Új Szó, 2018. február (71. évfolyam, 26-49. szám)
2018-02-08 / 32. szám
www.ujszo.com | 2018. február 8. VÉLEMÉNY ÉS HÁTTÉR I 7 Kiska arca Az elnöknek meg kell tanulnia szemben úszni Sokakat meglepett, sokan talán rosszmáj úan mosolyogtak rajta. A héten közzétett felmérés szerint Andrej Kiska államfő népszerűsége elérte Robert Ficóét. Mármint hogy hozzázsugorodott. Kiska hosszú ideje vezeti a népszerűségi listát, a csúcsot 2016 júniusában érte el, amikor 31%-os volt a támogatottsága. Még most is az első helyen áll, de a héten közzétett felmérés szerint Robert Fico már csak 0,6 százalékponttal marad el tőle. Az okokon nem kell túl sokat spekulálni: az államfő hónapok óta intenzív lejárató kampány célpontja, amelybe a jelek szerint az állami szervek is bekapcsolódtak. Gondoljunk csak az államfő volt cégével kapcsolatos kényes adóhatósági infok felbukkanására vagy a miniszterelnök és a belügyminiszter sorozatos támadásaira Kiska repülőútjai miatt. S bár mindkét esetben alaposan kilógott a lóláb, a hadjárat sikeres volt, az elnök népszerűsége esett. így Kiska egy szinten találta magát azzal a Robert Ficóval, akinek a hangjához kísértetiesen hasonlító hang arról beszél, hogyan szerzett a „saját fejével” illegálisan milliókat a Smer kampányára, s aki továbbra is az adócsalással gyanúsított Ladislav Bastemák albérlője. Van ebben logika? - kérdezhetnénk. Bizonyára van. Azt már régóta tudjuk, hogy a jobboldali, vagy mondjuk úgy, az ellenzéki szavazók sokkal érzékenyebbek a korrupcióra, mint a mai Smer/SNS, vagy az egykori HZDS szimpatizánsai. Tehát ami Robert Fico szavazóinak még csak el sem éri az érzékenységi küszöbét, Kiska támogatóinak komoly erkölcsi problémát okozhat. Emlékezzünk csak, hogyan bukott bele az SDKÚ nagyságrendekkel kisebb ügyekbe, mint amilyenek a Smer háaz árral za táján akármilyen mennyiségben megtalálhatók. Kiska népszerűségének csökkenéséhez az is hozzájárulhatott, hogy az államfő nem reagálta le teljesen meggyőzően a cége ellen felhozott vádakat, ám valószínűsíthető, hogy nem ez a fő probléma, hanem az, hogy ilyesmi egyáltalán felmerült. A hiteles politikusokra kiéhezett ellenzéki szavazók egy része talán a messiást látta Kiskában, s mélységesen elkedvetlenítette őket, hogy kedveltjük neve kapcsán egyáltalán felmerül a tisztességtelenség vádja. Ugyanez a választói réteg talán azt sem nézi jó szemmel, hogy Kiska még mindig nem mondta meg, elindul-e egyáltalán a következő államföválasztáson, bár egyértelmű, hogy a társadalmi igény megvan rá. Kiskának tudatosítania kell, hogy már nem elég^sak az, hogy van és szépen mosolyog, ez itt kőkemény politika, meg kell tanulni szemben úszni az árral, különben elsüllyed az ember. Az igazi győzelem az lesz, ha mindeközben nem veszíti el az arcát. (Lubomír Kotrha karikatúrája) Szociális kesupara VERES ISTVÁN Halványlila gőzt leheltek a keményítőgyár kéményei, amikor Bandika és Ervin elindultak meglátogatni Debrecenben a bácsit. A bácsi nem kevesebbet állított magáról, mint hogy szerepelt az összes Búd Spencer és Terence Hill nevével fémjelzett filmben. De ez persze csak akkor derült ki, miután a bácsi közzétette az egészségügy megreformálását célzó salátatörvény-tervezetét. A nyolcszáz normaoldalt felülről nyaldosó normaszöveg persze nem vezetett annyi újságírót a bácsihoz, mint az az állítás, hogy ő, vagyis Pehely Árpád, statisztaként végigjárta a világot Carlo Pedersolival és Mario Girottival Pongo Pongo szigetétől egészen Miami Beachig. Egyébként ő sem cáfolta az orvosok megállapítását, hogy kezelésre szorul. így van ezzel a legtöbb ember, aki vitte valamire, hagyta helyben a diagnózist. Bandikénak és Ervinnek pedig nem mondott mást azon kívül, mint amit Brian az őt messiásként tisztelő csapatnak a