Új Szó, 2018. január (71. évfolyam, 1-25. szám)
2018-01-13 / 10. szám
www.ujszo.com | 2018. január 13, VÉLEMÉNY ÉS HÁTTÉR I 7 Kalinák zsákutcája Ha csak egy mutatót nézünk, nem tudjuk megoldani a problémát Robert Kalinák újra szigorítani akar. Szeretné csökkenteni a bűnözést, javítani a bűnügyi statisztikákat, amelyek szerinte úgy általában egyre jobbak. Egyre kevesebb a bűncselekmény, a belügyminiszter szerint az elmúlt 10 évben szinte minden régióban a felére esett vissza a bűnesetek száma. Kivéve a roma telepeken. Ott stagnál. Sőt, egyes helyeken emelkedik. Ezért kell a szigor, a több jogkör a rendőrnek. Meg kell állítani a romabűnözést. A javaslat szerint nemqsak minősített esetekben, tehát bűncselekmény vagy kihágás esetén léphetne fel a rendőr, hanem a„közrend megsértésekor” is. Több rendőrt akar látni a roma telepeken, és akár el is kobozhatnának bizonyos használati tárgyakat azoktól, akik nem tudják befizetni a kiszabott bírságot. Emellett külön statisztikát akar a romabűnözésről, ami önmagában elfogadhatatlan és megbélyegző. Mi a baj Kalinák javaslataival? Elsősorban a hozzáállással és a megbélyegző fogalmak használatával van a baj, amellett, hogy egyelőre az egész javaslat zavaros. Sajtótájékoztatót tart egy roma telep mellett, ahol látszik, milyen körülmények között élnek az emberek, akikről beszél. Egy év alatt 3000 bűncselekménnyel lett kevesebb az országban, miközben Korompán stagnált a bűnelkövetés, Nagyrőcén pedig még nőtt is, kontrázta Kalinák szavait Tibor Gáspár rendőrfőkapitány. És csodálkoznak? Benéztek azokba a házakba, amelyek előtt álltak? Látták, hogy milyen körülmények között élnek az emberek? A riói favellákban is hatalmas a bűnözés, sokkal magasabb a brazil átlagnál, pedig ott nem romák laknak. Valóban magasabb lehet a bűnözés olyan körülmények között, amilyenekben a roma telepeken élnek. Valószínűleg magasabb az alkoholizmus, a családon belüli erőszak aránya is, mint a többségi településeken. És alacsonyabb a képzettségi szint, alacsonyabb az egy főre jutó bevétel, alacsonyabb a húsfogyasztás, kevesebb az egy főre jutó gépkocsi, számítógép ... Ha csak egy mutatót nézünk, a bűnözési adatokat, és ezeket akarjuk javítani, akkor valóban könnyen arra a következtetésre juthatunk, hogy a rendőrök számát kell növelni, és ezzel megoldódik a probléma. Ha azonban nem csak a kamerákba nézünk, nem csak politikai pontokat akarunk szerezni a környéken lakó „fehérek” körében, és kicsit komplexebben nézzük a problémát, akkor rájövünk, hogy a rendőrök számának és hatáskörének növelése nem jelent megoldást. Legalábbis nem önállóan. Ha nem javulnak általában az életkörülményeik, ha továbbra is ivóvíz, fűtés és áram nélküli lakásokban fognak élni, akkor sem fognak javulni a bűnözési statisztikák, ha minden telepen lakó mellé rendőrt állít a belügyminiszter. Ez a hozzáállás csak zsákutcába visz. Mint ahogy nem megoldás a romák megbélyegzése a romabünözéssel. Nem apíszíről van szó, amikor a témával komolyan foglalkozó szakemberek ellenzik e kifejezés használatát. Ezzel ugyanis egy egész népcsoportot bélyegzünk meg, és a helyzet megoldását lehetetlenítjük el. A romabünözés kifejezés használata ugyanis azt jelenti, hogy „aromák javíthatatlanok”, genetikailag kódolt a romabűnözés, és ez nyílt rasszizmus. Merkel és Schulz. Megint összeállhat a német nagykoalíció - szigorúan a választók érdekében (Lubomir Kotrha karikatúrája) Kéri bocsánatot, doktor úr! Egyes román publicisták is bírálták az akasztással fenyegetőző román kormányfőt. A román parlamenti pártok és politikusok hallgatása közepette elsőként a bukaresti ellenzéki média két ismert publicistája emelt szót román részről Mihai Tudósé kormányfő kijelentése ellen, aki akasztással