Új Szó, 2018. január (71. évfolyam, 1-25. szám)
2018-01-27 / 22. szám
8 I KULTÚRA 2018. január 27. | www.ujszo.com Várva várt albumok 2018-ban Country-pop, újraértelmezett new wave, modem rock, ütős metál, nagy ívű dallamok és apró finomságok Celine Dion még okozhat meglepetést (Képarchívum) JUHÁSZ KATALIN Kasszacsörgető popsztárok, nagy öregek, kultikus zenekarok is rigóta hallgató csodabogarak egyaránt terveznek új albumot idán. A várakozást fokozandó íme egy válogatás az általunk legizgalmasabbnak gondolt, megelőlegezett bizalmunkat ólvező lemezekről. Justin Timberlake Egy szimpatikus pop-ikon, aki mögött tényleges teljesítmény is van, és aki már-már kínosan ügyel a részletekre, esetenként a producerek munkáját is felülbírálva. Man of the Woods címmel jelenik meg új lemeze február 2-án, két nappal a Super Bowl félidejében tervezett fellépése előtt, úgyhogy az időzítés mestere címet is nyugodtan neki adhatjuk. Az első kislemezként piacra dobott Filthy című dal egyszerre okozott elégedettséget és felindulást, ami jó jel, a január 2-án közzétett egyperces szokatlan albumtrailer pedig napokon át téma volt az amerikai sajtóban, ahol az a hír játja, hogy Justin valamelyest a country felé fordult, szülőföldje, Tennessee előtt tisztelegve. Amellett, hogy poncsóra cserélte az öltöny-nyakkendőt, számunkra Pharrell Williams feltűnése a legizgalmasabb ebben a kis videóban, mert ez a név manapság egyszerre szinonimája a minőségnek és atrendiségnek. Franz Ferdinand Ha egy kultikusnak számító, négy tagú zenekar gitárost cserél és kibővül egy billentyűssel, a fanatikus rajongók is szorongva várják az eredményt. A new wave fogalmát újraértelmező skót dance-posztpunk kvartettben ez történt, ráadásul tizenkét évvel ezelőtt voltak a csúcson és 2013 óta nem jelent meg lemezük. Úgyhogy nagyot kell dobniuk a február 9-én megjelenő Always Ascending című ötödik albummal, hogy továbbra is újítóknak tekintse őket a szakma. A producer nem más, mint Philippe Zdar, a francia Cassius duó egyik fele, vagyis az eddigieknél is táncolhatott), fögósabb ritmusokra tippelünk az ügyesen kitalált dallamok mellé, ahogy azt a single-ként kiadott címadó dal is jelzi. Arctic Monkeys Még egy zenekar, amelynek frontemberét Alexnek hívják, és amely 2013 óta nem adott ki új albumot. Bár Alex Tűmért az elmúlt időszakban jobban érdekelte a Miles Kane-nel közösen működtetett The Last Shadow Puppets, azért illedelmesen mindig azt válaszolta az Arctic Monkeys-ra vonatkozó kérdésekre, hogy készülgetnek az új dalok. Az előző, AM cimű lemezzel végre az Egyesült Államokban is befutottak, úgyhogy logikus lenne azt az utat folytatniuk, amelyre a Why'd You Only Call Me When You're High? vagy a Do I Wanna Know című slágerekkel léptek - a rádióbarát, melodikus, lehetőleg „nem túl brit” modem rockzenét. A hatodik Monkeys-albumnak még nincs címe, de Nick O'Malley basszusgitáros már világgá kürtölte a Twitteren, hogy egy titkos helyen dolgoznak rajta, és hogy ha idén sem jön ki, akkor gondban lesznek. Judas Priest A számos búcsúturnén túl lévő, negyven éve töretlen népszerűségnek örvendő metálistenek március 9-re új albumot izzítanak Firepower címmel, amely Rob Halford énekes szerény közlése szerint az eddigi legjobb művük lesz. A lemez munkálatait ismét az a Tom Állom felügyelte, akivel a nyolcvanas években összehozták a British Steel és a Screaming for Vengeance című legendás lemezeket. Andy Sneap is segédkezett a stúdióban, ő a legutóbbi Megadeth, Fear Fectory és Arch Enemy-albumok producere volt. Ebből a párosításból, illetve a Lightning Stike című első single-ből a klasszikus metál és a modem irányzatok jó fajta elegyére következtethetünk. Celine Dion Húsz év telt el a My Heart Will Go On című Titanic-szupersláger óta. Celine Dion életében ezalatt jó és rossz egyaránt történt, de főleg a rosszal kellett megbirkóznia. Egy biztos: ma már nem ő jut eszünkbe elsőként, ha a díva szót halljuk, és a nagyívű popballadák műfaja is sokat változott. Loved Me Back to Life című, öt évvel ezelőtti albumával Celine nem csinált forradalmat, a listákat sem bolygatta meg különösebben. Aztán egy ideig Las Vegasban szórakoztatta á szerencsejátékokban megfáradt középkorú közönséget, ami, ugyebár, sokak szerint a karrier lezárását jelenti az előadók számára. Annál meglepőbb, hogy tavaly augusztusban bejelentette: 2018-ban új albumot dob piacra. A megjelenés őszre tolódott, de ne legyünk türelmetlenek. Celine Dion még okozhat meglepetést, annál is inkább, mivel Sia és Pink is közreműködik ezen a lemezen. Paul McCartney Sir Paul nem híve a nagy felhajtásnak. Egy kedélyes, karácsony előtti internetes kérdezz-felelek alkalmával egy rajongói kérdésre lazán azt