Új Szó, 2017. október (70. évfolyam, 226-251. szám)

2017-10-26 / 247. szám, csütörtök

KULTÚRA 8 I RÖVIDEN Meghalt Fats Domino New Orleans. Meghalt Fats Do­mino, a rhythm and blues egyik legnagyobb egyénisége, a rock and roll egyik úttörője, akinek zongorajátéka és lágy baritonja segített megváltoztatni a könnyűzenét. A zenészt 89 éves korában, kedden érte a halál. Do­mino pályafutása alatt több mint 110 millió hanglemezt adott el. Legnagyobb sikerei között tartják számon a Blueberry Hill, a Wal- kin To New Orleans, az Ain’t That a Shame, a Mardi Gras in New Orleans, a Let The Four Winds Blow és a Blue Monday című dalokat. Fats Domino az el­ső 10 zenész között volt, akik he­lyet kaptak a Rock and Roll Hal­hatatlanok Csarnokában. A Blueberry Hill című dal 1956- ban megjelent Domino-változatát az amerikai Kongresszusi Könyvtár történelmi dalfelvételei közé választották, és ott van a Rolling Stone magazin minden idők legjobb 500 dala között. Fats Domino a New Orleans-i rhythm and bluest ültette át a rock and roll világába. (MTI) Tudományos konferencia a népi vallásosságról Komárom. 20 évvel ezelőtt ala­kult meg a Fórum Kisebbségkutató Intézet részlegeként a komáromi Etnológiai Központ; az intézmény az évforduló alkalmából A népi vallásosság közép-európai kontex­tusban címmel rendez konferenci­át. A tanácskozásnak a Selye János Egyetem Konferenciaközpontja ad otthont holnap és szombaton. Az előadások magyar, szlovák, cseh és német nyelven hangzanak el, a szervezők szinkrontolmácso­lást biztosítanak. A holnapi témák­ból; „A teológus tragédiája” - A szerencsétlenségek magyarázata a szlovák népi elbeszélésekben (Ta­tiana Bužeková előadása), „Ke­resztes” háború - Szakrális kisem- lékek szimbolikus kontextusokban Erdélyben (Pozsony Ferenc), A vallás szerepe az alföldi szlovákok közösségi önmeghatározásának folyamatában (Ján Botík és Marta Botíková), Vallásos amulettek a 18. századi populáris vallásosságban (Bárth Dániel). A tanácskozás hol­nap 10 órakor kezdődik, szomba­ton pedig 9 órától hangzanak el az előadások. A második nap prog­ramjában szerepel egyebek mellett Michael Prosser-Schell (A ma­gyarországi németek búcsújáró he­lyei Németországban); L. Juhász Ilona (Profán vagy szakrális? Es­terházy János keresztútja Alsóbo- dokon), Hana Dvoráková (A má­sodik világháború végének trau­mája és a népi vallásosság) előadá­sa. Liszka József, a komáromi Et­nológiai Központ vezetője az in­tézmény Szakrális Kisemlék Ar­chívumát mutatja be. A zárszót Vo­igt Vilmos tartja. (k) PENGE Háború és háború Aki ismeri Heltai Jenő író, költő, drámaíró, újságíró színvonalasan könnyed, sanzonfmomságú, bájos írásait, annak a Magvető Kiadó által új életre keltette Tények és tanúk sorozatban most megjelent, Négy fal között című, egy év nap­lófeljegyzéseiből összeállított kötetet fellapozva nem kevés meglepetésben lesz része. A ki­AYHAN GÖKHAN KRITIKAI ROVATA adói szándék láthatóan egyértelmű: minden tőlük telhetőt megtesznek azért, hogy a vész­korszakból fennmaradt doku­mentumok minél előbb eljussanak a szélesebb közönséghez. És mi­lyenjó, hogy így döntöttek, nél­külük talán meg sem ismertük volna a rendszerváltás után is ki­adatlan maradt Heltai-naplót. Amely a német megszállással ve­szi kezdetét, és onnantól folya­matosan értesít a szerzőhöz érke­ző háborús hírekről és rémhírek­ről. Egyes értesülések már a leírás pillanatában valótlanok, tudja ezt Heltai is, tehát szó szerint valóság és fikció keveredik a könyvben - kiadva a 20. század egyik legtra­gikusabb korszakának gerincét. Sokat elárul, hogy Heltai, aki az első világháborút és az 1956-os forradalmat is megélte, miért egyetlen évet szentelt naplóírás­nak, sajnálatra méltó, hogy az egyéb nagy horderejű történelmi pillanatok mellé nem szegődött krónikásként. A Négy fal között kötetnek is örüljünk, méltó párja a korszakkal foglalkozó, szemtanúk beszámolóin alapuló szövegek­nek, a nagy történelmi események ütköznek benne a hétköznapok sodrásában élni kénytelen ember nüansznyi dolgaival. Heltai nem tagadja meg saját magát, lóverse­nyálmokról és az új szivarjairól is ír, nem különben a költői sorok sem maradtak el a két légiriadó és a deportálások legújabb szám­adatainak árnyékában lejegyzett szövegekből, humora és iróniája nem tűnt el a bombatalálat érte házakkal és hidakkal együtt. A szöveget a szerző egyértelműen az olvasóinak, nem holmi magándo­kumentumnak szánta, ez azon is észrevehető, hogy Heltai a maga módján és a lehetőségeihez mér­ten igyekezett mindent pontosan rögzíteni, annak ellenére, hogy érthető okokból fordulnak elő a naplófeljegyzésekben tárgyi té­vedések, elírások. Dokumentum a huszadik század­ból és dokumentum Heltai Jenő egy évéből, a Négy fal