felgyújtani a Kárpátaljai Magyar Kulturális Szövetség (KMKSZ) ungvári székházát február 4-én - tájékoztatta Hennagyij Moszkal kárpátaljai kormányzó. A két el­követőt az Ukrán Biztonsági Szolgálat (SZBU) mobiltelefon­jaik és szállodafoglalási adataik alapján azonosította, de már nin­csenek Ukrajnában. A szemé­lyükre vonatkozó adatokat továb­bították az adott ország hatósága­ihoz. A kormányzó elmondta, a két külföldi a KMKSZ-iroda elle­ni támadást megelőző napon lépett be Szlovákiából Ukrajnába Fel­sőnémetinél. Úgy véli, a támadás a gyújtogatásban célja a politikai helyzet destabili­­zálása Kárpátalján. Nem nevezte meg a radikális szervezetet, de el­mondta, hogy tagjai oroszbarát pánszláv eszméket vallanak, tá­mogatják Vlagyimir Putyin orosz elnök politikáját, és részt vettek a kelet-ukrajnai harcokban a szaka­­dárok oldalán. Barta József, a KMKSZ alelnöke újságíróknak nyilatkozva el­mondta: szeretnék tudni, kik áll­nak az akció hátterében. „Fontos lenne tudnunk, kik azok, akik Kárpátalján, ahol nemzetiségi bé­ke és stabilitás van, nemzetiségek közötti torzsalkodást, elégedet­lenséget és gyűlöletet akarnak szítani. Mi ezt nem akarjuk, de csak akkor tudunk az ilyen és ha­sonló akciók ellen hatékonyan fellépni, ha azok elkövetőit meg­találják és felelősségre vonják” - hangsúlyozta. (MTI) CZAJLIK KATALIN

Next

/
Oldalképek
Tartalom