Új Szó, 2017. november (70. évfolyam, 252-275. szám)

2017-11-24 / 270. szám, péntek

TUDOMÁNY ÉS TECHNIKA 18 2017. november 24. I www.ujszo.com A negyedik dimenziótól az E = mc2-ig Számos logikus dolgot nem tartunk logikusnak, mert nem elképzelhető, s számos nem logikus dolgot logikusnak tar­tunk, mert van róla képzetünk (Fotó: fotoiia.com) TUDOMÁNY A téridő négydimenziós. De mit jelent a háromnál több dimenzió? Hogyan írjuk ie? Hogyan képzelhetjük el? Terünk háromdimenziós, ezért csak a három és ennél kisebb dimenziókat tudjuk magunk elé képzelni. De számolni a negyedik dimenzióban sem bonyolult. Merre van a negyedik dimenzió? Felfelé? Balra? Előre? Nem, mindhárom felsorolt irány­ra merőlegesen helyezkedik el. Mindezt elképzelni lehetetlen, de gondolkodni róla nem az. Egy kü­lönös csapdában vagyunk. Általá­ban azokat a dolgokat tartjuk logi­kusnak, amelyeket el tudunk kép­zelni. Kevés logikusabb dolog léte­zik, mint egy pozitív töltés, ami egy kis gömböcske egy pluszjellel a há­tán. De egy keresztespóknak még sincs pozitív töltése, pedig az is egy kis gömböcske pluszjellel a hátán. A logikus sokkal szorosabban össze­fonódik az emberi gondolkodásban az elképzelhetővel, mint ahogy ezt gondolnánk. Számos logikus dolgot nem tartunk logikusnak, mert nem elképzelhető, s számos nem logikus dolgot logikusnak tartunk, mert van róla képzetünk. A negyedik dimenzió logikus, bár nem tudjuk elképzelni. Vegyünk például egy négydimenziós kockát. A négydimenziós kocka neve tessa­ract, így kell rákeresni, ha az inter­neten szeretnénk képet látni róla. Pontosabban, ha szeretnénk három- dimenziós vetületéről látni egy két­dimenziós képet a monitor sík felü­letén. A tessaract egy háromdimen­ziós kocka kiterjesztése a negyedik dimenzióba. Ahogy egy háromdi­menziós kocka síkvetületei gond nélkül értelmezhetőek, úgy a tessa­ract háromdimenziós vetületei is megjeleníthetők a számítógépen, egyfajta sajátos perspektívában, hi­szen a számítógép monitorja sík, kétdimenziós. Több, kissé eltérő helyzetű képet összerakva egy négydimenziós kocka háromdi­menziós vetületeiből készített két­dimenziós filmet nézhetünk meg. Egy filmet, melyben mondjuk a tes­saract keresztülhatol a három di­menzión. Valahogy úgy, ahogy egy kocka áthatol egy síkon. Csakhogy a tessaract attól elte­kintve, hogy négydimenziós, egé­szen más természetű ponthalmaz, mint a téridő eseményei. Ugyanis a négydimenziós kocka minden di­menziója egyenértékű, létrehozása során a háromdimenziós, klasszikus teret (ez az úgynevezett euklideszi tér) teij esztettük ki a negyedik di­menzióra. A hagyományos térben előre mehetsz, megfordulhatsz, s visszatérhetsz a kiindulópontodhoz. Ha elképzelni nem is tudjuk, de négy dimenzióban írhatók le a világegye­tem történései. Három térdimenzió és egy idődimenzió kell hozzá. Ám a visszafordulás mutatványát az idő­ben lehetetlen elvégezni. Már ebből is következik, hogy a téridő nem le­het euklideszi, nem a dimenziók számának növelésével lépünk a tér­időbe, hanem abban létezünk, s a téridő egy másfajta geometriának engedelmeskedik. Miért, többféle geometria létezik? Pontosan ez az a kérdés, amelyről bármelyik olvasott honfitársunknak biztosan beugrik Bolyai János neve. „Semmiből egy új, más