Új Szó, 2017. november (70. évfolyam, 252-275. szám)

2017-11-27 / 272. szám, hétfő

www.ujszo.com I 2017. november 27. VÉLEMÉNY ÉS HÁTTÉR I 7 Biztos pontok nélkül A béke és kiszámíthatóság előfeltétele egy jól bejáratott diktátor VERES ISTVÁN N agy a bizonytalanság a világban, koppantottá a söröket az asztallapra Bandika. Ervin kifiíjta a füstöt, de nem helyeselt. Mondom nagy a bizonytalanság a világban - ismételte meg Bandika. Arra gon­dolok, nyúlt a söralátétekért-, hogy lemondatták a Mugabét. Holott mindenki tudja, hogy a fejlődő or­szágokban a béke és a kiszámítható­ság előfeltétele egy jól bejáratott diktátor. Erre a hadsereg lemondatja, és még azt is leszögezik közben, hogy ez nem puccs. Ez pont olyan, mint amikor hatvannyolcban bejöt­tek a szovjetek, és cédulákat szórtak szét a tankokról, hogy segíteni jöt­tünk. Vagy amikor egy elnök be- börtönzi az ellenzéket, arra hivat­kozva, hogy veszélyeztetik a de­mokráciát. Ez semmi, szólalt meg Ervin, de tényleg itt a bizonytalanság korsza­ka, hiszen a következő foci-vébére nem jutottak ki az olaszok. Hát igen. Nincs ott a Pirlo, erre ki sem jutnak. Baj van a világgal. Az semmi, de azt hallotta, hogy a Richter is le fog mondani, a szociális miniszter? Komolyan? Hát minek? Nem mindegy ki van ott? - kérdezte Bandika. Nekem mindegy. Nekem is, mondta Ervin. És azt hallotta, hogy meghalt a Stadler? A mindenit, mikor? Ked­den! Kutyafáját, pedig jó ember volt. Igaz, hogy birkapásztorként kezdte, meg adót csalt, de focicsapatot is alapított, és az nem kis dolog. És azt hallotta, hogy a Maďarič sem lesz már alelnök a Smerben? Múltkor hallottam a Jednotába a Julis nénitől is Ja. És miért mond le, büdös neki a munka? Tudja a franc, talán emig­rálni akar. Vagy deriválni. Lehet. Vagy rájött, hogy rossz életpálya- modellt választott. Talán lehet még belőle sikeres sportoló. Vagy ha az nem, akkor énekes. Meglátjuk. Ha­nem ez mind semmi ahhoz képest, hogy állítólag a Szijjártó Péter is le­mond. Hát hogyhogy? Talán úgy érzi, itt az ideje átadni a helyét a fia­talabbaknak. Hjaj. Lehetne egy ki­csit több önbizalma. Még valaki le­mond, komolyan mondom, rendelek még egy sört. Teljesen megértem, a maga helyében én is ezt tenném, he­lyeselt Ervin. Jut eszembe, maga vásárolt vala­mit a fekete pénteken? Már hogyne vásároltam volna. Mit? Tíz kiflit, meg egy konzervatív Pali pástéto­mot. Akciós volt? Nem. Krokodil Emmerson beiktatása a hararei futballstadionban. A másik lehetőség „Gucci" Grace lett volna (TASR/AP-feivétel) Fico, a szalagmunkás SZALAY ZOLTÁN K emény hétvégén van túl a kormányfő, nyolcórás éjszakai műszakot húzott le egy autóalkatrész-gyárban. A szolidaritás persze fontos dolog, főként akkor, ha a párt támogatottsága épp negatív rekordokat döntöget: az elmúlt öt évben közel húsz százalékponttal csökkent. Mit lehet ilyenkor tenni? Be kell verni a „nép egyszerű gyermeke vagyok” projektet. Az elmúlt napok eseményei szemléletesen ábrázolják, mennyire sarokba szorítottnak érzi magát a leg­nagyobb kormánypárt: Fico a populizmus legmagasabb csúcsait hódítja meg a szemünk előtt. Igaza van, amikor sokszor egymás után emlegeti, a Smer a modem Szlovákia legsikeresebb politikai projektje. Ez a sikertör­ténet azonban már túl van a csúcson, most már a fő kérdés, hogy hanyatlá­sa olyan csúfos lesz-e, mint az SDKU-é volt, vagy valamivel elegánsabb. Ami viszont biztos: Fico egyelőre nem adja fel. A harmadik Fico-kormányra talán a tudathasadásos jelző lenne a legta­lálóbb, nem lehet ugyanis semmiféle következetes koncepciót felismerni a munkájában. Egyszerre akar az unió magjához tartozni, és dicsőíti a pu- tyini Oroszországot, mint a világbéke zálogát. Egyszerre ígér represszív fellépést aromák ellen, és hozza létre a Kisebbségi Kulturális Alapot. Egy­szerre fogad el egy ígéretes offshore-ellenes törvényt, és rombolja porig a bűnüldöző szervekkel szembeni lakossági bizalmat Robert Kaliňák tény­kedésével. Egyszerre kedvezne a vállalkozóknak például a társasági nye­reségadó csökkentésével, és húzza rájuk a vizes lepedőt a bérpótlékok ön­kényes emelésével. Ezek között a törekvések és intézkedések között ugyanúgy akadnak hasznosak és régóta vártak, mint károsak és veszélye­sek, a pozitív hatásokat pedig sok esetben sikerül nagyon hatékonyan semlegesíteni. A gazdaság a harmadik Fico-kormány legnagyobb szerencséjére az el­múlt másfél évben dübörög, nemcsak nálunk, hanem az egész térségben, például a belpolitikailag stabilnak nem igazán nevezhető Csehországban is. Itt is leleplezhető az olcsó ficói mantra, miszerint a stabil kormányzás minden egyébnél fontosabb: hiába voltak nálunk stabil kormányok az el­múlt években, a csehek mégis jobb eredményeket produkálnak. A harma­dik Fico-kormányt ez nem igazán foglalkoztatja. Inkább empátiának álcá­zott cinizmussal osztogatja nagylelkűen a vállalkozók és munkaadók pén­zét, amikor bő egymilliárd eurós „szociális csomagot” ígér. Sokatmondó volt néhány nappal ezelőtt a kormány szociális politikáját lelkesen támo­gató Pravda nyitócikkének felütése. A cikk első bekezdése nagy sikerként könyvelte el, hogy több mint egymilliárd euró értékben támogatja a dol­gozókat a kormány, azt csak jóval később és jóval kevésbé hangsúlyosan említették meg, hogy mindezt a munkaadók fogják kifizetni. Arra garan­ciákat ebben az esetben sem kapunk, hogy a lakosság valóban jobban jár­na, a modell az orbáni rezsicsökkentés elvét követi. Látványos, marketin- gelhető, a vállalkozói környezetre való hatásáról a kormány nem beszél. Ha már úgyis ilyen jól beindult a gazdaság magától, biztos ezt is magától kiheveri, gondolhatják. Ok pedig közben villoghatnak a dolgozó nép megmentéinek szerepében, mert ennél többet ez a kiégett társaság már nem tud felmutatni. Mindebből pedig egyetlen biztos következtetést von­hatunk le: ez a stabilitás csak a politikai elit stabilitása, és a következetlen, kapkodós megoldások ennek az elitnek a fenyegetettségérzetéből erednek. A párttámogatottsági adatok alakulása mindeközben egyértelműen jelzi: az emberek látják, hogy valódi reformokra lenne szükség. Ficónak a nyolcórás éjszakai műszak alatt legalább volt ideje elgondol­kodni róla, merre tovább a munkaerőpiacon. Krokodil a trónon - minden hájjal megkent kegyetlen ragadozó Krokodil a gúnyneve Zimbab­we új elnökének - minden hájjal megkent, félelmet keltő kegyetlen ragadozó, dörzsölt és könyörtelen politikus. Emmerson Mnangagwa 75 éves, és csupán a második államfő Zimbab­wében. Elődje, a 93 éves Robert Mu­gabe 37 éven át vezette az országot, a megalakulása óta. A szabadsághar­cosból zsarnokká csontosodó Muga­bétől megcsömörlött tömegek sora­koztak fel most Mnangagwa mögé végső elkeseredésükben, ugyanak­kor évtizedekig ő volt Mugabe jobb­keze. Gucci Grace; keresd a nőt A Krokodil hűsége azonban addig tartott, amíg Mugabe politikai babé­rokra törő felesége, Grace biztatására november elején nem menesztette őt alelnöki tisztségéből. Ezután az ese­mények felgyorsultak, és katonai puccsban csúcsosodtak ki. A Mnan- gagwát támogató tábornokok egyál­talán nem kívánták az ország élén lát­ni az elnök feleségét, akit a fényűző külföldi bevásárló útjai miatt csak Gucci Grace-nek neveznek a nyo­morgó országban. A hadsereg házi őrizetbe vette az agg vezetőt arra hi­vatkozva, hogy megtisztítja környe­zetét a bűnözőktől. Mugabe végül maga és családja minden felelősség alóli mentességéért cserébe mondott le. Mugabe egykor Afrika egyik re­ménysége volt, de 37 év alatt gya­korlatilag romba döntötte országát. Neve ma már egyet jelent a választási csalásokkal, az erőszakkal és a hiper­inflációval. Egykori szabadsághar­cosból veszélyes despotává vált, eközben fényévekre került a való­ságtól és népe mindennapi problé­máitól. Emiatt Dél-Afrika egykori éléskamrájából szegény, éhező or­szág lett. A zimbabwei dollár teljesen elértéktelenedett és százezrek kény­szerültek elmenekülni az élhetetlen­né vált országból. Mugabénak csak egyre könyörtelenebb eszközökkel sikerült megtartania a hatalmat: a saj­tó szájkosarat kapott, az ellenzéket elnyomták. Dörzsölt taktikusként Mugabe elérte, hogy a lakosság a fe­hér külföldet lássa vétkesnek kormá­nya gyatra teljesítményéért. Korábbi csodálói idővel elfordultak tőle, Des- mond Tutu Nobel-békedíjas dél­afrikai egyházi vezető egy afrikai despota karikatúrájának nevezte. Lacoste Team Minden adott volt hát, hogy Kro­kodil elnök úr és a divatmárka után humorosan csak Lacoste Teamnek nevezett klikkje átvegye a kormány- rudat. A zimbabweiek jól ismerik Mnangagwa kezdeményezőkészsé­gét, Mugabe oldalán harcolt lan Smith telepes kormánya ellen a het­venes években. Neve felmerült a lá­zongó ndebele népcsoport elleni bru­tális mészárlások során, bár ő váltig tagadta, hogy köze lett volna a Mu­gabe hatalmának megszilárdítását szolgáló politikai leszámolásokhoz. Fél füléra süket gerilla Mnangagwa fiatalon Kínában és Egyiptomban részesült katonai ki­képzésben. A fehér kisebbségi kor­mány elleni gerillaharc során egyszer kegyetlenül megkínozták, egyik fü­lére elveszítette hallását. Hajszálon múlt, hogy felkelőként nem akasz­tották fel. Mivel még nem volt 21 éves, a halálbüntetést tíz év börtönre változtatták. A börtönben kommuni­kációs tanulmányokat folytatott, majd 1975-ös szabadulása után Zambiába ment, ahol jogi végzettsé­get szerzett. Ezután került az akkor függetlenné váló marxista Mozam- bikba, ahonnan Mugabe gerillave­zérként harcolt a roüéziai kormány ellen, a Krokodil a testőre lett. 1979- ben elkísérte a londoni tárgyalásokra is, amelyek eredményeként Rodézi- ából 1980-ban megszületett a függet­len Zimbabwe. Az új ország kormá­nyában Mnangagwa biztonsági mi­niszter lett, ő vezényelte le a rodéziai hadsereg és a gerillacsapatok nem­zeti haderővé egyesítését. Időközben persze mesés vagyonra tett szert, gyémántokkal, ásványkin­csekkel kereskedett, nagy szerepe volt abban, hogy a főváros, Harare a gyémántkereskedelem egyik köz­pontjává vált. Kereskedői vénáját és gazdasági kapcsolatait emlegetik azok, akik az ország jövőjének zálo­gát látják benne. Beiktatását követő­en Mnangagwa azt ígérte, kormánya igyekszik támogatni az exportot, az országba vonzani a külföldi tőkét, és csökkenteni a hatalmas munkanél­küliséget. „Újra talpra állítjuk a gaz­daságot” - fogadkozott. Rágógumi a cipőtalpon Az elemzők attól tartanak, hogy az elmúlt hetek történései nem hoznak valódi változást, és a zimbabwei ese­ménysorozat mindössze a „meghalt a király, éljen a király” ősi körforgá­sának egyik példája. „Le tudja ved­leni pikkelyeit egy krokodil?” - kér­dezte Piers Pigou, az International Crisis Group kutatóintézet Dél- Afrikával foglalkozó szakértője. Mnangagwát a „múltja a kormány­párthoz és a hadsereghez köti, és ez a múlt úgy ragad hozzá, mint rágógu­mi a cipő talpához”. Alexander Rusero hararei politikai elemző sze­rint azonban már önmagában jó, hogy sikerült megszabadulni Mugabétől. „Azt hiszem, megegyezhetünk ab­ban, hogy a rossz változás is jobb, mint a változatlanság. Mnangagwa a szükséges rossz”-vélekedett. (MTI)

Next

/
Oldalképek
Tartalom