Új Szó, 2018. január (71. évfolyam, 1-25. szám)
2018-01-13 / 10. szám
www.ujszo.com PRESSZÓ ■ 2018. JANUAR 13. SZABADULÓMŰVÉSZEK 13 F el, a budai Várba, a Dísz térre menjen, aki képzeletben találkozni akar Harry Houdinivel, a Weisz Erikként 1874-ben Budapesten született világhírű magyar szabadulómesterrel. Ott található ugyanis a róla elnevezett múzeum, amelyet az ugyancsak világszerte ismert, édesanyja révén magyar, édesapja oldaláról olasz szabadulóművész, David Merlini alapított. „Nem magamnak hoztam létre az emlékházat - mondja a művész, aki rögtön az első itthoni produkciójával hatalmas sikert aratott. Egy lángoló kötélről fejjel lefelé lógva 90 másodperc alatt szabadította ki magát a kényszerzubbonyból. Azóta jégtömbbe fagyasztana magát a Dózsa György úton, betonkockában merült el a Dunában, és több más, óriási precizitással előkészített, veszélyes számával szerzett hímevet szerte a világban. - Azért is ülünk itt, ebben a kis hátsó irodában, mert semmiféle felületet nem szeretnék elfoglalni a múzeumból. A házi színpadunkon tíz tehetséges fiatal bűvész szórakoztatja az ide látogatókat, és a tárlatvezető sem én vagyok. Nem szeremék abból a reflektorfényből egy kicsit sem elvenni, ami nem engem illet. Én létrehozó vagyok, végrehajtó, aki szívügyének tartja, hogy megvásárolja, összegyűjtse és kiállítsa Houdini fellelhető személyes tárgyait, egykori produkcióinak kellékeit. Ez az én privát passzióm, de kötelességem is, hiszen sok mindent kaptam ettől a szakmától, s ezáltal a kreátorától, Houdinitól is. Nekem itt az a legnagyobb boldogságom, hogy amióta ez a birodalom létrejött és működik, az ország legtehetségesebb bűvészeit vonultatja fel, s alig több mint egy évvel azután, hogy a ház megnyílt, Budapest 11. legkedveltebb múzeuma lett. Hozzáteszem: semmiféle állami támogatást nem kértem, s minden bizonnyal nem is kaptam volna, tehát teljes egészében az én megszállottságom, hivatástudatom eredménye. Az itthoniak és a külföldiek egyaránt szeretik, s már az Amerikai Bűvészek Szövetsége és a Nemzetközi Bűvész Szövetség is akkreditált bennünket. Királyok, miniszterek, hollywoodi sztárok is ellátogatnak ide, nemrég járt itt Houdini legközelebbi leszármazottja is.” Harry Houdini négyéves koráig élt Budapesten, akkor vitték magukkal a szülei Amerikába. Távozásuk körülményeit mind a mai napig homály fedi. Diplomatikusan fogalmazva: a jobb élet reményében hagyták el az országot. Houdini sosem reklámozta magyarságát. Ennek szintén több oka lehet. Szegény zsidó bevándorlóként nehéz éveket élhetett meg a család. Az Amerikai Bűvészek Szövetsége, amelynek Houdini volt az elnöke, a mester halála után többféle kutatást végzett, s az ebből született dokumentumok egyike szerint Harry Houdini valóban Budapesten született Weisz Erikként. A várbeli emlékhely nemcsak eredeti Houdini-tárgyakkal büszkélkedhet. Félóránként új bűvészműsor szórakoztatja a közönséget. David Merlini szerint nagyon kevés olyan hely van a világon, ahol bűvészek fix munkát kapnak, s egyben megemlékeznek egy ilyen nagy kaliberű művészről. „Nekem az egyik életcélom volt ez a múzeum, hiszen a Houdinibrand annyira erős, patinás márka, hogy még ma is fényesen ragyog. Amerikában két nyilvános Houdini Múzeum található. Az egyiket egy bűvészcsalád hozta létre a samutatvány