Új Szó, 2017. december (70. évfolyam, 276-299. szám)

2017-12-30 / 299. szám, szombat

[2ČT SZALON ■ 2017. DECEMBER 30. www.ujszo.com Fehér Renátó Európaterminál (forever’s gonna start tonight) „Elmegyünk szilveszterre Berlin­be falat bontani?” Elég volt ennyit kérdeznie, hogy tudjam: komoly gond nem lesz ezzel a szerelemmel, tíz évig leg­alább. Ausztriába járt akkor min­denki Gorenjéért, de az ő Pols­kija talán el sem bírt volna egy Gorenjét. December 28-a volt, ezerkilencszáznyolcvankilenc. A falat akkor már másfél hónapja bontották, szóval az ujjúnkat ki­csit ritmust vesztve tartottuk csak a történelem ütőerén. Húszéves voltam, és bármire alkalmasnak találtam a két ünnep közötti tá- tongást, csak a kitöltedenségre nem. Horror vacui. Ilyenkor jön általában a bridge-rész bármelyik működő popdalban. Szélárnyék­ból, lesből, kontrából kebelezni be a jövőt, ha már úgy rendelke­zett a világrend, hogy ott ácso- rogjon előttünk: magas minőség, alacsony ár. Pedig az örökkévaló­sághoz tűnt hasonlónak egy Pols­kival érni el Berlinig. Forever’s gonna start tonight — énekelte akkor már félévtizede a Bonnié Tyler, de ugyanaz a dauer nekem csak néhány héttel korábban ke­rült a hajamba. * * * Ha a húgom tudott volna er­ről a viszonyról, akkor biztosan azt mondta volna, hogy igazi szerelem mögött nem pereg vi­lágpolitikai filmhíradó. Hogy se egy tüntetés, se egy újratemetés nem valódi randi. Mert az igazi szerelem kitakarja a történelmet, az időt: igézve állni soká, csöndé­V Mert az igazi szereim kitakarja a történelmet, az időt: igézve állni soká, csöndesen, percek mennek, ezredévek jönnek. sen, percek mennek, ezredévek jönnek. Vagy mint a Bonnié Ty- lernél — ugyanaz a sor az épp ma éjjel szárba szökkenő örökkéva­lóságról. Szóval az első csók alatt maximum Poptarisznya szól, és semmiképp nem a Panoráma­főcím. így az a mondat egysze­rűen nincs, hogy a Tienanmen téri napokban szeretkeztünk elő­ször. Ha pedig mégis van, akkor ez szolgál némi magyarázattal arra nézvést, hogy miért csak fél évvel később, karácsonykor, a Ceausescu-kivégzés estéjén mu­tattam be a szüleimnek. Egy ba­rátként, akivel Berlinbe megyünk falat bontani. * * * A forrongó Csehszlovákián vi­szonylag gyorsan átjutottunk, mert Csehszlovákia akkorra már nem forrongott. A hetekig tartó tüntetések után mostanra ki­ürültek a közterek és újrateltek a kocsmák, a Szövetségi Gyűlés pedig épp aznap választotta el­nökké Havelt, amikor áthajtot­tunk ezen a testvéri országon. Egyikünk sem először járt külföl­dön, a közös élmény és emléke­zet mégis visszadatálta ezt a túrát elsőnek. Fordul ez elő a szüzesség elvesztésével is. Még szerelem és kronológia szövedéke is fölfeslik néha valahol. * * * Berlinben aztán ismerős híján nem jutott olcsó szállás, és a fal­bontás sem úgy zajlott, ahogy otthonról, kisvárosi kalákás ru­tinnal elképzeltük. Akkor már öt­ven órája nem nagyon aludtunk, és beteljesülni látszott Bonnié Tyler tanácsa, jóslata, átka. Pedig az örökkévalósághoz addig én a mozduladan változatlanságot kö­töttem, miközben körülöttünk és bennünk minden ái amiás volt, de kétnapnyi álmadanság újradefiniál számtalan fogalmat. Végül a kocsiban aludtunk pár órát, miután a hátsó ülésen még szeretkeztünk holtfaradtan, hogy ebből a műfajból is meglegyen az első. Másnap megnéztük a falat, a nagyja maradt, aztán hazain­dultunk. Az örökkévalóság aznap éjjel tényleg beköszöntött, de ak­kor nem tartott tovább néhány hónapnál. Csak azóta újrakezdő­dik folyton. FEUEGYZESEK ÚTKÖZBEN Az igazi Betlémská kapie B etlémská kapie, Žižkov. A komor épület úgy húzódik meg az eme­letes házak gangos