Új Szó, 2017. október (70. évfolyam, 226-251. szám)
2017-10-02 / 226. szám, hétfő
KULTÚRA www.ujszo.com 2017. október 2. I 7 Emma nem adj a meg magát Dragomán György Máglya című regényéből nemzetközi koprodukcióban készult-színházi előadás SZABÓ G. LÁSZLÓ Nemzetközi koprodukcióban, magyar, német és román összefogásban került színpadra Dragomán György 2014-ben megjelent regénye, a Máglya. Az előadást három ország színháza, a drezdai Staatschauspiele, a nagyszebeni Radu Stanca Nemzeti Színház és a budapesti Vígszínház mutatja be. „Csak az van, amire emlékszünk. Amit elfelejtünk, az nincs többet, eltűnik a világból” - hirdeti a vígszínházi előadás színlapja. A darab rendezője, egyben a színpadi változat szerzője Armin Petras, a jeles német színházi alkotó. Az ő irányításával született meg az előadás Drezdában (de a németek majd Stuttgartban játsszák) két német, két román és két magyar színésznő révén. Mind a három páros a maga országában jeleníti meg Dragomán György nagy erejű írását, amely a Ceausescu- diktatúra bukása után játszódik. Főhőse egy tizenhárom éves kislány, Emma, aki szülei halála után állami gondozásba kerül, onnan pedig egy vidéki kisvárosba, addig sosem látott nagymamájához. Ott köszönt be életébe a szabadság, az előző rendszer romjain. Szülei és nagyszülei évtizedeken át cipelt terheivel a vállán Emma fokozatosan érik felnőtté, miközben egyre tisztábban látja saját és egész nemzedéke, sőt országa múltját. A kérdés az: mit tud kezdeni az ember a hirtelen rászakadt szabadsággal, tud-e egyáltalán élni vele, s ha igen, miképpen? Egy bakfis számára pedig ez a legégetőbb kérdés, hiszen szorosan összefügg az identitáskeresésével. „Ahhoz, hogy egy diktatúrát feldolgozzunk, tudnunk kell, mi történt pontosan - vélekedik Dragomán György. - Amíg csak mítoszok léteznek és hazugságok, addig nem lehetséges a szembesítés, addig a múlt tovább él. A felejtés nem segít, hiszen az amnézia a diktatúra sajátja. A jelen hazugsága pedig egy diktatúbeleéltem magam, annyira megfogott a történet. Nem egy epizódot többször újraolvastam, utánanéztem eseményeknek, tanulmányoztam ezzel kapcsolatos feljegyzéseket. Krisztina, akárcsak Emma, tizenhárom éves. Kettőjük személyén keresztül kell kialakulnia egy képnek a néző előtt forradalomról, gyilkosságokról, gyárbezárásokról, ügynökkérdésről. Armin Petras már a próbák legelején pontosan látta az egész előadást. Vi- lágszínvonalúan dolgozik. Van egy nagyon erős víziója a darabról. Tudja, miért akar dolgozni az adott anyaggal. Ettől aztán nagyon személyes küldetéssé válik számára minden egyes munka, s ez át is jön az előadásain. Mivel keletnémet polgár volt, nagyon érdekli őt ez a téma. Bár nincs személyes érintettsége a történésekkel kapcsolatosan, jóval nagyobb szabadsággal, rálátással nyúlt az anyaghoz. Művészi törekvéseit nagyon jól rá tudja vetíteni. Az első nyilvános főpróbát Drezdában tartottuk, már ott is megszólalhattam németül és angolul, majd később, egy németországi hippifesztiválon is. A Vígszínházban természetesen magyarul játsszuk a darabot, mint ahogy a román lányok is román nyelven Nagyszebenben.” A három előadás gerince hasonló, a szöveg ugyanaz, csak az improvizációs részek különböznek, mint ahogy a román, a német és a magyar színésznők játékstílusa is elüt egymástól bizonyos fokig. Ilyen értelemben mindegyik előadás más lesz, de a lényeg ugyanaz, vélekedik a Vígszínház két, színésznője. Hangsúlyozzák azt is: a regény csupán alapul szolgált az előadáshoz. A színpadi változatba azok a jelenetek kerültek be, amelyek Armin Petrast is megérintették. Ezek közül több egy az egyben megmaradt, de van olyan is, amelyet átírt, vagy máshová kerültek benne a hangsúlyok. Dragomán György szabad kezet adott a rendezőnek. Nem szólt bele a munkájába. A német és a román előadást már korábban látta; mindkettő tetszett neki. Puzsa Patrícia és Kopek Janka szombaton vizsgázott az író és a budapesti közönség előtt. (Szkárossy Zsuzsa felvételei) kezdeni. Dragomán György, mint minden könyvében, itt is fájó, gyönyörű sorsokat fogalmaz meg. Ezeket mind össze kellett rántani az előadásban, hogy ritmikailag jól működjenek a jelenetek. De akármennyire nehéz is az anyag, nagy öröm játszani. Rengeteg dinamika van benne. Jankával, a partnemőm- mel iszonyatosan kell figyelnünk egymásra. Ha csak egy pillanatra elveszíti valamelyikünk a fonalat, a másiknak azonnal lépnie kell, kezében a gyeplővel. Itt nincs megállás. Másfél órán keresztül kőkeményen dolgozunk. Nem tudnék olyan jelenetet mondani, ahol csak egy másodpercre is hátradőlhetnénk.” Krisztinát, Emma barátnőjét, a nagymamát és a többi szereplőt Kopek Janka formálja meg, aki a Pop- fesztivál 40, a Sógornők és a Földrengés Londonban után játssza első főszerepét a Vígszínházban. „Dragomán történetében minden mellékszereplő nagyon érdekes, ezért