Új Szó, 2017. december (70. évfolyam, 276-299. szám)
2017-12-23 / 295. szám, szombat
www.ujszo.com | 2017. december23. VÉLEMÉNY ÉS HÁTTÉR I 7 Jézus, a menekült Útjait ma nehezebben tudná megtenni, mint a bibliai időkben JUHÁSZ KATALIN H olnap este három menekültről beszélnek majd azok a politikusok is, akiknek programjában szerepel országuk és kultúrájuk megvédelmezése a félelmetes „migráncsoktól”. Beszélnek majd róluk párás szemmel, megilletődve. Józsefről, Máriáról és a kis Jézusról, aki egy istállóban született Betlehemben, távol szülei hazájától, akik a történelem viharai miatt menekülni kényszerültek. Sehol nem fogadták be a terhes asszonyt és párját, mindenütt gyanakvást, gyűlöletet váltottak ki a helyi lakosoktól, pedig igazán nem tehettek a helyzetről, amibe kerültek. A Biblia szerint az események ezután már szerencsésen alakultak, a pásztoroknak köszönhetően, később pedig a három királyok is igyekeztek némiképp oldani a kezdeti stresszhelyzetet. Számomra azonban ez a történet elsősorban az idegengyűlöletről, a kiszolgáltatottságról, a létbizonytalanságról szól. Későbbi útjait már gördülékenyebben abszolválta Jézus, mai szemmel nézve mindenképp. A Római Birodalom fennhatóságának köszönhetően az ókori Közel-Kelet átjárhatóbb volt, mint ma. Ha Jézus napjainkban járná végig az evangéliumokból ismert útját, jó eséllyel Egyiptomban, Szíriában, Jordániában és Libanonban is megfigyelnék a titkosszolgálatok. Máté evangéliuma szerint Herodes király a napkeleti bölcsektől szerzett tudomást a megváltó születéséről, és azonnal elrendelte minden újszülött kivégzését. Az uralkodó életét végigkísérték az intrikák, ezért nyilván nem vágyott egy új vallási és politikai vezető megjelenésére, akire megváltóként tekint a nép. Heródest ma emberi jogi vádak, köztük népirtás és etnikai alapú tömeggyilkosság miatt állítanák bíróság elé. Aztán Józsefnek álmában megjelent az Úr angyala, s ezt monda: „Fogd a gyermeket és anyját, menekülj Egyiptomba, s maradj ott, amíg nem szólok, mert Heródes keresi a gyermeket és meg akarja ölni” (Mt 2:13). József és Mária elindultak Egyiptomba, azaz ismét menekülni kényszerültek. Ma joggal kérhetnének a határon menekültvédelmi státuszt, amit, ismerve Kairó jelenlegi politikáját, gyorsan megkapnának. Ma hozzávetőleg 60 ezer palesztin rendelkezik védett státusszal Egyiptomban. Ha a hatóságok fennakadnának azon, hogy Mária és József zsidó vallásúak, a gyermek Jézust még így is befogadnák, ha a szülők beleegyeznek. Kérdés, hogy el tudnák-e engedni őt, akinek küldetése van, de mégis csak egy csecsemő, (részben) az ő kicsikéjük. Jézus a menekülés évei után hazatérhetett. Názáretben telepedett le, ahol apját követve ácsként dolgozott. Názáret ma is ideális helyszín egy családi vállalkozás megalapításához: izraeli fennhatóság alatt van, nem sújtják gazdasági és kereskedelmi korlátozások, mint Gázát vagy Ciszjordániát. „Aztán Jézus elment Jánoshoz a Jordán mellé, hogy megkeresztel- kedjék.”(Mt3:13). Ma ez a terület Jordániához tartozik. Az izraeli útleveleket - feltételezve, hogy názáreti lakosként Jézus izraeli állampolgársággal rendelkezne - a Közel-Kelet és Észak- Afrika legtöbb országa nem fogadja el. Ez alól csak Egyiptom, Marokkó és Jordánia kivétel. Ha tehát Jézus szabályosan lépné át a határt, gond nélkül visszatérhetne Izraelbe. Nézeteit viszont alkalmasnak ítélnék az államrend felforgatására, és emiatt könnyen potenciális terroristaként kezelnék őt. Helyzetén az sem javítana, hogy járt a Golán-fennsíkon, ahol Péternek elmondta, rá építi majd egyházát. A média és az internet korában sokkal nagyobb tömegeket érhetne el, mint az ókorban, de az örömhírt a kényes biztonságpolitikai helyzet miatt nehezebben publikálhatná. Viszont nem valószínű, hogy kivégeznék, csupán