Új Szó, 2018. január (71. évfolyam, 1-25. szám)
2018-01-26 / 21. szám
Interjú UJSZO.COM ■ UJSZO(®UJSZO.COM OTTHON az irodalomban Több mint tíz éve ismerem, de már az első találkozásunkkor ugyanígy éreztem, mert olyan nyugalmat árasztó természetességgel, kedvességgel tud fordulni az idegenekhez is, mintha régi ismerősök lennének. Aki szereti az irodalmat, gyakran találkozhat vele, hiszen szinte minden, a hazai magyar irodalmi élethez kapcsolódó eseményhez, rendezvényhez - annak hátterében vagy előterében állva - köze van. Nagy Erikával, a Szlovákiai Magyar írók Társasága titkárával beszélgettünk. A Szlovákiai magyar szép irodalom 2014 antológia bemutatóján íz éve vagy a Szlovákiai Magyar írók Társaságának titkára. Hogyan kerültél erre a posztra? A történet valamivel korábban kezdődött. 2006 áprilisában egyik, a munkaügyi hivatalban dolgozó ismerősöm szólt, hogy az írótársaságba munkaerőt keresnek, és úgy gondolta, megfelelő lennék az állásra. Akkoriban már publikáltam az Új Szóban, a Csallóközben és máshol, tudták rólam, hogy szeretek írni. Nem állítom, hogy tudok írni, de szeretek, szoktam mondani. Ez az ismerősöm biztatott, hogy jelentkezzek az állásra. Épp egy súlyos betegségen voltam túl, hosszabb ideje nem dolgoztam. Úgy gondoltam, elegem van már ebből, szeretnék újra emberek közt lenni. Felhívtam a kapott számon Hodossy Gyulát, akit addig nem ismertem. Megkérdezte, be tudok-e azonnal menni. Mondom, Nyárasdon lakom, de rögtön autóba ülök. Egy óra múlva ott voltam. Milyen volt az első találkozás? Egy nagyon komoly férfi fogadott, fekete öltönyben, nyakkendőben. Fú, gondoltam megszeppenve, mi lesz itt? Aztán kellemesen elbeszélgettünk Hodossy Gyulával. Szóba került, hogy ismerem a kortárs magyar írókat, íráskészségem is van, tisztában vagyok a helyesírással. Gyula azzal búcsúzott, hogy köszönöm, majd jelentkezünk. Á, gondoltam, ezt már sokan mondták, úgyhogy le is tettem az állásról. Soha az életben nem felejtem el: két nappal később épp a síneken mentem át az autómmal, amikor megszólalt a telefon. Hamar fölkaptam, mert láttam, hogy Gyula hív. „Erika, akkor be- kellene jönni." Egy újabb interjúra? „Nem, dolgozni!" Asszisztensként így lett a munkahelyem a Szlovákiai Magyar írók Társasága. Bevallom, amikor beléptem, azzal sem voltam tisztában, hogy mi lesz a feladatom. Akkoriban Hizsnyai Zoli volt a titkár, és tulajdonképpen együtt, egymástól tanultunk, mit is kellene csinálnunk, mert Dunaszerdahelyen teljesen új lappal kezdett az SZMÍT, akkor lett irodája, és ki kellett dolgozni a tevékenységünket, a feladatokat is Két év múlva pedig te lettél a titkár. Hizsnyai Zoli ugyanis megvált tőlünk, s a választmány úgy döntött, vegyem át a helyét, az elnök pedig aláírta. Ettől a perctől fogva igyekszem maximálisan elvégezni mindent, amit ez a poszt kíván. Soha nem állítottam, hogy hibátlanul dolgozom, az évek során azonban nagyon sokat tanultam, és igyekeztem fejleszteni, képezni magam. Könnyen belerázódtál a munkába? Talán az a szerencsém, hogy nem vagyok visszahúzódó típus, inkább barátkozó, így viszonylag hamar megismertem az embereket. Mindig mindenkitől tanultam valamit, mert nyitott füllel és szemmel jártam. Úgy érzem, a tíz év alatt, mióta titkár vagyok, rengeteget fejlődtem. Olyan dolgokat tanultam meg, amelyekről azelőtt fogaliriam nem volt, számos ismeretségre tettem szert, és ezt a munkámban is tudom kamatoztatni. Mi mindennel foglalkozol SZMÍT-titkárként? Mivel nincs mellettem aszszisztens, értelemszerűen minden az én dolgom. Beletartozik például áz előkönyvelés, a pályázatok előkészítése - rengeteg, támogatást igénylő pályázatot nyújtunk be Magyarországon és itthon -, az elszámolások előkészítése. Ha valahová utazunk, vagy kihelyezett helyszínen zajjik egy-egy rendezvényünk, fel kell mérni a terepet, biztosítani a szállást, étkezést. A hagyományos éves rendezvényeink megszervezésében, lebonyolításában szintén részt veszek. Minden évben átadjuk a Tálamon- és a Forbáth-díjat, kiosztjuk az Arany Opus-díjat, felköszöntjük a jubiláns írótársakat, a 65 felettieket közösen Pozsonyban, a^60 éveseket pedig külön-külön. Ehhez időnként további, új programok is kapcsolódnak. Február 18- át a magyar próza napjának jelölték ki Magyarországon, és felkértek bennünket, hogy itt is szervezzünk néhány rendezvényt. Az NKA is megszólította a társaságot, hogy hekapcsolódhatunk az Irodalmi karaván című programsorozatukba. Gyakran tartunk könyvbemutatókat, és egyre több konferenciát, szimpóziumot szervezünk, ezek körül is van sok feladat. Ne feledkezzünk meg az írók, költők számára kiírt irodalmi pályázataitokról sem. A Pegazus és az Arany Opus háttérmunkája valóban időigényes. Minden pályamunkát több példányban elő kell készíteni a bírálóbizottság tagjainak. Olykor előfordul némi kavarodás, de mindig megoldom. Megéri a sok munkát, mert nincs annál izgalmasabb, mint amikor végre feloldjuk a jeligét, és kiderül, ki lett a győztes. NÉVJEGY Dunaszerdahelyen született 1%1-ben. Marketing szakon folytatta tanulmányait. 2008-tól a Szlovákiai Magyar írók Társaságának titkára. Több antológia (Vámbéry Antológia, Szlovákiai magyar szép irodalom) válogató szerkesztője. Önálló kötetei: Zsákutca (AB-ART, 2008), másVilág (Lilium Aurum, 2011), így élem a világom (AB-ART, 2013). Nagy Erika NŐI SZEMMEL 2018. január ■MMMHMHHHMHHHHHHMHMMii Fotók : somogyi tibor és n. e. archívuma
