Új Szó, 2017. október (70. évfolyam, 226-251. szám)
2017-10-26 / 247. szám, csütörtök
121 ISKOLA UTCA 2017. október 26.1 www.ujszo.com Selyés diákok Szent László nyomában Csodálatosfreskók vártak a diákokra (Fotó: SJG) Egy hosszú, háromfordulós verseny van a hátunk mögött. Legalább ennyire hosszú volt az a felvidéki körút is, amellyel feltettük a koronát a féléves tanulásra, kászülásre. Mindent egybevetve - megérte. A Csemadok által meghirdetett „Csillagok között fényességes csillag” vetélkedőn ugyanis mindhárom csapatunk kivívta a döntőben való szereplés jogát, ezzel azt a lehetőséget is, hogy egy jutalomkiránduláson vegyen részt, melynek célja az volt, hogy olyan gömöri és szepességi templomokat keressünk fel, ahol Szent Lászlót ábrázoló freskók láthatók. 2017 áprilisában kezdődött a vetélkedő, amelynek első fordulója egy hosszú feladatsor kitöltése volt. Ezt az akadályt kilenc diákunk sikerrel vette, így a Selye János Gimnáziumot három csapat képviselte a júniusi második fordulóban. Bánki Bence, Šiška Dávid, Rancsó Dorottya, Pastorek Veronika, Lengyel Barbara, Kálazdy Virág Petra Deák Irén tanárnő irányításával készült a további megmérettetésre, míg Szeder Enikő, Kele Fanni és Kara Mátyás Elek József tanár úr felkészítése alapján erősített a nagymegyeri fordulóra. A Plauter-kúriában lezajlott júniusi verseny nagyon jó eredménnyel zárult iskolánkra nézve, ugyanis az első két helyenjselyés csapat zárt. A Bánki Bence-Šiška Dávid-Rancsó Dorotty a-trió bizonyult a második kör legjobbjának, mögöttük a Szeder Enikő, Kele Fanni és Kara Mátyás alkotta csapat végzett. Pastorek Vero- nikáékra eredetileg egy „pótselejtező” várt, de a sors úgy hozta, hogy a szeptemberi döntő egyenes résztvevői lettek. Ehhez viszont fel kellett keresni olyan templomokat, ahol Szent Lászlót ábrázoló freskók találhatók. Ez azért sem volt könnyű, mert a legismertebb helyszínek elég távol esnek Komáromtól. Mégis találtunk aránylag közeli célpontokat. A három csapat, mint a mesebeli ember három fia, különböző irányban próbált szerencsét. így jutottak el diákjaink Szentmihályfára, Gútorra és Nyitrakorosra. Ez utóbbi falu Nagy- tapolcsányon túl található, meglepetésünkre maga a polgármester várt minket, aki kívül-belül megmutatta a falu templomát. így történhetett meg, hogy egy dongaboltozat tetején egyensúlyozva fényképezhettünk középkori falfestményeket. Ezekről a látogatásokról kisfilmet vagy képes prezentációt készítettek a diákok, amelyeket a deáki döntőben be is kellett mutatniuk. Szeptember végén Deákiban zajlott le a harmadik forduló, amelyben felvidéki csapatok mellett anyaországi iskolák is részt vettek. Igaz, hogy a nagymegyeri eredményhez képest szerényebb sikerrel zártunk, de ez is bizonyítja, hogy a mezőny erős volt és kiegyensúlyozott. Bánki Ben- céék a második helyen végeztek, Szeder Enikőék a hetediken zárták a küzdelmeket, míg Pastorek Veroni- káék tizedikek lettek. Viszont mind- egyikükjogot nyert arra, hogy élőben láthassa azokat a felvidéki templomokat, amelyek a verseny felkészülési anyagában szerepeltek. Ennek a könyvnek köszönhető, hogy a templomokba belépve általunk ismert képek fogadtak, de ha valaki azt hiszi, hogy a meglepetés elmaradt, az téved. Ezek a templomok nem egymás ismétlődései voltak: változó környezetben, változó állapotban csodálatos