is bekerült a filmbe, Adrian Brodyval sokat foglalkoztam, hogy minden jelenetben hiteles legyen. Sokat jártam vele uszodába is, hogy megtanítsam neki, hogyan kell visszatartani a levegőt, hogyan kell végrehajtani bizonyos mutatványokat. Meg is csinálta mindegyiket. Lógott fejjel lefelé, ott volt a tartályban, mindent bevállalt, nem volt kaszkadőr, aki beállt volna a helyébe. Oscar-díjas színész, szabad gondolkodású New York-i fiú, aki gyerekkorában sokat bűvészkedett.” A Houdini ház legutóbbi látogatói közül Ryan Goslingot és féleségét, Éva Mendest említi meg David Merlini. „Itt ünnepelték a születésnapjukat. Zárás után, egész estére kölcsönkapták a házat. Rendeltem nekik pár üveg pezsgőt, volt catering, őr állt az ajtó előtt, bűvészműsort is láthattak két kitűnő művésszel, ők pedig élvezték is mindezt. Végig nagyon közvetlenül viselkedtek. Nagyon szerették ezt a kis ékszerdobozt. Ezzel mindenki így van, aki ide látogat. A mottónk az, hogy akár tízen, akár húszán, akár negyvenen jönnek, ugyanazt a minőséget kell hogy kapják Számomra az a fontos, hogy megismerjék Houdini életét, gazdagodjanak vizuálisan, s szórakozzanak, engedjék el magukat. Ha hírességek jönnek, az mindig hízelgő, mert növelik a ház hírnevét, a promóció pedig nagyon fontos, megfizethetetlen, de a célunk az, hogy mindenki jó szájízzel, elégedetten, feldobódva távozzon. Tavaly tizennyolcezer látogatónk volt. A múzeumok éjszakáján is több ezren jöttek el.” Ahhoz, hogy további kincseket szerezzen meg, David Merlininek folyamatosan kövemie kell az amerikai aukciókat. Amíg nem kerül képbe valamilyen új tárgy, nyugodtan alszik Ám attól a perctől fogva, hogy értesül róla: előkerült és árverés tárgya lesz valami, vége a nyugalmának Meg kell tudnia, igazi-e a tárgy, ki fogja hitelesíteni, hogyan szerezhető meg, még mielőtt másvalaki tudomást szerez róla, és hogyan hozathatja Budapestre. „Húsz éven át azzal kerestem pénzt, hogy szó szerint veszélyben voltam. Ahhoz képest ez az élet most egy kellemesebb játék. Nincs nagy tétje. Ha sikerül megszereznem a tárgyat, az enyém lesz, ha nem, akkor másé. Semmi nem történik. Nem azon múlik, hogy megfulladok-e, hogy holnaptól enyém a kiszemelt relikvia, vagy nem. A múzeumnak az is fontos, hogy én jól érezzem magam. Biztos tudnék olyat mutatni, amiben örömömet lelném, hiszen apró dolgokkal is lehet csodát művelni, de mint említettem, ez a hely nem rólam szól. Milánóban léptem fel nemrég egy Houdini-show vendégeként, aztán Londonban egy televíziós szórakoztató műsorban, és Amerikában is volt fellépésem. Azt szoktam mondani, ha meztelenül dobnának le a sivatagba, és semmi nincs nálam, akkor is tudnék egyórás műsort adni. Eltemetnének a homokban, háromszor kicsavarnám a kezem, nem veszek levegőt huszonöt percig, a trükk maga a testem. Ott a titok. Állandóan azon agyalok, mi legyen a következő lépés. Nem akarok már sem időt, sem energiát fecsérelni olyan produkcióra, ami személyesen nem érdekel. Kitaláltam már, hogy mivel folytatom. Úgy szeretném megvalósítani, ahogy megálmodtam. Semmi nem hajt. Majd ha kész lesz, bemutatom. Csak nem itthon.” Szabó G. László ját otthonában, a másik, a kisebb New Yorkban van, egy felhőkarcoló harmincadik emeletén levő bűvészboltban. A harmadik nem látogatható, mert privát. David