Új Szó, 2018. január (71. évfolyam, 1-25. szám)
2018-01-20 / 16. szám
Nagy Hajnal Csilla tárcája a Szalonban 21. oldal 2018. január 20., szombat, 12. évfolyam, 2. szám A Kelet-Tót Köztársaság avagy a szlovjákkérdés és a magyar külpolitika Rok 9. ■ Eperjes, 7-ho marca 1015. ■ Nr. 10 {{«tnomaierö]-.......... —______ ____________ ' 6 fillére. :j NISI ZISTIVI Politicke a spoleéenske novinki s obrazkami pre vichodnoslovenski i ud. Redakcia: Eptrjcs, Rózsau. 0. Hsmera telefonó t: redftkái 71 Vidavatel’stvo: ■ Kósch Árpád* Fő-utca 59. Na@ero telefonó ritUvatd'stva 16. Chttfat-sacntto •1u I». pcHoeej »parkijai : t OJU. :: Prcdplatna cena na 1915. rok: pre Utxxsku krapno 3 koroni; v\ tci.it hm. Stia&i 5 koroni; do dr ab ich kr« joch S koroni 75 fillére do Ameriki 1 dollar 75 cast! Zima v Galicii. OMe|ic numero novinkoch obtahuje 24 atrani 7 obraikl. Trianon után a magyar kormány olyan módon is megpróbálta megőrizni befolyását a felvidéki területeken, hogy az önmagát a szlováktól megkülönböztető, magyarbarát szlovják mozgalmat támogatta. A szlovják nyelv egyfajta átmenetet képezett a szlovák, a lengyel, a kárpátaljai ruszin és ultrán nyelvek között. E nyelv a történelmi Magyarország Abaúj-Toma, Zemplén, Ung, Szepes és Sáros vármegyéiben volt honos, s a szlováknak volt egyfajta nyelvjárása. A cseh és szlovák nyelvészek a szlovjákot archaikus nyelvként kezelték, amelyet nem érdemes fejleszteni. Talán a ruszin és az ukrán nyelv közötti viszonyt lehetne felhozni mintául „azzal a különbséggel, hogy a századfordulón a magyar kormány is bele akart szólni a szlovák-szlovják nyelvi vitába, saját politikai céljaira felhasználva. A szlovákok ellenezték A szlovják nyelv körüli vita elindítója Jozef Repánszky, a Kassa melletti Enyicke plébánosa volt, aki az 1860-as években elsőként kezdeményezte a helyi nyelvjárás, azaz a szlovják bevezetését a helyi oktatásban. Abrahán Barna történész kutatásai alapján tudjuk, hogy Repánszky arra kérte a magyar Vallás- és Közoktatásügyi Minisztériumot, hogy adjanak ki szlovják népiskolai tankönyveket, mert a tanulók az irodalmi szlovák nyelvűket nem értik. Az 1870-es évek elején így szlovják tankönyvek jelentek meg a helyi és a környékbeli iskolákban. Ugyanekkor a római katolikus hívők számára énekeskönyvek készültek, ezen kívül a római katolikus és az evangélikus papság egy része is e nyelven prédikált parókiáján. A magyar kormány a szlovják nyelv támogatására tett intézkedései azonnal ellenszenvet váltottak ki a szlovákoknál. Jónás Záborsky Sáros megyei szlovák lelkész volt, aki elsőként kimondta, hogy a szlovják mozgalom veszélyes a szlovákságra nézve. Szerinte a magyaroknak korábban az volt a céljuk, „hogy elszakítsanak minket a csehektől, most pedig, hogy minket magunkat daraboljanak százfelé”. Az 1867-1918 közötti időszak a szlovják nyelv aranykora volt, több szlovják nyelvű könyv is megjelent. Érdekes adalék a mozgalom történetében, hogy az USA-ban sok újságot és könyvet adtak ki ebben a nyelvjárásban. Magyarországon önálló lapot i$ indítottak Nasa Zastava (Zászlónk) néven, amelynek első száma 1907. október 27- én látott napvilágot Eperjesen, és 1918-ig adták ki. Főszerkesztője Dessewffy István földbirtokos és politikus, segítője Dvorcak Viktor volt. Dvorcak szlovák származású politikus, Sáros megyei főlevéltáros volt ebben az időben. Trianon után a magyar kormány alkalmazásában állt, fedőneve Szőke Költő volt. Hű testvére a magyar népnek Dessewfly visszaemlékezésében céljukat a következőképpen foglalta össze: ,Az volt a nézetünk, hogy népünk elég érett arra, hogy maga is belássa, hogy boldog, megelégedett jövője csak akkor lehet, ha a magyar népnek hű testvére marad.” A szlovják nyelvet szerinte már nem nyelvjárásnak, hanem önálló nyelvnek kell tekinteni, amely hajlamos a szókölcsönzésekre a környező népek nyelveiből. ,A nyelvnek ezt a szellemét követtük mi is, és gyakran használjuk azokat a magyar szavakat, amelyeket népünk a közbeszédben elfogadott. Ahol ez nem lehet, inkább a lengyelt s esedeg a magyar rutént vesszük segítségül, mint a nyugati tótot. így reméljük, sikerülni fog a keleti tót nyelvet a nyugatitól mindjobban és jobban eltávolítanunk.” A szlovák értelmiségég reakcióját Milan Hodza szlovák politikus, 1908-ban mondott beszéde alapján rekonstruálhatjuk. ,A magyar kormánynak az a célja, hogy a sárosiak olyan törzsnek érezzék magukat, amelynek nincs semmi köze a többi szlovákhoz.” A magyar vezetés szerinte ezzel a szlovák nemzet megosztását akarja elérni, ami ellen védekezni kell. Semmi autonómia A csehszlovák időszak alatt a hatóságok a