hittérítőként, gyógyítóként tartanák nyilván. (SITA/AP) Államosított iskolák? MÓZES SZABOLCS F ico iskolákat államosítana, de nem fog. A Híd kiváló PR- lehetőséghez jutott, a kormányfő ötletelése viszont figyelmeztetés kell, hogy legyen. Szinte derült égből villámcsapásként érkezett múlt héten a hír, hogy Robert Fico állami hatáskörbe rendelné a középiskolákat. A miniszterelnök minderről egy beszélgetős műsorban ejtett szót, gyakorlatilag mellékesen. Az SNS által vezetett oktatási tárca vette a lapot, 19-re lapot húzott és bejelentette: nemcsak a közép-, hanem az alapiskolák hálózata is megérett a váltásra. Ez nem fog bekövetkezni, hátradőlni viszont nem lehet. De nézzük szép sorjában, mi és miért történt. Az alapiskolákat jelenleg a helyi ön- kormányzatok tartják fenn, a középiskolák megyei hatáskörben vannak. Az állam leküldi a fejpénzt, helyben pedig a hatályos rendelkezések szabta keretek között matekozva szétosztják: a kisebb intézmények számára meg is toldják az összeget, hogy elég legyen a fűtésre, fizetésekre. Miért most jött ezzel elő Fico? Bő egy hónappal vagyunk a megyei választások után, amelyben a Smer - a várakozásokkal ellentétben - szinte mindenütt elveszítette befolyását. Eddig pártszempontból nem lett volna értelme a váltásnak, most igen. Nem véletlen, hogy Fico csak a középiskolákról beszélt. A helyi önkormányzatoknak komoly lobbierejük van a települések társulásán (ZMOS) keresztül, emellett sok kisebb községben smeres, vagy Smer által is támogatott politikus a polgármester. A miniszterelnök nem menne szembe velük, ráadásul a középiskolák centralizációja rendszertesztként is működhetne. De nem fog, Fico ugyanis nem arról ismert, hogy komoly reformokba kezd. Ahogy elődje, Mikuláš Dzurinda egy friss interjúban találóan leírta: ő a karbantartó. Ami működik, ahhoz csak óvatosan nyúlt, újat viszont nem tud, nem akar létrehozni. Egy ilyen komoly reformot ráadásul nem lehet pár hét alatt megszervezni, eddig viszont szó sem volt róla, vagyis nem lapulnak az asztalfiókban kész szcenáriók. S ne feledjük: hamarosan félidejéhez ér a kormányzás, ezzel vége is a reformpotenciálnak. A négyéves ciklusok logikája azt diktálja, hogy a kormányzás első vagy második évében kell belevágni a rendszeijellegű átalakításokba, utána erre már nincs politikai akarat. Erre sem lesz. A Hídnak viszont ez jól jön. Alkalma nyílik arra, hogy a magyar választók előtt eljátssza a megmentő szerepét, miközben minden jel arra mutat, hogy Fico csak egy gumicsontot dobott be, amire alig reagált a szlovák közönség. Bugáréknak szükségük is van a PR-ra, miután a 30 eurós (eredetileg 50 eurós), népszerűtlen orvosi illetékek ügyében a Smer velük vitette el a balhét - az eredetileg minisztériumi koncepció hidas képviselői indítványként került a parlamentbe, majd megszavazása után Fico meg is ijedt tőle és kigyomlálná. Emellett a képviselői fizetések ügyében is az egyébként a témában következetes Híd kezében maradt a Fekete Péter. Még ha 2020-ig nem is várható változás az iskolák irányításának kérdésében, fel kell készülni arra, hogy előbb-utóbb ez téma lesz. A szlovák jobboldalon is sokan úgy látják, a mostani finanszírozási és irányítási rendszer nem egészséges. Ezzel lehet vitatkozni, mint ahogy egy esetleges centralizációnak is megvannak a maga előnyei és hátrányai - sokszor azért nem lehet egy mini iskolát bezárni, mert a polgármester nem meri megtenni ám mindaddig, amíg nem valósul meg a magyar oktatási autonómia, nagyon veszélyes a regionális iskolaügyet az oktatási tárca alá gereblyézni. Helyben egy magyar többségű önkormányzat meg tudja támogatni a magyar iskolát, ám egy szlovák miniszter, szlovák hivatalnoksereggel ezt nem fogja megtenni. A magyar iskolahálózat pedig már most is sok esetben rá van