Brian élete című filmben. El is indult hát visszafelé Bandika (Ervin még megállt újságot venni), és amíg ebéd közben átvették a hasábokra pakolt történéseket, megállapították, hogy nincsen már bolygónkon a dolgoknak tétje. Át is tértek bizonyos Európai Unión kívül termelt termények világpiaci árának megvitatására. Kesudió, paradió, pisztácia. Miért nem lehet ezeket normális áron kapni? Ez elszomorító, felháborító, valamint tűrhetetlen. Arról nem is szólva, hogy nem történik semmi azon kívül, hogy egyre több az influenzás (februárban ez ugyebár különösen furcsa), Köves Slomó, a bépesti trendrabbi pedig rákerült egy ormánypárti kampányszórólapra. Aztán mégis történt valami egészen megrendítően szívbemarkoló (már, ha igaz): hogy Mark Zuckerberg, a Facebook teremtője és tulajdonosa 3,6 milliárd dollárral lett szegényebb. Mi történt, betörés?-roskadt a kávéházi székre Ervin. Nem, tőzsde - felelte Bandika. Tőzsde? Ellopták a BUX-indexét, vagy hogyan? —folytatta az értetlenkedést Ervin, hozzátéve, hogy elővigyázatosabbnak gondolta a Facebook atyját annál, mint hogy a tőzsdén tartsa a pénzét a bank helyett. Bandika próbálta magyarázni, hogy a tőzsdei veszteségek nem minden esetben tapinthatóak a fizikai létezés szintjén is, de Ervin lendületből letargiába zuhant. Ha beomlik a kedvenc közösségi portálja, mit fog görgetni? Nem lesz lájkolni, sem megosztani valója, sem virtuális ismerősei, akikkel hadakozhat, érveket és emotikonokat vágva fejükhöz, pontosabban profilképükhöz. Bandika továbbment: azt is elmondta, hogy a Facebook részvényei már egy ideje esnek, hiszen Zuckerberg néhány hete bejelentette, hogy megreformálja szüleményét. Nem lesz lájk, kevesebb lesz a reklám, és többször jönnek elő a családi fotók. Hát akkor elég lesz kinyitnom a vitrinfiókot, abban is az van - sóhajtott Ervin, majd hozzátette, reméli, ha Soros György megnyeri a választást, elintézi, hogy olcsóbb legyen a kesu és a para. Pöttyös labda FINTAMÁRK M ikor feltettem a kérdést a minap az MKP-székházban Szijjártó Péter magyar külügyminiszternek arról, hogy hogyan állnak a nagy szlovák-magyar összeborulás közepén a vaskos eufemizmusként csak „kényes ügyeknek” nevezett dolgok a két ország között, nem gondoltam volna, hogy ilyen szórakoztató kis focimeccs lesz ebből. A pöttyöst Szijjártó helyezte lejó fútsalosként az MKP-székház nagytermének parkettjére: miután az egekig dicsérte a szlovák-magyar kapcsolatokat, sejtelmesen hozzátette, hogy most már időről időre kényesebb témák is terítékre kerülhetnek. Mélyen, kihívóan a szemünkbe nézett, mint amikor a falusi „fodbalcsapat” sztárja lejön cicázni az ifik közé, és várta, hogy valaki rástartol a labdára. Gondoltam, veszem a lapot, és rákérdeztem néhány konkrét ügyre: a kettős állampolgárság ügyére, amely már nyolcéves, és a dunaszerdahelyi szurkolóverésre, amely lassan tíz. Kérdezhettem volna más ügyeket is, de a nagy sietségben ez a kettő jutott eszembe. Szijjártó pedig nekifutott, és kibikázta a labdát a stadionból. Először ugyanis azt mondta, hogy igen, ezekről nem feledkeztek el, az asztalon tartják a témákat, és fontos a jó időzítés. Standard semmitmondó politikusválasz, ez már elhangzott tucatszor, százszor, tán ezerszer is. Aztán azonban elkezdte sorolni azokat az „előrelépéseket”, melyeket részben vagy egészben - operatívan - a Híd vitt keresztül azzal, hogy odabújt a Smer mellé a paplanos ágyba egy hideg márciusi éjszakán. És melyekkel azóta is reklámozza magát. Tegyük hozzá, egy részükkel nem teljesen jogosan, mert például a vasúti táblák ügyét a civilek kezdték gőzerővel tematizálni, a nyelvhasználat kiterjesztését a polgári peres eljárásokban pedig az MKP. És azt is tegyük hozzá, hogy ugyan van olyan létsík vagy dimenzió, ahol ezek