szlovják újságokat és könyveket betiltották, így csak külföldön jelenhettek meg írások ezen a nyelven. A szlovák, ruszin és szlovják értelmiségiek is követeltek egyfajta autonómiát Csehszlovákiától, de nem kapták meg, mivel nem szolgálta volna a központosító állam céljait. A szlovják értelmiség egy része a magyarokban azért bízott, mivel ők nem voltak szlávok, így náluk függedenebbiil megőrizhették volna nyelvüket ellentétben a csehekkel és a szlovákokkal, ahol a beolvadás veszélye fenyegette őket. Nem elhanyagolgató az a szempont sem, hogy közülük sokan magyar identitással is rendelkeztek. A Kelet-Tót Köztársaság A magyar vezetés a szlovák és szlovják mozgalomban politikai adut látott korábbi területeinek visszaszerzésére. A magyarok arra számítottak, hogy a szlovák autonómista és szlovják mozgalom révén sikerülhet felbomlasztani a Csehszlovák Köztársaságot. A magyarón körök 1918-19 folyamán kétszer is megpróbálták kiaknázni a szlovák és a szlovják regionalizmust, és Magyarország oldalára állítani a felvidéki részeket. A szlovják értelmiségiek vezére, Dvorcak Viktor, 1918-ban Eperjesen megalakította a Keletszlovák Nemzed Tanácsot, mely nem ismerte el a keleti területekre a Csehszlovák állam fennhatóságát. A Keletszlovák Nemzed Tanács nevében azonnali függetlenséget követelt a szlovják nemzet számára. Dvorcak 1918. december 11-én Kassán kikiáltotta a Kelet-Tót Köztársaság létrehozását, aminek elismerését azonnal kérte Magyarországtól. Fennmaradása esetén ez a terület Magyarországon belül saját önkormányzattal és kulturális autonómiával működött volna. Dvorcak egy memorandumot is küldött Jászi Oszkárnak, amiben köztársasága célkitűzéseit ecsetelte. Ebben kifejtette, hogy a szlovjákok fajilag, nyelvileg, kulturálisan és földrajzilag is teljesen fuggedenek a szlovákoktól. A magyar kormány azonban nem ismerte el önállóságukat. Dvorcak a csehszlovák csapatok közeledtére Kassáról Magyarországra menekült. A keleti vidék második csadakozási kísérletére Magyarországhoz 1919. június 16-án nyílt újabb alkalom, amikor a magyar Vörös Hadsereg árnyékában kikiáltották a Szlovák Tanácsköztársaságot. E)vorcak nem szimpatizált a Vörös Hadsereggel, ezért Lengyelországba menekült, majd csak a rend helyreállása után ment vissza Budapestre. Dvorcak javaslata ezután az volt, hogy politikai szervezőmunkával és érzelmileg hassanak a szlovák népre. Ezt úgy képzelte, hogy pozitív érveléssel megvilágítja előttük a Magyarországhoz való csadakozás fontosságát. A szlovják ügy propagálását Dvorcak az 1920-30-as években emigrációból folytatta. Az 1938 és 1940 közti időszakban a magyar kormány lehetőséget látott arra, hogy Szlovákiával szembeni céljai elérése érdekében továbbra is támogassa a szlovják törekvéseket. Dvorcak Viktor arra kapott megbízást, hogy előkészítse a „szlovják mozgalmat”. Dvorcak kezdetben a szlovák és a magyarországi területeken kb. 370 ezer embert kívánt megnyerni a mozgalomnak, amelyet később e területekről kiindulva bővíteni kívánt. A magyaro-szlovják típus Elképzelése szerint a mozgalom propagandaanyagait a magyar titkosszolgálat és a határőrizeti szervek segítségével csempésznék át a határon, és a szlovákiai községekben terjesztenék. A szlovják mozgalom titkos célja az volt, „hogy átitassa a szlovják népet azzal a tudattal, hogy annyi benne a magyar vér, mint a szláv vér, hogy a magyarnak a legközelebbi, ugyan más nyelven beszélő testvére. Ily módon teremtenők ki az úgynevezett magyaro-szlovják típust, amelynek meggyőződésévé válnék, hogy ha más nyelven beszél is, van annyira magyar, mint a csongrádi magyar. Elszakíthatatlan kötelékkel fűzzük így a szlovjákot a magyarhoz. (...) nem fog ellenállni a magyarosításnak, s idővel beolvad a magyar etnosba. (...) A tót nem egyéb, mint a magyarnak olyan tájfajtája, amelyik tót nyelven beszél, s egész összességében több ősszláv vér van benne, mint a magyarban. Egyéb népi tulajdonságaiban azonban a tót tájak népe közelebb áll a szomszédos magyar falvak népéhez, mint más tót tájak népéhez, vagy mint a magyarok különböző tájtípusai egymáshoz. A szlovákok a cseheknek csak nyelvrokonai, de nem nép- és vérrokonai. Ezzel szemben a magyarokkal ugyan nem nyelvrokonok, de nép- és vérrokonok.” Az irodalmi szlovák nyelvtől való eltérés hangsúlyozása a szlovják mozgalomban a későbbiek folyamán is fontos maradt. Kászonyi Ferenc magyar egyetemi tanár, hogy Dvorcak mozgalmának céljait tudományosan is megerősítse, a kö-A magyarok arra számítottak, hogy a szlovák autonómista és szlovják mozgalom révén sikerülhet felbomlasztani a Csehszlovák Köztársaságot.