utalva a helyi önkormányzatok jóindulatára. Ez egyben egy feltartott mutatóujj az oktatásüggyel foglalkozó intézmények és szakértők számára. Arról ugyanis még mindig nincs elképzelése a felvidéki magyar társadalomnak, hogy mit kezdjünk a demográfiai zuhanás által megtorpedózott magyar iskolahálózattal. Akik büntetlenül ölhettek LAJOS P. JÁNOS M egszólalt egy volt SIS-ügynök ifjabb Michal Kováč 1995- ös elrablási ügyében. Amellett, hogy megerősíti Fegyveres Oszkár korábbi vallomását - vagyis azt, hogy az akkori államfő fiát a szlovák titkosszolgálat rabolta el -, megdöbbentő részletekkel szolgál a titkosszolgálat, ezzel együtt a mečiari állam működéséről. Azt mindenki sejthette az 1990-es években, hogy a SIS állam az államban, főnöke, Ivan Lexa és helyettese, Jaroslav Svéchota pedig a két legfőbb maffiózó. A most megszólaló Kosík szavaiból kiderülő részletek azonban így is megdöbbentően hatnak. Kováč elrablásának részleteivel már mindenki tisztában lehet, aki olvasta az üggyel kapcsolatos, szabadon hozzáférhető dokumentumokat, az interjúnak ez a része sok újdonsággal nem szolgál. A titkosszolgálat működéséről szóló részletek a legmegdöbbentőbbek. „Körülbelül egy héttel az akció előtt Hrbáček aktivizálta az öt embert. Hozott valamilyen altatókat is, amiket ki akart próbálni civileken. Három embert berakatott az autóba, és kipróbálta rajtuk a gyógyszereket, figyelte a hatásukat. Hogy az ember elalszik tőle, vagy csak kábult lesz, vagy mi történik” - meséli Kosík az interjúban, mintha arról beszélne, hogy hány sört ivott meg előző este és kivel. Majd hozzáteszi, hogy az embereket véletlenszerűen választotta ki Hrbáček, aki a fedett ügynökök csoportja és Svéchota között tartotta a kapcsolatot. Valójában emberrablásokról beszél, találomra kiválasztott emberekről, akiket buszmegállóból vagy más helyekről raboltak el, leitattak, begyógyszereztek, majd jobb esetben elengedték őket, rosszabb esetben készítettek róluk néhány kompromittáló fotót egy prostituálttal, hogy kipróbálják azt is, milyen lesz, ha élesben kell kompromittálni elrabolt és leitatott politikusokat. Már csak hab a tortán, hogy emellett azt is elmesélte, főnöke üzlettársát is segített elüldözni a közös vállalkozásukból. A másik elképesztő rész, amikor Kosík a Fegyveres Oszkár és Robert Remiáš ellen tervezett merényletekről beszél. Fegyveresnek szerencsére sikerült megúsznia, Remiášt viszont meggyilkolták. Nem árt ezt pontosan leírni, ahogyan Kosík szavaiból kiderül: a SIS igazgatóhelyettese parancsot ad beosztottjának a SIS egyik „kellemetlenné” vált ügynökének és annak összekötőjének meggyilkolására. Még ha sejtettük is, hogy valahogy így történhetett, leírva látni megdöbbentő. Az egész inteijúból az derül ki, hogy volt pár ember ebben az országban, akik bármit megtehettek, és teljesen természetes volt számukra az is, hogy büntetlenül rabolhatnak el, ölhetnek meg embereket. Csak reménykedhetünk benne, hogy ez ma már nem így van. Kosík egyébként jelenleg Maliban van, ha minden igaz, akkor nemzetközi elfogatóparancs alapján letartóztatta az ottani rendőrség, és kiadatás vár rá. Váltóhamisításért ítélték el, összesen 18 év börtönt kapott 2016-ban. Ez elől szökött meg és bujkált az afrikai országban. Az interjút tehát fenntartásokkal kell olvasni, hiszen az interjúalany szökésben van, de bízhatunk benne, hogy ezután nemcsak Kosík, hanem az akcióban részt vevő és még életben lévő volt SIS-esek megszólalnak. Svéchota ugyan már halott, de Ivan Lexa és Michal Hrbáček még él. És él Vladimír Mečiar is, akit akkori kormányfőként súlyos politikai felelősség terhel, de az sem kizárt, hogy az ő esetében is meg lehetne állapítani büntetőjogi felelősséget. Talán tényleg nem volt felesleges a mečiari amnesztiák eltörlése idén tavasszal.
