Új Szó, 2017. november (70. évfolyam, 252-275. szám)

2017-11-04 / 254. szám, szombat

www.ujszo.com | 2017. november 4.

VÉLEMÉNY ÉS HÁTTÉR

I 7

Legyünk átlag felettiek

Szavazás - lehetőség a szélsőségesek megállítására

LAJOS P. JÁNOS

^ ak az európai parm lamenti választás

V alulértékeltebb

LJ esemény a választók szemében a megyei választásoknál, pedig mindkettőnek sokkal komolyabb a tétje annál, mint ahányan elmennek voksolni. Ebben a kommentárban nem lehet felsorolni valamennyi megyei hatáskört, de elég, ha arra gondolunk, hogy a régiók útjainak minősége, a regionális egészségügy, a kulturális élet és a középiskolák fenntartása, színvonala, az iskolákban nyitható osztályok száma mind megyei hatáskör. Nem mindegy, mennyi pénzt kapnak a magyar középiskolák, a magyar színházak, múzeumok, és az sem, hogy milyen felújítások indulhatnak el a magyarok lakta járásokban működő kórházakban. Az elmúlt időszakból vannak pozitív és negatív példák is, de a régiók sok problémáját helyben lehet a leghatékonyabban orvosolni. Erre ad most lehetőséget ez a választás.

Az alacsony részvétel a biztos választói bázissal rendelkező pártoknak kedvez, ebből éppen a magyar választókat képviselő pártok profitálhatnának. Nem biztos, hogy a megyeelnöki poszt elhódítható lenne bármelyik megyében is csak magyar szavazatokkal, még akkor sem, ha tényleg minden magyar választó az urnákhoz járulna - ehhez meg kellene szólítaniuk a szlovák választókat is a jelölteknek. De a képviselői helyek többsége a déli járásokban megszerezhető. Egyes választási körzetekben az elmúlt választások során alig több mint 900 voks is elég volt egy képviselői helyhez, ami azt jelenti, hogy egy nagyobb falu teljes választói bázisa elég lenne ahhoz, hogy bejuttasson egy képviselőt. A statisztikák azonban azt mutatják, hogy a déli járásokban sem haladja meg választási részvétel az országos átlagot, sok

helyen pedig alatta maradt. Átlagosan 3000^1000 voks már szinte mindenhol képviselői helyet eredményezhet a jelölteknek, kivétel a Dunaszerdahelyi járás, ahol négy éve több mint 8 ezer voks kellett a bejutáshoz.

A jelenlegi választásnak nem csak a megye fejlesztése, jövőbeli fejlődése a tétje. Ahogyan a másfél évvel ezelőtti országos választások egyik tétje is a szélsőségek visszaszorítása volt, úgy most ez még inkább érvényes. Másfél évvel ezelőtt ez nem sikerült, most talán sikerülni fog. Habár nem minden megyében azonos mértékben, de a képviselőjelöltek között már a déli járásokban is megtalálhatóak a szélsőségesek képviselői. A legnagyobb veszély Közép-Szlovákiában van, ahol a legerősebb a szélsőségesek bázisa. Aki részt vesz a választáson és demokratikusjelöltre adja voksát, az egyben a szélsőségesek ellen szavaz. Már az komoly eredmény, ha a barna (szlovákiai viszonylatban zöld) fertőzés terjedését megállítjuk.

JOBB ARA BORUL T EG, ELSZÓRTAN SZA VAZÁS!

....

S u X:

/ j \ n i

Äľ'C 1 "

i \ \ \

X':/'

... W V \\

/

/ / K/XNf _

(Ľubomír Kotrha karikatúrája)

Robbanás

előtt?

JUHÁSZ KATALIN

M

agyarországi színházi körökben már pedzegetik, kiről fog szólni a következő zaklatási botrány. A Facebook- on kering egy levél, amelyet egy bennfentes színházi ember írt az illető fiának, és olyan dolgokat állít, amelyeknek ha csak a fele igaz, akkor is büntetőjogi következménye lehet az újabb botránynak.

Áldozatok és kollégák szeretnék most elérni, hogy ez a név nyilvánosságra kerüljön, a közösségi oldalon többen állítják, a szakmában mindenki tudja, kiről van szó, sőt, sokan már akkor is rá gyanakodtak, amikor Sárosdi Lilla még nem nevezte meg Marton Lászlót.

