Új Szó, 2018. január (71. évfolyam, 1-25. szám)

2018-01-13 / 10. szám

[16 SZALON ■ 2018. JANUAR 13. www.ujszo.com 1990. január 13 Václav Havel a Nap szerkesztőségében Lörincz János felvétele Közvetlenül a sajtóértekezlet után köz­­társasági elnökünk a Nyilvánosság az Erőszak Ellen és a Független Magyar Kezdeményezés képviselőivel váltott né­hány szót. Ellátogatott a Verejnost es a Nap független lapok szerkesztőségeibe. A Nap szerkesztőségében az egyik kér­désre válaszolva elmondta, hogy a gyen­géd forradalom alatt egymáshoz közel került a szlovák és a magyar nemzet, s ő bízik abban, hogy a szlovákiai magya­rok a szlovákokkal együtt védelmezik és fejlesztik a demokráciát. A két nemzet közötti konfliktusok megoldását illetően csak a kölcsönös figyelmet, toleranciát tartja célravezetőnek. (d'n) Az épUlO létben tevő párkányi cellulóz- és papírgyárban máit év végén kezdték meg a gé­pek szerelését. Az ül vegyipart kombinátban a lövőben évente 65 ezer erdei köbméter fát, 67 ezer tonna hulladék papírt és sok ezer tonna rongyot, aszfaltot, homokot, stb. dolgoznak lel. A kombinát már ez Idén mintegy 1400 dolgozónak biztosit munkát. Képünkön az ál párká­nyt üzem épületet. (Koloman Clch lelv. — CTKJ ÍGY irtunk mi A HÉT SZEMÉLYISÉGE Mihai Tudósé A román miniszterelnök alaposan felkavarta a kedélyeket, amikor a héten kijelentette: ha a székelyföldi intézményekre kiteszik a székely zászlót, azok is lógni fognak, akik kitették. Tudósé azt követően mondta ezt, hogy a romániai magyar pártok köz­zétették közös autonómiaelképzeléseiket. A kormányfő azt is hangsúlyozta, Romániában szó sem lehet semmiféle autonómi­áról. Kijelentései nagy felháborodást keltettek úgy a romániai magyar, mint a magyarországi politikusok körében. Budapest elfogadhatadannak nevezte szavait, és bocsánatkérésre szólította fel Románia miniszterelnökét, (ú) i'rrffffá'ffffffí’ffffffffff ÉÉi W ^ ^y ^ jjyy W W W ^y ^y ^y ^y ^y ^y A HÉT ESEMENYE Az év eleje a megbékélés szellemében zajlott, legalábbis a legfőbb közjogi méltóságok beszédeit illetően. Mind Kiska elnök, mind pedig Robert Fico kormányfő kerülte a tá­madó hangnemet, ám a béke nem tartott sokáig. Rögtön az új év első napjaiban Kiska maffiaállamnak nevezte Szlovákiát, s azt is megszellőz­tette, hogy további támadások készülnek ellene. És így is lett: a belügyminiszter válaszkép­pen a Mexikóból összehányva visszatérő kormánygépről szóló sztorival állt elő. Az egész történetben az a szomorú, hogy Kiska is csak politikus - nem tökéletes, és nem is áll kritikán felül. Akinek más elképzelése van az ' államfőről, az szavazzon másra a választásokon. Am Kalinák és csapata azzal vezeti le a dühét, hogy Kiskát támadja, ahelyett, hogy például sokkal hatékonyabban lépne fel a szélsőségesek ellen, akik az elbukott megyei választások után új érőre kaptak. Könnyen kiszámolták ugyan­is, hogy jóllehet megyefőnök­­jelöltjeik nem nyertek, ered­ményük korántsem nevezhető buktának. Több mint 105 ezer választó szavazott rájuk, ami a 30%-os részvétel mellett egyáltalán nem kevés. Ha ezt kivetítenénk a parlamenti vá­lasztásokra, 60%-os részvétel mellett jó eséllyel ismételnék meg a 2016-os eredményt. Ráadásul idén önkormányzati választások is lesznek, ami rendkívül fontos „fórum” a párt és jelöltjei számára. Egy olyan állam, amely mind­ezek ellenére Kiskát kezeli ellenségként, s nem látja a va­lódi veszélyeket, végső soron veszélyes saját állampolgárai számára. Hasonlóan érdekes lesz figyel­ni, miként alakul a volt SIS- ügynök Eubos Kosík ügye. Az egykori titkos ügynök Maliból beszélt ifj. Michal Kovác elrablásáról, s saját részvételé­ről az akcióban. Az általa leírt részletek visszataszító tanúsá­got adnak arról, hogyan uralta el a maffia Meciar idején az államot, s képviselői hogyan épültek be az állami struktú­rákba. Csak az a kérdés, vajon ez a trend nem folytatódik-e máig? MÁRIUS KOPCSAY a SME publicistája Qí itája JBHKi A hét legfontosabb magyar híre, hogy kitűzte a 2018-as parlamenti választások napját Ader János: április 8-án szavazhatnak a magyarok egy fordulóban. A listás voksolá­son részt vehetnek a határon túli kettős állampolgárok is, kiket ismét megkóstolt Gyur­­csány Ferenc, hogy kampány­témává tegye joguk elvételét: a volt kormányfő a nemzet­társi szolidaritással szem­ben a kicsinyes irigységre, egzisztenciális ellenszenvekre próbál támogatást építeni. A csata előtti belpolitikai tájképet szemlélve változat­lanul ellenzéki, pontosabban kaviárbaloldali tanácstalansá­got látni, ez a közvélemény­kutatási adatok mellett azért is érthető, mert többeknek paradoxont kell feloldaniuk: nem lehet ugyanis egyszerre törekedni az egyéni jelöltállí­tások koordinálásával az Or­­bán-rezsim leváltására, ha azt ugyanakkor évek óta leváltha­­tatlan diktatúrának kiáltották ki. A választások tétjének ma a Fidesz-kétharmad látszik, ám az új rendszerben az egyéni körzetek szövetségkö­tései nagyon felboríthatják a jelenlegi papírformát. Tét az is, mi lesz ellenzékben a régi liberális színezetű baloldallal a kihívó LMP-vel és az átfazo­­nírozott Jobbikkal szemben, kihullanak-e elkorhadt erők a törvényhozásból, Orbán Viktor megosztó érdekeit gyengítve. Kérdéses még a kampány nyerő témája, vagyis hogyan küzd meg a választók fejében a migráci­óval szembeni nemzetvédő kormány képe ugyanazon korrupt hatalom ábrázolásával. Rohanunk a fölkeforradalom­­ba, így vagy úgy. * * * A hét legérdekesebb nem­zetközi fejleménye a német nagykoalíció újratöltése, avagy összenő, ami összetar­tozik: a CDU/CSU elkezdi a kormányzási tárgyalásokat lassan örök partnerével, a nagykoalíciót súlyos veresége után kizáró SPD-vel. A szocdemek számára azonban a fásult hatalom is erősebb vonzerővel bír, mint a bal­oldal verejtékes újraépítése. Orbán Viktor szomorú.

Next

/
Oldalképek
Tartalom