Új Szó, 2017. december (70. évfolyam, 276-299. szám)
2017-12-23 / 295. szám, szombat
Il4 riporT KARÁCSONY ■ 2017. DECEMBER 23. www.ujszo.com Pozsonyba, Pestre, sőt még az ausztriai Kremsben is eljutott a híre, hogy a kis csallóközi faluban, Erdőhátkarcsán egy ügyes háziasz- szony olyan finom süteményeket süt, hogy az ember megnyalja utána mind a tíz ujját. Igen, ez az igazság. p , ■ _ ívélyesen fogadrW nak a Komáro- . j M mi család konyJLmmJ hájában, ahol már rég nem látott sparhelt adja a helyiség melegét és a jó hangulatot. Az asztalon diós és mákos bejglik sorakoznak, szép tálon a száraz aprósütemények - medvetalp, mézeskalács, lekváros linzerkarika, kókuszcsók - kínálják magukat, egy másikon tölteléktől dagadó kiflik.- Tessék, tessék, vigyenek - kínálja vendégeit Jucika, a háziasszony, s közben kihozza a mascarponés fanktortát, amely nagyon menő mostanában. - Mindenkinek ízlik, nem győzöm sütni. Karácsonykor is kelendő, bár akkor inkább a bejglit, a mézeskalácsot, a diós tortát, a zserbót, a kókuszos süteményt és a pogácsát kérik a rokonok, ismerősök. Közben elárulja, hogy a faluban karácsonyi napot tartanak a gyerekeknek, erre az alkalomra 500 pogácsát süt. Itt figyelnek egymásra az emberek, bár a régi hagyományok már átalakultak, kissé megkoptak. — Esténként mostanában diót török, s közben szívesen gondolok vissza azokra az időkre, amikor még a tollfosztóba jártunk. Jó negyven éve már annak. N» Kóstolgatás Jucika konyhájában Vidám esték voltak, elbeszélgettünk, jól szórakoztunk, együtt voltunk és közben hasznos munkát végeztünk. De kinek kell ma már a toll? Ki alszik még dunyha alatt? Mostanában az idősebb asszonyok térnek be néha egy kis pletykára, teát iszunk, trécselünk, elmondjuk egymásnak, mi újság a faluban. „Hallotta?” általában így kezdődik a mondat, s már öntik is a szót az asszonyok. Jucika az ünnepek előtt egész nap a konyhában sürög-forog, néha az éjszakába nyúlik a munka, de szerencsére férje, Laci egy kicsit segít neki. A ház ura a bajusza alatt mosolyog: „Igen, segítek, figyelem, hogy ne égjen oda a sütemény. Legalább együtt vagyunk” - mondja. Néha bizony előfordul, hogy a kelleténél jobban sül meg a kalács, sütemény, leginkább akkor, ha sok a duma. Elszáll az idő, a sütemény meg odasül. így járt Jucika a múltkor is, amikor vendégeket fogadott, „dumáltunk, a sütiről meg megfeledkeztünk”. Két napig érezni lehetett az égett szagot. — De sebaj, gyorsan hozzálátok, és már sütöm is a másikat — mondja Juci. Tele van energiával, ő irányítja az egész családot. Karácsonykor is. - Ilyenkor sok a munka, a sütés-főzés mellett ki kell takarítani a lakást, fel kell díszíteni a fát, igyekszünk mindent időben elkészíteni. Megy is minden, mint a karikacsapás, néha hajba kapunk, általában a karácsonyfáégők felszerelésénél -kuncog Jucika. Lejön az emeletről a hatéves kis unoka, Böbi, s mivel hallja, hogy a süteményekről beszélünk, megmutatja saját készítésű, saját díszítésű mézeskalácsait. „Szépek, csinosak. Ügyes vagy!” dicsérjük a kisasszonyt. Szenteste összejön az egész család, a gyerekek, az unokák is a nagyszülőknél várják a Jézuskát. A kicsik egyre türelmetlenebbek, ám még jóízűen elfogyasztják az ünnepi vacsorát: halászlé, fiié, rántott ponty és hagyományos krumplisaláta kerül ilyenkor az asztalra, és persze tömérdek sütemény. Laci azokat szereti, amelyekben jó sok krém »Finom mákosdiós bejgli (recept hat szálra) Hozzávalók: A tésztához: 1 kg félgrízes liszt, 1/2 kg vaj, 3 dkg élesztő, 3 egész tojás, 6 kanál porcukor, csipet só, 4 dl tej. A töltelékhez: 60 dkg darált dió, 60 dkg darált mák, 60-60 dkg cukor, 2-2 dl forralt tej, (mazsola) 1-1 csomag vaníliás cukor, reszelt ciromhéj ízlés szerint, A langyos tejben feloldunk másfél kanál porcukrot, majd az élesztőt felfuttatjuk benne. A liszthez hozzákeverjük az élesztős tejet, a tojásokat, a csipet sót, a cukrot és a vajat. A tésztát jól összedolgozzuk, és hat cipót készítünk belőle. Meleg helyen pihentetjük, amíg elkészítjük a töltelékeket. A töltelékhez összekeverjük a hozzávalókat, felforraljuk, és hagyjuk kihűlni. A cipókat kinyújtjuk, megtöltjük a mákkal, illetve a dióval, majd feltekerjük. A tetejét tojássárgájával kenjük meg. Kb. 25 perc alatt aranybarnára sütjük. mindig megvendégel egy kis süteménnyel, forralt borral.- Mit kívánna karácsonyra? - kérdem Jucikától.- Jaj, szeretnék egy kabátot, egy szép fekete kabátot, amit felvehetnék ünnepnapokon s vasárnap a templomba. Laci férje nagyon figyel, de nem szól semmit, csak mosolyog, ki tudja, honnan kerül majd a kívánt kabát a fii alá?! Csöngetnek. Ez még nem lehet a Jézuska a fekete kabáttal... Kimegy a ház ura, s egy jókedvű kuncsaftot enged be a konyhába. A fanktortá- ért jött, amellyel keresztfiát akarja meglepni 16. születésnapján. Dicséri a tortát, „mindenki meg van bolondulva érte, megyek, és felrakom a Facebookra is”, mondja. Közben megrendeli a karácsonyra van, Jucika sem veti meg a saját készítményeit, de bevallja, ő inkább a sonkát, töpörtyűt és a kolbászt kedveli. Ajándékosztás előtt a szobában mendikálnak, énekelnek. Korábban a faluban is jártak a gyerek szentestén házról házra az ablak alá mendikálni, ma már ritkán. Éjféli misére azonban általában mindenki elmegy. A mise végén pedig együtt ünnepelnek a hívők, akiket az Erdélyből jött atya való édességet. Egy újabb, ezúttal kocka alakú fanktortát, kér még krémeš süteményt, Kinder Bueno sütit, mézes krémeset és zserbót. Az aprósüteményért az utolsó pillanatban jön, mondja, mert a családtagok idő előtt megennék, ellopkodnák a hűtőből. A konyha megtelik nevetéssel, hangos szóval, Jucika közben kihozza a spájzból a meglepetést, a csodálatos hidegtálat. Kínálja vendégeit, és a családjáról mesél. Tizenketten voltak testvérek, ketten már meghaltak, egyik húga Bősön, a másik Ausztriában, Kremsben él. Őket látja a leggyakrabban, eljönnek karácsonykor is, és persze ők is kapnak, visznek süteményt. Negyven évvel ezelőtt jött menyecskének férje, Laci házába. Felneveltek három fiút, és most az unokáknak, a 17 éves Lacinak, all éves Vivinek és az ikreknek, a hatéves Böbinek és Attilának szentelik szabad idejüket. Ebből nincs sok, mindig akad munka a kertben, házban, s ha rendelésre sütni kell: megáll az élet. — Szeretek sütni a rokonoknak, a falubelieknek, bárkinek, aki kéri. A legtöbb receptet a nagymamámtól örököltem, és sok mindent ellestem a nővéremtől. Szerettem volna kitanulni a cukrászmesterséget, de erre nem volt mód, így hát hobbiból sütök. Amelyik édességet gyakran készítem, annak már a receptjét sem nézem, mindent fejből tudok. Ennek a bejgliének is. Az idők során, mint a népdal, szájról szájra terjedt, hogy jók a süteményeim. Sütök lagzira, húsvétra, karácsonyra, minden ünnepre, ha kell. Pestről is jönnek rendszeresen rendelők.- Sokan vannak, akik az egészséges étrendet fontosnak tartják. Biztos akadnak olyanok is, akik diétásabb süteményeket kérnek Ezeket is megsüti? - kérdezem.- Persze. Többen kémek például tönkölylisztből készített sütiket. Megsütöm, de bevallom, nem szeretem, mert rossz dolgozni ezzel a liszttel, nagyon ragad. A tejérzékenyeknek nem probléma a sütés, már csak azért sem, mert manapság olyan sütemények a menők, amelyekbe nem is kell tej, a vaj meg helyettesíthető margarinnal. De a ma modern, fondanttal burkolt tortákat nem csinálom. Aki ilyet akar, az menjen máshová- mondja határozottan a háziasz- szony. Haszontalan dolognak tartja, mert a legtöbben nem is szeretik a fondantot, s csak kidobják. Izgat a kérdés, vajon az ügyes Jucika betéved-e néha egy-egy cukrászdába.- Nem jellemző - mondja. - Ha a kirakatban vagy az élelmiszerboltban megakad a szemem egy szép süteményen, azt jól megnézem, de hogy bemenjek megkóstolni egyet, azt nem. Bár... Nemrég voltunk a Móri Bornapokon, ott nagyon ajánlatták a „csodacukrászdát”, hát megkóstoltuk az ottani süteményt. Szépnek szép volt, de nem volt jó. Olyan íztelen volt. Eszegetünk a hidegtálból, finom a szalámik és sajtok alá rejtett főtt tojás és a hazai szalámis saláta. Jucika huncutul mosolyog, és bevallja, hogy hidegtálakat is készít rendelésre.- Ez most semmi - mutogat a szépen elrendezett, szerintem nagyszerű hidegtálra. - Sokkal nagyobbakat, díszesebbeket szoktam készíteni. Ma csak ilyen sikerült, mert sokat sütöttem. Még arra sem volt időm, hogy az unokáknak ebédet főzzek. Szalámis szendvicset ettek. De ígérem, este mindent pótolok. A kedvencüket kapják: paradicsomlevest és palacsintát. Kint már sötétedik, ideje elbúcsúzni a kedves, jószívű háziaktól, nehogy a gyerekek még a vacsoráról is lemaradjanak. Nem tartjuk fel tovább Jucikát, akinek boldog, békés karácsonyt és a fa alá egy szép fekete ünnepi kabátok kívánunk. Urbán Gabriella
