Új Szó, 2018. január (71. évfolyam, 1-25. szám)
2018-01-26 / 21. szám
8 KULTÚRA 2018. január 26.1 www.ujszo.com Ahol mindenkinek igaza van Három óriásplakát Ebbing határában - Martin McDonagh filmje az emberi lélek kiismerhetetlenségéről JUHÁSZ KATALIN Milyen indulatok szunnyadnak a felszín alatt egy isten háta mögötti amerikai kisvárosban? Kiválthat-e negatív reakciókat az emberekből az anyai kátsógbeesés? Lehet-e egy búcsúlevél vicces? Megváltozhat-e egy rasszista rendőr gondolkodása? Mi szerepelhet egy bérelt hirdetési felületen? Erről szél Martin McDonagh Oscaresélyes drámája. A Három óriásplakát Ebbing határában című, négy Aranyglóbuszt begyűjtő film szereplői pár nappal ezelőtt taroltak a hollywoodi színészcéh díjkiosztóján is, ami az Oscar előtt kifejezetten jó előjel. Annál is inkább, mivel ebben a produkcióban mindenki - a egyjelenetes mellékszereplőket is beleértve - díjat érdemelne. Ritkán látni ilyen precízen kidolgozott, bátor, intelligens, gondolkodásra serkentő filmet, amelyben a beállítások, a világítás, a színészi játék teljes összhangban van a mondanivalóval, és minden egyes jelenet logikusan épül egymásra. A düh, a kétségbeesés és az ezek által gerjesztett agresszió növekedése arra készteti a nézőt, hogy beleképzelje magát a szereplők helyzetébe, azaz ne csak hátradőlve szórakozzon két órán át. Adott egy igazságra, illetve inkább bosszúra szomjazó édesanya (Frances McDormand), akinek a lányát megerőszakolták és megölték, de a rendőrség hét hónapja nem találja a gyilkost. A türelmetlen asszony három óriásplakáton üzen a helyi rendőrfőnöknek (Woody Harrelson), aki közkedvelt figura a városban, és gyógyíthatatlan rákos. Mindenki tudja, hogy pár hónapja van hátra. Ezért a közvélemény (a Továbbra is látható a Testről és lélekről Budapest/Pozsony. Bár Enyedi Ildikó Oscar-díjra jelölt filmje, a Testről és lélekről eddig is tömegeket vonzott a mozikba (több mint 100 ezren látták Magyarországon), a jelölés bejelentése után pedig tovább nőtt az érdeklődés. A budapesti vetítések telt házasak, információink szerint sokan nem jutnak jegyhez. Nálunk Pozsonyban vetítik a filmet O tele a dusi címmel, legközelebb a következő időpontokban és helyszíneken: január 28., 14.00 (Lumiére mozi), február 1., 19.00 (Nostalgia filmklub), február 3., 17.00 (Film Europe mozi), február 6., 18.00 (Artkino Za zrkadlom), február 25., 19.30 (Film Europe mozi) és február 28., 19.00 (Film Europe mozi). A szlovákiai származású Borbély Alexandra főszereplésével készült, több jelentős díjat nyert alkotás nemrég DVD-n is megjelent Magyarországon. A HBO tegnap jelentette be, hogy bár a film amerikai forgalmazója a Netflix, Magyarországon nem náluk, hanem az HBO GO-n debütál az alkotás március 1-jén. (k) jámbor paptól a szadista fogorvosig) az anya ellen fordul, aki konokul ragaszkodik a plakátjaihoz, és ezáltal veszélyes erőszakspirált indít el a városkában. A fordulatos történetből ennél többet nem is árulunk el. Frances McDormand már a pillantásával gyilkolni tud, hát még, ha megszólal. A film közepére időzített éttermi jelenetben például úgy ragad meg egy borosüveget, hogy átvigye a 19 éves szeretőjével vacsorázó exférje asztalához, hogy mindenkiben megfagy a vér. Addig persze történik egy s más, amiből sejtjük, hogy simán fejbe vághatja a férfit az üveggel - a rendező, Martin McDonagh mindent szépen felvezet, indokol, aláhúz, ami az egyéb-FILMKOCKA Három óriásplakát Ebbing határában ■ Eredeti dm: Three Billboards Outside Ebbing, Missouri ■ Szlovák dm: Tri billboardy kúsok za Ebbingom ■ Amerikai-angol dráma, 2017,115 perc ■ Rendező: Martin McDonagh ■ Forgatókönyviró: Martin McDonagh ■ Operatőr Ben Davis ■ Szereplők: Frances McDormand, Woody Harrelson, Sam Rockwell, Abbie Cornish A film előzetesét megnézhetik az ujszo.com-on. (Képarchívum) ként nem túl összetett karakterek jelleméhez hozzátartozik, és amiből későbbi cselekedeteikre következhetünk. Ha mégis másképp alakulnak a dolgok, az nyomatékos jelzés arra nézve, hogy az emberi természet megfejhetetlen, és egészen váratlan ingerek befolyásolhatják döntéseinket. Persze az előzmények is fontosak, például az anya-lány viszony, az anya-fiú viszony (két szereplő esetében is), a kollégák közötti munka- és emberi kapcsolatok, a másság elfogadásának nehézségei, a hatalom kínálta lehetőségek és a velük való (vissza)élés, a hagyományos férfi és női szerepek kifordulása, az ellenség és a szövetséges fogalmának viszonylagossága stb. És persze a város szája, „ami” ez esetben kulcsfontosságú tényező. „A harag még nagyobb haragot szül” - mondja ki ezt a falvédő-közhelyet az egyik szereplő, és rögtön elkezd hangosan töprengni, hol olvasta ezt: egy könyvjelzőn vagy esetleg magában a könyvben? Hát, az a