Azért nem írhatjuk le a nevet, mert az ő dolgai Mártonénál is durvábbak. Túlmutatnak a zaklatáson, nem minden esetben áll meg ott, ahol neves kollégája igen.

A róla keringő pletykákban férfiak és nők, sőt kiskorúak is szerepelnek. Az illetőnek álmatlan éjszakái lehetnek mostanában, minden bizonnyal retteg a leleplezéstől. A színház sajtosa mindenesetre azonnal reagált: felszólította az említett levél szerzőjét, távolítsa el bejegyzését a Facebookról, mert ha nem teszi, annak súlyos következményei lesznek.

A Marton-üggyel kapcsolatban sokan, többféleképpen megszólaltak már. A szakma összezárt, ami természetes, hiszen nem akarja, hogy a közvélemény általánosítson és a rendezőket zaklatóknak könyvelje el. Hiszen a hatalmi pozícióval való visszaélésre, az alkalmazottak verbális megalázására, a basáskodásra minden szakmában akad példa. A művészvilág mégis érzékenyebb terep, hiszen ott a szakmai teljesítménynek gyakran szubjektív fokmérői vannak, és egy döntési pozícióban lévő vezető karriereket törhet derékba, vagy éppen érdemtelenül kínálhat karrierlehetőset.

Ha igaz, amit Gregor Bernadett állít, hogy tudniillik meztelenül kellett felvételiznie, az első helyzetgyakorlaton pedig egy számára akkor még ismeretlen osztálytárssal kellett csókolóznia „a jelenet kedvéért”, akkor bizony már a színművészetis növendékeket következmények nélkül megalázhatják a tanárok. Hiszen a vetkőzés is „művészet”, illetve - a közkeletű meghatározás szerint - művészet az, amit annak tartunk.

A nívós produkció létrehozására való elszánt igyekezet azonban nem lehet alibi. Nem lehet lepel, amivel adott esetben takarózni lehet. A próbákon használt durva hangnem, az alkotótársak felmenőinek gyalázása, a szexista megjegyzések nem lehetnek részei a próbafolyamatnak, mint ahogy a főszerepet sem annak kell felkínálni, aki hajlandó kedves lenni a rendezőhöz.

Az említett színház dolgozói biztosan nem fognak megszólalni, hiszen féltik az állásukat - ez a kiszolgáltatott helyzet szintén több szakmára jellemző. Azoktól várják, hogy mondják ki az illető nevét, akik már nem dolgoznak a színházban, vagy mára a szakmától is megundorodtak, és egész más területen helyezkedtek el. Lehet, hogy órák kérdése az újabb színházi botrány kitörése. Amit személy szerint nem bánnék, hiszen - ahogy azt Feldmár András üzente Sárosdi Lillának - fontos, hogy beszéljünk erről, mert talán megfékezné az elkövetőket, ha tudnák, hogy nem marad titokban a tettük.

„Én csak arra tudok gondolni, hogy a rossz kétszer is fog gondolkozni, mielőtt bánt valakit, hogyha az áldozat fel van készülve arra, hogy megvédi magát. Tehát egy gyengébb, bánthatóbb, sérthetőbb embernek szerintem meg kell tanulnia, hogy hogyan harcoljon önmagáért, hogyan mondjon nemet hatékonyan, hogy kieressze a hangját. Hogy azt mondja, ha még egy lépést teszel felém, eltöröm a karodat” - üzente a Kanadában élő neves pszichológus.

Ideje lenne földbe tenni Lenin elvtársat

A bolsevik forradalom 100. évfordulóján újra vita bontakozott ki Oroszországban arról, hogy el kell-e végre temetni Lenin bebalzsamozott maradványait, avagy továbbra is ott maradnak közszemlére téve a Vörös téri mauzóleumban.

Az örök téma visszatérése a kézenfekvő kerek évfordulón, a centenárium előtt is megpróbálták már az ország főterén kívülre helyeztetni a vitatott örökségű vezért.

