Új Szó, 2017. december (70. évfolyam, 276-299. szám)
2017-12-16 / 289. szám, szombat
www.ujszo.com | 2017. december 16. VÉLEMÉNY ÉS HÁTTÉR I 7 Alkotmányos káosz A mostani események még csak a várható gondok előzményei elmúlt napok eseményei láttán úgy tűnik, nyugvópontra került az Alkotmánybíróság körüli politikai ügy. Andrej Kiska visszalépett, győzött a hatalmi arrogancia, újra teljes létszámban működik a kassai székhelyűjestület. A képlet viszont nem ilyen egyszerű, ez csak az előszele volt a várhatóan egy-másfél év múlva kulmináló problémáknak. A rendszerszintű megoldás ugyanis továbbra is hiányzik, s nem valószínű, hogy a Smemek megéri megtalálni. Az Alkotmánybíróság bíráit 12 évre választja a parlament és nevezi ki az államfő. Az erről szóló törvény előkészítői eredetileg úgy tervezték, hogy a testület 13 tagja rendszeres időközönként fog cserélődni - vagyis 3-5 évente választ majd a parlament 3-4 tagot, így nem sokkszerűen, hanem organikusan változik a testület összetétele, és egyik kormánygamitúra sem tud komoly nyomot hagyni a bíróságon, akár visszaélve lehetőségével. Am a második Dzurinda-kormány idejében fennállt politikai erőviszonyok miatt elhúzódott a jelölési-választási folyamat, így 2006-ra már kilenc hely volt betöltetlen. Vagy megfordítva: az első Fico-kormány egyszerre kilenc új alkotmánybírót választhatott a tizenháromból. Őket 2007 februárjában nevezte ki az akkori államfő - ha ehhez az évszámhoz hozzáadjuk a 12 év megbízatási időt, láthatjuk, mi vár ránk. 2019-ben az Alkotmánybíróság összetétele alapvetően fog megváltozni, amihez képest a mostani Mamojka-Laššáková-féle huzavona C kategóriás politikai thril- ler. Mindez úgy, hogy a jelenlegi, Smer által dominált parlament választhat 18 jelöltet, akik közül a mostani köztársasági elnök nevez majd ki 2019 elején kilenc bírát - ha kinevez. A helyzetbe ugyanis több bizonytalansági tényező van kódolva. A Centés-ügyig nyilvánvaló volt, hogy kinevezési ügyekben nincs mérlegelési lehetősége a köztársasági elnöknek, ám az akkori, smeres politikai megrendelésre készült alkotmánybírósági határozat alapján az államfő vissza is utasíthatja a parlamentben megválasztott, az elnök által kinevezendőjelöltet. Ezt próbálta - egyelőre sikertelenül - kihasználni Andrej Kiska, ám a plénum továbbra sem adott egyértelmű választ a dilemmára. 2019-ben megismétlődhet a helyzet. Választ a parlament is adhat, ha módosítja az alaptörvényt, világosan leszögezve az államfő kötelességét és lehetőségeit. Erre viszont most kicsi az esély: a Smemek is megfelelnek a zavaros viszonyok, másrészt adott helyzetben az ellenzék sem szeretné megkötni az „ellenzéki” államfő kezét - még ha egy ilyen, ajelölt kinevezésével kapcsolatos pontosítás valójában az eredeti helyzet precíz leírását jelentené is. A koalíció és az igazságügyi tárca ebben a témában eddig adós maradt: a kormányprogram része ugyanis az Alkotmánybíróságról szóló törvény módosítása. Azt ígérték, megváltoznak az alkotmánybírósági jelöltekkel kapcsolatos szakmai, erkölcsi kritériumok, valamint megbízatásuk ideje is — egy ilyen átfogó változtatásnak csak a 2019-es nagy csere előtt van értelme, ezt viszont már a jövő év első felében el kellene fogadnia a parlamentnek, 2018 őszén ugyanis már beindul a jelölési folyamat. Egy ilyen átfogó reformhoz ugyanakkor szakmai és társadalmi vitára lenne szükség, valamint politikai egyeztetésekre: a módosításhoz ugyanis