Új Szó, 2017. november (70. évfolyam, 252-275. szám)
2017-11-03 / 253. szám, péntek
10| KULTÚRA 2017. november 3. | www.ujszo.com A szent család az erdőben? Viliam Klimáček friss darabját a francia Vladimír Serre viszi színre a Szlovák Nemzeti Színházban Robert Roth, Monika Potokárová és Milan Ondrík az előadás egyik jelenetében (Fotó:SND/RóbertTappert) SZABÓ G. LÁSZLÓ Viliam Klimáček Látomás (A sírásó lánya) című darabjának hétvégi bemutatójára készül a Szlovák Nemzeti Színház. A rendező francia: Vladimir Serre. A címszerepet Monika Potokárová alakítja, aki a Sissiben Vetsera Máriát, a Mercedes Benzben pedig Vilmát formálja meg. Egyszerű szlovák család, valahol fent, a hegyekben. Alkalmi sírásó az Apa (Robert Roth), tanítónő az Anya (Monika Hilmerová), lányuknak komoly udvarlója (Milan Ondrík) van. A közeli erdőben idegen betolakodók ellen védekezve erősíti meg a házát. Közben a többiek is élik a maguk megszokott, hétköznapi életét. Egészen addig, amíg a Lány, a sírásó lánya el nem meséli különös látomásait Oda a látszólagos, már- már idilli nyugalom. Bibliai alakok járkálnak a fák között, állítja a lány. Igaz vagy nem? - ez itt a kérdés. Eleinte mindenki lelki zavarokra gondol, ám egy idő után a falu lakói is felismerni vélik a szent család tagjait az erdő sűrűjében. De mint tudjuk, minden csoda három napig tart. Még a legnagyobb is. Klimáček azonban nem hagyja annyiban. Ha nem szentek járnak a környéken, akkor kik? A kérdésre többféle válasz adható, de a legpontosabb egészen váratlan fordulatot visz a történetbe. Megrendelésre írta új darabját Viliam Klimáček, a pozsonyi Nemzeti megrendelésére. Ezzel a művel zárul a Roman Polák igazgatófőrendező és Peter Kováč fődramaturg által meghirdetett drámaírói ciklus, amelyben szlovák szerzők darabjait külföldi rendezők állították színpadra. Vladimir Serre jól ismeri Klimáček alkotásait, így örömmel fogadta el a színház felkérését. „Termékeny szerzővel állunk szemben - így Serre. - Nagyon sok darabot írt. Vagy hatvanat. Előbb a kommunizmus időszakát dolgozta fel, aztán a korai kapitalizmus tíztizenöt évét, majd elérkezett a mába, amikor Szlovákia már az Európai Unió tagállama, s az ezzel járó feladatok rengeteg kérdést, problémát vetnek fel. Megragadni a lényeget sosem könnyű, főleg nem humorral átitatva. Klimáčeknek pedig épp ez az egyik erőssége. A humor. Miközben realisztikusan és ezzel együtt költőien ír. Komoly írói erényének tartom azt is, hogy nem oktatja ki a nézőket. Nem válaszokat ad, kérdéseket formál, így mutatja meg a megoldás felé vezető utat. Ha az ő szövegeit olvasom, mindig eszembe jut Nyikolaj Erdman, Az öngyilkos írója, vagy a Mesél a bécsi erdő szerzője, Ödön von Horváth. Mindkettőjüket nagyon szeretem. Klimáček nagy felfedezés számomra, remélem, nemsokára francia színpadon is játszani fogják a műveit.” Sajátos stílus, kézjegy nem jellemzi Vladimir Serre rendezéseit. Egyelőre nem is szorgalmazza. „A stílust mindig a darab hívja elő - állítja. - Vagyis a szöveg. Nincs előre kigondolt, eredeti, azonnal felismerhető rendezői munkamódszerem, esztétikai látásmódom. Nincs közös