Az állami VCIOM közvéleménykutató intézet és a Jurij Levada Független Elemzőközpont felmérése szerint is 60 százalék körüli azok aránya, akik szerint Lenint el kellene végre temetni. Ám főleg az idősebb nemzedékekhez tartozók azt akatják, hogy maradjon a múmia. A leghevesebben a szellemi örökösként fellépő kommunista vezető, Gennagyij Zju- ganov kelt ki a javaslat ellen. Azzal

érvelt, hogy Lenin nyughelyéről annak idején az ország legfelső törvényhozási szerve döntött, így az „végleges és megfellebbezhetetlen”. Ráadásul, mint mondta, az orosz jogszabály szerint a halottat újratemetni csakis a rokonok beleegyezésével lehet, márpedig Lenin unokahúga, Olga Uljanova ezt nem akarja. Zjuga- nov az állította, maga Vlagyimir Pu- tyin elnök ígérte meg neki, hogy Lenin marad, ahol van. Maga Putyin, aki köztudottan iszonyodik a forradalmaktól, korábban úgy nyilatkozott, hogy Lenin eltemetését óvatosan kell kezelni. így a kérdés nem szerepel a Kreml napirendjén.

A hatalom óvatos álláspontját, miszerint Lenin az orosz történelem része, és a temetéséről akkor kell majd dönteni, amikor a társadalom konszenzusra jut, legutóbb egy lapinterjúban Valentyina Matvijenko, az orosz parlament felsőházának elnöke fejtette ki. Szerinte előbb-utóbb megtörténik majd a sírba tétel, és nem zárta ki, hogy erről népszavazás lesz, de „ez nem ma lesz, és nem is holnap”.

A befolyásos orosz ortodox egyház, amelynek több vezetője korábban az eíhantolás mellett érvelt, a centenárium évében szintén kiváráspárti, mostani véleménye szerint a téma nem időszerű.

Kompromisszum lehetősége bontakozhat ki abból a javaslatból, amely szerint a mauzóleumot - a párizsi Invalidusok házának mintájára - múzeummá kellene átalakítani. Abban, miként a franciáknál Napóleoné, helyet kaphatna Lenin síremléke is. Az emlékhely megtekintéséhez belépőjegyet kellene váltani, be lehetne mutatni a balzsamozás történetét is.

Lenin holttestének már a halálának évében, 1924-ben mauzóleumot emeltek. Az eredeti fapiramist 1930- ban kőépítmény váltotta. 1953 és 1961 között Joszif Sztálin szarkofágját is elhelyezték ott, ám „a népek atyját” a személyi kultusz elítélése után a Kreml falánál kialakított dicsőség- nekropoliszba vitték át. Az épületet a 70-es években felújították, a hátsó traktust 1984-ben megtoldották egy rejtett mozgólépcsővel, amelyen a korosodó pártvezetők megerőltetés nélkül juthattak fel a mellvédre, integetni a felvonulóknak.

1974-ben a mauzóleumot a Kreml falánál lévő temetővel együtt - ahol a szovjet korszak több mint 400 alakja nyugszik - történelmi emlékhellyé nyilvánították, 1990-ben pedig a Vörös térrel és a Kremllel együtt az UNESCO felvette a világörökség listára.

A bejáratnál 1924 és 1993 között óránként váltották a díszőrséget. Az épület, benne az üvegszarkofággal, hétfő és péntek kivételével reggel tíztől délután egy óráig ma is ingyen látogatható. A holttest állapotának fenntartására tavaly mintegy 180 ezer eurónak megfelelő pályázatot utak ki.

„Nem az a kérdés, hogy el kell-e temetni Lenint vagy sem, hanem az, hogy hogyan viszonyulunk az 1917- es forradalomhoz és a szocialista rendszer 70 évéhez. Újra kell gondolnunk, hogy mi történt népünkkel ez idő alatt, és akkor meghozni a döntésű hogy elássuk-e Lenint, vagy fordítva, emlékművet állítsunk neki” — nyilatkozta Valerij Fagyejev, a Társadalmi Kamara elnevezésű állami konzultatív tanács elnöke. Fagyejev a korszakot úgy jellemezte, mint az orosz nép „grandiózus kisérletét a fényes jövő elérésére - az összes vívmányával, áldozatával és árával”. A korszaknak a világ más népeire gyakorolt hatását nem taglalta.

A lenini végtisztesség kérdése, amelynek lezárásához száz év sem biztosított elegendő időtávlatot, várhatóan 2020-ban és 2024-ben vet majd ismét nagyobb hullámokat, Lenin születésének 150., illetve halálának 100. évfordulóján. (MTI)