alkotmányos többség - így az ellenzék legalább egy részének támogatása- is szükséges. Szakmai vita és konkrét tervezet még nincs, állandósuló Fico-Kiska ellentét annál inkább. Mindez, valamint a koalíció s az ellenzék közti, minimálisan sem konstruktív viszony együttesen kódolja a rendszerbe a nagy 2018/2019-es alkotmánybírósági káoszt és állóháborút. Majmok leszünk vagy szabadok? LÁM PLZSUZSÁNNA V an egy szokásom, karácsony előtt belelapozok a régi könyveimbe. Most épp Vladimír Levi, orosz pszichiáter, a testmozgás nagy propagátorának egyik könyve akadt a kezembe, amely nálunk 1985-ben jelent meg, s nagy sláger volt. Nézzük, miket ír. „Tudják, melyik a legrobbanékonyabb anyag a világon? Az unalom! A valódi stressz hiánya! Azé a stresszé, amely az életért való természetes küzdelem velejárója, nem pedig azé a stresszé, amely a folyamatos telefonálgatásokból, a családi skandalumokból és a sorbanállás közbeni veszekedésekből, vagyis a hiányos fizikai leterhelésből származó leterhelésből ered”. Levi az életért való természetes küzdelem alatt a fizikai munkát érti. Máshol ezt mondja: „lustaságunk befészkelődik az izmainkba, az ereinkbe, körberakódik zsírral, megcsontosodik a szklerózisban. A sportpályának ma olyan erős ellenfele van, mint a söröző”. Hm. Erről egy még régebbi könyv jut az eszembe, Fourastié francia szociológus 40 000 óra című munkája 1965-ből. Ö azt jövendölte, hogy 80 éves átlagéletkort véve alapul, az emberek a jövőben 700 ezer órát fognak élni, ebből 35 év munkaviszonyban 40 ezer órát fognak dolgozni, és egyéb teendőiket leszámítva 370 ezer óra szabadidejük lesz, aminek az eltöltése nagy problémákat okozhat. Feltételezte azonban, hogy az emberek addigra olyan bölcsek lesznek, hogy aktívan fogják eltölteni a szabadidejüket. Értsd: a saját épülésükre, nem leépülésükre. Megjegyzem, az „addigra” épp most van. És akkor eszembe jut egy 2015-ös tanulmány is, amely szerint a világ fejlett államaihoz hasonlóan nálunk is egyre alacsonyabb az ifjúság fizikai állóképessége. Ez szorosan összefügg a mozgáshiánnyal. S érdekes, hogy nemcsak azok kondíciója csökken, akik nem mozognak - sajnos, ők vannak többségben, az 5-18 évesek 75 százaléka -, hanem a sportolóké is (nyilván nem az élsportról van szó). Sőt, a múlthoz képest csökkenteni kellett a testnevelési szakok felvételi követelményeit is! Napjainkban legtöbbet az ötéves kor alatti kicsinyek mozognak. Aztán amikor bekerülnek az óvodába, egyszeriben rászoknak az ülő életmódra, s szabad idejükben főleg a számítógép és tévé előtt görnyednek. Miért? Sok tényező játszik közre: a szülői példa és később a barátoké, az, hogy ma már az óvodába/iskolába sem saját lábon mennek, hanem sokszor autóval szállítják őket, a szünetekben a néhai kergetőzés, ugrabugra helyett egy helyben mobiloznak, a testnevelésóráról felmentést kémek stb. Egy ortopédus nyilatkozta, hogy egyre több a hátgerincproblémás gyermek és fiatal. Hm. Valamikor, állítólagos majom korunkban, négykézláb jártunk. Aztán kétlábra emelkedtünk. Lehet, hogy megfordul az evolúció? Csaknehogy majomként végezzük! FIGYELŐ Kvóták nólkül tárgyilagosabb lenne A brüsszeli EU-csúcs kapcsán foglalkoztak német lapok a V4- ekkel. A Frankfurter Allgemeine Zeitung (FÁZ) szerint Robert Fi- co és Orbán Viktor is „kézzel- lábbal védekezik” a menekültek kvóták szerinti szétosztása ellen, és ebben minden másnál nagyobb egységben sorakozik fel mögöttük országuk