Új Szó, 2017. október (70. évfolyam, 226-251. szám)

2017-10-26 / 247. szám, csütörtök

121 ISKOLA UTCA 2017. október 26.1 www.ujszo.com Selyés diákok Szent László nyomában Csodálatosfreskók vártak a diákokra (Fotó: SJG) Egy hosszú, háromfordulós verseny van a hátunk mögött. Legalább ennyire hosszú volt az a felvidéki körút is, amellyel feltettük a koronát a féléves tanulásra, kászülásre. Mindent egybevetve - megérte. A Csemadok által meghirdetett „Csil­lagok között fényességes csillag” ve­télkedőn ugyanis mindhárom csapa­tunk kivívta a döntőben való szerep­lés jogát, ezzel azt a lehetőséget is, hogy egy jutalomkiránduláson ve­gyen részt, melynek célja az volt, hogy olyan gömöri és szepességi templomokat keressünk fel, ahol Szent Lászlót ábrázoló freskók lát­hatók. 2017 áprilisában kezdődött a ve­télkedő, amelynek első fordulója egy hosszú feladatsor kitöltése volt. Ezt az akadályt kilenc diákunk sikerrel vet­te, így a Selye János Gimnáziumot három csapat képviselte a júniusi má­sodik fordulóban. Bánki Bence, Šiška Dávid, Rancsó Dorottya, Pastorek Veronika, Lengyel Barbara, Kálazdy Virág Petra Deák Irén tanárnő irányí­tásával készült a további megméret­tetésre, míg Szeder Enikő, Kele Fan­ni és Kara Mátyás Elek József tanár úr felkészítése alapján erősített a nagy­megyeri fordulóra. A Plauter-kúriában lezajlott júniu­si verseny nagyon jó eredménnyel zárult iskolánkra nézve, ugyanis az első két helyenjselyés csapat zárt. A Bánki Bence-Šiška Dávid-Rancsó Dorotty a-trió bizonyult a második kör legjobbjának, mögöttük a Szeder Enikő, Kele Fanni és Kara Mátyás al­kotta csapat végzett. Pastorek Vero- nikáékra eredetileg egy „pótselejte­ző” várt, de a sors úgy hozta, hogy a szeptemberi döntő egyenes résztve­vői lettek. Ehhez viszont fel kellett keresni olyan templomokat, ahol Szent Lászlót ábrázoló freskók találhatók. Ez azért sem volt könnyű, mert a leg­ismertebb helyszínek elég távol es­nek Komáromtól. Mégis találtunk aránylag közeli célpontokat. A há­rom csapat, mint a mesebeli ember három fia, különböző irányban pró­bált szerencsét. így jutottak el diák­jaink Szentmihályfára, Gútorra és Nyitrakorosra. Ez utóbbi falu Nagy- tapolcsányon túl található, meglepe­tésünkre maga a polgármester várt minket, aki kívül-belül megmutatta a falu templomát. így történhetett meg, hogy egy dongaboltozat tetején egyensúlyozva fényképezhettünk középkori falfestményeket. Ezekről a látogatásokról kisfilmet vagy képes prezentációt készítettek a diákok, amelyeket a deáki döntőben be is kel­lett mutatniuk. Szeptember végén Deákiban zaj­lott le a harmadik forduló, amelyben felvidéki csapatok mellett anyaor­szági iskolák is részt vettek. Igaz, hogy a nagymegyeri eredményhez képest szerényebb sikerrel zártunk, de ez is bizonyítja, hogy a mezőny erős volt és kiegyensúlyozott. Bánki Ben- céék a második helyen végeztek, Szeder Enikőék a hetediken zárták a küzdelmeket, míg Pastorek Veroni- káék tizedikek lettek. Viszont mind- egyikükjogot nyert arra, hogy élőben láthassa azokat a felvidéki templo­mokat, amelyek a verseny felkészü­lési anyagában szerepeltek. Ennek a könyvnek köszönhető, hogy a temp­lomokba belépve általunk ismert ké­pek fogadtak, de ha valaki azt hiszi, hogy a meglepetés elmaradt, az té­ved. Ezek a templomok nem egymás ismétlődései voltak: változó környe­zetben, változó állapotban csodálatos építmények