Új Szó, 2017. november (70. évfolyam, 252-275. szám)
2017-11-24 / 270. szám, péntek
www.ujszo.com I 2017. november 24. VÉLEMÉNY ÉS HÁTTÉR I 7 Az én fekete péntekem Szépen begyűrűzött hozzánk az amerikai konzumidiotizmus is jól érzékelem, már egy hete tombol a Black Friday, legalábbis a múlt péntek szintén fekete volt számos értékesítőhelyen. Ahol nem, ott ma van, illetve egész hétvégén - üzlete válogatja. A reklám- szakemberek által geijesztett amerikai konzumidiotizmus őrülete hozzánk is szépen begyűrűzött. Szent karácsony ünnepének várását mi sem indíthatja szebben, mint ez a soha vissza nem térő alkalom, amikor 70 százalékos kedvezményeket is ígérnek nekünk. Persze csak akkor, ha kellően gyorsak vagyunk. Legjobb, ha nem is gondolkodunk, mert a végén még elhappolják előlünk azokat a dolgokat, amelyekre feltétlenül szükségünk van. Én a magam részéről utálom a zsúfolt plázákat, e fóbiámat online vásárlással akartam kompenzálni. Egy ideje már szeretnék venni egy konkrét terméket, hát elhatároztam, hogy most veszem meg, hiszen épp Black Friday van. Elmesélem lépésről lépésre, hogyan csináltam. Első lépés: megnyitom a honlapot, de látom, hogy amit akarok, az már nem szerepel a webshop kínálatában. Második lépés: nem baj, megnézem az összes többi web- shopban, de sehol sincs. Harmadik lépés: vissza az első oldalra, keresek valami hasonlót - de amit találok, az nem szerepel a Black Friday akciós termékei között. Negyedik lépés: üsse kő, szükségem van rá, megrendelném így is, árengedmény nélkül. Úgyhogy beteszem a terméket a kosárba. Ötödik lépés: most kell résen lenni és ellenállni, mert ebben a fázisban szokott megtetszeni még néhány dolog, és úgy tűnik, valamennyi alapvető fontosságú, így azokat is beteszem a kosárba. Ezt mindenképp el kell kerülni, csak azt szabad megvenni, amit eredetileg terveztem. Hatodik lépés: megtetszik még egy csomó dolog, és úgy tűnik, valamennyi alapvető fontosságú, így azokat is beteszem a kosárba. Hetedik lépés: lehet belépni a fiókomba és befejezni az ügyletet. Nyolcadik lépés: elfelejtettem a jelszavamat, nem tudok vásárolni. Kilencedik lépés: a rendszer által kiküldött emlékeztető nem érkezik meg - gondolom, a fekete pénteki túlterheltség miatt. Tizedik lépés: még egyszer megpróbálom - nem megy. Tizenegyedik lépés: még egyszer megpróbálom - nem megy. Tizenkettedik lépés: még egyszer megpróbálom-nem megy. Sebaj, majd holnap. Tizenharmadik lépés: de várjunk csak, hiszen holnap már nem lesz Black Friday! Tizennegyedik lépés: ja, de hát mindegy, mivel az általam kiválasztott fő termék nem is szerepel a Black Friday akciós termékei között. Nem baj, akkor is megrendelem. Tizenötödik lépés: ja, elfelejtettem ajelszavamat, nem tudok vásárolni. Tizenhatodik lépés: a rendszer által kiküldött emlékeztető nem érkezik meg—gondolom, a fekete pénteki túlterheltség miatt. Tizenhetedik lépés: még egyszer megpróbálom - nem megy. Végelszámolás: a Black Friday során általam megspórolt összeg: 0 euró. A Black Friday során általam elköltött összeg: 0 euró. Feketepénteki kapunyitási pánik (TASR/AP-felvétel) Ami a rostámon fennakadt SZILVÁSSY JÓZSEF Matovič újra beindult Az Ol’aNO elnöke ismét rivaldafényben. Bemutatta árnyékkormányát, és együttműködést ajánlott az MKP-nak. Az előbbi lépésével a körvonalazódójobbközép ellenzéki összefogás vezető szerepére tör, amihez Richard Suliknak és Alojz Hlinának is lesz még szava. A szlovák politika fenegyerekének javaslatát egyelőre a helyén kezelik az MKP vezetői. Menyhárt József megfontolásra érdemesnek találta az ajánlatot,de egy hazai magyar portálnak kifejtette: nemcsak a Fico-kabinet leváltása a céljuk, hanem a szlovákiai