örülök annyira, hogy több karaktert formálhatok meg. Már amikor olvastam a regényt, akkor is minden szerepbe Puzsa Patrícia és Kopek Janka, a vígszínházi előadás két szereplője Emmát, akit újabb és újabb megpróbáltatások elé állít az élet, Puzsa Patrícia formálja meg a vígszínházi előadásban. A dzsungel könyve Tú- nája, az Istenítélet (Salemi boszorkányok) Betty Parrise és A velencei kalmár Simonája után ez az első színpadi főszerepe. Színészi diplomáját 2014-ben Kolozsváron vette át, majd Temesváron játszott, és 2015-ben szerződött a Vígszínházhoz. „Még szó sem volt arról, hogy előadás születik a műből, amikor elolvastam a Máglyát - mondja. - Emma erős lány. Folyamatosan érik atrocitások, ő mégis mindig talpra áll. Nem adja meg magát, nem vonul vissza, nekimegy a falnak. Ebben hasonlítunk is egymásra. Tavaly háromszor ledobott a lovam. Át is villant az agyamon, hogy talán jobb lenne kilépni ebből a történetből. Aztán egy hónapon keresztül Emmával foglalkoztam Drezdában, s ő megtanított arra, hogy igenis menni kell előre, bármi történik velem. Van egy mondat az előadásban, ami nagyon fontos lett nekem. Ami elmúlt, az elmúlt, az életet mindig újra kell rában a múltat is teljesen átalakítja.” Családtörténet és történelmi tabló a Máglya, rákérdez titkokra, a teme- tetlen múlt fájdalmasan eleven eseményére, egy diktatúra által megnyomorított fiatal élet lehetőségeire. Armin Petras, az előadás német rendezője a próbán MOZIJEGY Tiszta Disney ez a Salamon király! Hosszan kell gondolkodnunk, hogy eszünkbe jusson, mikor készült utoljára igazán jó magyar családi rajzfilm. Olyan, amelyik nem csupán tetszetős kivitelezésű, hanem gondolat is van benne, és amelyre nyugodtan el lehet vinni a gyerekeket, vagy akár egy egész osztályt, mert biztosan élvezni fogják. Hogy rögtön egy örömteli hírrel kezdjem: a Salamon király kalandjai pontosan ilyen animációs film lett. Szép, bájos, és még szíve is van. Az igazsághoz hozzátartozik, hogy a három évig készülő mozi nem teljesen magyar alkotás: izraeli-magyar koprodukció, ami azt is jelenti, hogy a körülbelül 700 milliós büdzsé felefele arányban oszlott meg. Ám nem ez a lényeges, hiszen a Salamon király kalandjai szerencsére tudja, mitől működőképes manapság egy mese: nem akar moralizálni, nem akarja nevelni a nézőket, mindössze elmesél egy történetet a fiatal Salamonról (Nagy Ervin szerethető figurát varázsol a hangjával), aki mielőtt bölcs lett volna, rendetlen, rosszalkodó kamasz volt, és a legjobb barátjával, a Tobi nevű rókával különféle csínyeket követett el. De jön a kihívás, ami felnövésre készteti az ifjú uralkodót: megérkezik az esküvőre a csodaszép királynő, ám apjának ellensége kiűzi a sivatagba Salamont. Kiindulásként megvan tehát az ármány és a szerelem... A Salamon király kalandjai nem bibliai adaptáció, sokkal inkább a Disney-ftlmek stílusában elkészített mese: humoros, telis-tele vicces beszólásokkal, szóviccekkel (ezekről mindenekelőtt a beszélő róka gondoskodik). A néző pedig, legyen fiatal vagy idős, élvezni tudja ezeket a pillanatokat, mert a sztori tényleg fordulatos, és szerencsére nincs tele bugyuta megoldásokkal, ami sajnos megannyi rajzfilmre jellemző. (Ez egyébként az ifjúsági köteteket író Böszörményi Gyulának köszönhető, aki a forgatókönyvért felelt.) Pörgős egy film lett a Salamon, és éppen ezért könnyen lehet mondani, hogy már-már valóban egy Disney- mozira hajaz. Bár felesleges olyan látványt várni, amely a hollywoodi mesékben fogadja a gyerekeket, ennek a filmnek sincs oka panaszra: a figurák kidolgozottak, és csak néha zavaró a kicsit lassú képfrissítés. A kisebb hibákat viszont ellensúlyozza, hogy a Salamon király kalandjai olyan mese, amire már régóta vártunk. Hideg őszi hétvégékre pompás szórakozás. Gera Márton Salamon király kalandjai (The Legend of King Solomon). Izraeli-magyar animációs film, 80 perc, 2017. Rendezte: Albert Hanan Kaminski. Fődíjas lett a bűn rossz film története San Sebastián. A minden idők legrosszabbjának nyilvánított film keletkezéstörténetét bemutató tragikomédia, James Franco The Disaster Artist című műve nyerte el a szombaton véget ért 65. San Sebastián-i Film- fesztivál fődíját, az Arany Kagylót. A 39 éves Franco rendezőként és férfi főszereplőként is jegyzi a fődíjas filmet, amely arról szól, miként készült 2003-ban Tommy Wiseau amerikai színész, rendező, forgatókönyvíró és producer The Room című szerelmi melodrámája, amely a forgatókönyv durva hibái és a röhejes dialógusok miatt minden idők legrosszabb filmjeként vonult be a filmtörténetbe, ugyanakkor kultuszfilm is lett, és évekig ment az amerikai mozikban. Wiseaut James Franco játssza, de a filmben felbukkan Alison Brie, Zac Efron, Melanie Griffith, Sharon Stone és Bryan Cranston is. (MTI) Nem bibliai adaptáció: az ifjú Salamon ésTobi, a beszélő róka (Képarchívum)