valóban előrelépésnek számítanak, de valójában csak sokáig meglévő, majd elvett dolgok visszaállításáról van szó (kisiskolák, polgári peres nyelvhasználat), vagy nagyon kicsi és egy normális világban teljesen természetes előrelépésekről (normatív támogatás, vasúti táblák). Eredménynek eredmény, de lehetne jobb is, és az is vitatott, hogy kié. S az egy dolog, hogy Szijjártó nem ejti ki a száján a Híd nevét, de egyrészt még azt sejteti, hogy mindezek elérésében döntő szerepe volt a magyar kormánynak is (azt nem tudjuk, aktív-e vagy passzív). Azt pedig ki is mondja, hogy az MKP szerepe nélkülözhetetlen volt. És itt adja magát a kérdés: Pontosan miben? Mert a polgári peres nyelvhasználat szűkülésének témáját valóban az MKP szúrta ki és tematizálta,-de az ügyet a Híd nem igazán sportszerűen úgy vette el tőle, hogy aztán egy szóra sem méltatta a szerepét - pedig maguktól valószínűleg nem szúrták volna ki Zitnanskáék. Á többi témánál azonban már messze nem egyértelmű, miben áll az MKP nélkülözhetetlensége - igaz, a diskurzushoz hozzájárultak, de operatív szempontból nem tettek és nem is tehettek semmit, nincsenek ugyanis a parlamentben, és panaszleveleik is rendszeresen lepattannak a minisztériumokról. Szóval ezt a nélkülözhetetlenséget érdemes lett volna jobban kitárgyalni, mert az MKP szempontjából valóban érdemes több erőt fektemi annak kommunikációjába, hogyan viaskodnak a szlovák állami szervekkel és intézményekkel a szlovákiai magyarokért. Csakhogy Menyhárt József, az MKP elnöke ahelyett, hogy ezt tette volna, és elmagyarázza, pontosan mire gondolt Szijjártó, inkább bemászott a bokrok közé a pöttyösért, és még mélyebbre rúgta a rekettyésbe. Egy egész Facebook-posztot szentelve a kérdésem kritikájának azt írta, jól szórakozott a felvetésen, megnyitja-e Budapest a kényes témákat. És bár ezeken a hasábokon meglehetősen gyakran bíráljuk a Híd politikusait, mert teljesen elengedték például az állampolgársági ügyet valami „nagyobb jó” érdekében, Menyhártnak elsősorban azzal van problémája, hogy ugyanezt a témát az ügyre néhány éve még kommunikációs felhőkarcolókat építő magyar kormányzatnak is felvetjük, holott a dolgot ők maguk hozzák fel. Mert az MKP elnöke szerint a „hazai magyar kormánypolitikusok” térfelén pattog a labda, rajtuk kell ezt számon kérni. És hogy inkább használjuk ki a magyar-szlovák államközi kapcsolatokat, építsük őket. S bár Menyhártnak részben igaza van - igenis, számon kell kérni a „hazai magyar kormánypolitikusokat” is - de nem veszi észre, hogy ugyanúgy érvel, mint a Híd, amikor eleresztette a kettős állampolgárság témáját a „nagyobb jó” érdekében. És arról is nagyvonalúan elfeledkezik, hogy ezekben az ügyekben igenis a magyar kormány is tud tenni, ha akar - legalábbis Szijjártó ezt mondta. Szóval legközelebb érdemes lenne minden pályán lévő játékosnak betartani a megbeszélt taktikát ahelyett, hogy egyikük-másikuk felelőtlenül elkezd cselezgetni a kapu előtt. FIGYELŐ Horvátország túsza a Balkán Horvátországnak Magyarországon kívül minden szomszédjával határvitája van az 1991-1995-ös délszláv háború óta, ám a nyugatbalkáni országoknak rendezniük kell határvitáikat, mielőtt csatlakoznának az EU-hoz. A történelem megismétlődni látszik - írja a Vecer című szlovén lap. Szlovénia nem csatlakozhatott az EU-hoz, amíg nem rendezte határvitáját Olaszországgal és Horvátországgal. A szlovén csatlakozás 2004- ben megtörtént, de a határvitát lezáró egyezményt végül egyik ország parlamentje sem ratifikálta, és Zágráb 2015-ben kihátrált a döntőbírósági rendezésből is. Emiatt Szlovénia késleltette Horvátország csatlakozását. Az újság szerint sokkal durvább zsarolásra lehet számítani horvát részről Szerbiával, Boszniával és Montenegróval szemben. (MTI)