nevezőjük az általam színre vitt daraboknak. Minden rendezésem más, ami bizonyára abból is ered, hogy színészként is dolgozom. Ahogy a szerepeim, úgy a rendezéseim is különböznek egymástól.” A címszerepet alakító Monika Potokárová szerint „Vladimir személye meglehetősen talányos. Eddig semmit nem árult el magáról.” Ami a próbákon mára kiderült: „Színpadi ötleteit a szövegnek rendeli alá. Szigorúan követi a szerzőt, igyekszik hű maradni minden mondatához, ezért is árasztotta el a színpadot a kellékek sokaságával. Nagyra értékeli a szerző humorát, amely végig érezhető a darabban.” Monika Potokárová a pozsonyi Nemzeti prózai társulatának egyik legfiatalabb tagja, de nem ez az első jelentős szerepe az ország első színházában. Klimáček korábbi darabjában, a Sissiben Rudolf trónörökös szerelmét alakítja, és Esterházy Péter történelmi revüjében is fontos szerepe van. „Vegyes érzelmekkel olvastam Klimáček friss müvét — mondja. - Kíváncsian vártam, milyen kulcsot választ hozzá egy külföldi rendező, aki most dolgozik először nálunk, s rögtön egy ilyen különleges poétikájú darabbal kell megbirkóznia. Klimáček számomra is tartogatott pár meglepetést. Amellett, hogy a Lánynak epilepsziás rohamai vannak, még a bibliai látomásaival is meg kell küzdenie. Ez külön-külön is nehéz feladat. A rendező sokáig nem döntötte el, mennyit szeretne mutatni a Lány betegségéből, kerestük a megfelelő formát. Jó ideig én sem láttam teljesen tisztán a figurát. Egy hétköznapi lány, akivel a rohamain kívül jó ideig semmi különös nem történik. Egyszerű, tiszta teremtés. Tanul, barátja van, akit ugyanúgy szeret, mint a szüleit. Ennek külső jelei is vannak. Édesanyja kendőjét, apja szvetterét, a barátja cipőjét hordja. Az én olvasatomban talán az apjához áll a legközelebb, vele igazi cimborák.” A történet abszolút főszereplője mégsem ő. Klimáček ennél sokkal izgalmasabb, mondhatnák bonyolultabb szerző, akit nem hagynak hidegen napjaink eseményei. S ha őt valami igazán mélyen megérinti, amellett nem megy el szótlanul. Látomása a valóság egyik súlyos szeletét tartja elénk. Leállt a Playboy-film New York. Hat nő vádolja szexuális zaklatással Brett Ratnert, a Playboy-mogul Hugh Hefnerről szóló életrajzi film rendezőjét. A Warner Bros. stúdió erre reagálva közölte: nem hosszabbítja meg szerződését a 48 éves rendező produkciós cégével, amely a Hefner- filmet fejleszti. A főszerepre kiszemelt Jared Leto, Ratner jó barátja tegnap kijelentette, hogy ő eleve nem is lett volna benne a produkcióban. A Playboy Entertainment szóvivője szerint számukra is teljesen elfogadhatatlan az a viselkedés, amivel a rendezőt vádolják. Natasha Henstridge színésznő 19 éves volt, amikor Ratner orális szexre kényszerítette. Olivia Munn esete 2004-ben, Az utolsó gyémántrablás című film forgatásán történt. A színésznő azt állítja, amikor bement Ratner lakókocsijába, a férfi meztelenül fogadta, és maszturbálni kezdett előtte. (index, MTI) Emlékest Póttá Géza tiszteletére Abaújszina. Az Ifjú Szivek Táncszínház november 4-én, azaz holnap emlékmüsort mutat be Póttá Géza tiszteletére, Születtem mint prímás címmel. Póttá Géza halálának tizedik évfordulója alkalmából színpadra lép Agócs Gergely, Bognár András, Botló Ákos, Gálik Gábor, Gálik Klaudia, Hegedűs Máté, Kacsó Hanga Borbála, Koncz Gergely, Kovács Anita, Kuti Sándor, Lakatos Róbert, Papp Endre, Takács Ádám, Varsányi Ildikó, az Ifjú Szivek Táncszínház, a magyarbődi hagyományőrzők, a Rozmaring Néptáncegyüttes és gyermekcsoportja. „A Születtem mint prímás című lemezt 2002-ben készítettük. Az emlékműsor elkészítése mellett hamarosan újra kiadjuk a Póttá Géza muzsikusportréját feldolgozó lemezt, amelyen számos eddig nem ismert felvétel is megjelenik” - mondta Hégli Dusán, az előadás rendezője. A helyi művelődési házban 19 órakor kezdődő műsorra a belépés ingyenes. (k) PENGE Embercsempószlólek Aktuálisabb, lassan a mindennapi életünk részének tekinthető témát Hakan Günday török író aligha találhatott volna. Embercsempészetről, menekültügyről szól a Még című regény, és mindenről, ami e AYHAN GÖKHAN KRITIKAI ROVATA mögött van: kegyetlenségről, szenvedésről, embertelenségről, az alapvető emberi jogok megsértéséről. És még ennél is többről. A menekültkérdéssel kapcsolatban minden oldalról más-más véleménnyel találkozunk, ahány politikai meggyőződés, annyi pozitív vagy negatív előjelű megfogalmazás. Nos, Günday túllép a felszínes hírek hatására bennünk fellépő reakciókon, és egészen más megközelítésre helyezi a hangsúlyt: testközelbe hozza a témát. A menekültek arcot kapnak, személyiséget, élettörténetet. Legyen valaki menekült, legyen valaki gazdasági bevándorló, oly mindegy - van egy élettörténete, amivel kezdeni kell valamit, amivel kezdenünk kell valamit. És akkor még nem beszéltünk az embercsempészekről, akik hasonlóan saját sorsot kapnak. Adott egy apa, egy kegyetlen, gonosz, a haszonszerzést mindennél fontosabbnak tartó embercsempész apa. Fia, Gaza segédkezik a szörnyű munkában, a keletről érkező, nyugati országokba vágyó menekültek „segítésében”. Számára a menekültek léte pusztán emberhúsfesztivál, amiből ki más húzhatna hasznot, mint a hozzá hasonló emberek. Kamionnal viszik az embereket, rutinosan, lelkifurdalás nélkül. Valamelyest a fiú is áldozat és bűnös. Bűne aztán nem hagyja nyugton, nyomasztja, kísérti. Egy darabig. Idővel azon kapjuk, hogy az őt érő élmények hatására olyanná válik, mint az apja. És ebben rejlik Günday regényének ereje: egy lélek fejlődését kísérhetjük nyomon, a változást, hogyan válik valaki lelketlenné, kíméletlenné. A regény a Közel-Keletről és egyéb, aktualitást nem nélkülöző dolgokról is hírt ad, s valahol itt veszti el egyediségét a szerző: nem igazán tesz hozzá a már „adotthoz”, elmélkedései nem mondanak többet az ilyen-olyan hírportálokról hozzánk eljutó információknál, elméleti szövegeknél, spekulációknál. Dacára Hakan Günday felesleges elkalandozásainak, a Még című regényjó könyv. Ha a védtelen egyént magával ragadó hatalom természetéről kívánunk még többet megtudni, feltétlenül ajánlott az elolvasása. Hakan Günday: Még. Joshua Könyvek, 2017.432 oldal. Értékelés: 6/10 MEGRÁZÓ ÉS FELKAVARÓ TÖRTÉNET MENEKÜLTEKRŐL MIGRÁNS0KRÓL ÉS EGY EMBERCSEMPÉSZ FIÁRÓL Hakan Günda’