Copperfieldé Nevadában. Az majdnem tízszer akkora, mint az enyém, hiszen az ő anyagi lehetőségei is jóval nagyobbak. Számtalanszor előfordult egy aukción, hogy miközben mindketten telefonon licitáltunk egy-egy tárgyra, én egy perc alatt kiestem a pixisből, mert olyan magasra szöknek az árak. Volt például egy tejeskannás produkciója Houdininek Amikor bezárták őt a vízzel teli kannába, beletették egy nagyobb faládába, és annak a fedelét is lezárták És jött a prospektus, hogy ezt a faládát árverezik. Nyolcezer dollárról indult az összeg, s mivel hozzászámítottam a tíz százalék prémiumot az aukciós háznak, továbbá a postaköltséget, a különböző illetékeket, a végén a duplájára ugrott az összeg. De nem ez a lényeg. Harminc másodperc alatt húszezer dollárra ment fel a láda ára, végül nyolcvanegyezerért vitte el David Copperfield. Biztosan nagyon jól mutatott volna a múzeumomban, de ő talán még jobban tud vigyázni rá. Vannak persze még nagyobb halak, akik tehetősebbek anyagi szempontból. Sok tárgyat szerencsére még az előtt meg tudtam venni, hogy aukcióra kerültek volna, így nemegyszer megelőzhettem Copperfieldet. Ide tudtam hozni Budapestre néhány olyan dolgot, amelyek komoly szerepet játszottak Houdini pályafutásában.” A szívügy, a szenvedély nem olcsó mulatság. David Merlini anyagilag rengeteget áldoz a kiállítás anyagára. „Nehéz meghatározni, mennyit gondolkozom összegekben, mert költöttem ez idáig a tárgyakra, a abba bele is őrülnék Ezek a tárgyak múzeumra - mondja a projekt mo- egyébként sem veszítenek az értétorja. - De azt is, hogy én meny- kükből. Vannak bilincsek, amelyek nyit kaptam már Houdinitől. Nem 2004-ben tízezer dollárt értek. Ma már valószínűleg negyvenöt ezerért is eladhatnám őket. Egy komolyabb autó ára ez. Nemrég kaptam egy fantasztikus könyvet, amelyet ő maga írt és dedikált egy híres angol költőnek Amíg van hely a múzeumban, és ha tudunk majd terjeszkedni, gondolkodás nélkül megszerzek minden újabb tárgyat. Egy gyűjtemény akkor képvisel igazán komoly értéket, ha minél több darabból áll, és minél impozánsabb. A család bibliáját például tavaly vettem meg, benne Weisz Erik aláírással. Zsidó család és biblia. Ez is nagyon érdekes, hiszen óriási könyvtáruk volt, és rabbiként más vallások is érdekelték a papát. Küldetés és felelősség, hogy a múzeumot életben tartsam, és folyamatosan gyarapítsam a gyűjteményt. Nagyon sokan költenek tengerparti házra, luxusautóra, elegáns jachtra, én erre.” Az írásos dokumentumok, eredeti eszközözök, például egy masszív bokabilincs vagy egy helycserés láda mellett látható a múzeumban egy nőfurészelő láda is, amely az Adrian Brody főszereplésével Budapesten forgatott 2014-es Houdini-film díszleteként szolgált. Az amerikai produkcióban David Merlini szakfelügyelőként dolgozott, s mint meséli, már jóval a forgatás előtt, Hollywoodban eldőlt, hogy őt kérik fel a film szaktanácsadójának „Megsúgták, hogy eredetileg David Copperfield volt a jelölt, csak aztán vagy sokat kért, vagy nem ért rá. A következő választott egy idős úr volt, aki hosszú éveken át Copperfield főmérnökeként dolgozott, s nekem ő nagyon jó barátom. Ő ajánlott be engem a stúdiónak, s én boldog voltam, hogy felkértek erre a tisztre. Mivel több Houdini-David Merlini múzeumot alapított Houdininek Eletcélj a volt e ház