építmények vártak a diákokra, miközben Kovács László tanár úr élménydús idegenvezetését és szakszerű művészettörténeti templomvezetését is élvezhettük. A kirándulásra október 9-10-én került sor. Dunaszerdahelyről indulva egy busznyi Szent László-szakértő vágott neki, hogy a helyszínen is tanulmányozza a középkori freskókat. Pónik, Rimabrézó és Pelsőc régi templomai tárták fel előttünk kincseiket az első napon, és a diákok felkészítő tanáraikkal együtt birtokba is vették. Pónik templomában a jó állapotban levő freskókat csodálhattuk meg, Rimabrézón olyan templomot kerestünk fel, amelyet éppen helyreállítanak, Pelsőc pedig a jövőnek tartogatja a lényeget, ugyanis a rossz állapotban levő templom freskóinak egy része még feltárásra vár. A hajdani gömöri megyeszékhely temploma ma a reformátusoké, akik az anyaországi testvérek támogatásában bíznak. Szállásunk Rozsnyón volt, ahol a püspöki katedrálist is felkerestük. Itt nincs Szent Lászlót ábrázoló freskó, de a templom gazdagságát megérte megcsodálni. A fárasztó út ellenére a templomok látogatása, a bőséges vacsora és az Endorfin együttes koncertje növelte a boldogságérzetünket. Az éjszakai koncertről pedig a zenélő szökőkút gondoskodott, bár őt nem kértük erre a figyelmességre, reggelig nem volt hajlandó elhallgatni. Kedden a Szepesség volt a cél. Korán keltünk, hogy elmondhassuk, be- csengetésre már Dobsinánál legyünk. Amíg osztálytársaink az iskolába készülődtek, mi a tarka színekbe öltözött gömöri dombokban gyönyörködtünk a buszból. Betlér érintésével szerpentineken gurultunk egészen a Szepességig. Bár nem szerepelt az eredeti programban, megálltunk Szepesszombat főterén, hogy gyönyörködjünk egy hajdani középkori város főterében, és szembesüljünk azzal a ténnyel, hogy az 1848-as szabadságharc emlékművét hogyan sajátította ki a csehszlovák állam a saját halottai emlékére. A Tátra viszont nagyvonalúan megengedte, hogy vonulataiban gyönyörködhessünk. A csodálatos őszi reggelen így érkeztünk meg Kakaslomnic templomához, ahol szívélyes fogadtatásban volt részünk. A helyi káplán mutatta meg nekünk a templomot, Kovács tanár úr pedig a freskókat. Kár, hogy a szomszédságban lévő Berzeviczy-kastély nem kap olyan figyelmet, mint a templom, akkor talán nem lenne ilyen lerobbant állapotban. Szepesi kalandozásaink utolsó megállója Szepeskáptalan temploma volt. Közép-Európa legnagyobb kiterjedésű vára díszítette a hátteret, miközben a templom megnyitására vártunk. El is csalta a diákok egy részét, akik később riadtan vették észre, hogy társaikat elnyelte a fold. Természetesen nem történt katasztrófa, csupán amíg ők a szepesi várat fotózták, a templom megnyílt előttünk. A háromkirályok magyar szent uralkodók képében itt is megjelentek, köztük a mi Szent Lászlónk is. A kultúra iránti szomjunkat eloltottuk, a sok freskó után emberesen megéheztünk. A jutalomkirándulás utolsó programjaként egy helyi éttermet szálltunk meg, ahol a pincérek készségesen válaszoltak magyarul is a kérdéseinkre. A helyi jellegzetes ebéd elfogyasztása után hazaindultunk. Mintha a természet is ekkorra időzítette volna a kellemes idő lezárását, eleredt az eső. Olyan volt ez, mint amikor a függöny lehull, a Tátra felhőkbe burkolózott és az utazás napos oldala a múlté lett. De a hideg és nedves idő sem tudta elvenni tőlünk