magyarság megmaradását, anyagi és szellemi gyarapodását elősegítő program valóra váltása. Nem tudom, ugyanezt jelezte-e újdonsült partnerének is, s ha igen, ő milyen képet vágott hozzá. Ugyanis Matovič eddig nemcsak Bugár Bélával viszálykodott, hanem minden kisebbségijavaslatot lesöpört az asztalról. Gondoljunk csak a kettős állampolgársággal kapcsolatos megnyilvánulásaira. Annyi biztos, hogy Matovič közeledése növelheti az MKP koalíciós potenciálját. Az idő egyelőre nem a magyar pártot sürgeti. Nyilván kivárja, hogy a két alakuló szlovák politikai mozgalom milyen változást hoz az ellenzéki térfélen. Elszipkáznak-e, s mennyit a Híd támogatói közül. S vajon három dudás (Matovič, Sulik, Hlina) hogy fér meg egy csárdában. Döntő szakaszba jövőre vagy még később fordulhat a politikai előjáték. Akkor derül ki, milyen nászajándékot kémek egymástól a leendő partnerek. Ha egyáltalán azok lesznek. Ki örüljön Trianonnak? Tavaly Tőkés Lászlótól vonták vissza a Románia Csillaga érdemrendet, amellyel 2009-ben tüntették ki a rendszerváltás kirobbantásában betöltött történelmi szerepéért. Azért fosztották meg tőle, mert a dél-tiroli példára hivatkozva javasolta: Magyarország vállaljon védhatalmi szerepet az erdélyi magyarság felett. Óriási felzúdulás volt a román politikában. Most Kelemen Hunortól vonnák vissza a kitüntetést, mert az RMDSZ elnöke őszintén beszélt: a románságnak el kell fogadnia, hogy az 1918. december 1 -jei gyulafehérvári nagygyűlés - amelyen kikiáltották Ó-Románia és Erdély egyesülését - centenáriumát „az erdélyi magyarság nem tudja és nem is akaija ünnepelni”. Azért sem, mert abbóí, amit ott ígértek a kisebbségieknek, szinte semmi sem valósult meg. A pártelnököt azonnal hazaárulónak nevezték. Egyetlen józan román véleményt olvastam, Lucián Boia történész kifejtette: Képesnek kellene lennünk arra, hogy románként örvendjünk 1918. december elsej ének, de is értsük meg a magyarokat, hogy számukra, bárhol is éljenek, nem örömforrás Trianon”. Jövőre emlékezünk meg Csehszlovákia megalakulásáról is. Megkérdezésünk nélkül a masaryki demokráciába kerültünk, amely azért különb volt Horthy félfeudális rezsimjénél, de ezt a szlovenszkói magyarok nem mindig érzékelték. Ezért a szlovákiai magyarság érzelmeit is kifejezte a román történész. Adventi ricsaj Katalin-nap után megszűnnek az esküvők, egyéb vigasságok. Hamarosan beáll az adventi csend - hallom a rádióban az etnográfust. Bárcsak így lenne. Több bevásárlóközpont már szeptembertől bömbölte, hogy náluk már karácsony van. Azóta mások is nyomják a vásárlócsalogató sódert. Kamatmentes kölcsönről rikoltoznak - hadd érezzék jól magukat néhány órára a kevésbé tehetősek is. Ady Endrére gondolok: ,3ántja lelkem a nagy város/ Durva zaja”. Stanislav Jerzy Lee is feljajdult ilyentájt: „Állítsátok meg a Földet. Ki akarok szállni!” Tudom, a karácsonyi vásároknak is helye van az adventi időszakban. Hangulatosak a díszkivilágítások és a csillogó kirakatok. De ha csak ennyi az ünnepvárás, akkor elsivárosodnak ezek a hetek, amikor „magába száll minden lélek”. Önvizsgálatot tartunk. Ki a templomokban, ki odahaza. Vagy adventi hangversenyen. Idős pedagógus barátom találóan jegyezte meg: akkor lesz szép ünnepünk, ha előtte nemcsak a pénztárcánkat nyitjuk ki, hanem a szívünket is kitárjuk. Kína egyre erősebb - és egyre európaibb arcát mutatja? A nyugati világ gazdasági súlya egyre csökken - hallatszik mindenünnen az adatokkal is alátámasztott közhelyes igazság. De jelenti-e ez egyben a nyugati társadalmi és szociokulturális minták elgyengülését? A világot egykor maga alá gyűrű európai és angolszász gazdasági dominancia elmúlása együtt jár e kultúrkör értékeinek