Új Szó, 2017. december (70. évfolyam, 276-299. szám)

2017-12-05 / 279. szám, kedd

KULTÚRA 161 2017. december 5. www.ujszo.com RÖVIDEN A regionális könyvkiadásról Rimaszombat. Terítéken a re­gionális könyvkiadás címmel rendeznek beszélgetést holnap 17 órától az Esték a Gömöri Hírlappal sorozat keretében. Helyszín a Három Rózsa kávé­ház, ahol bemutatják az ősszel megjelent gömöri könyvújdon­ságokat. Az est vendégei: Farkas Ottó, Kerényi Éva, Csordás Já­nos, B. Kovács István, Danyi Zoltán és Imrecze Éva. A szer­zőkkel Juhász Dósa János be­szélget. (k) Sam Mendes az év színházi rendezője London. Sam Mendest válasz­tották az év legjobb rendezőjé­nek az Evening Standard szín­házi díjainak átadásán vasárnap Londonban. A napilap legtöbb díját Jez Buttleworth The Ferry- man című darabja kapta, amely elnyerte a legjobb színmű trófe­áját is. A dráma egy észak­írországi családról szól, amelyet a múltja üldöz. A darabban ját­szó Tom Glynn-Camey a leg­jobb fiatal tehetség díját nyerte el, Sam Mendest pedig a dráma megrendezéséért jutalmazták. Az Oscar-díjas filmrendező, aki olyan alkotásokat jegyez, mint az Amerikai szépség, a Bőmya- kúak, a Továbbállók, a Skyfall vagy a 007 Spectre - A Fantom visszatér, pályafutása során fo­lyamatosan dolgozott színhá­zakban. Rendezett a londoni Old Vicben, a Királyi Shakespeare Társaságnál és a Nemzeti Szín­házban is. . (MTI, juk) Sam Mendes (Képarchívum) Animációs film a Berlinale nyitánya Boriin. Wes Anderson Isié of Dogs (Kutyák szigete) című animációs filmjével nyílik meg februárban a Berlini Nemzetközi Filmfesztivál. Wes Anderson- nak ez már a második filmje, amelyet a Berlinale nyitófilm­nek választott: 2012-ben a . Grand Budapest Hotel című produkcióval kezdődött a must­ra, és az alkotás Ezüstmedvét is nyert a zsűritől. Az amerikai rendező korábban a Tenenbaum, a háziátok és az Édes vízi élet című filmjeivel is szerepelt a fesztivál versenyprogramjában. Dieter Kossick fesztiváligazgató kiemelte: az Isié of Dogs az első animációs film a Berlinale nyi­tófilmjei között. A főhőse egy 12 éves fiú, aki egy szigeten ka­ranténba zárt kutyájának felku­tatására indul. (MTI) Miskin herceg utazása A színpadon nem lehet tét nélkül lenni - ezt Martin Hubától tanulta meg Szabó Viktor LAKATOS KRISZTINA Dosztojevszkij A félkegyelmű című művét mutatja be pénteken és szombaton a Komáromi Jókai Színház. Szabó Viktor idén ért krisztusi korba - mondhatni, megérett Miskin herceg szerepére, bár Martin Huba rendezése nem feltétlenül a (kudarcos) meg­váltástörténet újtestamentu- mi párhuzamaira helyezi a hangsúlyt. 2011-ben, Shakespeare Vízke­resztjében, a pozsonyi színművészeti harmadéves hallgatójaként lépett először színpadra Komáromban Szabó Viktor, majd az egyetem be­fejezése után a Jókai Színházhoz szerződött. „Iskolásként Komárom­ba jártunk színházba, emlékszem, mondtam is: tantóbácsi, én egyszer még itt fogok játszani. A színházat Komáromban szerettem meg, és bár mindig csatai maradok, most már, hogy a munka mellett a család is ide köt, egyre inkább otthonná válik a város. Persze, amikor a színházhoz kerültem, hihetetlen zavarban vol­tam - atya úr isten, én őket néztem, most meg együtt állunk a