között egy nehéz időszak megértéséhez és hétköznapjaihoz kínál megoldó­kulcsot. Heltai Jenő: Négy fal között. Magvető Kiadó, 2017.628 oldal. Értékelés: 6/10 2017. október 26.1 www.ujszo.com Szurcsik József textilre vitt szénrajzai a Kortárs Magyar Galériában (SomogyiTiborfeivéteiei) Élő vonal - ami néha folt, pont vagy pixel A Magyar Képzőművészeti Egyetem Grafika Tanszék - képgrafika szakirány oktatóinak kiállítása a dunaszerdahelyi Vermes-villában LAKATOS KRISZTINA Dunaszerdahely. A budapesti Magyar Képzőművészeti Egyetem (MKE) Grafika Tanszék - képgrafika szak­irány oktatóinak a művei tekinthetők meg a duna­szerdahelyi Vermes-villában az Élő vonal című csoportos kiállításon. A Kortárs Magyar Galéria ezzel a tárlattal foly­tatja azt a sorozatát, amely a mai magyar felsőfokú művé­szeti képzés intézményeinek munkáját prezentálja a hazai közönségnek. A kiállításon 11 képzőművésztől látható szűkebb válogatás: olyan rep­rezentatív művek kerültek a Kortárs Magyar Galéria falára, amelyek nemcsak egy-egy alkotó autonóm művészi teljesítményéből adnak íze­lítőt, hanem együttesen az általuk képviselt oktatási intézmény nyitott szellemiségéről is árulkodnak. Nem mellesleg: érzékeltetik a mai grafikai technikák sokszínűségét, beleértve azokat a kísérleteket is, amelyek által a művészek egyéni vonást adnak egy- egy eljárásnak, illetve a lehetőségeit tágítják. Nem csak szigorúan vett grafikák láthatók ugyanis az Élő vonal című kiállításon - és tegyük hozzá, az a bi­zonyos vonal sem mindig vonal, ha­nem olykor folt, olykor pont, olykor pixel. Vékás Magdolna fotóművész például Műfény című, különleges at- moszférájú pozitív filmtükör-soro- zatával mutatkozik be Dunaszerda- helyen. Somoijai-Kiss Tibor (a Ma­gyar Képzőművészeti Egyetem ko­rábbi rektora) azzal az akvarellsoro- zatával van jelen, amelyet augusztus­ban a művész szülővárosában, So- moiján, a DUNART.COM nemzet­közi szimpózium keretében megnyílt kiállításán már láthattak az érdeklő­dők; akkor azt nyilatkozta lapunk­nak, a rövid ecsetvonásokkal és az ol­dott vízfestékkel tulajdonképpen ha­sonló hatásra törekedett ezeken a festményeken, mint amely a színes litográfia - a litográf kő szemcsézett felülete - által elérhető. És ha már az „ismerősökről” van szó: Szurcsik Jó­zsef, az MKE tanszékvezetője Pszi- chometrikus kísérletek I. című kiál­lítását idén nyáron láthattuk Po­zsonyban, a magyar kulturális hét programjában; jellegzetes, emberi alakokat architektonikus elemekkel összeolvasztó képeiből most néhány textilre vitt szénrajz látható a Vermes­villában. A kiállítást a tanszékvezető nyitot­ta meg, aki beszédét kis történelmi visszatekintéssel kezdte. Kitért arra, hogy Magyarországon a 19-20. szá­zad fordulóján a nyomtatott kiadvá­nyok teijedése, a könyvkiadás és a hírlapok felfutása magával hozta a reprodukciós képek iránti érdeklődés megnövekedését, aminek köszönhe­tően szükségessé vált a színvonalas művészi grafikák készítésére alkal­mas szakemberek képzése is. Az MKE elődjének tekintett Országos Magyar Királyi Mintarajztanodában 1906-ban kezdődött el a művészeti ágként akkoriban önállósuló művészi grafika és a sokszorosító eljárások oktatása. így aztán elmondható, hogy a most Dunaszerdahelyen kiállító művészek egy több mint százéves - pontosan 111 éves - intézmény (és ezzel együtt: hagyomány) képviselői. Ez alatt a bő évszázad alatt a klasszi­kus technikák mellett új reprodukci­ós eljárások sora jelent meg; a réz­karc, az akvatinta, a litográfia után, il­letve mellett egyre népszerűbbé vált a szitanyomás, egyre gyakoribb lett a fotóhasználat a sokszorosító grafiká­ban, az utóbbi évtizedek pedig a di­gitális nyomatok lehetőségeit tárták fel. „A grafika oktatása a Képzőmű­vészeti Egyetemen sajátos, a techni­kai feltételekkel szorosan összefüggő ágazat. Törekszünk rá, hogy lépést tartsunk a korral, a korszerű eszkö­zöket bevonjuk az oktatásba, de a modem, kortárs művészi grafika nem csupán a modem technika függvé­nye. Fenntartjuk a tradicionális eljá­rások, anyagok megismerésének, el­sajátításának lehetőségét is, hogy a hagyományos, évszázados technikák aktualizálása révén új minőségek szülessenek” - emelte ki Szurcsik Jó­zsef, hozzátéve: ugyanilyen fontos feladatnak tekintik válaszadásra a je­len kor kihívásaira, a kor szellemisé­gének megértését, olykor pedig az iránymutató vagy avantgárd újítások generálását is. Az MKE által képviselt minőségre és szellemiségre a november 10-ig látható kiállításon Barta János, Be- rentz Péter, Dobó Bianka, Eszik Ala­jos, Herczeg László, Lengyel And­rás, Madácsy István, Somoijai-Kiss Tibor, Szurcsik József, Vékás Mag­dolna és Zalka Imre művei nyitnak ablakot.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom