Új Szó, 2017. november (70. évfolyam, 252-275. szám)
2017-11-18 / 265. szám, szombat
6 I KULTÚRA 2017. november 18.1 www.ujszo.com Őszintén a világ áramkörében Fábri Zoltán születésének 100. évfordulójára jelent meg Barabás Klára kiváló életműkötete Barabás Klára A TÖRTÉNELEM KÖRHINTÁJÁN FÁBR1100 SZABÓ G. LÁSZLÓ Egyetlen mondatban a gazdag életmű: több mint húsz film, köztük a legszebb, a sokak által ismert Körhinta, majdnem hatvan színházi rendezés, díszlettervek, festmények, megvalósulatlan forgatókönyvek. Fábri Zoltán hetvenhét éve. Most mégis: Fábri 100. Száz éve született ugyanis a magyar filmgyártás legendás alakja, a Hannibál tanár úr, a Két félidő a pokolban, a Húsz óra, a Hangyaboly, a 141 perc a Befejezetlen mondatból, Az ötödik pecsét és még jó néhány remekmű rendezője, az egyetemes filmművészet kétségtelenül egyik legjelesebb alkotója, aki minden egyes opusával az emberi megaláztatás és kiszolgáltatottság ellen emelt szót és képet. Ahogy Barabás Klára most megjelent, A történelem körhintáján, Fábri 100 című kötetében írja: „Filmjei az ember szabadságvágyáról, a múlttal való szembenézés parancsáról szólnak.” Az ötvenes évek közepén, a politikai életben beálló olvadás révén a filmgyártásban is lehetőség nyílt a reálisabb valóság- és emberábrázolásra. Erősebb hangot kapott az igazság, fokozatosan eltűnt a fekete-fehér propagandisztikus ábrázolásmód, a forgatókönyvek hamis kiagyaltsága, tartalmi hazugsága. Igaz emberi drámák rajzolódtak ki a mozivásznon. Eleijei című, 1954-es filmjében Fábri is egy bányaomlást követő eseménysort mutat be megdöbbentő sorsokkal. Még erősebb emberi dráma elevenedik meg a téesz-kérdést fájó szerelmi történetbe ágyazó Körhintában, amelyet nem pusztán a rendkivüli feszültség és a hiteles falusi környezet- rajz tesz maradandóvá, hanem a frenetikus színészi játék, Törőcsik Mari és Soós Imre ma is érvényes alakítása. Bár díjat nem kapott a film Cannesban, a fesztivál nagy felfedezése mégis ez volt, és ahogy Fábrit, úgy Törőcsik Marit is egy csapásra világhírűvé tette. Ezt a művészt, ezt a csodás alkotót- gondolkodót hozza most közelebb hozzánk Barabás Klára nagyszerűen megírt könyvében, amellyel régi adósságát rója le az általa is tisztelt és szeretett rendező előtt, hiszen most adja közre azt az interjút, amelyet anno a Magyar Filmintézet munkatársaként készített vele. Két hónapon keresztül hetente egyszer kereste fel Fábrit, hogy kifaggassa életéről és munkásságáról. De, mint írja, az in- teíjúsorozat után is többször járt nála, amikor: „A hihetetlenül nagy munkából következő pörgés elmúltával nyomasztóan nehezedett rá a csönd.” Pontos lelki diagnózist ad Fábriról a szerző: „Tökéletesen önazonos személyiség volt. A filmjeiben szinte mániákusan ismételt elvei szerint élte a mindennapjait is. Ha valamilyen igazságtalanság történt vele vagy mással, első reakciója nem a harag, hanem a csodálkozás volt: *Hogyan lehetséges ez?* Az idő előrehaladtával filmjei egyre komorabbá váltak. Talán az igazságba vetett hite kopott meg.” Csaknem százoldalas interjú után Barabás Klára szinte levetíti előttünk Fábri huszonkét filmjét. Minden egyes alkotását úgy hozza közel hozzánk, hogy azonnal kedvünk támad újranézni valamennyik noha DVD-n mostanság csak A Pál utcai fiúk, a Körhinta és Az ötödik pecsét elérhető. Ezért is jó a könyv révén „mozizni” a mesterrel, majd döbbenetes erejű festményeit nézegetni. A serdülők ijedelmét, a Brutus és barátait, a Halálmenetet, a Néma kórust, Az utolsó percek védtelenségét. Mintha ezek sem festett képek, hanem mozgóképek lennének megalázott és megnyomorított emberek sokaságával. Hevenyészett önvallomás című, 1991-ben papírra vetett írásában maga Fábri teszi fel a kérdést. „Mi adhat vajon a magyar filmművészet a világnak? Mit adhat egyáltalán egy maroknyi nép, Közép-Európa peremén, szegénységből eredő szerény lehetőségeivel, újdonsült szocializmusában hirtelen előrelépő, de a feudalizmus görcseit, a hajdani szolgasors rossz reflexeit még mindig magában hordó mai valóságával, évszázados elzártság után éppen csak bekapcsolódva a világ áramkörébe? Azt hiszem, egyet, de az elég jelentős: őszinteséget.” Ez volt ő. Egy végsőkig őszinte, tisztességes, nemcsak embertársaival - a világgal is szót értő rendező. Helyet kapott a könyvben egy másik Fábri-írás is. Felkértek, megírtam. Elmondanom már nem volt szabad. Ez a címe. „Egy soha senki által meg nem ismert referátum, amelynek 1954-ben kellett volna elhangzania a tervezett és meghirdetett filmművészeti konferencián” — szól az írás fölé kerekített megjegyzés. Egy politikai körökben tévedésnek minősített referátum, amely pontos képet ad a kormányprogram óta kialakult új helyzetről, a filmművészet égető kérdéseiről. A kötet utolsó fejezetében rokonok, barátok, munkatársak visszaemlékezéseiből szemezget a szerző. Hallhatjuk Fábri feleségét, Apor Noémit, a kitűnő színésznőt, Fábri Pétert, az unokát, Almási Tamást, az egykori növendéket, Palotai Borist, Ránki Györgyöt, Bacsó Pétert, Illés Györgyöt, Garas Dezsőt, Páger Antalt s természetesen Törőcsik Marit. Ajándékként pedig egy filmet is kapunk mindehhez: 75 percet Fábri Zoltán filmrendezőről. Huszonhárom éve, hogy elment, de azóta is itt van köztünk, velünk. Barabás Klára munkájának és a Magyar Művészeti Akadémia kiadásának köszönhetően mostantól még inkább. Telt ház volt az első Dunszt-esten (Kovács Attila felvétele) RÖVIDEN A Despacito tarolt a Latin Grammyn Las Vegas. Négy díjat is nyert a Descpacito című dal a 18. Latin Grammy-díjátadón. A Despacito a Y ouTube videomegosztón rekordszámú megtekintést ért el, a Las Vegas-i gálán pedig az év felvétele, a legjobb videoklip, a legjobb „városi” (urban fusion) produkció és az év dala díját vehette át Luis Fonsi és Daddy Yankee. A Puerto Ricó-i rapper, Residente a legjobb urban album és Somos anormales című számáért a legjobb urban dal díjat kapta. Juanes kolumbiai előadó a legjobb pop/rock album díjával távozott a latin zene ünnepéről. Shakira, aki orvosi tanácsra nem vett részt a ceremónián, a legjobb kortárs pop vokális album díját nyerte el az El Dorado című legutóbbi korongjáért. Lin- Manuel Mirandát a latin közösségért végzett tevékenységéért tüntették ki, egyebek mellett a Puerto Ricót sújtó Maria hurrikán áldozataiért tett erőfeszítéseiért. (MTI) Clooney 20 év után visszatér a tévébe Los Angolos. A Vészhelyzet című sorozat után húsz évvel George Clooney visszatér a televízióba: Joseph Heller A 22-es csapdája című regényéből rendez sorozatot, amelyben szerepel is. George Clooney a Paramount TV számára készíti az 1961-es regény feldolgozását. A hatrészes produkciót 2018 elején forgatják. A második világháború idején játszódó történet főhőse egy amerikai katona, aki le akar szerelni, de kénytelen konstatálni, hogy a hadsereg bürokráciáját nem győzheti le, mert csak akkor szabadulhat, ha szellemi fogyatékosnak nyilvánítják. Ha azonban kéri a leszerelését, nem lehet szellemi fogyatékos, és ezzel be is zárult a csapda. Az 56 éves Clooney a katona felettesét alakítja. (MTI) George Clooney (Képarchívum) MELLÁR DÁVID Dunaszerdahely. November 15- én az NFG klubban egyetlen szék sem maradt üresen a dunszt.sk kulturális portál első estjén, amelynek témája a dzsessz és a költészet kapcsolata volt. A rendezvény vendége Gyukics Gábor költő, műfordító, valamint a szaxofonon és klarinéton is jájszó Ágoston Béla, a magyarországi dzsessz és Underground színtér fontos figurája volt. Az est első felében Beke Zsolt, a dunszt.sk főszerkesztője a zene és a költészet kapcsolódási pontjairól kérdezte a két művészt. A dzsessz- költészet gyökereiről beszéltek, amelyek az 1920-as évekig nyúlnak vissza. Amerikai fekete zenészek saját identitásuk, szociokulturális helyzetük kifejezésére használták ezt a műfajt, amit később a beatköltők és írók, élükön Jack Kerouac-kal szélesebb körben is kiterjesztettek. Magyarországon először 2000-ben rendeztek dzsesszköltészeti fesztivált, amelyen Kemény István, Fabó Kinga és Gyukics Gábor adták elő műveiket zenei kísérettel. Dunaszerdahelyen először Gyukics minimalista, sokszor ütem és rím nélküli versei felől közelítették meg a dzsessz és a költészet fúzióját, de haGyukics Gábor és Ágoston Béla mar kiderült, hogy nem lehet élesen szétválasztani a zenét és a versszöveget, mivel azok kiegészítik, nem pedig pusztán kísérik egymást. Gyukics verseiben a központozás hiánya, valamint az Ágoston Béla zenéjéből kihallható töredezettség a közös hang, amely a free dzsessz elemeire utal. Beke Zsolt a spiritualitásról is kérdezte az alkotókat. Amíg a zenész számára egy csokit majszoló gyerek szemében felcsillanó öröm segít ráhangolódni a pillanat(ok)ra zenélés közben, addig a költő az indián hitvilág természetközeliségében véli felfedezni azt a spiritualitást, ami beindítja benne az ösztönköltőt. Gyukics az indián irodalom fordítójaként nem tartja magát tudatos, tervszerű alkotónak, ahogy Ágoston Béla számára is a szabadversre jellemző szét- szabdaltság és vibrálás az, amivel a költészetet a zenéhez férceli. Az est második fele az addig elhangzottak bemutatásáról szólt. A zenész improvizációját követően a költő először saját műveiből, majd kortárs amerikai és indián költők versfordításaiból adott elő, melyeket Ágoston Béla a szaxofon mellett nádsíppal, huluval és dorombbal kísért. Ä következő Dunszt-estet Képzőművészet, a kritikus címmel a Kortárs Magyar Galériában rendezik november 30-án, ahol Csanda Máté művészettörténész beszélget Nagy Csilla és Németh Ilona képzőművészekkel.
