Új Szó, 2017. november (70. évfolyam, 252-275. szám)

2017-11-07 / 256. szám, kedd

www.ujszo.com F0CITIPP ■ 2017. NOVEMBER 7. LA LIGA ] .1 Tizenegy forduló után még mindig veretlen a spanyol bajnokságban a Va­lencia, és néhányan már úgy gondolják, hogy akár a Barcelo­na és a Real Madrid bajnoki versenyfutá­sába is beleszólhat. F urcsa paradoxon, de a Valencia akkor indult hanyadásnak, amikor pénz állt a házhoz. A tulajdonos sokáig eszedenül költekezett, a menedzs­ment hazudozott, az edzők sorra buktak meg, az öltöző pedig annyi felé húzott, ahányan voltak benne. Majd jött Marcelino Garda Torai, aki megszállottságával és maxima- lizmusával pillanatok alatt meg­változtatott mindent: a játékosok összetartanak, a csapat focizik, a szurkolók meccsre járnak. „Az vagy, amit megeszel” - állítja Marcelino. Ha ez tényleg így van, akkor a valenciaiaknak két év kopla­lás után ideje volt valami jót enniük. A kezdet Mikor Peter Lim szingapúri milli­árdos 2014 októberében átvette a Valenciát, azonnal megnyitotta a pénzcsapot: érkezéséig a klub át­lagosan 29 millió eurót költött új játékosokra, vele ez a szám 73 mil­lióra emelkedett. A pénz túlnyomó része azonban Lim nagy barátjá­nak, a futballvilág legdörzsöltebb ügynökének, Jorge Mendesnek a zsebében kötött ki, akinek ügyfelei ellepték a Valencia keretét (például André Gomes, Eliaquim Mangala vagy Ezequiel Garay). Eleinte úgy tűnt, hogy a projekt működni fog. Nuno Espiríto Santo irányításával a csapat negyedik lett a bajnok­ságban, és bejutott a Bajnokok Ligájába. A második szezon vi­szont nem indult jól, ezért Nuno az eredménytelenségre hivatkozva felmondott, megelőzve, hogy a vezetőség rúgja ki őt. Ezt követően a Valencia mélyrepülésnek indult. Bukásra ítélt edzők Hetven éve nem kezdte ilyen jól a szezont a Valencia, a zsinórban nyert hét bajnoki klubrekordnak számít, a csapat megérdemelten áll a 2. helyen a tabellán (Fotók: képarchívum) A Barcát és a Reált szorongatja az újjáalakult Valencia Az egyre népszerűdenebb Lim Gary Neville-t nevezte ki. O lett a husza­dik brit edző a spanyol bajnokság­ban, és bár voltak ellenpéldák (Vic Buckingham, Terry Venables), az elődök eredményei már előre be­árazták Neville munkáját. A Man­chester United korábbi játékosá­nak nem volt edzői tapasztalata, ráadásul a spanyol nyelvet sem volt hajlandó megtanulni, csak a Limmel való kapcsolata miatt ül­hetett le a kispadra: Neville-nek tíz- százalékos részesedése volt a Salford City csapatából, amelynek ötven százalékát Lim birtokolta. Neville-lel történelmi mélységekbe süllyedt a Valencia. Az első kilenc bajnokijából egyet sem tudott megnyerni, az Európa Ligából kiesett a Bilbao ellen, a Király-ku­pában pedig hetet kapott a Barce­lonától. A vereség után a szurkolók az edzőközpontnál várták a csapat hajnali fél 3-kor megérkező csapat­buszát, és Neville fejét követelték. O azonban arrogáns volt, a rossz eredmények ellenére sem akart lemondani, és folyamatosan azt ismételgette, hogy hisz a munká­jában. 2016 márciusára aztán any- nyira tarthatadanná vált a helyzet, hogy elküldték. A 2016/2017-es szezonban Pako Ayestarán és Cesare Prandelli sem bírt a Valenciával - utóbbi 90 na­pig dolgozott a klubnál. A totális mélypont januárban jött el, amikor a Király-kupa nyolcaddöntőjében a Celta Vigo már 19 perc után hárommal ment a félig megtelt Mestallában. A meccs után a szur­kolók összegyűltek és lemondásra szólították fel Limet, aki akkor már egy éve nem járt Valenciában. Az elnök maradt, és az eredményte­lenség is: a Valencia csak a 12. lett a bajnokságban. Topedző munka nélkül A 2016/2017-es szezon kezdete előtt egy héttel a Villarreal beje­lentette, hogy kirúgta Marcelinót. Az elsődleges ok az volt, hogy a spanyol edző elvette a csapatkapitá­nyi karszalagot az AC Milánba vá­gyó Mateo Musacchiótól. Az ügy hogy egy szezonban egy edző csak egy csapatot irányíthat, így az a Marcelino, aki korábban a felső­házba vezette a Recreativót, aki a Racing Santander edzőjeként a klub történetének legjobb helyezé­sét érte el (hatodik), és aki az újonc Villarrealból fél év alatt topcsapatot csinált, állás nélkül maradt. Marcelino életet lehelt a klubba Azt mondják, Marcelino egyenes, őszinte ember, aki Arrigo Sacchit és Rafa Benítezt tartja mento­rának. Stílusát leginkább Diego Simeonééhoz lehet hasonlítani. A Valencia brazil védője, Gabri­el Paulista - aki a Villarrealnál is együtt dolgozott vele - egy szóval jellemezte őt: pesado. Kemény, szí­vós, erőteljes. Marcelino pontosan felkerült Fernando Roig tulajdonoshoz, aki az argentin védőnek adott igazat. Más forrá­sok szerint viszont azért kellett távoznia, mert a 2015/2016-os idény utolsó fordulójában lead­ta a meccset a kiesés elől me­nekülő Sporting Gijónnak Marcelino asztúriai szár­mazású, játékosként éveket töltött a Gijónban - lehet benne valami. Akárhogy is, a döntés meglepő volt, pláne, hogy Marcelinót már beregiszt­rálták az új szezonra. A spanyol futballtörvény ugyanis kimondja, ilyen csapatot akart magának. Valenciában megkapta, köszönhe­tően a megváltozott körülmények­nek: a korábbi diplomata és West Ham-szurkoló Anil Murthy került az elnöki székbe, a klub igazgató­ja pedig Mateu Alemany lett. „Az egész klubvezetés profibb” - árulta el egy belsős. Ennek egyik bizonyí­téka, hogy nyolc év után folytatják az új Mestalla felépítését, ami an­nak idején anyagi gondok miatt maradt abba. A keretet szinte telje­sen kicserélték, mostanra már csak öten vannak, akik a Lim-éra első szezonjában is a csapamái voltak. Nyáron 16-an távoztak, és heten érkeztek: nem haszonleső Mendes- bábuk, hanem olyanok, akiket Marcelino akart. „Már az első edzésen éreztem va­lami különlegeset. Nem tudom megmondani, hogy mit, de más volt, mint korábban - mesélte el a bulicsászár Dani Parejo, akit tavaly részegen, cigizés közben kaptak le egy szórakozóhelyen. - Más­ként edzünk, másként készülünk a meccsre, másként látjuk a futballt. Engem azonnal megnyert magának. Arra gondoltam: nem hagyhatom ki a lehetőséget, hogy vele dolgozzak” Parejóhoz hasonlóan Jósé Gayá is közel volt a távozáshoz, most ő is alapember. Simone Zaza nem tudott a kezdőcsapatba kerülni a Juventusnál, nem kellett Londonba, most Li- onel Messi mögött máso­dik a góllövőlistán. A 30 milliós Goncalo Guedes kevés volt a Paris Saint- Germainbe, most