udvarától övezve, mint a durcás kisgyerek, akinek el­vették a játékát, és a felnőttek lába előtt seggel vágja magát a földhöz. Az épület Emil Králiček munkája, Prága alig ismert modern építészéé, számomra talán fontosabb, mint a gótikus Prágát képviselő Petr Pariéi. Jellegzetes stílusát dicséri az Adamova lékama a Václavákon, Libehben a Palác Palmovka és a Sokolovňa épülete, valamint a Svä­tého Vojtecha templom, a dúm Dia­mant a Spálenán Nepomuki János szobrával, vagy a kubista lámpa a Jungmanovo námestíh. E munká­in végigtekintve tisztán látszik a kései szecessziótól való fokozatos elmozdulás a letisztult, geometri­kus formák felé, vagyis a kubizmus hatása. A Bedehemi kápolnán már az első pillantásra látszik, hogy az art nouveau alapvonalai leegysze­rűsödnek, kubista elemek decens kombinációjában törnek meg. A legszembeödőbb ebben a luthe­ránus puritánságban az orgonán és a szószéken látható domború, geometrikus csillagábra. Színes hasonmásaikat az egykor csupasz falakra csak 1992-ben festették egy képzőművészeti iskola diákjai. A térbe tökéletesen illeszkedő csil­lárok is újak, eredetileg a vyiehraÁ nagytemplom számára készültek Mondja a vezetőm. Az a legenda terjeng Prágában, hogy a kápolnát, ahol mindig is gyakoriak voltak az orgona- és egyéb koncertek, a The Plastic Peop­le ofthe Universe egy időben pró­bateremként használta. A legenda igazát kár firtatni, annyi azonban bizonyos, hogy állítólag a zene­kar tagjai itt ismerkedtek meg Jifí Šulával, későbbi dobosukkal. A kápolna látogatható, bár - leszá­mítva az istentiszteleteket - nincs sem látogatási idő, sem nyitva tar­tás - turisták ide úgysem jönnek. A templom kapuján egy csengő van, amelyet az első alkalommal észre sem vettem. A második alkalom­mal megnyomtam, de nem történt semmi. A harmadik alkalommal a bejárattal szembeni gangról egy középkorú férfi szólt ki. Mondtam, a kápolnát szeretném megnézni. Magára kapott valamit, bezárta a lakást, s kisvártatva ott termett. Lelkész vagy templomszolga?, nem derült ki. Mindent töviről hegyire elmagyarázott, és minden kérdé­semre válaszolt. Végezetül kilétem felől érdeklődött, a furcsa cseh miatt azt hitte, hogy német vagyok, mondom, nem, magyar, de Szlovákiából, itt lakom a szomszéd utcában. A huszonöt éves fiiggedenség elég ahhoz, hogy ez még egzotikusabbnak hasson. Dicséri a nyelvem. Valóban, egy prágai ma már nemigen hall cse­hül - jobban mondva csehszlová­kul - beszélő magyarokat. Nem is nagyon lehet, mondom a vezetőm­nek, mármint az én generációm és a fiatalabbak számára az egykori együttélés hagyománya (?) újra- (s nem újjá) alkotásra szoruló rom. A történelem persze összeköt, ott van már Mária Terézia, Maradon is csak a türelmi rendelet után épülhetett meg a kálomistatemplom. Vagy a husziták, akik a 15. században fel­dúlták Maradót és környékét egy rablóhadjárat során. Utóbbit per­sze már csak gondolatban teszem hozzá. Kifelé menet egy elegánsan öltözött nőt találunk az udvaron, kezében virágcsokor, s mintha kissé össze lenne zavarodva. A diplomaosztó­ra jött. Vezetőm már ismeri a for­gatókönyvet, mondja, ez a másik Bedémská kapie, rossz helyre jött. Húsz perc az út, szóban kalauzolja. Sosem gondoltam volna, hogy az igazi Bedémská kapie nem temp­lom, mondja a nő. De hát igazából ez a Bedémská kapie az igazi... mondja vezetőm az elsiető elegáns nő hátába. Mindenki azt hiszi, hogy a másik az igazi. Pedig ez a másik - vonja meg a vállát. Száz Pál A mellékletet szerkeszti: Czajlik Katalin. Telefon: 02/59233449. E-mail: szalon@ujszo.com. Levélcím: Szalon, Lazaretská 12, 814 64 Bratislava 1.

Next

/
Oldalképek
Tartalom