háttérbe szorulásával? A pesszimista forgatókönyv szerint igen, a fehér ember által kialakított világrendet egy távoli, kínai civilizáció dominanciája veszi át. A pacifista és demokratikus jogállamok helyett egy katonai erejét folyamatasan építő kommunista diktatúra válik a Föld vezető hatalmává. Lehet j azonban az utóbbi évtizedek folyamatainak olyan olvasata, hogy Kina ; nemcsak egyre erősebb, hanem egyre j „európaibb” is, párhuzamosan azzal, hogy a globális fogyasztói piac meg- : határozó szereplőjévé válik. Mit je- : lent ez konkrétan? Nem jelenti egye- : lőre az egypártrendszer megbomlá- : sát, nincs jele annak sem, hogy Kínában teret kapna a sajtószabadság - : amiért Európa forradalmaiban any- nyian adták életüket. Van jele viszont annak, hogy Kína felelősségteljeseb- ; ben gondolkodik a globális problé- ; mákról. A globális klímaváltozást ; mondhatni komolyabban veszi, mint ; az Egyesült Államok. Valantikor az volt a nagy kérdés, Kína csatlakozik- i e a szén-dioxid-kibocsátás csökken- : tését célzó egyezményekhez; ma ezeknek Kína többé-kevésbé stabilan a tagja, miközben az USA a legfontosabb klímavédelmi egyezményből kilépett... Ebből a nézőpontból úgy tűnhet, a kínaiak elkötelezettebbek a „fenntartható fejlődés” mellett, mint az amerikaiak. Függetlenül az egyezményektől, az ázsiai birodalom folyamatosan fejleszti megújuló energiakapacitását; bejárták a világsajtót a tengerre telepített napenergia-erőműről készült képek, amelynek méretei Kínához méltóan elképesztőek. Kína elkötelezettnek mondható a nemzetközi kereskedelem mellett is, hiszen ez már saját gazdasági érdeke. Kínának már nem jó, ha a világ valamely része bezárkózik, és távol tartja magát a nemzetközi együttműködésektől - mint azt valaha ő tette. Kínának bődületesen nagy a népessége, és folyamatosan nő. A hivatalos egykepolitika miatt viszont ennek belátható időn belül vége, az ország lélekszáma nem is olyan sokára elkezd csökkenni. Ez is egy „europid” társadalmi jelenség - még ha nem is az a fajta, amire Európa büszke lehet. Mindezek a nyugatias attitűdök nem változtatnak azon, hogy formálisan diktatúráról, egy- pártrendszerről van szó. Nem változtat azon sem, hogy óriási fegyverkezési programot visz végbe, és folyamatos területi vitái vannak Japánnal, nem beszélve Tajvanról. De hál' istennek, láttunk már nem bevetett atombombákat; lehet, hogy ezek a fegyverek is erőt fognak demonstrálni, de nem fognak eldördülni. Állítólag a zimbabwei diktátor, Robert Mugabe megbuktatása mögött is kínai jóváhagyás áll: Peking már nem nézte jó szemmel, hogy valamiféle nemzeti-kommunista ideológiával fenyegette a külföldi befektetéseket. Nem örültek annak sem, hogy Mugabe kínai látogatásán Mao Ce Tung kommunista ideáit idézte; „Légy tekintettel arra, korábban milyen hibákat követtünk el” - állítólag ezt a választ kapta az ország vezetésétől. Ha Kína áll a diktátor bukása mögött, akkor ahhoz képest meglehetősen vértelenre sikerült a puccs; a hadsereg láthatóan ügyelt erre. Ha ez a kínai módi, akkor humánusabbra sikerült, mint a valaha Európa által támogatott, majd kegyvesztetté vált Kadhafi vagy Mubarak kiiktatása. Lehet, hogy végül éppen Kína terjeszkedése révén válik globálisan elfogadottá néhány, eredetileg Európából elindult gondolat? A helyét nem találó iszlám világgal, vagy a káoszba süllyedő Afrikával szemben Kína fogja képviselni a fenntartható fejlődés, az átjárható határok vagy a népességrobbanás megállíthatósá- gának ideáit? Ebben az esetben lehetséges, hogy a zsugorodó európai civilizáció utolsó hódításait hajtja végre Kína, immár kínai köntösben, kínai módra és kínai kivitelezésben. JUHÁSZ KATALIN KOLLAI ISTVÁN
