Új Szó, 2017. november (70. évfolyam, 252-275. szám)
2017-11-03 / 253. szám, péntek
www.ujszo.com | 2017. november 3. VÉLEMÉNY ÉS HÁTTÉR I 7 A szomszéd fűje Igen, „arra" rövidebb, de a kultúra meg „erre" van 'T' áronTullnban I "W "T jártam. Ezaz m/ osztrák városka a JL ^ y virágkiállításáról (/ ismert. Nos, a kiállítás nem sokat ért, több volt a kerti bútor meg a grillsütő, mint a virág. Viszont a városka bájos. Állítólag nagyon vigyáznak rá a lakosai. Láttuk is, ahogy a közös előkerteket istápolják. S ájuldoztunk, hogy milyen rend és tisztaság van mindenhol. Hiába, ez is ä kultúra része. Pozsonynak új autóbusz-állomása van. A költöztetés ötletesen kezdődött, „a keresett állomás nem elérhető, hívjon három év múlva” szlogennel, majd az egész kóceráj egy éjszaka alatt átköltözött a hatalmas, huzatos hangárból egy kisebb, de sokkal barátságosabb (és melegebb) térbe. Nem kell fel-le lépcsőzni, a buszok indulását elektromos kijelzőtábla mutatja, mint a repülőtereken, így minden jól áttekinthető. Van élelmiszerüzlet és sok minden más, ami hasznos egy utazónak. Szóval, minden kellemes, nekem a Twin city negyed is tetszik, végre nemcsak szürke, fekete és vas, hanem egy kis szín, egy kis meleg terrakotta (már megint a melegség, hiába, jön a hideg). A buszállomást a környező városrésszel összekötő úton egy átjáró, mellette virító zöld pázsit. Ilyenen jó legeltetni a szemünket, szokta mondani a keresztanyám. S mit lámák legelő szemeim? Ä legtöbb ember a zebrán megy át, de vannak sokan, akik a pázsiton. Egy nő még mérgelődik is, hogy a tűsarkúja belesüppedt a fűbe (akkor mit mondjon a szegény megdöfködött pázsit?). Valaki oda is szól, hogy miért gyúrják a gyepet, mire jön a válasz: erre rövidebb. Igen, arra rövidebb, de a kultúra meg erre van, gondolom. A házunkban lakott egy ember, aki kidobálta a csontokat az ablakon. Ha valaki rossz időben ért az emeletük alá, előfordulhatott, hogy ráesett valami. Bumm, bumm, repültek a csirkecsontok, egyenesen a nyakába. Egyszer az egyik szomszédot fejbe dobta sajttal, ami viccesnek tűnhet, de állítólag kemény volt, parmezán típusú jó tömör sajt. És ez még mindig a jobbak közé tartozott. Mert az illető felesége itt-ott az ablakon dobta ki a használt betétjeit. Kinézetre kulturált emberek voltak. S nem romák, ha valaki esetleg erre gondolna! Vannak emberek, akik otthon milliméteres pontossággal nyílják a pázsitot, és még az ősz leheletét is letörlik az ablaküvegről. De bizony közülük is sokak rendszeretete csak a birtokuk határáig tejed. „Odakinn” nyugodtan ledobják a csikket a földre, vagy ha leesik a papír zsebkendőjük, otthagyják a járdán, pedig közel a szemetes. Igen, gyakran előfordul, hogy hazajövünk külföldről (persze, nem mindegy, honnan), s ájuldo- zunk, hogy máshol milyen gyönyörű minden. Arról viszont mintha elfeledkeznénk, hogy csak úgy lehet gyönyörű, ha vigyázunk is rá. Közösen. Ami a rostámon fennakadt SZILVÁSSY JÓZSEF Ne lábbal Milyen igaza van ennek a bloggemek! - kiáltotta felém köszönés helyett egy barátom, akivel hétvégeken jófajta bor mellett vitatjuk meg önmagunk és a világ dolgait. A Facebookon talált szöveget idézte:„A képviselők olyanok, mint a galambok. Kampány idején a tenyerünkből szemezgetnek, aztán magasról tojnak ránk. Most a megyei jelöltek nyomják a sódert, hogy mennyire szívügyük a szülőföldünk, ahol majd földi paradicsomot teremtenek. Munkájuk eredményeit meg alig látom. Igaz, bővítették a du- naszerdahelyi körforgalmat, nagy nehezen elkészült a bősi is, itt-ott felújították a közutakat, néhány középületet is, de velünk, idősekkel nem sokat törődtek. A járási kórházat lepusztult állapotban adták el, de így legalább nem csődölt be. Ezek után lábbal szavazok, ki sem mozdulok hazulról!”