Va­lenciában ő a legnagyobb sztár. Rodrigo még soha nem lőtt öt gólnál többet egy szezonban, most 11 forduló után hét van neki. Geoffiey Kondogbiát az Intettől reaktivál­ták, Neto kapust Gianluigi Buffon mögül szabadították ki. Szigorú előírások, kemény futball Marcelino a fizikai futball megszál­lottja, de elmondása szerint nem ért a felkészítéshez, ezért az igazi zseni nem ő, hanem Ismael Fernández erőnléti edző, aki a szezon elején felmérte a játékosok paramétereit, és azóta is rendszeresen ellenőrzi azokat. Aki pedig eltér az előírtak­tól, azokat megbünteti. Ha egy játékos testzsírszázaléka 9,5 fölött van, nem játszik a meccsen. Ami történik, szinte csoda: még a legidősebb szurkolók sem emlékez­hetnek ennyire látványos futballra Valenciában. Merthogy Marcelino stílusa a gyor­saságon, a fizikumon és az agilitáson alapszik. A 4-4-2-re esküszik, szereti a labdát, de nem ragaszkodik hozzá. „Elunom magam a céltalan labdáz- gatáson” - mondta egyszer. Helyet­te a mély védekezésben és az abból vezetett gyors kontrákban bízik (a Valencia lőtte eddig a legtöbb kont­ragólt a ligában). A csapatai verti­kálisak: nem játszanak hosszú lab­dákkal, de mindig az üres területek befutása és a létszámfölény kialakí­tása az elsődleges céljuk. ,A futball kollektív játék” - vallja Marcelino, aki sohasem kér lehetetlent a játéko­saitól, vagy olyat, amiről tudja, hogy nem képesek megcsinálni. Ahogy ő mondja, a hiányosságaik leplezése a legfontosabb. Alom a bajnoki címről A Sevilla elleni 4-0-s győzelem után az egész spanyol sajtó a Va­lenciától zengett. „Még a legidő­sebb szurkolók sem elékezhetnek ennyire látványos futballra” - írta Cayetano Ros az El Mercantilban. „Úthenger” - állt a Super Deporte címlapján. Az ellenfél edzője, Edu- ardo Berizzo is azt mondta, hogy „támadásban megállíthatatlan volt” a Valencia. Marcelino viszont visz- szafogottan nyilatkozott, amikor azt kérdezték tőle, hogy tökéletes meccset játszottak-e. „Nem hi­szem, hogy lehet tökéletes meccset játszani. Az intenzitás sohasem le­het elég magas.” A Valencia 11 forduló alatt 30 gólt rúgott, és jelenleg veredenül máso­dik a Barcelona mögött, pedig már játszott az Adéticóval, a Reáliái, a Bilbaóval és a Sevillával is. Sőt, a top 8-ból már öt csapaton túl van. „Megpróbálunk történelmet írni” - mondta Gabriel. Részben már sikerült is: hetven éve nem kezdte ilyen jól a szezont a Valencia, az pedig példátlan, hogy zsinórban hét bajnokit nyert meg. Csak ösz- szehasonlításként: tavaly ugyanek­kor hét veresége volt, már túl volt egy edzőváltáson is, s csak egy pont választotta el a kiesőzónától. „Normális, hogy most nagy az eufória a szurkolók között, kö­szönjük is nekik a támogatást, de nem szabad elfelejteni, hogy a mi képességeink az alázatosságra és a közös munkára korlátozódnak. Ambiciózusnak kell lennünk, de az eufóriát ki kell zárnunk, mert csak összezavar minket” - nyilatkozta Marcelino. Valenciában már azt feszegetik, hogy BL nélkül akár a bajnoki cí­mért is versenybe szállhat a csapat. Akár. Egy dolog azonban biztos: a Valencia visszatért, és éhesebb, mint valaha. Kovács Gábor

Next

/
Oldalképek
Tartalom