fenyegetőzött az erdélyi magyar pártok autonómiakövetelései kapcsán. Dan Tapalaga a Homews.ro portálon közölt Kérj, bocsánatot, doktor úr című véleménycikkében úgy értékeli: a nemzetbiztonsági doktorátussal rendelkező román kormányfő meggondolatlan kijelentésével éppen azt a román nemzetbiztonságot veszélyeztette, amelyet vagdalkozásával védeni akart. „Nem kell nemzetbiztonsági doktorátus annak megértéséhez, hogy saját országod biztonságát veszélyezteted, ha kormányfőként akasztással fenyegetsz egy kisebbséget. Az egyedüli megoldás: szórj mielőbb hamut a fejedre, és kérjél bocsánatot” - tanácsolja a román kormányfőnek a Hotnews publicistája. Tapalaga szerint ahelyett, hogy a román külügyminisztérium kért volna magyarázatot Magyarország budapesti nagykövetétől arra, hogy egyes hírek szerint Orbán Viktor különmegbízottja közvetített az erdélyi magyar pártok között a közös autonómianyilatkozat kidolgozásánál, Tudósé felelőtlen kirohanása miatt most mégis a román állam kapja az ütéseket. A kormánnyal szemben szintén kritikus hangot megütő Digi24 hírtelevízió vendégeként Cristian Tudor Popescu publicista is bírálta a kormányfőt. „Egyes újságok úgy tálalták, hogy Tudósé jól az asztalra csapott a magyaroknak. Hát nem: saját magát verte fejbe” - értékelt az elemző, aki helyeselte, hogy a kormányfő állást foglalt és elutasította, hogy autonómiáról tárgyaljon a magyar pártokkal, de elfogadhatatlannak nevezte az akasztást emlegető nyilatkozatát. „Milyen partnerekre számíthat, milyen megbeszéléseket remél még Európában ezek után Románia miniszterelnöke? Erre nem gondolt?” - tette fel a műsorban a szónoki kérdést az ismert publicista. A román média jelentős része csak akkor fedezte fel tegnap Tudósé nyilatkozatát, amelyet szerda este telefonon adott a Realitatea hírtelevíziónak, miután a magyar külügyminisztérium bekérette miatta Románia budapesti nagykövetét. (MTI) A kevesebb az új több MÓZES SZABOLCS TI /T egy hete vette el az SNS-es oktatási miniszter a hidas államtitkár hatásköreit, ám az alapkérdésekre azóta sem r\ ■ ■ kaptunk választ. Miért került erre sor és mi lesz a következménye? Mindkét kérdésre csak rossz válaszok vannak. Miért? Ha Martina Lubyová döntése volt a hatáskörök megvonása, akkor vagy azért tette, mert felkészületlennek érezte Peter Krajnákot, esetleg azért, mert maga a miniszter nem hozzáértő - vagy mindkettő. Az olvasóra bízzuk annak eldöntését, melyik a jobb alternatíva. Ha pártdöntés volt az erőcentralizáció, akkor vagy egy eddig rejtett koalíciós feszültség lehet a háttérben, vagy a Lubyovát jelölő SNS érezhette azt, hogy simán lenyeletheti ezt a békát a Híddal. Miértek helyett egyelőre a következmények vannak terítéken. Eddig a hidas Peter Krajnák felelt a regionális iskolahálózattal kapcsolatos ügyekért, ami azért fontos, mert a magyar alap- és középiskolákat közvetlenül vagy közvetve érintő bárminemű változtatás elvileg az ő irodájából indult vagy legalábbis azon kellett keresztülmennie. Ezután nem így lesz. A Híd kétféle módon reagálhatott Lubyová váratlan húzására. Vagy a koalíciós tanácson kér elégtételt és visszarendelteti a hatásköröket Krajnákhoz, vagy lenyeli a békát, és kompenzációként olyan csomagot kér, amelyet sikerként tud eladni. Akár erőtlenség miatt, akár azért, mert úgysem látott előrelépési potenciált az oktatásügyben, veszni hagyta a hatásköröket. S ha már nem tudta a párt visszalapátolni a citromot a lóba, megpróbálja progresszív biotermékként eladni. A napokban meg is jelent a Facebookon a párt új üzenete, miszerint „a nemzetiségi oktatás egy megerősített vezérigazgatóság irányítása alá kerül”. Természetesen vezérigazgatóság nincs, csak főosztály, az ennél eggyel alacsonyabb besorolású nemzetiségi osztály pedig már most is létezik. A főosztály értelemszerűen izmosabb egység, ám másfél emelettől alacsonyabb szint, mint az államtitkári. Nemhogy alárendelt helyzetben van, de nincs olyan politikai súlya sem - az államtitkár a miniszter helyettese, nem „csak” egy hivatalnok. Hiába fog a Híd válságkommunikációja szerint a főosztályvezető ott ülni minden egyes minisztériumi tárgyaláson, az évek óta elhanyagolt oktatásügy az a terület, ahol alkotni kellene, nem csak végigülni a megbeszéléseket. Ehhez viszont koncepció, szakemberek és politikai súly kell. Koncepcióról eddig nem hallottunk. Szakembernek is híján vannak - láttuk, másfél éve milyen nyögvenyelősen állt fel a nemzetiségi osztály szűk csapata is, nem kis részben a nevetséges hivatalnoki bérezés és a bizonytalan kilátások miatt. Politikai súly pedig végképp nincs. Ott, ahol az SNS-es miniszter szó nélkül megkopasztja a politikai jelölt hidas államtitkár hatásköreit, majd éppen egy másik párt által jelölt főosztályvezető elképzeléseit fogja átültetni a valóságba? Ha pedig megnézzük a szélesebb kontextust - a miniszter vécépapírt csinál a reformkoncepcióból, bedarálja a tárca elemzőközpontját, emellett lassan a kormányciklus feléhez érünk, ami után már politikai akarat sem lesz a változtatásokra - látnunk kell, hogy a sztorinak vége. „Vezérigazgatóság”, főosztály vagy alosztály, egyre megy, az egyetlen feladat a potenciális kárelhárításra szűkül. Hiszen SNS-es vezetőségű és attitűdű minisztériumnál sosem tudni, milyen „ínyencfalat” kerül még az asztalra. FIGYELŐ „Bejön a kocsmába a tükörképünk" „Ideig-óráig el lehet játszadozni az etnikai háborúkkal. Majd a világ robotizál, mesterséges intelligenciát fejleszt, űrt hódít, oktatást fejleszt és olyan betegségeket tesz gyógyíthatóvá, amibe húsz éve belehaltunk. Nekünk itt, Romániában, nekünk magyaroknak, székelyeknek, románoknak mindezzel nincs dolgunk. Ezt az állapotot hivatott az ön kocsmaízű nyilatkozata fenntartani, és félő, hogy a magyar részről is jó pár olyan megnyilvánulás következik, amelyek csak azért mennek bele a játékba, mert addig sem térhetünk a tárgyra. Merthogy nekünk itt meg kell oldani a világ legfontosabb problémáját, a román-magyar ellentétet” - írja kommentárjában a Magyar Szó című erdélyi lap Mihai Tudósé kormányfő kijelentése kapcsán, aki azt mondta, fellógatná azokat, akik székely zászlót tűznek ki Romániában. „Románia egy vagány ország lehetne, ha nem fagynának meg benne emberek fehér teleken, és nem halnának benne éhen gyerekek és felnőttek. Ha nem kellene innen menekülni részben a hasonló szintű nyilatkozgatások, részben a nevetséges bérek mellett, amelyeknek a hivatalos statisztikákban szereplő verziója is vicc, nemhogy a kézbe kapott. Románia tényleg klassz ország volna, ha a székely zászlót csak az tenné ki, aki örömmel kel fel reggel, és nem az is, aki üres provokációt akar. Ha a román zászlót sem azért lengetnék hetekig december elsejétől, mert addig sem a nyomort nézzük. Ha eleve nem a zászlóharcot vívnánk meg újra és újra, hanem eldöntenénk, hogy jó fejek legyünk. Ha az Erdéllyel együtt létező Románia századik születésnapján nem a tömegmészárlást emlegetné, hanem emberi szintre emelné a szegregált közösségeket” - folytatja a szerző, aki arra emlékezteti az embereket, hogy ne dőljenek be se Tudósénak, se a magyar változatainak. A kérdés sosem az, hogy kiket rekesztenek ki, hanem hogy kirekeszteneke. „Ezt gyakran haj lamosak vagyunk elfelejteni, és a tele szájjal cigány ozás meg buzizás mellett felkapjuk a fejünket, ha bejön a kocsmába a saját tükörképünk, és minket szid. A tanulság tiszta. Ne legyünk olyanok, mint a »miniszterelnök úr«. Ön sem, Mihai Tudósé” —olvasható az erdélyi lap kommentáijában. (maszoi.ro)