vártak a diákokra, mi­közben Kovács László tanár úr él­ménydús idegenvezetését és szak­szerű művészettörténeti templomve­zetését is élvezhettük. A kirándulásra október 9-10-én került sor. Dunaszerdahelyről indul­va egy busznyi Szent László-szakértő vágott neki, hogy a helyszínen is ta­nulmányozza a középkori freskókat. Pónik, Rimabrézó és Pelsőc régi templomai tárták fel előttünk kincse­iket az első napon, és a diákok felké­szítő tanáraikkal együtt birtokba is vették. Pónik templomában a jó álla­potban levő freskókat csodálhattuk meg, Rimabrézón olyan templomot kerestünk fel, amelyet éppen helyre­állítanak, Pelsőc pedig a jövőnek tar­togatja a lényeget, ugyanis a rossz ál­lapotban levő templom freskóinak egy része még feltárásra vár. A haj­dani gömöri megyeszékhely templo­ma ma a reformátusoké, akik az anyaországi testvérek támogatásában bíznak. Szállásunk Rozsnyón volt, ahol a püspöki katedrálist is felkerestük. Itt nincs Szent Lászlót ábrázoló freskó, de a templom gazdagságát megérte megcsodálni. A fárasztó út ellenére a templomok látogatása, a bőséges vacsora és az Endorfin együttes kon­certje növelte a boldogságérzetün­ket. Az éjszakai koncertről pedig a zenélő szökőkút gondoskodott, bár őt nem kértük erre a figyelmességre, reggelig nem volt hajlandó elhall­gatni. Kedden a Szepesség volt a cél. Ko­rán keltünk, hogy elmondhassuk, be- csengetésre már Dobsinánál legyünk. Amíg osztálytársaink az iskolába ké­szülődtek, mi a tarka színekbe öltö­zött gömöri dombokban gyönyör­ködtünk a buszból. Betlér érintésével szerpentineken gurultunk egészen a Szepességig. Bár nem szerepelt az eredeti programban, megálltunk Szepesszombat főterén, hogy gyö­nyörködjünk egy hajdani középkori város főterében, és szembesüljünk azzal a ténnyel, hogy az 1848-as sza­badságharc emlékművét hogyan sa­játította ki a csehszlovák állam a saját halottai emlékére. A Tátra viszont nagyvonalúan megengedte, hogy vo­nulataiban gyönyörködhessünk. A csodálatos őszi reggelen így érkez­tünk meg Kakaslomnic templomá­hoz, ahol szívélyes fogadtatásban volt részünk. A helyi káplán mutatta meg nekünk a templomot, Kovács tanár úr pedig a freskókat. Kár, hogy a szom­szédságban lévő Berzeviczy-kastély nem kap olyan figyelmet, mint a templom, akkor talán nem lenne ilyen lerobbant állapotban. Szepesi kalandozásaink utolsó megállója Szepeskáptalan temploma volt. Közép-Európa legnagyobb kiterjedésű vára díszítette a hátteret, miközben a templom megnyitására vártunk. El is csalta a diákok egy ré­szét, akik később riadtan vették észre, hogy társaikat elnyelte a fold. Ter­mészetesen nem történt katasztrófa, csupán amíg ők a szepesi várat fo­tózták, a templom megnyílt előttünk. A háromkirályok magyar szent ural­kodók képében itt is megjelentek, köztük a mi Szent Lászlónk is. A kultúra iránti szomjunkat elol­tottuk, a sok freskó után emberesen megéheztünk. A jutalomkirándulás utolsó programjaként egy helyi ét­termet szálltunk meg, ahol a pincé­rek készségesen válaszoltak ma­gyarul is a kérdéseinkre. A helyi jel­legzetes ebéd elfogyasztása után ha­zaindultunk. Mintha a természet is ekkorra időzítette volna a kellemes idő lezárását, eleredt az eső. Olyan volt ez, mint amikor a függöny le­hull, a Tátra felhőkbe burkolózott és az utazás napos oldala a múlté lett. De a hideg és nedves idő sem tudta elvenni tőlünk mindazokat az élmé­nyeket, amelyeket