Új Szó, 2018. január (71. évfolyam, 1-25. szám)

2018-01-15 / 11. szám

14| SPORT 2018, január 15. | www.ujszo.com „A 13,10 a következő álomhatár" BŐD TITAN ILLA Magyar sprinter soha nem állhatott még világbajnoki dobogón, ám a gátfutó Baji Balázsnak tavaly sikerült a bravúr: 110 méteren bronzérmes lett. De nemcsak ezért marad emlékezetes számára a múlt év: állatorvosként túl van az első sikeres műtétjén. Élsportról és gyógyításról is beszélgettünk vele Budapesten, miután átvette az év legjobb férfi sportolójának járó díjat. Tudja, hogy mikor volt utoljára atléta az év sportolója? Igen, a gála délelőttjén utánanéz­tem, hogy 2003-ban Annus Adrián vehette át ezt a kitüntetést. De előt­te sem sok atléta kapta meg ezt az elismerést, többek között Németh Miklós, Zsivótzky Gyula, Németh Angéla, tehát fantasztikus sport­emberek közé kerültem, akik túl­mutatnak a sportágukon, és halha­tatlanná váltak. Nagy megtisztelte­tés, hogy közöttük lehetek. Nagyszerű évet zárt, 2017-ben bronzérmes lett a vb-n, és meg­nyerte az Universiadét. Gyakran eszembe jut a vb-döntő, és nagyon j ólesik visszagondolni rá. Annak is örülök, hogy utána az Universiadét is elvállaltam, hiszen nagyon közel volt a világbajnok­sághoz, feszített tempóban kellett rajthoz állni. Nagyon örülök, hogy ezt az utolsó alkalmat kihasznál­tam, amíg még egyetemistaként versenyezhettem, főleg így, hogy győzni is sikerült. Az is olyan pil­lanat volt, amire mindig jó vissza­gondolni. Az év sportolój a díj kötelez. Nem fél az elvárásoktól? Tudom, hogy példát kell mutat­nom, de bízom benne, hogy meg tu­dok ennek felelni. Milyen gyakran idézik fel ön­nek a szurkolók, sportolótársak a vb-bronzérmét? Lépten-nyomon végigkísér ez a pillanat, és abszolút meghatározza a mindennapjaimat. De én ezt egyál-Baji Balázs fantasztikus évet zárt talán nem bánom, mindig szívesen gondolok vissza rá. Mik a tervei 2018-ra? Szeretném folytatni azt a mun­kát, amit elkezdtem, és bízom ben­ne, hogy tudom tartani azt a szintet, ahová tavaly eljutottam. Ha ez így lesz, akkor várhatnak még rám ha­sonló sikerek. Az fizikai képtelen­ség, hogy még egyszer ennyi min­den történjen egy évben, de vannak még hátra olyan feladatok, amelye­ket meg szeretnék oldani. Az Év sportolója-díj ehhez csak még na­gyobb motivációt jelent. Hamaro­san kezdődik a fedett pályás sze­(Somogyi Tibor felvétele) zon, ott szeretnék minél jobb ered­ményt elérni, aztán folytatom a fel­készülést a szabadtérre, és az Európa-bajnokságon is jól szeret­nék szerepelni. Tavaly többször is sikerült megjavítania az egyéni legjobbját, ami egyben országos csúcs. Mi az álomidő, amit célul tűzött ki maga elé? A 13,15 másodperc már eleve álomidő volt számomra, nagy örö­möt jelentett, hogy áttörtem a 13,20- as határt. A következő ilyen határ ta­­lána 13,10-es eredmény lenne. Hogy ez idén fog-e megtörténni, vagy ké­sőbb, majd kiderül, ehhez még sokat kell fejlődnöm, de tavaly elhittem, hogy ez is lehetséges. Egy sikeres versenyben mekko­ra része van a fizikális, illetve a mentális felkészülésnek? Nehéz kiemelni, hogy melyik a fontosabb, ennek a két dolognak harmóniában