színpadon -, amit azzal kompenzáltam, hogy mindent banalizáltam. Két-három éve érzem azt, hogy megtaláltam a helyem a társulaton belül is, a szín­házon belül is. Ez egyfajta szabad­ságot ad az embernek: amikor már nem kompenzál, hanem mutatni, ad­ni tud” - meséli a színművész. Martin Hubával, A félkegyelmű rendezőjével az elmúlt években többször is dolgozott Komáromban: Trofimov volt a Cseresznyéskertben, Clarence a III. Richárdban, hőssze­relmes az Álszentek összeesküvésé­ben, Mercutio a múlt évadban bemu­tatott Rómeó is Júliában. Arról, hogy a szlovák színház élő legendája mi­ként vezeti a színészeit, nem csak ezeknek az előadásoknak a kapcsán tud mesélni Szabó Viktor: miután végzett a zalaegerszegi színház szí­nészképző stúdiójában, a pozsonyi Színművészeti Főiskolára felvételt nyerve Zuzana Krónerová és Martin Huba lett az osztályvezető tanára. „Nagyon szeretem a módszereit. Nem a színészt keresi az emberben, hanem az embert. A színészet a rossz színészeknek van. A rossz színész játszik. A jó színész jelen van. Em­ber vagy, azt mutasd meg. Közbe a végleteget keresi, próbál belehaj­szolni, hogy a legszélsőségesebb határaidat érd el. Elsősök voltunk, amikor a kezembe adott egy cseh szöveget. Nem hogy csehül, szlová­kul sem tudtam rendesen akkoriban. Azt mondta, az első négy mondatot tanuljam meg szóról szóra, Lucia Molnárovának, a csoporttársnőm­nek meg az volt a feladata, hogy za­varjon közben. Én játszottam, hogy tanulok, ő játszotta, hogy zavar. Ak­kor Huba hirtelen váltott, és azt mondta: figyelj, Viki, téged kirúglak a főiskoláról, ha nem tanulod meg, Lucia, téged pedig akkor rúglak ki, ha megtanulja. Nem ismertük még, nem tudtuk, milyenek a technikái, mindketten halálra rémültünk. Ak­kor megértettük, milyen, amikor tényleg tétje van a dolognak. Arra tanított, hogy a színpadon nem lehet tét nélkül lenni. Olyan nincs, hogy az ember csak elvan: mindennek van célja, és mindent ezerrel kell csinál­ni. Az első két évben nagyon inten­zíven dolgozott velünk, a vizsgaelő­adásokat is vele készítettük. Aztán harmadiktól már egy kicsit szélnek lettünk eresztve, a vizsgákon a ren­dező szakosokkal dolgoztunk, de Huba mindvégig jelen volt, azonnal beavatkozott, ha úgy érezte, valami tévútra ment.” Haver Spiró György Csirkefejé­ben, Walter, a szökött rab a Börtön­karrierben, Mercutio a Rómeó és Jú­liában-néhány emlékezetes alakítás, szélsőséges indulatokat mutató, ka­rakteres figura Szabó Viktor utóbbi két-három évadából. Miskin herceg is szélsőség, de máshogy. „Egy tökéle­tesen szép embert szeretnék ábrázol­ni” - írta annak idején Fjodor Mihaj- lovics Dosztojevszkij A félkegyelmű epilepsziás főhőséről, aki négyéves svájci gyógykezelés után tér vissza Oroszországba, és krisztusi tiszta­sággal és naivitással keresi a jót ab­ban a világban, ahol pénzért minden eladó és megvehető, aki pedig nem játszik a szabályok szerint, az idióta vagy antiszociális. „Szétszedtük minden szereplő motivációit, mi hajtja őket, hol van­nak a töréspontjai. Miskin herceg semmiképpen sem hülye. Az ő »idi­otizmusa« a tisztaságról szól - mond­ja Szabó Viktor. - A világ folyama­tosan gyorsul, ezt minden kor így ér­zi, mindegy, hogy a máról vagy a 19. századról beszélünk. Ha valaki izo­lációban töltött négy évet - mint Mis­kin herceg a svájci szanatóriumban, ahol folyamatosan kisütötték az agyát és kikerül a világba, a közösség már nem ott tart, mint amit odahagyott. Miskin megfigyeli az embereket, az arcokból olvassa ki a jellemet, és pontos látleletet ad. A többiek pedig furcsállva nézik. A többiekj átsszák az életüket, Miskin pedig éli. Nasztaszja Filipovnában, aki sok mindent ta­pasztalt, sok mindenen túlvan már, meglátja a tisztaságot. Valamiféle szerelem ez, de persze nem a szere­lem kémiája, mert arra Miskin nem képes. Nasztaszja Filipovna csak azért nem fogadja el az ajánlatát, mert túl tisztának találja, nem akaija tönk­retenni a lelkét. S noha nem érez sze­relmet Rogozsin iránt, mégis őt vá­lasztja - ez az ő nagy haláltánca, a ki­lépése az életből. Miskin szerepe ne­héz feladat. Itt vannak a hosszú ke­zeim, lábaim, ösztönösen kalimpálok velük, mint egy madárijesztő. Most mindezt nagyon vissza kell fognom. Miskinnek a belső élete a fontos. Az idézőjelbe tett mássága miatt nem en­gedhetek meg magamnak nagy gesz­tusokat. Mert a nagy gesztus nem mindig igaz. Nagy kihívás, hogy megszelídítsem magamat, hogy ne vigyen el a hév, hanem a belsőmből mutassak valamit. Az embernek há­rom énje van, a harmadikat csak ön­maga ismeri. Elég nagy intimitásnak fogom föl - és adja isten, hogy sike­rüljön -, hogy ebbe az énembe most bepillantást engedjek. Nehéz, de él­vezem ezt az utazást.” Szabadkőműves páholy a Magyar Nemzeti Múzeum kiállításán (Fotó MNM) Fénykeresők nyomában Budapest. Január végéig látogat­ható a Magyar Nemzeti Múzeum­ban a Fénykeresők - Felvilágosult társaságok, irodalom és tudomány Közép-Európában című időszaki kiállítás, amely 1718-tól, Bél Má­tyásnak a magyarországi tudósok összefogását szorgalmazó első el­képzelésétől 1825-ig, a Magyar Tu­dós Társaság megalapításáig terjedő bő százéves időszakot fogja át. Az utóbbi évtizedek nemzetközi felvilágosodás-kutatásának egyik je­lentős felismerése, hogy a 18. századi tudós társaságok, irodalmi és nyelv­ápoló egyesülések, gazdasági és pat­rióta körök, szabadkőműves páho­lyok hatékonyan szolgálták a reform­eszmék teijedését, ösztönözték az irodalom és a tudományok fejlődését, hozzájárultak a társadalmi és politi­kai modernizációhoz, előkészítették a polgárosodás folyamatát, felerősítet­ték a nemzeti függetlenségre irányuló törekvéseket. Nem elhanyagolható szerepet játszottak számos író, költő és tudós - köztük például Kazinczy Ferenc, Martinovics Ignác, Szent- maijay Ferenc, báró Podmaniczky József, Berzeviczy Gergely - mun­kásságában. A felvilágosult társasá­gok hálózata minőségileg új kommu­nikációs szerkezetet hozott létre, mely átfogta a társadalom több rétegét, és elősegítette a rendi társadalomszer­kezet felbomlását, a szabadkőműves páholyok pedig elősegítették az or­szághatárokon átnyúló értelmiségi együttműködést. Á január 28-ig nyitva tartó tárlat mindenekelőtt a társaságok dokumentumait és kiad­ványait, a korabeli folyóiratokat, a szabadkőművesek sajátos tárgyait és rítusait mutatj a be. (k) Szabó Viktor Afélkegyelmű főszerepében

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom