Új Szó, 2017. december (70. évfolyam, 276-299. szám)
2017-12-21 / 293. szám, csütörtök
www.ujszo.com | 2017. december 21. VÉLEMÉNY ÉS HÁTTÉR I 7 Két idézet Képes-e többre a magyar ellenzék bugylibicskás támadásoknál? FINTA MÁRK Magyarország 2017-es évére néhány hónappal a választások előtt sem érdemes túl sok szót vesztegetni. Legalábbis abból a szempontból nem, előremozdult-e valamennyire a társadalom és a politika, változott-e valami lényeges. Mert nem változott. Olyan volt, mint 2016. És olyan, mint 2018 lesz. Két megnyilvánulást idézek, mert ezek hajszálpontosan megmutatják, mire gondolok. „Idefigyelj, Viktor, te korrupt zsarnok! Hogyha azt hiszed, hogy én félek vagy mi félünk, akkor nagyon tévedsz. Sem én nem félek tőled, sem a Jobbik nem fél a Fidesztől, és azt látom, az emberek sem félnek a Fidesztől. Neked kell félned! 2017-ről azt hitted, hogy a lázadás éve lesz, de tévedtél. 2018 lesz a lázadás éve, és az emberek el fognak söpörni téged és el fognak számoltatni téged, úgyhogy erre készülj, arra kérlek!” - mondta Vona Gábor december elején a kamerába fordulva az egyik tévés vitaműsorban. Ez az idézet így, leírva is megmosolyogtató, még úgy is, hogy Vona arról is beszélt, hogy utcára akaiják vinni az embereket. De nem ez az igazán vicces, hanem az, ahogy ezt a lánglelkű szólamot az egykor radikális, szélsőjobbos párt elnöke előadta. Pont nem úgy, mint aki alól az államhatalommal visszaélve lövik ki a pártját. Félmosollyal a szája szegletében, szendén, mint egy elsőáldozó. Olyan mesterkélt álin- dulattal a hangjában, mintha a nagyi házi zserbójának receptjét mondta volna fel, és figyelmeztetné Orbánt, hogy ne felejtse el a baracklekvárt. És nem utasít. Megkér. Még jó, hogy nem szépen. Persze nem rossz dolog, hogy Vo- nát az elmúlt évek során megszállta az általa megsimogatott cuki kiscicák lelke - nem lett a társadalom kevesebb attól, hogy a Jobbikból kiveszett az alávaló cigányozás és zsidózás 90 százaléka. Csak hát a valódi, komolyan vehető ellenzéki politikusból sem lett több. S miközben a Nemzeti Együttműködés Rendszerének lovagjai Armani-zakókban, egy kisebb karibi ország GDP-jét érő Breitlin- gekkel a csuklójukon, cinikusan el- pampogják, hogy mennyire fontos lenne Orbánnak egy „valódi ellenzék”, amott, a jelenlegi ellenzékben felteszi a két kezét még az is, aki az egyetlen lehetőségként próbálta eladni magát ázoknak, akiknek elege van az Orbán-kormányból. S erről mi sem árulkodikjobban, hogy a múlt pénteki tüntetésre a Fidesz-székház elé annak ellenére is csak kétezren mentek ki, hogy a Jobbik még a gyakorlott tüntij árókat, az együttös Juhász Pétert és a momentumos Fekete- Győr Andrást is mozgósította. És most, a dramaturgiai csúcsponton álljon itt egy idézet egy, az In- dex.hu hírportálnak még májusban küldött olvasói levélből. Szerzője a portál szerint egy magasan kvalifikált, tudományos területen dolgozó olvasó, aki gyöngyöző bolsevik fordulattal kacagja ki az ellenzék bugylibicskás támadását a NER tankjaira. „Minket, akik eddig is a Fideszre szavaztunk, egyáltalán nem érdekel a korrupció, a lopás, Habony, Fer- hófstadt, Sulc, Bayer és a lopás, meg a putyinozás, meg oroszozás és hasonlóak. Ha megszorozzátok ezeket a jelenségeket kettővel, vagy hárommal, az sem érdekel, akkor is a Fideszre fogunk szavazni. Azért, mert mi a nemzeti értékeket felvállaló politikusokra szavazunk. Nem jobbra, balra, vagy liberális köcsögökre, nem Teréz anyákra és a Pápára, hanem azokra, akik Magyar- országot nem akaiják elveszejteni.” Ideje lesz a bugylibicskát valami komolyabbra cserélni. Az elpárolgó felelősség FELEDYBOTOND A csallóközi ivóvízszennyezés egy újabb szomorú alkalom arra, hogy a közjogi felelősség 21. századi formáját feltaláljuk. Ahogy