kell lennie. Minden­nek a helyén kell lenni. Hiába a tö­kéletes fizikai felkészültség, ha az­tán az ember hibázik a gátak fölött. Tavaly szerezte meg állatorvosi diplomáját. Mennyire volt speci­fikus helyzet egyetemistaként versenyezni? Nem volt egyszerű, sok helyen kellett helytállni, sok kitartást igénylő és kompromisszumokkal teli szituációt kellett megoldani. Én vi­szont mindig arra törekszem, hogy a sport mellett legyen más is, ami mentálisan lefoglal, és másképpen motivál, mint a sport. Ezért is gya­korlom az állatorvosi hivatást ma is az élsport mellett. Ebben is a kihí­vást láttam, azt, hogy ezzel több és jobb lehetek a jövőben. A páciensek gazdái mennyire vannak tisztában azzal, hogy a vi­lág egyik leggyorsabb embere ke­zeli a kutyájukat, cicájukat? Nem mindig tudják, de persze sokszor felismernek, és gratulálnak. Én viszont ilyen szituációkban a kis betegre figyelek, állatorvosként va­gyok jelen. Nem tagadom meg a sportolói énemet sem, de egészen más a fókusz. Sok kisgyerek álmodozik az ál­latorvosi pályáról, és szintén so­kan ábrándoznak nagy sportsike­rekről. Mondhatjuk, hogy tökéle­tesen teljesítette a gyerekkori ál­mait? Igen, két szuper dolgot sikerült el­érnem. Nagyon boldog vagyok, hogy fiatalkoromban meghoztam azt a döntést, hogy elindultam az állat­orvosi pályán, de a sportot sem hagytam abba, és kitartottam a ne­héz pillanatokban. Mi a kedvenc állata? A munkánk során kutyákkal és macskákkal találkozunk, az ő sebé­szeti ellátásukat biztosítjuk az Állat-Baji Balázs 2017-eséve ► februárban lediplomázott azÁllatorvosi Egyetemen ► 60 méteren egy hét alatt kétszer is országos csúcsot futott, előbb 7,54- et, aztán7,53-at ► a márciusi fedett pályás Eb-n a selejtezőben kiug­rottá rajtnál, ezért kizárták ► 110 méteren június elején Prágában (13,24), június végén Ostravában (13,23), júliusban pedig Székesfehérváron javította meg az országos csúcsot (13,15) ► az augusztusi londoni világbajnokságon 13,28- as idővel harmadik lett 110 méter gáton ► augusztus végén a Tajpejben rendezett Universiadén 13,35-ös időeredménnyel aranyérmet szerzett ► egész éves teljesít­ményéért a sportújságírók az év sportolójának választották orvosi Egyetemen. Nincs kimondot­tan kedvenc állatom, de a kutyák kö­zül az agár tetszik, és ha egyszer úgy alakul, akkor lesz egy saját agaram. Tudna mesélni valami jó kis sztorit, amikor sikerült megmen­tenie egy állatot? Ilyen történet még nincs sok, mert még kezdő vagyok, sokat kell tanul­nom, gyakorolok, próbálok minél több mindent elsajátítani a szakmá­ból. Egy sikeres műtéten vagyok túl, amelyet egy kollégámmal, Dr. Se­­besztha Bencével végeztünk. A ta­pasztalt kollégák mind távol voltak, és nekünk kellett megoldani egy sürgős műtétet, egy veseeltávolítást. Nem könnyen, de sikerült, és a ku­­tyus azóta is jól van. Lékai: „Nem eshetünk szét csapatként ennyire” Varasd. A magyar válogatott 32:25-re kikapott az olimpiai címvédő Dánia csapatától a horvátországi férfikézilabda Eurépa-bajnokság csoportkörének első fordulójában. Ma (18.15) az Eb-ezüstérmes spanyolokkal játszanak a magyarok. A magyar csapat bátran játszva többször is vezetett, és a második félidő elejéig, 16:16-os állásig mél­tó ellenfele volt az olimpiai bajnok­nak. Utána viszont nagyon vissza­estek a magyarok, tíz perc alatt csak egyszer voltak eredményesek, és hiába küzdöttek változatlanul, eb­ben a periódusban eldőlt a meccs. Ljubomir Vranjes szövetségi kapi­tány már 14 perccel a vége előtt ki­kérte utolsó idejét is, hogy együtte­se elkerülje a súlyos vereséget, és ez végül sikerült is. Lékai Máté, a magyar válogatott irányítója szerint csapatként nem szabad annyira szétesniük, ahogyan azt a második félidőben történt. „A szoros első félidő után a másodikat is jól kezdtük, feljöttünk döntetlen­re, de utána érthetetlen hibákat vé­tettünk, legfőképpen én. Azután még a védekezésünk is szétesett, mindenből gólt kaptunk, mi viszont nem tudtunk betalálni, kiállításokat kaptunk - elemezte a dánok elleni találkozót Lékai. - Nem eshetünk szét csapatként ennyire. Hatvan percből áll egy meccs, tehát hiába nézzük az első negyvenet, inkább az utolsó húszról kell beszélni, mert az nem történhet meg még egyszer, ami akkor.” Lékai úgy fogalmazott, a dánok voltak a meccs esélyesei, de az első negyven perc alapján szorosabb le­hetett volna a végeredmény. Hozzáfűzte, elemezni fogják a tör­ténteket, Ljubomir Vranjes szövet­ségi kapitány is elmondja majd a ta­nulságokat, a játékosok is megbe­szélik egymás között a tapasztala­taikat, és készülnek a spanyolok el­leni mérkőzésre, akik az első meccsükön fölényesen verték a cseheket. „A dánok is küszködtek, min­dennel megpróbálkoztak, de a vé­gén már bármilyen figurát játszot­tak, minden összejött nekik. Most kell megmutatnunk, mennyire va­gyunk csapat, össze tudunk-e állni és felpörögni egy ilyen vereség után” - mondta Lékai, aki öt gólig jutott. „Nem így készültünk, nem ezt szerettük volna, de a bizonytalan támadásaink miatt szétesett a vé­delmünk is. Jól küzdöttünk, bár ta­lán a végeredmény nem ezt mutat­ja” - mondta Lékai veszprémi csa­pattársa, Ancsin Gábor. Leszögez­te, muszáj kritikusnak lenniük ön­magukkal szemben, és ő is megem­lítette, hogy most kell igazán összeállniuk, és megmutatniuk, hogy igazi csapatot alkotnak. „Ké­pesek vagyunk rá! Semmi nem dőlt el, de a spanyol csapat hasonló erősségű, mint a dán” - vélekedett Ancsin. Ljubomir Vranjes szövetségi ka­pitány némileg pozitívabban érté­kelt, ugyanis emlékeztetett, hogy negyven percen keresztül jól játszott a csapat, azzal az időszakkal kimon­dottan elégedett: „A dánok rendkívül nagy nyomást gyakoroltak ránk, amivel meggyűlt a bajunk. Nagy­szerűjátékosaik vannak, akik ezúttal is gyorsan kézilabdáztak, és sajnos nem tudtuk tartani őket. A fiatal já­tékosaink jól teljesítettek, és a töb­biek is a lehető legtöbbet kihozták magukból, de tudom, hogy képesek még ennél is jobban játszani.” A svéd edző kiemelte, hogy a han­gulat csodálatos volt, a fantasztikus szurkolók sokat segítettek a csapat­nak. A magyar válogatott szerdán Csehország ellen zárja a csoport­kört, a csoportból az első három he­lyezettjut a középdöntőbe. (MTI) Mikler Roland nem unatkozott (MTI)

Next

/
Oldalképek
Tartalom