világot teremtettem...” Bo­lyai János az euklideszi axiómák ér­vényességének vizsgálata során va­lóban egy másik, az euklideszi mel­lett párhuzamosan létező geometriát talált. A Bolyai-Lobacsevszkij-féle hiperbolikus geometria egyben a téridő geometriája is. A tér egy pontjából egy másik pontjába mutató nyilat vektornak nevezik. A fizikusok előszeretettel használják a vektorokat a világ le­írására. A vektorok felbonthatók tetszés szerinti összetevőkre. Ezek együtt kiadják a vektort. Az össze­tevők irányát a leíró határozza meg. Felbontani egy vektort annyit jelent, mint saját kényelmünk szerint vizs­gálni. Ha valaki másképpen bont fel egy vektort, mint te, attól a vektor még nem lesz más. A nézőpontotok más. A téridőben vannak események, ezeket egymáshoz képest egyenle­tesen mozgó megfigyelők koordi­nátarendszerei segítségével írhatjuk le, melyek középpontjai az időmé­résünk kezdetén, azaz a nulla idő­pontban azonos helyen voltak. A kezdőpillanat a nulla esemény, amelyhez viszonyíthatjuk az összes többit. Egy eseményeknek négy ko­ordinátája van. Három tér- és egy időkoordináta. A nulla eseményből egy kiválasztott eseménybe mutató téridőbeli vektor hossza, azaz a vizsgált esemény téridőbeli távolsá­ga a közös nulla eseménytől: azonos minden megfigyelő számára. Neked is, nekem is. Ezt fogalmaztuk meg úgy, hogy a két esemény közötti sa­játidő (ami a vektor hossza ebben a geometriában) invariáns. A sajátidő a leíróktól független valóság. De a tér és idő irányú összetevők, azaz a két esemény közötti térbeli távolság, valamint a közben eltelt idő nem az, tehát ezeket nem fogják azonosnak tartani az egymáshoz képest mozgó megfigyelők. Azaz, ezek a mennyi­ségek a megfigyelők és a valóság vi­szonyáról szólnak, nem ragadják meg a valóságot önmagában. Vizsgáljuk meg egy test életét a téridőben, azaz ne egy eseményről beszéljünk általában, hanem egy konkrét anyagdarabka életének ese­ményeiről! Egy testet jellemez az energiája és a lendülete. Ez utóbbi a hétköznapokban kevésbé ismert fo­galom. Leírja, hogyan viselkedik egy test például ütközések során. Ha a téridő négydimenziós vektorát el­osztjuk saját hosszával, egy egység­vektort (1 hosszúságú vektort) ka­punk. Ha ezt beszorozzuk az anyag­darabka tömegével, akkor a tömeg­gel megegyező hosszúságú négydi­menziós vektorhoz jutunk, mely őrzi az eredeti téridő vektorunk irányát. A vektor hossza, azaz az anyagdarabka tömege invariáns, hiszen az eredeti téridő vektor hossza is az volt. De az összetevők hosszai a leíróktól füg­genek. Mire jó ez a vektor? A relati- visztikus fizika dinamikájáról árul­kodik. Mélyebben, szebben, mint a klasszikus fizika, meglepő belső összefüggéseket feltárva. Ennek a tömeg hosszúságú vektornak három térirányú összetevője az anyagda­rabka lendületét írja le, időirányú összetevője pedig az energiáját. Ha a test mozdulatlan, akkor lendülete nulla. Időben továbbra is létezik, „tart valahonnan valahová”. Ekkor a vektor időirányú, hiszen nincs té­rirányú összetevője. Ebben az eset­ben a test tömege és energiája egyenlő. Méterben mért időt hasz­nálva E = m. A másodpercben mért időhöz visszatérve: E = mc2, ez az egyetlen, s egyben utolsó képlet, amit leírtam. Legközelebb az E = mc2 össze­függés tartalmáról mesélek. Horányi Gábor Kinek és mitől kell félnie leginkább a neten? A kiberbűnözők a módszereikben is egyre kifinomultabbak: a harmadik ne­gyedévben volt például olyan botnetes támadás, melynek során csak legális Android-alkalmazásokat használtak (Fotó: Kaspersky) ÖSSZEFOGLALÓ Amellett, hogy továbbra is egyre csak épülnek a gépeinket zombivé tévő botnetek és gyakoriak a túlterheléses támadások, megjelentek új tényezők is, mint például az online játékok és az új pénzügyi szolgáltatások elleni támadások - derül ki a Kaspersky Láb legfrissebb, idei harmadik negyedévet összegző jelentéséből. A kiberbiztonsági vállalat leg­utóbbi vizsgálódása során 86 or­szágban észlelt támadást, a harma­dik negyedévben már 98 ország volt érintett. A leggyakrabban megtá­madott országok toplistája is válto­zott az előző negyedévhez képest, a sorrend a következő: Kína, USA, Dél-Korea, Oroszország, Nagy- Britannia, Hollandia, Hongkong, Németország, Franciaország, Ka­nada. A vizsgált időszak támadása­inak 93,56 százaléka zajlott ezekben az országokban. Franciaország és Németország Ausztráliát és Olasz­országot váltotta. A most megfigyelt vehemencia mértékét tekintve újdonságot jelen­tenek a kriptovaluták kibocsátói el­leni rohamok: egyre több támadás érintette az Initial Coin Offering (ICO) platformokat. Az ICO célja, hogy közösségi finanszírozási ala­pon szervezzen olyan embereket, akik hajlandók már a kriptovaluta kibocsátása előtt vásárolni belőle valamennyit, az így befolyó pénz­összegből pedig a fejlesztő lefej­leszti az újfajta kriptopénznemet. Mivel az ezek alapjául szolgáló blockchain technológia lehetővé teszi a tranzakciók biztonságos le- bonyolítását; az ICO-k egyre nép­szerűbbek. És éppen a gyors terje­dés miatt vannak kockázatok is: népszerűségük és kriptodevizák növekvő forgalma miatt az ilyen platformokat gyakran ostromolják, főként DDoS támadással. Az ilyen támadások célja a szolgáltatások megbénítása, vagy egy nagyobb tá­madás során zavaró manőverek el­indítása. Az áldozatok között új iparágak szereplői is feltűnnek: különösen sok támadást tapasztaltak az online játékok ellen, többek között feltör­ték a Final Fantasy, a Blizzard En­tertainment, az American Cardro- om és az angol nemzeti lottó felü­leteit. A kiberbűnözők a módszereikben is egyre kifinomultabbak: a harma­dik negyedévben volt például olyan botnetes támadás, melynek során csak legális Android-alkalmazá­sokat használtak. „A szórakoztató- és a pénzügyi szolgáltatások - az olyan vállalko­zások, amelyeknél különösen fon­tos a folyamatos elérés - mindig is kedvelt célpontjaik voltak a táma­dásoknak. Ugyanis az ilyen szerve­zeteknek nemcsak pénzügyi vesz­teséggel jár egy szolgáltatáskiesés, hanem jelentős reputációs kocká­zatot is okozhat, aminek a leg­rosszabb következménye a felhasz­nálók elfordulása a versenytársak­hoz. Épp ezért talán nem is megle­pőek azok a támadások, amelyek a sokmilliós felhasználóval rendel­kező online játékok ellen irányul­nak” - magyarázta a jelentés kap­csán Kirill Ilganyev, a Kaspersky Láb védelmi részlegének vezetője. A szakember szerint az viszont meglepő, hogy rengeteg cég még mindig nem fordít kellő figyelmet a védelemre. (ú)

Next

/
Oldalképek
Tartalom