Új Szó, 2017. november (70. évfolyam, 252-275. szám)

2017-11-16 / 264. szám, csütörtök

VlRÁGOSKERT WWW.UJSZO.COM ■ UJSZO(®UJSZO.COM X Óvatosan dolgozzuk a talajba a komposztot, hogy a fák és az évelők gyökereit ne sért­sük meg. X Vágjuk le a rózsa elvirágzott részeit, a hajtásokat kissé rövidítsük meg, de a nagyobb metszést hagyjuk tavaszra. A tőre húzzunk földet, a rózsafa koronáját és törzsét tekerjük be papírral, esetleg zsákszövettel. X A krizantémot kiemelhetjük a földből, helyezzük cserépbe, majd tegyük hűvösebb, fagy­mentes helyre. A hőmérséklet 10 C-fokos legyen. Hasonlóan járjunk el a cserepes krizan­témmal, amivel a sírokat díszítettük. Ha meg akarjuk menteni őket, szabad földbe csak tavasszal ültessük ki. X A fagyérzékeny évelőket, a kétéves és a sziklakerti növé­nyeket a hidegtől és a hótól fenyőágakkal, esetleg levelek­kel, textíliával védjük, azokat pedig, amelyek nem tűrik a téli nedvességet, üveg vagy műanyag fedővel, esetleg lefelé fordított cseréppel takarjuk le. X Az érzékenyebb tűlevelűek és örökzöld lomblevelűek tövét földdel takarjuk le, majd ala­posan öntözzük meg a szabad földbe és cserépbe kiültetett növényeket. X Ha leesik az első a hó, a járdá­ról, tetőről, teraszról lapátol­juk a havat a talajra. X Kössük össze a tűlevelűek ágait és a díszfüvet, hogy a hó súlya nem törje le őket. A természetes anyagból készült kötél jobb: nem csú­szik. A havat rázzuk le a fákról, főleg a széles tűleve­lűekről. X Az érzékeny sziklakerti növé­nyeket helyezzük cserepekbe, majd helyezzük hűvösebb helyiségbe, melegágyba, üvegházba. Időnként ön­tözzük meg őket, hogy ki ne száradjanak. X Gereblyézzük össze a le­veleket a pázsitról, majd komposztot szórjunk rá. Szedjük fel a földből az ott felejtett kardvirág-, kanna­virág- és georginagumókat, folyamatosan ellenőrizzük a raktározott virággumókat és -hagymákat. X Most még ültethetünk tuli­pán-, nárcisz-, krókusz- és gyöngyikehagymát szabad földbe vagy cserépbe. Kora tavasszal már virágozni fognak. X Ellenőrizzük és javítsuk meg a kerti építményeket - a kerti házat, a pergolát, az üveghá­zat, az ágyásokat, a fóliasát­rat, a teraszt, a falakat, a tavat, a medencét. X Rendszeresen etessük a hasznos madarakat, a madáretetőt védjük meg a macskáktól. KERTesUDVAR 2017. november Díszíts” aszparágu A VÁCOTT Latin neve Asparagus officina- lis, magyarul: közönséges spárga. Igen, arról a közked­velt primőr zöldségről van szó, amely a száraz, homokos talajt kedveli, s amelynek zöld része az ismert aszparágusz. K evesen tudják, hogy a kedves, lecsüngő növe­kedésű, apró levelű klárisfű, a tűlevelű asz­parágusz és a felfelé növő toliszerű levelű tollasfű közeli rokona az étkezési spárgá­nak. A csüngő növekedésű aszparágusz igénytelenebb, a napot, hideget, szárazsá­got jobban tűri, mint felfelé növő rokona. Mindkettőt nyáron félámyékos helyen, a szabadban is tarthatjuk. JÓL TŰRI A SZÁRAZSÁGOT Télen sok fényre van szük­sége, nyáron árnyékolni kell, hogy a finom levelek ne ég­jenek meg. A vegetáció alatt a 18-20 C-fok felel meg neki legjobban, télen pedig a 15- 18 C-fok, de van olyan fajta, amely á 10-12 fokban is átte­lel. A melegben és sötétben tartott növény hosszú, levél nélküli hajtásokat fejleszt. Az ilyen hajtást tavasszal tőből vágjuk vissza, néhány hét múlva erőteljes leveles hajtá­sok fejlődnek rajta. A szárazságot azért tűri jól, mert a leveleknek kicsi a pá­rolgási felülete, s mert a gyö­kerén víztároló gumócskák vannak. Ha megfeledkezünk az öntözésről, a növénynek van mihez nyúlnia, a víztartó gumókból szállítja a vizet a többi részbe. Átültetésnél jól láthatók ezek, sőt, azt is el­árulják, hogyan gondoskod­tunk róla. A jól tartott növé­nyek gyökerén sok, áttetsző, vízzel telt gumót találunk, a sokat nélkülözőiteknél ezek a gumók töppedtek. Atűlevelű aszparágusz meg­hálálja, ha a leveleit párásít­juk, mert kedveli a maga­sabb páratartalmú levegőt. Ezzel szemben a felfelé növő aszparáguszt ne permetez­zük, mert barna foltok jelen­hetnek meg rajta. A virágtar­tó aljára tegyünk köveket, arra helyezzük a cserepet. A tartóban mindig legyen víz, így a levegő megfelelő ned­vességtartalma biztosított. A könnyű, humuszos, vízát­eresztő talajt kedveli. MAGGAL ÉS VÍZTÁROZÓ GUMÓVAL Érdekes különbséget fi­gyelhetünk meg a napon és árnyékban nőtt aszpa­ráguszhajtások között. Az utóbbiak hosszú,, finom lombozatúak, a napon nőtt hajtások zömökebbek és a levélkék erősek, tűszerűek. Októbertől májusig mag­ról is szaporíthatjuk. Az apró fehér, csillagszerű kis virá­gokból a tűlevelű aszparágu­szon piros, kékes bogyóter­més fejlődik, ebben találjuk a fekete magvakat. Érés után azonnal vessük el, de előtte 24 órára áztassuk langyos vízbe. A csírázáshoz szüksé­ges optimális hőmérséklet 22-25°C. A fiatal növények nagyon lassan nőnek, kisebb cserepekbe kell ültetni őket. VIRÁGÁLLVÁNYON NAGYON MUTATÓS A víztároló gumókkal is szaporítható az aszpará­gusz, amelyeket óvatosan szedjük le, mert törékenyek. Előfordulhat, hogy a gyökér az erős fejlődés következté­ben a cserepet szétnyomja, ezért a cserépben hagyjunk több helyet. Nagyon mutatós az asz­parágusz virágállványon vagy fali polcon, ahol hosz- szú, lecsüngő hajtásai jól érvényesülhetnek. A dús növényről időnként egy-egy hajtást kitéphetünk a vázá­ban levő vágott virág közé. Árpás Zsuzsa KERTÉSZMÉRNÖK IS >*. -V <? I

Next

/
Oldalképek
Tartalom