könyv nem lehetett túl eredeti - válaszolja a másik szereplő. Egy pattanásig feszült szituációban hangzik el ez a rövid adok-kapok, amitől abszurd humorral telik meg a jelenet. Sok ilyen szituáció van a filmben, a párbeszédek remekül sikerültek (a forgatókönyvet is Martin McDonagh írta), olyasféle kifinomult humorral van dolgunk, mint annak idején a Fargóban, ahol megismertük Frances McDormandot. ■ A rendező az első fél órában ravasz filmes eszközökkel elhiteti velünk, hogy jól ismerjük a felvázolt archetípusokat, aztán később lépten-nyomon bebizonyítja, hogy mégsem. Mert ezeket a fordulatokat nem tudjuk megjósolni. És nem találunk egyértelműen pozitív hőst sem a filmben, mert senki sem szimplán fekete vagy fehér. Minden néző azzal a szereplővel kezd el szimpatizálni, akit a legközelebb érez magához, akinek igaza) ad. Hogy aztán a végén átértékeljen szinte mindent, mint a bunkó Dixon rendőr, akit Sam Rockwell formál meg zseniálisan. Martin McDonagh nagy lélekbúvár, már ünnepelt színházi rendező és drámaíró korában is a végletek érdekelték, gyakran találkozott nála a filozófia és az alpáriság. Tíz évvel ezelőtt az Erőszakikban (In Bruges) tökélyre vitte ezt a fajta sokkolást, aztán a Hét pszichopata és a Si-cu című filmje kicsit sekélyesebbre sikeredett. Most viszont már biztos kézzel, meggyőzően mutatja, hogy ha a gyűlölet eszkalálódik, bármi megtörténhet - és meg is történik. PENGE Mit súgott Odin Baldur fiilóbe? Neil Gaiman ezúttal a szó szoros értelmében hozott anyagból dolgozott. Az óészaki mitológia történeteit húzta elő, főleg a Prózai Eddából és a Verses Eddából (ennek Mitologikus énekeiből), és újramesélte őket. A könyvnek nemes egyszerűséggel az Északi mitológia címet adta. A témaválasztás nem véletlen. A szerzőtől tudjuk, hogy alapvető gyermekkori olvasmányélmények fűzik a skandináv mitológiához, amely egyúttal a gaimani szöveguniverzum egyik alapvető szegmensét alkotja. Elsősorban a szerző máig (talán) két legjobb műve, a Sandman-sorozat és az Amerikai istenek említhető e tekintetben. Különösen az utóbbi, melynek szálait maga az egykorvolt dicsőséges ász főisten, Odin szövögeti. A soknevü ex-főisten a regényben posztmodem kori, dicsőségen túli státusának megfelelően a Szerda nevet viseli. (Odin nevét ma a hét egyik napjának, a szerdának az elnevezése őrzi a germán nyelvekben.) Ezt a párhuzamot azért említem elsősorban, mert Gaiman mítoszfelfogására világíthat rá. Gaimant elsőrendűen mindig is a mítosz jelenvalósága érdekelte, nem az esetleg kihámozható aktualizált jelentés. Sokkal inkább - loszevi fogalmakkal mondva: a létezés mítoszokban megjelenő intenzitása. Az Északi mitológia igazi tétje tehát az újramesélés gesztusában rejlik. Nem határolódnék el attól az értelmezéstől sem, textuális okoknál fogva, hogy rituális jellegű újrafelmondásról van szó, A történeteknek nem is olvasói, hanem hallgatói vagyunk, akiknek a szöveg állandóan kiszól. Az ismerős mítoszok az elbeszélés ritmusának és nyilvánvalóan a felhasznált részletek megfontolt kiválasztásának következtében új minőséggé állnak össze. Ennek hátterében egy határozottan felrajzolt narratíva áll: az elbeszélés a világ teremtésétől a világ végének (és az új világ kezdetének) nagyszabású víziójáig sodorja a gyanútlan olvasót. Gaiman már a Bevezetőben megjegyzi, hogy a skandináv mitológiát számára a világvége, a ragnarök teszi Jelenvalóvá és érvényessé”. Az Edda nem tette egyértelművé, hogy a ragnarök megtörtént-e már, vagy majd ezután jön, de Gaiman ezt megteszi: az emberek és istenek halála a jövőben, a mi korunk után következik majd be. S érdekes módon, e redukció által válik a szöveg igazán sodróvá, erőssé. Az elbeszélő egy völva (jósnő) hangján festi le, „ honnan fogjuk tudni, hogy az idők vége közeleg”. Hát onnan, hogy „ testvérek harcolnak egymással, apák ölik meg fiaikat. (...) Nővérek esnek el nővéreikkel csatázva, és nézik végig, hogy a gyerekeik is leöldösikegymást. ’’Azthiszem, az elbeszélés jelenideje ez, az emberek kora, a 3. évezred eleje, amikor az istenek alszanak... Az óskandináv panteon legtisztább alakja Baldur, Odin és Frigg fia, maga a jóság és a szépség. Halála, Löki általi meggyilkoltatása maga a színtiszta tragikum. Ezáltal lép rá a világ visszafordíthatatlanul a vég felé vezető útra. De Baldur halála lesz aztán az oka, hogy a ragnarök VI DA GERGELY KRITIKAI ROVATA után egyáltalán visszatérhet, hogy fivérével és az elpusztult Thor fiaival megkezdje egy új világ építését. Máglyára helyezett holttestéhez Odin lép oda, s fülébe titkot súg, melyet soha, senki sem ismerhet meg. Neil Gaiman: Északi mitológia. Fordította: Pék Zoltán. Agave Könyvek, Budapest, 2017. 208 oldal. Értékelés: 9/10 Frances McDormand már a pillantásával gyilkolni tud