. Sajnos, sokan gondolkodnak így. Legalább a cimborámat igyekeztem jobb belátásra bírni: „Mérnök vagy, pragmatikus ember. Nyilván neked sem mindegy például az, mire költi a megye azt a 70 millió eurót, ami adóinkból kerül hozzá. És a pénzekből mennyi jut vissza a lakóhelyünkre. Ezért nem mindegy, kik jutnak be a megyei önkormányzatba. Nem kell egy párt jelöltjeire voksolnod. Ha átnézed a listát, biztos találsz olyan jelölteket, akik eddig is bizonyítottak, vagy akikről elhiszed, hogy jó munkát végezhetnek. Okét hozd helyzetbe, őket karikázd be” - noszogattam. Sokáig vitatkoztunk. Búcsúzáskor annyit megígért, hogy szemügyre veszi a listát. Remélhetően a sok tamáskodó is, Helembától Kistárkányig. Húsz igen, hót nem Európai Ügyészség létrehozását javasolta az illetékes brüsszeli bizottság. Feladata az uniós országok határain átnyúló korrupciós és pénzügyi bűnügyek felgöngyölítése és büntetőeljárás indítása lesz. Régóta működik a Közép-Európában is sok törvénysértést leleplező csalás elleni uniós hivatal (OLAF), de vádemelésre nem jogosult. Pedig a jól szervezett bűnözők, szakértők szerint évente főleg áfa-trükközéssel legalább 50 milliárd eurót tüntetnek el. „Az uniós költségvetést érintő csalással szemben a zéró toleranciát követjük. A hatalmas összeget a terrorizmus elleni fellépésre vagy más hasznos célra lehetne felhasználni” - mutatott rá Günther H. Oettinger uniós biztos. A józan ész azt diktálja, hogy a javaslatot mindenki támogatja. Egyelőre húsz tagország, köztük Szlovákia és Csehország mondott igent, Hollandia és Svédország vonakodik, alighanem kimaradnak a dánok és az írek. Magyarország, Lengyelország és Málta viszont határozottan ellenzi. Pedig az OLAF jelentése rávilágított: épp e három ál- . lamban jellemzi magas szintű korrupció az uniós pénzek felhasználását. A jelenlegi gyakorlat ismeretében világos, miért makacskodik Budapest és Varsó, s ez esetben nem tartja fontosnak a visegrádi négyek egységét sem. Rossi ripacskodott Több neves külföldi szakember nemet mondott a felkérésre, hogy a magyar labdarúgó-válogatott szövetségi kapitánya legyen. így aztán a belga Georges Leekens lett a befutó. Két komolytalan pályázó is akadt: a 78 éves Giovanni Trappatoni, továbbá Shane Tusup, Hosszú Katinka félje és edzője. Erőteljesen lobbizott önmagáért Marco Rossi, a Honvéd volt, a DAC jelenlegi edzője. Bedőlt a budapesti bulvárlap értesülésének, hogy ő a komoly jelölt. Ezután sorra adta az inteijúkat, amelyek refrénje az volt, hogy boldogan vállalná a megbízatást. Tudomásom szerint az olasz edzővel senki sem tárgyált a tisztségről. Ripacskodó, már-már ízléstelen magamutogatása ellenére sem. Egy hazai internetes portálunk joggal kérte számon tőle a három hónappal ezelőtti nyilatkozatait, amikor „szívemet, minden tudásomat új csapatomért” melldöngető fogadkozásokkal érkezett Dunaszerdahelyre. Mindez máris elpárolgott? Annyi bizonyos, hogy az utóbbi hetekben Rossi nem csak a vállalt munkájával törődött. Remélem, már kijózanodott, és a csapat felkészítésével a ma esti rangadón újra elhiteti velünk: valóban szívügye a DAC felemelkedése a legjobbak közé. Antihősök tere A világhírű amerikai pszichológus, Philip Zim- bardo a Stanfordi Egyetemen végzett börtönkísérletével vált ismertté, amikor a diákok egy része börtönőrként, másik része rabként vett részt egy szerepjátékban. A börtönőr diákok olyan agresszívvá váltak a rabokkal szemben, hogy a kísérletet félbe kellett szakítani - ez lett a híressé vált „börtönkísérlet”. Az immár 80 éves Zimbardo új kísérletbe kezdett. Most nem a mindenkiben ott lakozó rosszat szeremé előhozni, hanem az ellenkezőjét vizsgálja: hogyan hozható ki az emberből a benne lakó jó, a segítőkész, „hősies” én. A programjához olyan országot keresett, ahol az emberek zárkózottak, és ahol igen erős az „utcai közöny”: így esett a választása Magyarországra, Budapestre. A program a Hősök tere néven fut, Zimbardo rendszeresen Magyarországra utazik előadást tartani, és egy kis önkéntes csapat szervezi a napi foglalkozásokat, tanároknak szóló képzéseket, workshopokat. A program szlogenje: ,Az vagy, amit teszel”. Azaz, ha segítesz másnak, segítőkész leszel; tehát a cselekedetei révén formálhatja magát az ember. Azért szúrt szemet a jelmondat, mert meglepően erősen szemben áll egy másik szlogennel. Ez utóbbi egy kormányzati politológus, G. Fodor Gábor blogjának fejléce:, ,Az leszek, amivé ti tesztek”. G. Fodor nemcsak egyszerű politológus, hanem a magyar kormány agytrösztjének a tagja, az ellentmondást nem tűrően kormánypárti 888.hu főszerkesztője. Az leszek, amivé ti tesztek - hirdeti a politizáló politológus. Az leszek, amivé teszem magam - mondja a kísérletező kedvű amerikai pszichológus. Aki hisz, vagy legalábbis szeretne hinni abban, hogy a közéletben aktív ember formálni tudja önmagát és környezetét. A politikát elemző magyar szakértő nagyjából fordítva gondolja: az emberek - vagy legalábbis a politikusok - azzá lesznek, amivé a többiek teszik őket. Mondhatjuk úgy, G. Fodor arra utal: a politikusok személyében „azt kapjuk, amit érdemiünk”. A politikusok nem okok, hanem okozatok; nem társadalomformáló erők, hanem a társadalmi erők eredményei. Nem volt ez mindig így: a közép-európai politikai szcéna a rendszerváltás után valóban kicsit hősök tere volt. Az összeomló szovjet birodalommal egyetemisták, irodalmárok, hajógyári munkások szálltak szembe. A rendszerváltás kezdetén kormányra kerülve a nemzetgazdaságok zuhanórepülését próbálták megállítani, és közben próbáltak meghonosítani egy addig nem létező demokratikus politikai kultúrát. Sokat beszéltek a „demokratikus” és „európai” elvekről, és ha nem is következetesen, de tettek értük. Aztán lassan, de biztosan látszott, hogy a társadalomformáló hősködésnek nincs sok politikai haszna, a harsányságnak és harciasságnak annál több. A programot hirdető pártok hátrányba kerültek a harcot hirdető pártokkal szemben. Eljött az antihősök ideje, a kemény legényeké, az okos körmondatok helyett a durva tőmondatok kora. Azzá lett a politika, amivé tettük. Nem biztos, hogy tragédia ez, hiszen a politika valóban a konfliktusok világa, és a kurucos politikának is van hozadéka. De az látszik, hogy a Lajtán innen a politikai szféra letett a társadalom direkt szemléletformálásáról, miután ebbe többször beletört a bicskája. A politika, ha úgy tetszik, vereséget szenvedett a társadalommal szemben. A társadalmi dühöket és rosszindulatokat nem tudta elfojtani, kezelni, így jobb híján élére állt ezeknek a hömpölygő érzéseknek, élvezve az abból fakadó népszerűséget. Még egyszer: nem biztos, hogy ez társadalmi tragédia; annyitjelent, hogy a politika minden csinnadratta ellenére igazából passzívan áll a társadalom formálásához, és hogy a közbeszédet és közhangulatot tudatosan és direkt módon alakítani vágyó kezdeményezéseknek sokszor a politikán kívül van a helyük. LAMPL ZSUZSANNA KOLLAI ISTVÁN
