Új Szó, 2017. december (70. évfolyam, 276-299. szám)

2017-12-06 / 280. szám, szerda

M on régió: Kelet- és Közép-Szlovákia 2017. december 6., szerda, 15-17. oldal A beregszászi Kossuth tér impozáns eleme az egykori törvényszék épülete, melyet 1909-ben avattak fel. A második világháború éveiben a rendőrség, a bíróság, több megyei és városi közhivatal ka­potthelyet itt. A második világháború után az épületet a katonaságfoglalta el, hosszú éveken át laktanya volt. A város vezetése többször indítványozta a laktanya kiköltöztetését az épületből, ám erre vé­gül egy csaknem tragikusan végződő esemény után került sor. Egy katona géppisztolyából „tréfából" tüzet nyitott az épülettel szemben lévő borüzlet kirakatára és a mellette álló fagylaltárusító bódé­ra. Szerencsére senki nem sérült meg, de a laktanya kiköltöztetését a város központjából ezután már nem lehetett tovább halogatni. Az épület hasznosítására több javaslat született. Ide akarták he­lyezni az Ungvári Állami Egyetem orvosi karát, majd mezőgazdasági vagy szőlészeti technikumot terveztek nyitni benne. Végül finommechanikai üzemet nyitottak az épületben. A rendszerváltás után az üzem a hadiipar megrendeléseinek elmaradása következtében szinte hónapok alatt tönkrement. Az épület állaga folyamatosan romlott. 2002-ben aztán az Illyés Közalapítvány és az Apáczai Köz­alapítványtámogatásával elkezdődött az egykori törvényszéki épület felújítása, melyben jelenleg a II. Rákóczi Ferenc Kárpátaljai Magyar Főiskola működik. (Leczo Zoltán felvétele) Emléktáblát kapott gráf Andrássy Ilona Az ünnepségen a Krasznahorkai Férfikar énekelt (A szerző felvétele) NÉMETI RÓBERT Leleplezték gróf Andrássy Ilona emléktábláját a betléri kastélymúzeumban. Az ünnepségre a grófnő születésének 100. évfordulóján került sor. KASSA Barczi Gyula, a Szlovák Nemzeti Múzeum Betléri Múzeumának igazgatója elmondta, Andrássy Ilo­na nagyon sok szállal kötődik a kas­télyhoz. Itt töltötte gyermekkorát, első lépéseit 1918-ban tette meg a családi birtok udvarán. „Az emlék­táblát elsősorban azért készítettük, mert most ünnepeljük a grófnő szü­letésének centenáriumát, illetve azért is, mert sokkal jobban kötődik a kastélyhoz, mint az Andrássyak többsége. Olyan személyiségről van szó, aki még a 21. században is pél­dakép” - nyilatkozta lapunknak a múzeum igazgatója. Hozzátette, a grófnő születése évfordulóján jövő­re egy kiállítás megnyitását tervez­ték, de anyagiak miatt erre csak a kö­vetkező években lesz lehetőség. Az Andrássyak 1944 augusztusában, a szlovák nemzeti felkelés kitörése előtt hagyták el a betléri birtokot. A II. világháború után Andrássy Ilona a budapesti Magyar Vöröskereszt önkéntes ápolói tanfolyamának el­végzése után ápolóként dolgozott a katonai Sziklakórházban. „Buda­pest ostromának idején áldatlan ál­lapotok uralkodtak a Sziklakórház­ban. Az intézményben olykor közel hétszáz beteget is elláttak. Óriási volt a zsúfoltság, nem volt elég kötszer, gyógyszer, élelem. A létesítmény felszámolásáig a kórházban dolgo­zott. Főnővérként rendkívül szigorú volt. Mindig jó példával járt elöl. Minden beteg elégedett volt vele, a megtestesült jóságnak tartották” ­mondta az emléktábla leleplezése előtt Hegyes-Szikszai Anikó, a bu­dapesti Sziklakórház Atombunker Múzeum igazgatóhelyettese. A II. világháború után a grófnő Magyar- országon élt, de származása miatt üldözték. Családjával utoljára 1947- ben találkozott, utána elvették az út­levelét, édesapja temetésére sem utazhatott el. 1971 után többször el­látogatott Betlérbe, ahol mindig be­lépőjeggyel ment be a kastélyba vagy a közeli krasznahorkai várba. Gyer­mektelenül hunyt el 1990. június 12- én. A krasznahorkai várban, az And­rássyak családi kriptájában helyez­ték örök nyugalomra. Uj testvérvárosa van Királyhelmecnek LECZO ZOLTÁN Testvérvárosi szerződést kötött a bodrogközi település az ukrajnai Beregszásszal. Királyhelmec testvérvárosa a magyarországi Kisvárda, Ferenc­város és Felsőzsolca, a csehorszá­gi Rakovník, a romániai Sepsi- szentgyörgy, valamint a szerbiai Magyarkanizsa. A Beregszásszal idén megkö­tött szerződés elsősorban kultu­rális és gazdasági téren nyit új le­hetőségeket az együttműködésre, de a két település számos más te­rületen is megvalósíthat közös projekteket. A hagyományok szerint a test­vérvárosok küldöttségei rendsze­resen ellátogatnak egymáshoz, sokszor közösen ünnepük meg a jelentős nemzeti ünnepeket, az oktatási intézmények diákjai nyaranta csereüdültetésen vesz­nek rész, de közös sportrendez­vények, kiállítások és kulturális események szervezésére is szám­talan lehetőség nyílik. Királyhelmec új testvérvárosa, Beregszász (Berehovo) Kárpát­alja délnyugati részén terül el, Ungváriéi 72, Munkácstól 28 ki­lométerre. A várost a Borzsát és a Latorcát összekötő Vérke patak szeli ketté. Északkelet és délkelet felől vulkanikus hegylánc övezi, melynek legmagasabb pontja a Nagy-hegy. Beregszász neve a magyarberek főnévből szárma­zik, utótagja egykori szász lako­saira utal. Az ukrán elnevezés a magyarból származik. A vidék all. század második felében I. Béla magyar király fiá­nak, Lampert hercegnek volt a tu­lajdona. A néphagyomány szerint ő alapította a települést, sőt úgy tartják, hogy eredetileg róla ne­vezték el Villa Lampertinek, majd Lampertházának, illetve később Lampertszásznak. A település je­lenleg a Beregszászi járás szék­helye. A trianoni békeszerződé­sig Bereg vármegye Tiszaháti já­rásának központjaként működött, Munkáccsal felváltva egy ideig a vármegye székhelye volt. Bereg- ardó és az ennek határában talál­ható Tasnádtanya tartozik hozzá, Bulcsu pedig a város tanácsához rendelt társközség. Kárpátalja te­lepülései közül Beregszászban él a legnagyobb magyar közösség, a város jelentős magyar kulturális központ.

Next

/
Oldalképek
Tartalom