mindazokat az élményeket, amelyeket a verseny és a jutalomkirándulás adott nekünk. Ezúton szeretném megköszönni a szervezőknek ezt a csodálatos élményt minden selyés nevében! Elek József történelemtanár XVI. Széchenyi-napok a felsőszeli alapiskolában Az iskola névadójához kapcsolódó hagyományos rendezvény október 11-13-án zajlott a felsőszeli Széchenyi István Alapiskolában, s idén szervesen összefonódott a kitelepítés 70. évfordulójával és az Arany János-emlékéwel. „Ha október, akkor Széchenyi- napok!” - ujjonganak a szeli gyerekek, akikre ilyenkor gazdag kulturális program vár. Az ünnepi napok megnyitóján az osztályfőnöki órákat Francisti László jóvoltából Baranta- bemutató követte, amit a gyerekek nagy érdeklődéssel szemléltek. Ezután kezdődött az irodalmi vetélkedő Arany Jánosról. A felső tagozatosok osztályonként öttagú csapattal képviseltették magukat. A győztes a nyolcadikosok csapata lett, ők értékes könyveket nyertek. A tornateremben a Széchenyi Kúpért folyt a küzdelem. Tallós, Pered, Galánta és a házigazdák mérték össze erejüket. A kupa idén Tallósra került. Aznap minden osztály számára külön órarend készült, így nem csupán a szurkolás vált lehetővé, de a diákok eljuthattak az összes programra, így a fizikai kísérletek bemutatójára - ezt a felvidéki Corvus Csillagászati Egyesületből Szarka Adám és Mázik László valósította meg. Józsa Dávid ausztráliai utazásról szóló élménybeszámolója is különlegesen érdekfeszítő volt. A kitelepítés 70. évfordulója kapcsán minden széche- nyis részleteket nézhetett meg a „Két hazát szeretünk” című dokumentumfilmből, valamint a nyolcadikos Bedecs Patrik és Lénárt Dóra prezentációját is megtekinthették a kitelepítésről. Október 12-én az egész iskola névadója, gróf Széchenyi István nyomába indult Nagycenkre. A diákok megnézték a Széchenyi Múzeumot, a lovardát, a temetőt, a vonatskanzent és a Széchenyi Mauzóleumot, ahol a „legnagyobb magyar” sírjánál rótták le tiszteletüket. Október 13-án reggel aművelődési házban rendhagyó táncoktatás volt. A Csallóköz Néptáncegyüttes látványosan mutatta be a legismertebb magyar táncokat, fellépésével óriási sikert aratva. A Széchenyi-napok záróünnepségén kiértékelték az egyes versenyeket. A focitoma és az Arany János-vetélkedő mellett a tanulók több alkotópályázatba nevezhettek be: volt irodalmi, rajz- és fotópályázat. A fogalmazástémák közül legjobban az Akikre büszkék lehetünk fogta meg a diákokat, de az anyanyelvről szóló elmélkedések is szépen sikerültek. A legkisebbek a családjukról írtak hangulatos fogalmazásokat. A leglátványosabb rajzok is ebben a témában készültek. A fotókon a két falu (Alsó- és Felsőszeli) nevezetességeit mutatták meg. Az eredményhirdetés után a tanulók megkoszorúzták az iskola falán levő Széchenyi-domborművet. A Széchenyi-napok zárszavában László Ildikó igazgatónő megállapította: a háromnapos rendezvény valóban sikeres és sokoldalú volt. Az idei Széchenyi-napokon a gyerekek figyelme ismét az iskola névadója, Széchenyi István szellemi nagyságára irányult, és az élményekben gazdag három nap hozzájárult a tanulók élményszerű művelődéséhez és magyarságtudatának erősítéséhez. Jakubecz Márta A felsőszeli Széchenyi István Alapiskola tanulói névadójuk nyomában Nagycenkre kirándultak, ahol egyebek mellett a vonatskanzent is megnézték (Fotó: SZIAI)