lakossága. Ezt az ellenállást „lehet rossznak érezni, de a demokrácia lényegéhez tartozik”, hogy a kormányok figyelembe veszik a közhangulatot, az pedig „aláásná az EU legitimitását”, ha nem vennék figyelembe - tette hozzá. Mint írta, ezen „mit sem változtat, hogy a magyar kormány egy rasszista és antiszemita klisékre építő kampánnyal használja ki a menekültkérdést, amelyet jóindulattal is csak a »visszataszító« jelzővel lehet körülírni”. „Éppen ellenkezőleg: könnyen ki lehetne ütni Orbán kezéből ezt a fegyvert, ha tárgyilagosan tanácskoznának az európai menekültpolitikáról, kvóták nélkül” - írta a FÁZ kommentátora. (MTI) Tavaly is Luxemburg volt az EU leggazdagabb országa Luxemburg volt az Európai Unió leggazdagabb tagállama tavaly is, a legszegónyebb pedig Bulgária, derül ki az EU statisztikai hivatalának (Eurostat) a tavalyi vágleges adatokat tartalmazó jelentósóből. Magyarország mindkét vizsgált kategóriában a lista utolsó negyedébe került, Szlovákia egy szinttel előbbre szerepelt. Az egy főre jutó magyar- országi GDP 1 százalékponttal csökkent az előző két évhez képest, az egy főre jutó tényleges egyéni fogyasztás pedig nem változott 2015-höz képest. Az uniós átlag a 100%, ehhez képest az euróövezetben az egy főre jutó hazai össztermék 105%, az egy főre jutó tényleges egyéni fogyasztás pedig 106 % volt tavaly. A leggazdagabb országban, Luxemburgban az egy főre jutó GDP 258%-a volt az uniós átlagnak. A második helyen áll Írország, az átlag 183%-ával. Összesen 11 tagállamban - Luxemburg és Írország mellett Hollandia (128%), Ausztria (128%), Dánia (124%), Svédország (123%), Németország (123%), Belgium (118%), Finnország (109%), Nagy-Britannia (107%) és Franciaország (104%) - haladta meg az uniós átlagot az egy főre jutó GDP. Az átlagnál legfeljebb 30 százalékponttal alacsonyabb kategóriába 10 ország került be. Megközelítette az átlagot Olaszország (97%) és Málta (96%), majd sorrendben Spanyolország (92%), Csehország (88%), Szlovénia (83%), Ciprus (83%), Portugália (77%), Szlovákia (77%), Litvánia (75%) és Észtország (75%) következik. A maradék hét ország közül Lengyelországban és Görögországban az egy főre jutó GDP 68%-a volt az uniós átlagnak, Magyarországon pedig 67%-a. A sereghajtó Lettországban 65, Horvátországban 60, Romániában 58, Bulgáriában pedig 49%-ra rúgott ez az arány. Az egy főre jutó GDP ugyan gyakran használatos az országok jóléti szintjének mutatójaként, azonban nem feltétlenül alkalmas a háztartások életszínvonalának kifejezésére. Ez utóbbi célra jobban megfelel az egy főre jutó tényleges egyéni fogyasztás (AIC). Az AJC-mutatót nézve is Luxemburg az első, az EU-s átlag 132%- ával és Bulgária az utolsó az átlag 53%-ával. Az átlag fölött tíz ország teljesít: Luxemburg mögött Németország, Ausztria, Nagy-Britannia, Finnország, Dánia, Belgium, Franciaország, Hollandia és Svédország. Az átlagnál legfeljebb 30 százalék- ponttal alacsonyabb kategóriában 13 ország szerepel: Olaszország (98%), Írország (96%), Ciprus (91%), Spanyolország (89%), Litvánia (85%), Portugália (82%), Málta (81%), Csehország (78%), Görögország (77%), Szlovákia (76%), Szlovénia (76%), Lengyelország (74%) és Észtország (72%). A maradék öt ország csoportját Lettország vezeti 67%-kal, majd Magyarország következik 63%-kal, Románia (61%), Horvátország (5 9%) és Bulgária (53%) előtt. (MTI) MÓZES SZABOLCS Sikeres munkát és sok nagyszerű inkompetens döntést kívánok!