válaszolta, hogy épp az utolsó simításokat végzi új albumán, és hogy a munkálatok átcsúsznak ugyan 2018-ra, de idén mindenképp napvilágot lát az anyag. A 75 éves ex- Beatle rendkívül aktív, például szívesen száll be fiatalok közé egy-egy dal erejéig, tavaly pedig végigturnézta a fél világot, épp csak Európát hagyta ki. Ő is 2013-ban jelentkezett utoljára albummal, mint a fentiek közül többen - úgy látszik, ez valami új divat. Az új dalokról csak annyit árult el, hogy van köztük egy Donald Trumpról szóló szerzemény, és hogy a lemez producere végül mégiscsak Greg Kurstin lett, aki Adele albumait csiszolta tökéletesre, és aki azóta annyira elfoglalt, hogy még McCartney-t is évekig váratta. David Byrne Sokan még mindig a legendás Talking Heads fejeként azonosítják őt, pedig a zenekar 1988-ban adta ki utolsó albumát. Byme azóta szólóban, illetve másokkal kollaborálva tevékenykedik - az utóbbi tíz évben például olyanokkal, mint Brian Eno, St. Vincent vagy Fatboy Síim. Saját albumot legutóbb 2004-ben jelentetett meg, úgyhogy az American Utopia címmel március 9-ére időzített anyagot sokan várjuk. Az első fecskeként kiadott Everybody's Coming to My House társszerzője Brian Eno, bár nem tudjuk elképzelni, miben segíthetett a mester Byme-nek, mert jellegzetesen „talkingheads-es” a dallamvezetés és a szöveg is. Talán a hangszerelésben több az elektronika és valamivel kevesebb a rakoncátlan ritmusgitár a szokásosnál, de persze egyetlen dal alapján nem sejthetjük, milyen lesz a teljes album. A 65 éves David Byme azt nyilatkozta a dalszövegekről, hogy jóval optimistábbak, mint korábban, és még a lemez címében sem kell iróniát keresni. A víz érintése című filmet szerzői jogok megsértésével vádolják Atakarítónő (Sally Hawkins) és segítőtársa (Octavia Spencer) (TASR/AP-feivétei) London. Guillermo del Toro 13 Oscar-díjra jelölt A víz órintóse című filmjónek ötlete „nyilvánvalóan" a néhai Paul Zindel Pulitzer-díjas író egy 1969-es darabjából származik - állítja Zindel fia, hagyatékának gondozója. David Zindel, az amerikai színdarabíró fia a The Guardian című brit napilapban annak a véleményének adott hangot, hogy A víz érintésének elkészítéséhez engedély nélkül használták fel Paul Zindel egy darabját, amit ötven éve Let Me Hear You Whisper címmel mutattak be televíziós produkcióként. A film gyártója, a Fox Searchlight közleményében tagadta, hogy a film rendezője és társ-forgatókönyvírója, Guillermo del Toro valaha látta volna Zindel darabját. „Del Toro 25 éves pályafutása alatt tíz játékfilmet forgatott és mindig készséggel elismerte, hogy milyen hatások ihlették” - hangsúlyozta a stúdió hozzátéve, hogy szívesen ülnek le megbeszélni a kérdést a Zindel családdal. Zindel színműve egy kutatólabor takarítónőjéről szól, aki érzelmi kapcsolatba kerül egy fogva tartott delfinnel és megpróbálja megmenteni. „Megdöbbentett minket, hogy egy nagy stúdió elkészíthet egy olyan filmet, amely ennyire nyilvánvalóan az apám egyik művéből származik, anélkül, hogy bárki felismerné ezt és hozzánk fordulna a jogok megszerzéséért” - írta Zindel egy emailben a Guardiannek. A kritikusok körében is elismerést aratott A víz érintése forgatókönyvén del Toro mellett Vanessa Taylor dolgozott. A rendező korábban elmondta, hogy a film ötlete „egy gondnokról szól, aki elrabol egy kétéltű embert egy titkos kormányzati létesítményből” egy Dániel Kraus regényíróval - a film egy producerével - való beszélgetés alatt merült fel. Kraus honlapja szerint a film az általa és Del Toro által kitalált eredeti alapötlet nyomán született. A víz érintésében is egy takarítónő a főszereplő (Sally Hawkins), aki a 60-as években egy baltimore-i laboratóriumban dolgozik, ahol beleszeret egy tengeri teremtménybe, és megkísérli megmenteni. A film kreatív stábja eredeti ötletként tálalta a produkciók és nem tett említést inspirációként Zindel darabjára. A hasonlóságokat Zindel rajongói vetették fel a közösségi médiában, aZ író fi a is ennek nyomán tett lépéseket és állt a nyilvánosság elé. Mindkét történetben egy laboratóriumban éjszakai műszakban dolgozó takarítónő a főszereplő, aki beleszeret egy vízi lénybe, egy titokzatos tudományos kísérlet alanyába. A takarítónők mindkét produkcióban meg akarják menteni a lényt, és szennyestartóban akarják kicsempészni. Hasonlóságot mutat, hogy mindkét takarítónőnek van segítőtársa, a darabban Danielle, Del Toro filmjében Octavia Spencer alakításában Zelda. A The Guardian szerint ugyanakkor jelentős különbségek is vannak a két mű között: Del Toro főhőse, Elisa néma és jelnyelven kommunikál a lénnyel. Újabb eltérés, hogy Elisa meleg barátja is fontos szerepet játszik a filmben. Továbbá másként is végződik a két történet. (MTI)