látható, a környezetszennyezés messze nem csak globális formában fenyeget. Kínai falucskáktól a csallóközi Bakáig előfordul, hogy az ivóvízkészlet súlyos szennyezést szenved; vagy gondoljunk a cipőgyár miatt évekig habzó Rábára az osztrák-magyar határon, vagy éppen egy szabálytalan szemétégető miatt fulladozó kisváros képe sem túl távoli, hogy a vörösiszap- katasztrófát, a Tisza ciánszennyezését, az erdélyi Verespatak ciános aranybányájának rémét ne emlegessem. Ezek a környezeti oldal látható, számunkra érzékelhető, sokszor halálozásban végződő tragédiái. De ki felel értük? Régen lemondott cégvezetők, több ciklussal korábban megbukott miniszterek vagy éppen egy kínai megyei pártvezér? Láttunk ilyen pereket, amikor a rendőrök régi minisztert rendszeresen elővezetnének azért, mert annak idején egy nem egyszerűen rossz, hanem életveszélyes döntést hozott? Tudhatta annak idején, hogy mely gyomirtó milyen hatással lehet az egészségre? Milyen közjogi rendszert akarunk, amely az ellenkező bizonyításáig, vagyis amíg nincs orvosilag igazolható káros hatás, addig engedélyezi a szerek használatát? Vagy olyan rendszert szeretnénk, amely semmit nem enged, amíg nem bizonyos, hogy egy-egy szer vagy eszköz nem káros az egészségre? Nem kis részben erről szól az egész amerikai-európai génmódosított termékvita, a GMO-ügy. Hogyan lehet elérni, hogy az éppen aktuális, hivatalban lévő döntéshozó - legyen szó polgármesterről, helyi vízügyi igazgatóról, miniszterről vagy képviselőről - kénytelen legyen számba venni a döntése hosszú távú következményeit? Egy egész más világban élnénk, ha a közjogialkotmányos rendszereink elfogadnák, hogy a 21. században rengeteg olyan döntés születik, amelyet a jelenlegi rendszer nem tud a megfelelő kockázati szinten kezelni. Máshogy fogalmazva, nem rendel hozzá felelőst: közjogi politikai felelősség gyakorlatilag a választási megmérettetésen kívül nincs, amíg nem bűncselekmény történik. Holott a közügyekben való döntésekről néha csak jóval később derül ki, hogy számos kockázat ismerete mellett, racionálisan rossz, szándékosan káros döntés született. De ha nem korrupt vagy sikkasztó a döntéshozó, hogyan lehet megfogni? A büntetőjog szűkítő értelmezése mellett elkerülhetetlenül szükséges, hogy nagyobb felelősséget telepítsünk a döntéshozóink vállára. Az álljon a fenti pozíciókba, aki vállalja, hogy körültekintőbb lesz, mint az átlagos választó: mert ez a munkája! Neki az a feladata, hogy mérlegeljen. Igazolja transzparens módon a döntéseit. Nem mindenről népszavazni kell feltétlenül, hanem átlátható módon, mindenki számára nyitott hatástanulmányok alapján, a döntés hatékonyságát később folyamatosan monitorozva kellene működnie számos állami szervnek is. Éppen ezért kell ezeket a döntéseket a szubszidiaritás jegyében helyi szintekre delegálni: ott ismerik az emberek a döntéshozót. Van esély, hogy vasárnap a templom előtt beszélgessenek vele, két választás közt is. Ez ma vágyálom. Egészen addig az is marad, amíg a négyéves parlamenti ciklusok képviselőinek kéne meghozniuk a saját hatalmukat korlátozó döntést. Mondhatni, első ránézésre reménytelen, hogy ez megváltozzon, de másodikra egyértelmű: rajtunk múlik, demokrata polgárokon, választókon és választhatókon, hogy mivel állunk elő, mely közéleti kérdéseket pri- orizáljuk, és mi mellett vonulunk utcára, mi mellett szervezünk polgári mozgalmat. A mi országunk, a mi államunk, a mi kezünkben van, csak rajtunk múlik, hogy sikerül-e a közjogi rendszert a mindenkori hatalomban lévő elittel szemben, alkotmányozó fórumokon, modem fékekkel és ellensúlyokkal kibővíteni. Most épp a tiszta, iható víz ennek az apropója. Még véresebb volt Moszul ostroma Kilenc- és tizenegyezer közé tehető azoknak a száma, akik életüket vesztették az Iszlim Állam terrorszervezet uralma alatt álló, iraki Moszul felszabadításáért vívott, 9 hónapig tartó csatában - vált ismertté szerdán az AP amerikai hírügynökség vizsgálatából. Ez a veszteségmérleg csaknem tízszerese annak, amelyről korábbi híradások számoltak be. Az iraki hadsereg, illetve az Iszlám Állam elleni harcba bekapcsolódó koalíciós erők által 2016 októbere és 2017 júliusa között végrehajtott műveletek legkevesebb 3200 polgári személy haláláért felelősek, az áldozatok harmadával pedig az Iszlám Állam harcosai végeztek. A fennmaradó, nagyjából háromezer ember haláláért nem lehet megállapítani, hogy ki a felelős - derítette ki az AP, miután megvizsgálta a moszuli halottasházak listáit, amelyek szerint 9606 ember halt meg a katonai műveletekben. Ezt az amerikai hírügynökség összevetette több nem kormányzati szervezet, az Amnesty International, az Airwars és az Iraq Body Count adatbázisával, valamint az ENSZ vonatkozó jelentésével is. Több száz további civil áldozat holtteste máig a romok alatt lehet. A koalíciós erők mindeddig nem indítottak vizsgálatot arról, hogy hány civil halt meg Moszul ostroma során, és mindössze 326 ember haláláért ismerték el a felelősségüket. Haider al-Abádi iraki kormányfő állítása szerint pedig 1260 polgári áldozata volt a város ostromának. Moszul ostromában több ezer ember meghalt. Azért lenne fontos megérteni, hogy ezek a civilek hogyan haltak meg, mert az segíthetne életeket menteni, ha legközelebb hasonló történik - hangsúlyozta Chris Woods, az Airwars vezetője. Nagyon lehangoló, hogy ennyire nem érdekel senkit ennek a kivizsgálása - tette hozzá az Irakban és Szíriában végrehajtott légicsapások és tüzérségi támadások dokumentálásával foglalkozó független szervezet irányítója. Thomas Veale, a koalíció szóvivője az AP-nek elmondta: felelőtlenségnek tartja, hogy most amiatt éri bírálat a koalíciót, hogy az Iszlám Állam elűzését célzó műveletei szándékán kívül civil halálos áldozatokat is szedtek. A koalíció légi és szárazföldi műveletei nélkül a szenvedés és a halál további évei, sőt akár évtizedei vártak volna Szíriára és Irakra - hangsúlyozta. (MTI) FIGYELŐ Az EU-szerződós 7. cikke „atombomba" Az Európai Unió története során tegnap először aktiválta az uniós alapszerződés 7. cikkét. Ez az első alkalom, hogy valamely tagállammal (esetünkben Lengyelországgal) szemben aktiválják az „atomfegyverként” is emlegetett, eddig példa nélküli eljárást. Ajogszabály szerint a 7. cikk alkalmazása a következők szerint valósulhat meg: Először is az uniós kormányokat képviselő Tanácsnak - a tagállamok négyötödös többségével, vagyis jelenleg legalább 22 tagállam egyetértésével - meg kell állapítania, hogy fennáll az egyértelmű veszélye annak, hogy Lengyelország súlyosan megsérti az Európai Unió - az uniós szerződés 2. cikkében említett - értékeit. Ehhez szükség van arra is, hogy az Európai Parlament egyetértsen a bizottságijavaslattal. Ézt követően a Tanács felkéri Lengyelországot észrevételeinek benyújtására, majd egyhangúlag megállapíthatja, hogy Varsó ténylegesen súlyosan és tartósan megsérti a 2. cikkben említett értékeket. Ha erre a megállapításra jut, a Tanács ún. minősített többséggel (a tagországok összlakosságának legalább 65%-át képviselő 20 tagállam egyetértésével) akár úgy is határozhat, hogy felfüggeszti Lengyelországnak az uniós szerződések alkalmazásából származó egyes jogait, beleértve a varsói kormányt a Tanácsban megillető szavazati jogokat. A Tanácsnak a későbbiekben - szintén minősített többséggel - kell határoznia arról, hogy visszavonja a tagállamjogainak felfüggesztésére vonatkozó döntését, ha „az elrendelésükhöz vezető körülményekben változás következett be”. (MTI, ú)