a verseny és a ju­talomkirándulás adott nekünk. Ez­úton szeretném megköszönni a szervezőknek ezt a csodálatos él­ményt minden selyés nevében! Elek József történelemtanár XVI. Széchenyi-napok a felsőszeli alapiskolában Az iskola névadójához kap­csolódó hagyományos rendez­vény október 11-13-án zajlott a felsőszeli Széchenyi István Alapiskolában, s idén szerve­sen összefonódott a kitele­pítés 70. évfordulójával és az Arany János-emlékéwel. „Ha október, akkor Széchenyi- napok!” - ujjonganak a szeli gyere­kek, akikre ilyenkor gazdag kultu­rális program vár. Az ünnepi napok megnyitóján az osztályfőnöki órákat Francisti László jóvoltából Baranta- bemutató követte, amit a gyerekek nagy érdeklődéssel szemléltek. Ez­után kezdődött az irodalmi vetélkedő Arany Jánosról. A felső tagozatosok osztályonként öttagú csapattal kép­viseltették magukat. A győztes a nyolcadikosok csapata lett, ők érté­kes könyveket nyertek. A tornateremben a Széchenyi Kú­pért folyt a küzdelem. Tallós, Pered, Galánta és a házigazdák mérték össze erejüket. A kupa idén Tallósra ke­rült. Aznap minden osztály számára külön órarend készült, így nem csu­pán a szurkolás vált lehetővé, de a di­ákok eljuthattak az összes program­ra, így a fizikai kísérletek bemutató­jára - ezt a felvidéki Corvus Csilla­gászati Egyesületből Szarka Adám és Mázik László valósította meg. Józsa Dávid ausztráliai utazásról szóló él­ménybeszámolója is különlegesen érdekfeszítő volt. A kitelepítés 70. évfordulója kapcsán minden széche- nyis részleteket nézhetett meg a „Két hazát szeretünk” című dokumen­tumfilmből, valamint a nyolcadikos Bedecs Patrik és Lénárt Dóra pre­zentációját is megtekinthették a ki­telepítésről. Október 12-én az egész iskola névadója, gróf Széchenyi István nyomába indult Nagycenkre. A diá­kok megnézték a Széchenyi Múzeu­mot, a lovardát, a temetőt, a vonat­skanzent és a Széchenyi Mauzóleu­mot, ahol a „legnagyobb magyar” sírjánál rótták le tiszteletüket. Október 13-án reggel aművelődési házban rendhagyó táncoktatás volt. A Csallóköz Néptáncegyüttes látvá­nyosan mutatta be a legismertebb magyar táncokat, fellépésével óriási sikert aratva. A Széchenyi-napok zá­róünnepségén kiértékelték az egyes versenyeket. A focitoma és az Arany János-vetélkedő mellett a tanulók több alkotópályázatba nevezhettek be: volt irodalmi, rajz- és fotópályá­zat. A fogalmazástémák közül leg­jobban az Akikre büszkék lehetünk fogta meg a diákokat, de az anya­nyelvről szóló elmélkedések is szé­pen sikerültek. A legkisebbek a csa­ládjukról írtak hangulatos fogalma­zásokat. A leglátványosabb rajzok is ebben a témában készültek. A fotó­kon a két falu (Alsó- és Felsőszeli) nevezetességeit mutatták meg. Az eredményhirdetés után a tanulók megkoszorúzták az iskola falán levő Széchenyi-domborművet. A Széchenyi-napok zárszavában László Ildikó igazgatónő megállapí­totta: a háromnapos rendezvény va­lóban sikeres és sokoldalú volt. Az idei Széchenyi-napokon a gyerekek figyelme ismét az iskola névadója, Széchenyi István szellemi nagysá­gára irányult, és az élményekben gazdag három nap hozzájárult a ta­nulók élményszerű művelődéséhez és magyarságtudatának erősítéséhez. Jakubecz Márta A felsőszeli Széchenyi István Alapiskola tanulói névadójuk nyomában Nagy­cenkre kirándultak, ahol egyebek mellett a vonatskanzent is megnézték (Fotó: SZIAI)

Next

/
Oldalképek
Tartalom